Jó érzés volt rátalálni erre az oldalra. Magamról: 1974-ben érettségiztem, s remélem talán 33 év után végre találkozunk újra. Igen, abban az időben fénykorát élte a Thúry. A tanárokról inkább nem írnék, mert biztos elfogult vagyok, voltam. Hát egyenlőre ennyit.
Képzeljétek el, hogy voltak olyan idők is, amikor kimondottan nehéz volt bejutni a Gimibe. A mi osztályunk 75%-a vidékiekből állt. Akkoriban még fiú kolesz is működött. Én több, mint 100 km-ről jártam, és semmilyen más iskolára nem cseréltem volna!!!!! Rajzot tanulni mentünk, és rengeteg értékkel távoztunk 1976-ban. Már 1972-ben is voltak nagy elődök, amikor mi odakerültünk. Példát kaptunk emberségből, szeretetből, felelősség- tudatból, összetartásból nagyszerű tanárainktól, első sorban Gábor bácsitól és drága osztályfőnökünktől, Éva nénitől. Én, személy szerint a matematika szeretetét is, lány létemre programozó lettem. Elsőre felvettek a főiskolára - ahogy többünket is -, ahol sokáig éltem a gimiben szerzett tudásból.
Számunka a Várpalotai Thúry Gimi jelenti a fiatalságunkat, az összetartozást, a szerelmet, a barátságot, mindennek az alapját! Tanárainkra sok szeretettel gondolunk, elvesztésük mély űrt hagy a lelkünkben. A kapcsolatot a mindennapok szintjén is tartjuk egymással, tavaly volt a 30. éves találkozónk, ahova még Canadából is hazajött egyikünk. Szerencsések vagyunk, hogy 'hasonló művész lelkek' kerültek egy osztályba, de a Gimi érdemeit ez nem csorbítja!
Nagyon sajnálom, hogy ezt nem élhette át mindenki, aki valaha is odajárt!
No, én is szeretném megtörni a csendet... Én is a Thuriba jártam, szép négy év volt, de már régen volt ( 1981 - 1985 )! Az első komolyabb szerelem, stb !:) Jó lenne, ha a többiek is felfedeznék ezt az oldalt. Amúgy legszívesebben Várkonyiné tanárnőre gondolok vissza, még engem is tanulásra tudott késztetni és miatta szerettem meg a biológiát. Üdvözlet mindenkinek !
Úgy látom, időközönként bejelentkezik valaki, hogy a thuriba járt. Na, most én is beállok a sorba, én 1990-ben végeztem. Mi nagyon jól éreztük magunkat a suliban, és egy-két tanártól eltekintve, velük sem volt bajunk. Most vajon milyen lehet a suli?
A közelmúltban indult a Városunk.hu hálózatban Várpalota szerkesztése. Célja helyi információk, események, hírek közzététele, továbbá reklám szolgáltatás. Mivel alig egy hónapja szerkesztjük Várpalotát, még kifejezetten helyi jellegű információ kevesebb található. Reméljük segítségetekkel ez változni fog : A lap : http://varpalota.varosunk.hu/
itt is lehetőség van fórumra, apróhirdetésre, bár elsősorban olyan jellegű információkról eseményekről szeretnénk beszámolni, ami az írott sajtóból hiányzik, vagy valamiért kimarad.
Véleményt, javaslatot a lapról, vagy hírt küldhettek a következő e-mailre:
parkolópálya, de a mi osztályunk tele volt antiszociális, tabudöntögető, túl okos emberrel, akik miatt élmény volt a szünetekre meg a borozóban eltöltött lyukas órákra bejárni.
Igen, tudok róla. Egy volt osztálytársamtól hallottam. Nagyon sajnálom, mert szerettem őt. Nem tudom másokkal milyen volt, de hozzánk nagyon kedves volt. (Matek fakultációra jártunk hozzá.)
Sziasztok!
Én már régen jártam a suliban. Nem is merem megmondani, hogy csaknem húsz éve!
