Nemrég újranéztem az amerikai féle Solarist. Azt kell mondanom, hogy ugyanúgy felkavart, szerintem sikerült valami értéket belerejteni, ami időtálló. Bár többévéves hozzászólásokra nincs nagy értelme válaszolni, melyek a színészi játékot húzzák le, annyit megjegyeznék, hogy a DVD-n lévő szinkron pocsék, főleg Clooney-é, a fele katarzisélmény elveszik. Eredeti nyelven ajánlom, esetleg aki még nem látta, vagy újranézni van kedve.
A hong kongi autózás során felbukkan egy gyermek, aki Bertranddal a kocsiban utazik. A kocsiban utazó gyermek és Bertrand hallucinációja vagy pontosabban "furcsa észlelete" a meglepően nagy csecsemőről között szoros összefüggés van. A gyermek az időközben kamasszá nőtt gyerek, akit "előhívott" a Solaris óceánja Bertand emlékezetéből, és akinek "másolatát" az óceán felszínén lebegni látta a pilóta. Szerintem azért bukkan fel a gyermek ebben a jelenetben, hogy összekösse az észlelt jelenségget a valóság egy darabjával. Az áthallásokhoz pedig idő szükséges.
Nagyon sok dologról szól a Solaris, akár a könyv, akár a film. A sok hosszú jelenet számomra távlatokat ad, időt és teret az asszociációknak, talán ezért lehet, hogy az elmúlt évtizedekben számos alkalommal újabb és újabb részletet, vagy pontosabb talán ha azt mondom, újabb gondolati síkot fedeztem fel benne. A könyv talán nem is olyan sokrétű, mint a film. A Stalkert más szintre sorolom, s mára jobban kedvelem, mint a Solarist. Az, hogy "valami ilyesmiről" szól a Stalker is, kicsit mosolyogva olvasom, szerintem ez attól függ, mit nevezünk valami ilyesminek.
Megvan nekem mind a 2. Az oroszban a sok időhúzást értelmetlennek tartom. Főleg, hogy a könyv se valami hosszú. Amúgy a Sztalker is valami ilyesmiről szól.
[off] Sűrű elnézések, régen jártam erre, de az egyetemen még nincs netem[/off]
Köszönet a választ, kalmo. Ezzel majdnem maradéktalanul egyet tudok érteni. Igaz irodalmi szempontból az elemző, boncolgató szándék még nem tűnik elégséges megjkülönböztető jegynek, de indulásnak nagyon jó.
Talán már kötekedésszámba mehet, de legalább egy magas- és népszerű sf kategorizálást lényegesnek tartok, mert a műfajok értelmezése olyan egy kicsit mint a nyelv, nagyrészt mégis csak a használói formálják, nem a tudósai. ;) És mert valószínűleg az életben nem tudnánk kiírtani az "átlag tévénézőből", hogy a SW vagy az Alien scifi.
Jelzem szerintem az, bár egyértelműen más igénnyel létrehozott, más esztétikai minőséget képviselő mű, mint egy Szép új világ, egy Alapítvány vagy egy Solaris /<- igen, keltem az ontipicság látszatát :)/
Ennyit a népről, "az istenadta népről". Mellesleg a cyberpunkot hová tennétek? :) Például az alapművet, a Neuromancert? Mert a háttér egy sf antiutópia - ami megvalósulni látszik, de ez a vesszőparipám.
Üdvözlettel
Ha a tudományok alatt a társadalomtudományokat is értjük akkor máris tágol a scifi befogadóképessége. Elég gyakori a jelenre vontakozó, de a jövőbe helyezett társadalomkritika. Szerintem ide tartozik pl: Szép új világ, Fahrenheit451 vagy az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal. Sőt még a Kiberiáda is, bár ott inkább egyfajta jövőbe helyezett állatmesékről van szó.
Talán a lényeg leginkább a "boncolgatás" vagy "problémafelvetés". Ez az ami hiányzik az Alien-ből vagy a StarWars-ból.
