Ez egy kényelmesre koptatott köztéri pad. Bárki leülhet. Szeretnek itt ülni az emberek. Jó a levegő, kellemes a képzeletbeli tér látványa, lehet hangosan gondolkodni, még az is lehet, hogy a melléd ülővel is meg tudod beszélni azt, ami épp az eszedbe jutott az imént. Vagy csak egyszerűen ücsörögtök és örültök az életnek... :)))
http://www.youtube.com/watch?v=agCYcnOXadg
Biztos ez? : ))) Megbeszéltük, hogy melyikünk mikor született? Nehogy aztán mit tudom én, csak egy-két hónapról legyen szó, sőt, neadjisten, valamit félreértettünk valahol és kiderül, hogy te vagy fiatalabb... : ))) Előfordulhat, hogy nem te vagy a kergekos. : ))) (Tudod, a Száll a kakukkból.)
Amúgy már annyira régóta élek, már nem hiszem, hogy bármilyen kulcs elkerülte volna a figyelmemet, s eddig nem nyitotta a zárakat, nem gondolnám, hogy eztán fogja. : )))
Két bácsi mögött ácsingóztam, "kénytelen" voltam hallgatni miről beszélnek:)
Olyan tipikus Jóska-Ferkó bátyja típusok voltak.
Íme a párbeszéd:
- Vágtatok?
- Vágtunk.
- Fajinak lettek a kóbászok?
- Azok.
- Vótak az unokák?
- Vótak.
- A zasszony?
- Mög van. Kicsit sipákolósabb kett tavaly óta, de mög van. Tijéd?
- Az enyimé is károgósabb. Meg nem hagy békibe. Szaladjak ide, szaladjak oda, nézzem meg a Sanyijék fődjét, mert ott kevesebb a bogár, szaladjak át a Pirkóékhó, mert azok mangalicát vettek, mé nem vettünk mink is, ehhh*legyint*
- Akkor van baj...
- Van. Hogy a rossebb essen ebbe a világba, már semmi se a régi, a kórmány is egyre rosszabb...
- Az. Hogy essenek ki a bőrükbű. Régen azért jobb vót.
- Jobb. Meg sokkalta egyszerűbb. Egy párt vót, a munkás, megmondták, hogy arra kő szavazni, hát arra szavaztunk. Nemis vártuk az angyalokat tülle...*legyint*
- Csak vége lesz egyszer ennek is. Hamán nem lesz mit rabolni a néptű.
- Vége. Azé a mostani kocát sajnálnám. Penderedett farkú.
- Én a szőlőt. Apámtú öröklöttem. Meg a csizsmát is.
Igen, rímelt.:) Nemcsak vicces, ez a "nemjelenvalólét" egy tök jó kis Heidegger oppozíció, de ehhez nem vagyok elég okos, hogy kifejtsem, csak megérzés.:)