Volt egy kis praktikum ebben az időszakban, mégpedig az, hogy innentől jön a meleg, könnyebben romlik az étel, szaporodnak a rágcsálók, hát ki kell üríteni a magtárakat, el kell fogyasztani előlük az élelmet, mert akkor kevesen lesznek, mi pedig egészségesek leszünk, mert nem kapunk el mindenféle pestist, és a nagypénteki takarítás is könnyen megy, mert nem lesz mit pakolászni meszelés közben, ami jól megy méregtelenített szervezettel. Életviteli managerkedés a'la bármelyik Szentírás.
Nagyböjt – a húsvét ünnepére való felkészülés Antoine de Saint-Exupéry: Kis Herceg című művében a róka azzal fogadja a visszatérő Kis Herceget, hogy jobb lett volna, ha ugyanabban az időben érkezel, mert ha tudom, mikor érkezel, addigra ünneplőbe öltöztetem a szívemet. Szükségünk van ünnepekre, mert az ünnepek öröme felmelegítik szívünket, és segítenek a hétköznapok terheit hordozni. Az ünnep ugyanakkor attól lesz szép, ha kellően felkészülök rá.
Keresztény egyházunknak legnagyobb ünnepe a húsvét, Jézus feltámadása. Éppen ezért vált hangsúlyossá már a kezdeti időkben a húsvétra való felkészülés, amelyet nagyböjtnek nevezünk. AS keresztény ember számára ez az időszak az önmegtagadások ideje. Arra hívja őket az Egyház, hogy most többet imádkozzanak, buzgóbban gyakorolják az irgalmasság tetteit.
De mit kezdhet ezzel az időszakkal az, akinek a húsvét csupán egy, az állam által adott plusz munkaszüneti nap? Van-e ennek az időszaknak minden ember számára jelentése? Vallom, hogy van. Mert az emberi élet akkor igazán szép és értékes, ha tudatosan éljük. Ha elfogadjuk, hogy nem véletlenül nem csupán vallásos buzgóságból kaptak az egyes időszakok különféle jelleget. Minden embernek szüksége van arra, hogy időnként megálljon, körülnézzen, hol is tart, merre halad. Egy ilyen megállásra, körültekintésre hívhat minden embert a húsvétra készülő időszak. És ha megállok és körülnézek, akkor észre vehetem a másik, a mellettem élő embert. Akkor talán egy-egy este le tudom kapcsolni a tv-t, vagy a számítógépet, hogy egy jó beszélgetésre legyen alkalom a családban. Akkor talán tudok minőségi időt adni a házastársamnak, szeretteimnek. Ha próbálok tudatosabban élni, akkor lehet, hogy takarékosabban, nagyobb felelősséggel próbálok élni. És nem csupán azért, hogy több maradjon a pénztárcámban, hanem kevesebbet fogyasztva a világ kizsákmányolását is csökkenthetem.
Legyen talán az idei nagyböjtünk, húsvétra való felkészülésünk mottója: Felelősséggel a másik emberért, felelősséggel a világért.
Örömmel olvastam a hozzászólásodat a ramadan-ról, és utólag visszagoldolva a 40 nap számomra gyönyörü volt. Én egy olyan környezetben vittem végig, ahol senki nem böjtölt, vagy ha igan akkor csupán a húsevést hagyta fel. Sok hitetlenkedő, kételkedő ember volt körülöttem, bár ha rámnéztek tudták hogy valami nincs rendben a szervezetemben. A böjt végén az arcom beesett és hullasápadt voltam, azonban ez is része volt a koplalásnak.
A 40 nap alatt kb. 30 kilót fogytam (hála Istennek volt miből), és azóta 5 kiló jött vissza.
Hogy lelkileg mit kaptam, mivé vált a gondolkodásom, hogyan látom a világot arrol sajnos nem tudok írni, mert ez nem kézzelfogható.
Öszintén szólva vártam egy katarzist, ami nem következett be, és csak a böjt megtörése után értettem meg, hogy az egész folyamat egy katarzis volt. A negyven nap végén nem terveztem hogy jövőre megismétlem, de most már újból várom a hamvazószerdát. Addig lesz október környékén egy léböjtöm, amit 21 napig fogok tartani.