Persze a nép nyelvén azok is csak scifik. :)
A felhigítás valóban nem a legszerencsésebb szó, de a véleményem szerint a citált filmek nem scf filmek. Függetlenül szórakoztató voltuktól. Inkább kalandfilmek. De ez nem minősítés, csak besorolás.
Voltaképp amennyiben leszűkül a sf irodalom egyfajta szigorúbb szempontrendszer alkalmazása miatt, az nem minősíti a műfajt, legfeljebb egyszerűbb a filmek, könyvek műfaji besorolása.
kalmo:
Ha kicsit ontopic, akkor talán folytassuk. :)
Az a probléma szerintem, hogy ha szigorúan a tagok jelentése szerint értelmezzük a scifi jelentését, akkor túl szűk definícióhoz jutunk. Például a sf alapműnek tűnő Dűne nem feltétlenül teljesíti a tudományosság kritériumát. Persze eltekintve a Bene Gesserit fajnemesítő tevékenységétől, amit el lehet sózni biológiának. ;)
Igaz, hogy van olyan aspektusa a sf-nek, amit te is mondasz - tudomány alapján írt irodalom, neadjisten a tudománynak irányt mutató irodalom - de ha csak ezt tekintjük sf-nek, akkor a fentebb emlegetett klasszikusok egy-két tagját át kell sorolnunk egy más kategóriába.
Különben ugyanez a gond a fikcióra koncentrálással is. Ha az az elsődleges és mellesleg lehet mellette tudomány, akkor Norfolk Lempriére lexikona máris scifi alkotássá lépett elő.
Az ideális szerintem valami olyasmi lenne, amibe belefér A jövő század regénye Jókaitól, a Csendes bolygó Lewistól és mondjuk Lem Solarisa vagy Kudarca. (Esetleg a kiberiáda, hogy közelebb lökjem még egy lépéssel a műfajt a meséhez.)
robitcar:
Ezzel a felhígítjával nem igazán tudok mit kezdeni. Nagyon úgy hangzik, mintha a scifi valami tiszta kategória volna, amit "beszennyezhetnek" a kategóriába bekerülő zárványok.
Utóirat:
Beleolvastam a scifi.elte.hu scifidefiníciós oldalába, érdekes, bár a klasszikus (és kezelhetetlenül tág) definíció hiányzik a gyűjteményből: "Science fiction: is what we
point at when we say it".
Mára ennyivel tudtam hozzájárulni a közös tudathoz, várom válaszaitokat, igyekszem visszanézni ide.
Csatlakozva az előttem szólóhoz, a fikció önmagában kevés. (remélem erre utalt). A jövőben játszódó "űrbárós", "űrhercegnős" filmek jórész csak díszletként használják a jövőt.
Ez a kategória legfeljebb fantasztikus, de nem tudományos. Van, hogy fantáziátlan is. Így nem is fantasztikus.
Szerintem az űroperett inkább felhigítja a scifi műfajt.
kicsit ontopic. :)
Érdemes elolvasni Lem: SF irodalom és futurológia c. művét.
De alapból a nevében is benne van: tudomány és fikció.
Szerintem a jó scifi mindig valami tudományos problémából indul ki.
Pl. Clarke komoly fizikus, művei kutatómunkák alapján készültek, ötletei pedig további kutatások alapjául szolgáltak.
A StarWars-t én ikább a fantasy/mese műfajba sorolnám. Persze attól még zseniális. Legalábbis a klasszikus trilógia az.
Kicsit offtopic, de nem tudtam hozzászólás nélkül hagyni:
Szóval nem igazán értem, hogy szerinted mi a science fiction? Mert a hozzászólásból az derül ki, hogy csak a szigorúan tudományos művek - beszéljünk bár könyvről vagy filmről - tarthatnak számot a sf elnevezésre. Annyira arcátlan nem leszek, hogy sf definíciót kérek, mert csak webes lexikonokban körülbelül ötven egymásnak teljesen ellentmondót lehet fellelni, ráadásul a nagyrészét elismert sf szerzők alkották meg.
Ráadásul ha belegondolunk milyen szerepet játszott a műfaj népszerűvé válásában az űroperett (sw, pulp fiction-ök) ...
