...... De ha elméje értő szót fogad, "mondhatta volna szebben, kis lovag," más-más stílusban akár... példaképp: kezdhette volna mintha szánna épp: "Hölgyem, önnek mily nehéz lehet folyton cipelni mázsás terheket!" aztán aggódóan: "Ó, asszonyom, nem fél, hogy valakit tán összenyom?" vagy lelkesen: "Lássátok emberek, mily tökéletes forma a kerek!" vagy bosszúsan: "Álljon inkább amott, ne takarja előlem a Napot!" vagy hízelgőn: "Édes kis húsgolyó, magából habzsolgatni volna jó!" esetleg bambán: "Hát ez miféle? Egyforma ennek hossza és széle..." vagy sportosan: "Inkább átugranám, mintsem, hogy megkerüljem önt, Madame." elismerőn: "Egészen megrázó! Lenyűgöz e farsúlyos bombázó." vagy üzletiesen: "Mondja, mennyi szövettel lehet testét befedni? És ha fényképet készítenének önről, úgy hány tekercs film telnék meg?" katonásan: "A világ szalutál, ha egy ország ilyen lábakon áll." de akár irigyen is szólhatna: "Ennyi hájjal éhen nem halhatna, ha nekem volna ennek csak fele, tán már a bőségbe fulladnék bele." vagy mondja vígan: "Tudja-e kis hölgy, hogy minden léptét követi egy völgy?" kihívón: "Ekkora elefántot a világon még senki nem látott!" tudományosan: "Súlya érthető okokból ésszel fel nem mérhető, mert úgy konvergál a végtelenhez, mint a végbelem az alfelemhez." vagy kíváncsian: "Mondja, kedvesem, mit rejteget belül e zsírhegyen?" vagy gyermekin: "Maga nem is néni, hanem egy pufók, óriás bébi!" És végül mondhatta volna azt is kis ficsúr: "Ön egy csodás galaxis, amely körül, ha keringnem kéne, utam fényévekben volna mérve." De hogyha eme hosszú szófolyam nem bennem, hanem magában fogan, s elébem tárja büszkén, peckesen, akkor sem bocsátom meg, nem, sosem, "mert magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja, azt nem tűröm el!" Bódai-Soós Judit (Edmond Rostand után szabadon.)
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Háj monológ: Ha azt hiszi, jóember, hogy lazán hozzám vágott szava egy igazán földbedöngölő sújtással fölér, nagyon téved, mert ennyit csak: "kövér" bárki mondjon, elhajtom, mint itten e szánalmas kis legyet legyintem.
Ne mondj le semmiről. Minden lemondás egy kis halál. Ne mondj le semmiről. Minden halál gyilkosság (lélekontás): Meghalni bűn, ne mondj le semmiről, Isten művét rongálja bármi rontás, meghalni bűn, ne mondj le semmiről: minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned.
" Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra? (Nagy László: Ki viszi át a szerelmet?)