Nalunk Kuwaitban a Ramadan (nem RamadaM, ahogyan a kis cinikus satanka irta) alatt is voltak vizsgak a egyetemen, nekem meg keves, de pl. a medikusoknak ugyanugy rengeteg...A tanarok is bojtoltek, mi is bojtoltunk, es nem igazan ereztuk a nehezseget. Nem hiszem, hogy zt valaknek meg lehet erteni, aki nem hisz, akar a kereszteny, akar ay iszlam bojtot, mert mindig a hit jon elobb, aztan az bbol fakado cselekdeteke s az ehhez kapcsolodo erzesek. Jo erzes fogott el, mikor Ramadanrol olvastam, mert szamomra ez a legcsodalatosabb honap az evben es a legtobb muszlimnak az. Minden evben alig varom, mar most is ha ragondolok, nagyon boldog leszek es iamdkozom Allahhoz, hogy mmegerjem, mert ugye az Iszlamban van egy olyan szemlelet, nem tudni, a alal mikor el utol, ezert ugy bucsuzunk Ramadantol, hogy Allaha dja, a kovetekzot is egyutt tolthessuk. Ramadan csodalatos honap...egy ismerosom vegigelte velunk Ramadant es akkor kezdett erdeklodni a vallas irant, s a honap vegen fel is vette, alhamdulillah. Ramadan idejen csodalatos dolgok tortennek es en nagyon nagyon nagyon varom mar most is!:)
Két hét van Nagypéntekig, aztán durr-bele a sonka-kolbász zabálásba.
Valóban csak egyedül vagyok a böjtömmel, vagy van valaki aki az elmult hónapba legalább a húsevést elhagyta?
Ezek szerint mégsem vagyok tökhülye, hiszen MCBuddha is pont arról ír, hogy a böjt közben lassúl. Sajnos azonban a forgalomban a tizedmásopercek is számítanak, pont a lassulás miatt tiltott az ittas autovezetés is.
Senki sem kért rá, hogy győzzél meg bármiről is. Megértem persze, hogy nem akarsz társalogni, nehéz rácáfolni arra, amit írtam, mert simán és egyszerűen "csak" józan érvek.
De sebaj, szajkozzad csak a muzulmán tanokat, egy 1400 éve halott, csóró mekkai kecskepásztor egészen biztos, hogy tökéletes vallást tudott összeállítani, tökéletes dogmákkal, ami még a mai, europai embernek is követendő példa.
Szia MiciBudha,
Böjt címmel nyitottam egy topikot, ha van kedved, kifejthetjük nézeteinket erről, illetve meghallgathatjuk a többieket, ki miképpen böjtöl, avagy miért nem tartja ezt az aktust alkalmasnak az Isten felé való közeledésre.
Nem volt kár Nuraddin, én örülök a véleményednek és a hozzászólásodnak.
A böjt alatt természetes hogy az ember lelassul, nem hiszem hogy ezzel probléma lenne. Én vezetek és vezettem a böjtjeim alatt csupán tudatába kell lennem a lassubb reakciómnak.
Amit tapasztaltam még, hogy feledékenyebb vagyok böjt alatt. Vajon ez mitől van?
Rendben.
Részemről befejeztem. Semmit nem voltál hajlandó megérteni abból, amit mondtam.
Úgy vélem, csak a mindennek való ellentmondás vezérel, amikor ide írsz, az elmúlt kilenc évben volt időm megismerni az ilyen embereket.
Ne haragudj érte, de mivel nekem semmi olyan kötelezettségem nincs, hogy bárkit is meggyőzzek bármiről, ezért hiábavalónak tartom a társalgást.
Semelyik böjt nem szól semmi olyanról, amit felhoztál ellene. Sem a katolikus nagyböjt, sem a Ramadán.
Kár volt elkezdenem.
Nos, ha némi tévedést is tartalmaz írásom, a hangsúly pont azon van, hogy nem lehet isten igéjével jól lakni, hiszen te magad is ezt támasztod alá. (egyébként a foglalkozás nincs benne az 1400 éves iszlám hagyományokban - hiszen 1400 évvel ezelőtt nem volt még busz. Vajon akkor mi lehetett az a foglalkozás, ami kibúvást jelent a böjt alól? Netán a kecskepásztorkodás? Vagy az ópiumtermesztés?
(Amúgy nehogy azt hidd, hogy pl. Iránban a buszvezetőknek megengedett a böjtölés megszegése - inkább karambolozzanak, s az lészen allah akarata...)
A felvetésed nem helytálló, hiszen az, hogy rendszertelenül eszel, nem egyenlő azzal, hogy nem eszel. Ilyen alapelven persze minden fogalkozás veszélyeztet, hiszen ha az utcaseprő figyelme lankad és nem söpri fel a banánhéjt, elcsúszhatsz és úgy megütheted magad, hogy belehalsz.
Koplalva azonban sem az agy nem tud koncentrálni megfelelően, sem a test nem műkődik úgy, ahogy kellene. Talán ezt neked, mint egészségügyi dolgozónak, nem kell magyaráznom.