Állítólag neves tudósok által készített sci-fi film ranglistán a Solaris (ala Tarkovszkíj) az 5. lett. No de kik kerültek elébe?
1. Szárnyas fejvadász
2. 2001 Űrodüsszeia
3. Csillagok háborúja 1-2
4. Nyolcadik utas, a Halál
Azt hiszem, a lista magáért beszél... Voltaképp hihetetlen félreértések vélhetők a műfaj megítélése mögött, ha egy listára kerül az űrdíszletbe írott horror, a robotoperett és a filozófiai mélységeket pengető filmek.
Mint írják, felkerült még a Terminátor és a Mátrix is.
Olvastam a könyvet, láttam a T-verziót.
Az amerikai meglepett. Sehol egy robbanás, semmi pörgés. Nyugodt történetvitel haláljó zenével, minimális szereplőgárdával. Fel kell fogni egy feldolgozásnak! Igazi sci-fi. Csodálom, hogy adott valaki pénzt a forgatásra.
Nekem nagyon tetszett ez a film.
Tarkovszkij soha nem a regényhűséget tartotta szem előtt. Lem ezért rótta meg. Ugyanez volt a Stalkerrel is. Én utána olvastam a könyvet és a film nélkül nem tartottam volna olyan jónak.
de szerintem van benne egy csomó jó dolog. Pl a lebegés a súlytalanságban, a beszélgetés a könyvtárban, az eleje, az apánál, meg eleve az, hogy át tudta helyezni a szerelmi szálat emberi szállá (az apa jelenettel).
Én most láttam a filmet, és csodálkozva olvasom a véleményeket... szóval az én történetem:
A könyvet kb. 30-szor olvastam, sokszor a kedvenc könyvemnek neveztem. Ennek ellenére valahogy sosem láttam a Tarkovszkij féle filmet - kb. fél évvel ezelőttig. Nagyon sokat vártam tőle - és hatalmas csalódás volt. Utólag megtudtam, hogy Lemnek sem tetszett. Tarkovszkij egyáltalán nem tudta megragadni a könyv számomra legfontosabb kérdését: amikor egy másik embert nézel, szeretsz, akkor kit szeretsz valójában: őt vagy azt a személyt, akinek őt gondolod. A vége pedig egyszerűen tragikus: mintha megpróbálna a 2001 űrodüszeiával versenyezni valami eszméletlen töketlen módon. (A film végének semmi köze a könyvhöz.)
Az amerikai remake-eket mindig utáltam, és ennek alapján teljesen negatív várakozásokkal ültem le az amerikait megnézni. Különösen, hogy George Clooney-é volt a főszerep! Csak egyetlen egy ok miatt néztem meg: valahol olvastam, hogy nem tipikus Hollywoodi, tudtam, hogy megbukott, és hallottam, hogy más mint az orosz. Ehhez képest kellems csalódás volt. Persze ez sem Solaris könyv: az egyszerűen túl komplex, túl sok dologról szól. De legalább a számomra legfontosabb szálat jól bemutatta. És ha nem a könyvet keressük benne, akkor a film egy igen jó alkotás magában. A vége ennek is más, és ennek is űrodüsszeiás, de ennek legalább jól.
Persze vannak hibái. Színészi teljesítménytől nem lehet hanyatt esni, a Snow-féle szál kicsit felesleges és oda nem illő. Kár, hogy teljesen kimaradt a tőlünk nagyon eltérő idegen lénnyel való kapcsolatfelvétel kísérlete, ami a könyv másik fontos témája. De azt a filmet nem lehetett volna leforgatni.
Szóval ha nem is lett a kedvenc filmem, de szeretem. Ellentétben az orosszal. Egyébként mit szerettek ti azon?
Mindenesetre szorgalmasan imádkozom, hogy ez megtörténjen. Ettől függetlenül félő, hogy még egy darabig várni kell, hogy a kefírhez is Hét szamurájt adjanak...
Igen, a Derszu Uzala is remekmű... Ki tudja miképp van ez, de Olaszországban idén egy lap mellékleteként lehetett beszerezni a video változatot... (lesz ilyen mifelénk is valaha???)