Nekem nem volt különösebb bajom a tanárokkal. Most hirtelen két tanárt tudnék megemlíteni, akikre jó szívvel emlékszem. Az egyik, Fülöp Zoltán, aki magyart és történelmet tanított nekünk, a másik tanár az Éva néni, ő a matematikát próbálta a fejünkbe verni.
Még valaki esetleg?
Egyébként pedig tiltakozom az index szerkesztőinél, hogy a múlt héten a sulis témaválogatásba nem kerültünk be. Nyomják Várpalotát.
Szia!
Ha jól látom kettecskén vagyunk. Ezek szerint a többiek vagy nem férnek hozzá a Tasztalhoz, vagy annyira utálták a sulit, hogy szóra sem méltatják.
üdv: Béta
Még annyit szeretnék elmondani, hogy mire én odaértem, már a diákság is szar volt. Annyira rossz híre volt a giminek, hogy szinte csak olyanok voltak ott, akik máshová is jelentkeztek, de nem vették fel őket. 1992-ben kezembe került egy Teszt Magazin. A középiskolákat rangsorolta aszerint, hogy hány embert vettek fel tőlük. A lapon 230 iskola fért el. A Thúry nem volt közöttük...
Erre egyébként az volt az iskolán belüli hivatalos válasz, hogy "akik JELENTKEZNEK azok nagy részét felveszik" .A mi osztályunkból azt hiszem öten jelentkeztek továbbtanulni...
Szia!
Azt is elárulom neked, hogy az öt évente megtartott osztálytalálkozóinkra, a Tata az egyetlen aki eljön, és ott is marad.
Kedves vot ofőnk, bizonyos Binbinéni (Harangozóné, nem tudom ismerted-e)akit mindíg utáltunk és ez kölcsönös volt, be szokott nézni, de korán elmegy, mert más programja van. A többieket egyszerűen nem érdekli a volt osztályuk.
Végül is az a lényeg, hogy az osztály összejön és jól érzi magát.
Na most képzeld el, hogy az én időmben sóhajtozva gondoltak vissza a tiédre.
Mindig irigyeltem azokat az embereket, akik az interjúikban az életüket meghatározó tanáraikról beszéltek. Hát nekem ilyen nem jutott.
Egy EMBER volt valóban, a Tata, de hát én nem tagozatos voltam (akkoriban nem is volt), meg hát béna vagyok ilyen téren sajna.
De a mai napig emlékszem: első héten lementünk a rajzteremben, ott állt egy felhúzott szemöldökű, harapósnak látszó öregúr, a nadrágjába tűrt nyakkendővel, megvárta míg leülünk ("üljön már le végre") majd azt mondta. Három fontos dolog van: az én megszólításom TANÁR ÚR; én magukat magázni fogom; továbbá a következő órára mindenki hoz 15 darab nagyméretű FÉLFAMENTES rajzlapot.
Elárulom, már akkor is szar volt. Sajnos az embereket megtévesztette a tagozat, Kémia volt és rajz. Rajztagozatra az egész megyéből jöttek. Nem is a diákokkal volt a baj, hanem a tanárokkal, és legfőképpen Dósa igazgató úrral. Hiába jöttek a suliba válogatoot diákok, ha a tanár kar a máshová nem kellő maradékból állt. Tisztelet a kivételnek, egy EMBER azért tanított minket, úgy hívták: Újhelyi Gábor, "Tata". Ő volt a rajztanárunk.
A hozzászólások száma pontosan 1.el több, mint amire számítottam. 1982-ben végeztél? Akkor még tudomásom szerint jó helynek számított. Én 1987-ben kezdtem...
8.-ban az osztályfőnököm behívatott, és azt mondta:"Eszes gyereknek látszol, miért mész a Thúryba?"
Őszintén szólva azért mentem, mert lusta voltam. Szomorúan konstatálta, hogy ebből a tehetséges gyerekből sajnos nem lesz semmi...
