Ide leírhatod minden dühöngésedet amit valaha is kiváltott belőled a férfinépség valamely jeles tagja. Legyen az egy be nem tolt fiókba vert térd, fájdalmában született kacifántos mondat - természetesen olyan, ami tűri a nyomdafestéket, sőt úgy legyen megfogalmazva amiből látszik, hogy a nők - mint nem - magasan felette van kulturáltságban, intelligenciában a férfitársadalom egy-egy tagjánál. Szavakba öntheted azért örömödet, bánatodat is, mert sokszor összefolyik minden:)
Sms, email helyett ideírj inkább, mert mire leírod, vélhetőleg el is párolog belőled az, ami tulajdonképpen írásra késztetett.
Férfinickek csak megfontoltan írjanak:)
Majd lesz valahogy no, itt a huszon amúgy sem érdemes semmit komolyan venni, én legalábbis így állok hozzá - ez egy nagy jáccótér. Csak "nagykorú" embereknek:)
Szívesen fogadom a meglátásaidat, hátha tanulok belőlük:) De neked ide csak módjával szabad írnod, mint a topikleírásban olvashatod:
Lenne egy kérdésem a topiknyitóhoz:
A kis életérzéseimet versben próbáltam elmondani, de mivel én nem tudok verset írni, két költőt idéztem, és rögtön kimoderáltak, hogy tartsam magam a témához. Azt hittem, versben is le lehet mondani:((((
Az a sor, hogy "férfiak csak megfontoltan írjanak", kicsit feministán hangzik, mintha azt írnád, hogy "férfiaknak kívül tágasabb", de elhiszem, hogy nem annak szántad, nem akarok belemagyarázni semmit, tényleg.
"De mi lehet a címben ez a "szórókon"? Valami ókori bölcseleti utalás?"
Óhogyne:) A zókor bölcseleti horizontján – gondolat és kép szervesítésének poétikájában – nagy szerepet jáccik a képzelőerő. A korszak melyet feleleveníteni próbáltam, egy szokatlan bölcseleti távlat, a filozófiai és a lírai dikciónak halovány ötvözési kísérlete. Kritikai szempontok alapján, brit tudósokat szégyenítő tanulmányba foglalhatnánk a HUSZ-t. Magam is a költészet, és a filozófia rokonsága mellett érvelek, mivel szerintem mindkettő közös célja a „létprobléma megfejtése”. A bölcseleti és a lírai diszkurzus viszonyának dilemmái természetesen szorosan összefüggnek a szimbolizáció fentebbi kérdéskörével, mint ahogy maga e viszony a HUSZ-on, minden korábbitól radikálisan eltérő, azóta is újra fel-felbukkanó, máig ható értelmezést nyert. Eszerint a HUSZ-on olyan hozzászólások is születnek, olyan egyetemes megnyilatkozások, melyek nemcsak az egyes műfajokat, hanem az irodalmat, a filozófiát, sőt a vallást is egybeolvasztja, valamint képekkel inicializálja (lásd én puncim, vagy képek a hímtagomról topik és hasonlók) az egészet. A gondolat legmagasabb képessége olyan esztétikai formába öntése, mely az egész emberi létezést átfogja....vagy valami milyesmi.
Szigorúan szerintem. *írás közben könnyezik és fuldokol*
"Tizenegy óra felé járt az idő: az irattári osztályon, ahol Winston dolgozott, kihordták a székeket a szobákból, és a hall közepén rakták sorba, szemben a nagy teleképpel. A Két Perc Gyűlöletre készülődtek."
Imádjuk a pasikat mi nők, csak egyes jelenségeket nem értünk meg tisztán...
...hogy például miért változik meg a kedves hangja, ha például csörren a telefon. Merugye a telefon előtt épp szét volt esve, totálisan elengedte fülét-farkát, azzal a felkiáltással, hogy végre egy helyzet ahol nem köll viselkedni, azt tehetek amit akarok. Megszólal a telefon, a kedves hangja, a pillanatok törtrésze alatt normális zöngét kap, fogalmaz, gondolkodik, satöbbi.
Miért a hívónak szól ez? Hát nem az lenne a normális, hogy PONT vele akit szeret (a nőt), no neki rendezi össze önmagát a legjobban? Miért pont egy ismeretlen hivatalnok kapja meg azt, ami nőt (is) illethetné elvileg a legjobban?
Amúgy meg elárulom, pedig nem kéne, hogy ott ahol férfiak és nők kedvességbe burkolt cinizmussal szidják egymást - no ott rövid időn belül fellobbannak a kémiai tüzek, hogy költőien fogalmazzak:)
Egyszerűen kíváncsi vagyok ki-mire-hogyan használja a topikot:-)
-----------------------------------------
Kedves Johnny!
Nem neked írom le, mondom el, mert. Mert úgysem válaszolnál rá.
Csak egyszerűen fel nem foghatom, hogy mióta biztosan tudod, hogy hozzám bármikor jöhetsz, miért böfögsz állandóan? Az előtt soha, de most annál inkább. A múlthéten már azt is észrevettem, hogy hallhatóan elereszted magad néhányszor a tévé előtt, míg én kihordtam a vacsora maradékot. Az előtt ezt sosem csináltad. Most vajon mi szabadított fel arra, hogy ami a gyomrodban, hasadban, azt gondolkodás nélkül engeded el az ülőn, az ágyban, mindenhol? A biztos szerelem tudata vagy mi? Mert az elején amíg bizonytalan a dolog, addig nem böfögünk/fingunk, de mihelyst... Hogy van ez?
Ha jól bele tudja élni magát a szerepébe, szinte olyan fokon, hogy már már azonosul vele, vagyis azt az illúziót tudja kelteni bennem, hogy ő nem is olyan, akkor én szívesen hiszek neki:)