OFF
"nappal a busz és taxivezetők rosszul legyenek az éhségtől, és veszélyeztessék jópár ember életét. Ezért ők már némely iszlám országban mentesülnek a ramadám alól. A nőkre és gyerekekre is vonatkozik ilyesfajta „engedmény”, úgy látszik, hogy igazán csak a férfiak tudnak jól lakni az isteni vagy allahi igével, mint táplálékkal.
"
Ez úgy baromság, ahogy leírtad. Nem "némely iszlám országban", hanem az iszlám 1400 éves törvényei szerint azok, akik betegség, terhesség, gyermekágy, szoptatás, menstruáció miatt, avagy pedig azért, mert nem tudják megteremteni a feltételét a napkelte és napnyugta közti böjtölésnek (például mert úton vannak, például, mert olyan a foglalkozásuk) azoknak felmentés adatik a böjt alól, és a lelkiismeretükre van bízva, mely más napokon pótolják azt. A gyermek fejlődő szervezet mind test, mind lélek szempontjából, nekik nincs előírva a böjt.
Csak még egy felvetés; én műtőben dolgozom, itt sem rohangásznak ki az emberek lépten-nyomon enni, van, hogy egész nap nincs rá idő (ez a gyakoribb áltaslában), mégsem veszélyeztetjük senki életét, sőt.
Aki Krisztus felé akar közeledni a böjttel, az egyszerűen együgyű és agyhalott, igazán nem lehet mit kezdeni vele. A példának okáért a muszlimok által végzett böjtölés, a ramadám mutatja igazán, mire is „jó” a böjt: többek között arra, hogy nappal a busz és taxivezetők rosszul legyenek az éhségtől, és veszélyeztessék jópár ember életét. Ezért ők már némely iszlám országban mentesülnek a ramadám alól. A nőkre és gyerekekre is vonatkozik ilyesfajta „engedmény”, úgy látszik, hogy igazán csak a férfiak tudnak jól lakni az isteni vagy allahi igével, mint táplálékkal.
Aki viszont arra hivatkozik, hogy testének szüksége van a böjt-re, miért nem akkor böjtöl, amikor úgy érzi, hogy a teste túlterhelt és szüksége van a méregtelenítésre?
Önálló gondolatok nélküli, egymást majmoló csorda vagytok mind, „igazhitű” keresztények!
Nem sanyargatásról van szó!
Sohasem éreztem a böjtöt sanyargatásnak.
A böjtnél fontos szempont az is, hogy a felszabaduló időt vagy anyagiakat mire használom. Ezért imádkozik így az Egyház nagyböjtben: most többet imádkozzanak, és buzgóbban gyakorolják az irgalmasság tetteit.
A középkorban voltak egyesek, akik önsanyargatással akarták átélni krisztus szenvedését. Ma ilyet már nem találunk, legalábbis nem látható, ha esetleg van is. Éppen azért, mert nem ez a lényeg.
A lemondásnak pedig olyan értelme is van, hogy növekszik azember önfegyelme. Kézben tudom tartani a testi igényeimet. Sok olyan helyzet van, amikor ezt valamilyen területen meg kell tennem. Ezért jó, ha gyakorlatban vagyok.
Ugyan reg, az emlegetett román hipnózisvicctől ismét távol áll az önkéntesség.
A negyven napos böjt első nagy keresztény példája Jézusnak a pusztabeli elvonulása. Ott Ő valóban csupán vizzel böjtölt, és a lelki táplálékkal megalapozta az ezt követő működését. Ez természetesen nem azt jelenti hogy minden böjtölő Krisztussá válik de a lehetősége megvan rá, és persze ne felejtsük hogy Jézusnak erős származási indittatása is volt:-)
Az önkéntesség rendben figyel, más esetben aligha a "böjt" szót használnánk az adott tevékenységre.
A lelki táplálék is nagyon gromek, bár engem kissé az "ön már megkapta a száz lejt, ön már megkapta a száz lejt!" tréfára emlékeztet, ahol a hipnózissal "meggyógyított" beteg ilyen módon próbált fizetni a dokinak. Persze az önhipnózis is működik.
Egyetértek a polgársággal!
A böjt alatt szó sincs sanyargatásról, ez nem a nyugati orvoslásban ismer "0 diéta".
A legfontosabb az önkéntesség, enélkül nem böjt a böjt!
Ha valaki elkezdi a böjtöt, (legyen az bármilyen mélységü) tisztában kell lenni a természet törvényeivel, vagy annak a személynek aki felügyel egy böjtölő csoportot.
Ha elveszünk valamit a testünktől, adunk helyette mást, és lehet ez akár egy lelki táplálék is!
A böjt nem katólikus találmány, minden világvallás alkalmazza mint lelki megtisztulást vagy mind gyógymódot. Vannak legendák ókori pránatáplálkozókról Buddha idejéből.
