A 70 éves post mortem auctoris szabályzással, felmerül bennem, mi van akkor, ha a szerzői jogok holléte nem, vagy nem gazdaságosan kideríthető? Lényegében ellehetetleníti a közzétételt?
Amúgy a kérdés nem az, hogy kideríthető-e, mert biztos, ha egy tízfős stábot ráállítanál, biztos meglenne az összes szerző jogutódja egy fél éven belül...
De ez nem praktikábilis és nem gazdaságos. Ez nem egy nyereségorientált projekt, hanem a szerzők és a téma iránti tiszteletről szólna (ezért vagyok benne nagyon biztos, hogy a jogutódok, ha ismertek lennének, szinte biztos hogy beleegyeznének díjak nélkül is).
Szóval lényegében a kérdésemre a választ így kell megadni: a pillanatnyi jogi helyzet ilyennemű hommázsokat ellehetetlenít?
Ne haragudj, egész cikkeket idézőjelbe tenni se nem bevett gyakorlat, se nem gyakorlatias, se nem hagyatkoznék erre a (szerintedi) kibúvóra. Az idézet korlátozott terjedelmű. (Nem beszélve arról, hogy nem kibúvót keresek).
Az újraszedést nem a szerzői jogok vonzatában mondtam, hanem (implicite) a kiadói jogok miatt említettem (zárójelben). De lehet, hogy a kiadói jogokat félreértem. (Az angolszász világban míg a tartalom a szerző copyrightja [ha nem ruházta át], a konkrét szedés a kiadóé, a konkrét megjelenés mint szellemi termék).
nem jogdíjas szerzőkből persze egész szöveget is átemelhet, átírhat bárki
nem idézetekről volt szó, hanem teljes cikkekről
egy creative commonsos licensz szerinti közlés pont olyan körülmények közt vállalható, mint egy szerzői jogi szerződés, azaz akkor, ha az alany valamikor dokumentálhatóan elfogadta a feltételeket. a különbség nem ebben, hanem a feltételekben van
akkor meg pláne érdekel, miért gondolod ezt. írd le lécci, ha lehet, törvényi hivatkozásokkal, ha nem, legalább hogy hol keressem őket, én is szeretném kihagyni a szerzői jogi hercehurcákat az életemből
akkor meg pláne érdekel, miért gondolod ezt. írd le lécci, ha lehet, törvényi hivatkozásokkal, ha nem, legalább hogy hol keressem őket, én is szeretném kihagyni a szerzői jogi hercehurcákat az életemből
ne adjatok olyan tanácsot, amiért leperelhetik a gatyájukat. a szerzői jogdíjról elméletileg lemondani sem lehet, na persze vannak erre formulák, de azokat alá kell írni
Welcome in the real world! Hátha tudnád, hogy egy szerzői fotót se rakhatsz be elvileg a rajta szereplők beleegyezése nélkül, ugyanígy semmilyen fotót, festményreprodukciót szerzői engedély nékül.
Nem értem, miért gondolod, hogy az újraszedésnek bármilyen szerepe van szerzői jogi téren, max ha speciális jogvédett elemek voltak a typóban, akkor ui. a tipográfus is perelhetne, éppúgy mint az ábrarajzoló, térképrajzoló vagy ami még van.
A lényeg: keresd meg a kiadót! Ha kiderül, hogy már a kiadó sincsen meg, akkor nyomoznotok kell ahol tudtok, és ahol látszik, hogy keresitek a szerzőket, mert a keresés/jogdíjfizetés szándékát bizonyítanotok kellhet. Tegyetek ki hirdetést a honlapotokra, hogy ezeket és ezeket a szerzőket keresitek (név cikkcím, kötet), hirdethettek szakmai lapban is. Lényeg, hogy mindenképpen dokumentált szerzőkeresést folytassatok!
A forrás és az eredeti szerző pontos megjelölésével megtehető. Sőt össze is fésülhető, átszerkeszthető, feldolgozható ugyanígy. A szövegben kemény zárójelben megszámozod az idézetet, majd a kiadvány végén Felhasznált irodalom címszó alatt megjelölöd a forrást.
Első körben keresd a kiadót! Már csak azért is, mert mivel a cikk nyomtatásban megjelent, tehát akkor a kiadói jogokat is sértheted egy esetleges újraközléssel!
Egy tematikus cikkgyűjteményt szeretne valaki szerkeszteni (újraszedéssel), mondjuk 1950 előtt folyóiratokban megjelent cikkekből. Itt a cikkek szerzői nem Victor Hugók, és nem Kertész Imrék. Ha haláluk éve még ki is deríthető, mondjuk 70-es, 80-as évek, az, hogy a szerzői jogok, amelyek ennek megfelelően csak 2050 körül járnak le véglegesen, hol, s kinél vannak éppen (kik az örökösök?, hányan voltak?, mi áll a végrendeletben?, át lettek-e ruházva a kiadóra?, el lettek-e adva?) nemigen (vagy aránytalan energia és anyagi ráfordítással) kideríthető (mondom, nem hírességekről van szó, hanem Kiss Pistákról).
Ez akkor azt jelenti, hogy egy ilyen cikkgyűjtemény, tetemes (bevállalhatatlan) jogi rizikó magára vállalása nélkül lényegében 2050-ig nem kiadható??
Azt jelenti, hogy a szerzői jogi szabályozás ellehetetleníti az ilyen kiadásokat?