Jézus az Esszénus bibliában a testünket zaklató démonok elküldéséről beszél a böjt által.
Tőlem igazán nem kell bocsánatot kérned, már csak azért se, mert én bármiféle feltételezett entitásért vagy koncepcióért való "evilági" lemondást, önmegtagadást kifogásolok. Egyszerűen csak arra vagyok kíváncsi, hogy egy olyan vallásban, amely tulajdonképpen mindent egy teremtőtől származtat, és alighanem a szabad akarat az egyetlen, amit az egyén igazán a magáénak tekinthet, a teste nem igazán az övé, és az étel sem. Ezért nem áll össze nekem ez a kép, és nem látom, miért örül egy jóságos lény annak, ha a teremtményei sanyargatják magukat, és miért nem jobb az neki, ha inkább azok a kisaranyos teremtmények egymást tápolva motiválnak mindenkit arra, hogy ugyanennek a "láthatatlan embernek" hódoljanak.
Hozzátenném, hogy veteményest ültetni, jótékonykodni (ha van miből persze), meg böjtölni lehet egyszerre is. A kettő messze nem zárja ki sem egymást, sem pedig meg nem akadályozza az emberi normális életviltelt, egyéni boldogulást, sőt. Mindazon kegyes cselekedeteket be lehet illeszteni az emberi életbe, amelyek az illető és az ő vallása szerint szükségesek, kívánatosak, vagy éppen kötelezőek.
Értlek én, ne haragudj, ha poénkodtam kicsit. Alaposan túlmegy ennek a topiknak a keretein az, hogy kifejtsem Neked, mely vallás az, amelyik tud ilyet is tenni, főleg pedig azért nem szeretném itt fejtegetni ezt, mert semmiképp sem szeretnék senkivel sem vallási vitába bonyolódni, és a legkevésbé sem szeretnék senkit vallásában megsérteni.
De ha érdekel, írj, kifejtem ebbéli véleményem.
Meglehet, nem fogalmaztam elég világosan. Arra gondoltam, hogy Józsi elhatározza, hogy na, ő most valami nagyon szépet akar csinálni, hogy örüljön neki az istene. Az egyik lehetőség, hogy böjtölni kezd. Én azonban több értelmét látnám, ha Józsi mondjuk inkább veteményeskertet ültetne, vagy ilyesmi, aztán osztogatná a szegényeknek, rászorulóknak, egyebeknek.
Kikérem magamnak. Én agymosott talpnyaló muszlim birka vagyok :-D
(De azért hivatottnak érzem magam arra, hogy közös eszmecserét folytassak a keresztényekkel a böjtről, és közösséget vállaljak velük a sátán minden megnyilvánulása elleni harcban.)
Mintha tényleg hiábavaló lett volna, amit mondtam. Aki vallási célból böjtöl, az Istenért teszi, az önmaga és Isten közötti kapcsolat erősítéséért, a vallási közösség közötti kohézió erősítéséért. Ez nem biztos, hogy pontosan megfelel a hivatalos katolikus álláspontnak, de talán nem tér el attól nagyon. Annak a szerepe (ismétlem), hogy a vallási böjt fizikailag miben nyilvánul meg (húsevéstől való tartózkodás, bizonyos napszakokban mindennemű étel-italtól való tartózkodás, avagy bizonyos cselekedetek előtti megtartóztatás ételtől-italtól), az egész dologban másodlagos. Másodlagos azért, mert ezeket a mindennapi rendszabályokat úgyis fel lehet rúgni, és lehet kifogásokat keresni. Azonban nem a szomszédnak, a nagyvilágnak, az rtlklubnak kell böjtölni, ahogy imádkozni sem, hanem a már fentiekben leírt dolgok kedvéért, céljából.
Satya, az jutott az eszembe, hogy mi értelme van sanyargatni Isten teremtményét (az embert), és miért nem jobb az, ha azzal, amije van (szabad akarat), Isten egyéb teremtményeit segíti, gyarapítja. Mittomén, ültet valami jó kis kertet, amiből aztán az emberek ingyen ehetnek, vagy épít egy menhelyet, vagy zarándokútra megy és közben terjeszti az örömhírt, vagy efféle kreatív kis buzgólkodásba kezd... Szóval miért is olyan tökjó lemondani akármiről, ami úgyse az illetőé, elvégre az eszegetések előtt illik megköszönni a kaját?
Ezt ezúttal most kivételesen nem fikázásképp írtam, tényleg érdekelne, mi ebben az egész böjt-dologban a ráció. Nyilván bárki más véleményére is kíváncsi vagyok ezzel kapcsolatban.
