Samu papa vagyok, 53 éves férfi, és nem azért látogattam el ide, hogy megköpködjenek, vagy pálcát törjenek felettem, hanem szeretném tudni, másoknak, ismeretlenül, csak a tények vázolása után mi a véleménye az esetemről. Nincs sem szépítés, sem a másik rossz színben feltüntetése, csak a tények.
Íme a történetem, röviden:
Második párommal 18 éve ismerkedtünk meg, ekkor egyikünknek sem volt semmije, de szerencsénk is volt, amikor egy jó szerződéshez jutottunk, a tartalma lényegtelen, de szellemi termékeket állítottunk elő. Nekem az előző kapcsolatomból van két lányom, már ők is harmincsasok, volt páromnak is van két hasonló korú csemetéje, szintén az előző kapcsolatából. Imádtuk egymást, tervezgettük, hogy ha nyugdíjasok leszünk, mit pótolunk be az életből, szinte betegek voltunk, ha már egy órányi ideig ha mást nem is, de nem mosolyogtunk egymásra, tudtuk egymás minden gondolatát, mindenki szerint mi voltunk az álompár. Mi is így éreztük! Két éven belül tudtunk venni egy szép házat, ezt az én legnagyobb lányom nevére vásároltuk, ez fontos. Közben született három közös kislányunk, jól éltünk és imádtuk egymást: Exem egy ügyes húzással egy volt kollégámnak nagyobb összeget adott kölcsön, természetesen ahogy lenni szokott, nem adta vissza. Kellett a pénz a munka folytatásához, így nagylányom számunkra felvett 4 millió Ft jelzáloghitelt a házra, három évig mi fizettük a havi 70egynéhányezres törlesztést. Ekkor jött a krach, a szerződés megszünt, a rezsi maradt. Szüleim az egy életen át összespórolt pénzükből adtak kölcsönt, hogy új vállalkozásba kezdhessünk, egy presszót nyitottunk. Exem jószívű lány, annyi hitelt adott a vendégeknek (közel fél mill!!!) hogy a vállalkozás belerogyott.
Normal
0
21
Hm, visszaköltöztünk Pestre, egy bérelt lakásba. Nem ment valami jól a dolgunk, de gyúrtam rajta, hogy az alaptevékenységet, a szellemi termék értékesítést újra tudjam indítani. Az utolsó fél évben már kizárólag szüleim segítségével tudtuk magunkat fenntartani. 2009 áprilisában szervi problémák miatt a bal lábam majdnem teljesen lebénult irtó fájdalmak közt, öt hónapig csak két mankóval tudtam vonszolni magam, de ma sem tudok 4-500 méternél többet menni egyszerre, de ez az én bajom. Az asztmám, ami mára elég durvává vált kezelés és gyógyszerek nélkül, csak hab a tortánJ 4 éve és 1 hónapja egyik pillanatról a másikra exem közölte, vagy leteszek az asztalra 400ezer Forintot, vagy eltakarodok. Ez meglepett, mert előtte semmi jelét nem láttam, hogy valami baj lenne köztünk. Pénzem nem volt, fogtam a batyumat és megindultam. Egyik régi barátom fogadott be, az irodája irattárában laktam néhány hónapig, és viszonzásul segítettem neki a munkában, fordítottam, a nemzetközi ügyeit intéztem. Ekkor még megvolt az autóm, egy Grand Cherokee. Nem, nem nagyzási hóbort volt, előtte olyan sportot űztem, amihez kellett a terepjáró. Novemberben hallottam egy rendes, bejelentett munkáról, sikeresen be is kerültem, épp a céget futtatta fel a tulaj, november elejétől március végéig napi 16 (nem elírás) dolgoztam, az öt hónapra összesen kb 10 szabad nappal… Én ilyen vagyok, ha kellek valahol, ott lojális vagyok. Én marha. Március utolsó napján amikor már futott a cég, a tulaj közölta, sajnos a korom miatt nem felelek meg a cég fiatalos arculatának, így megválik tőlem. Remek. Meghirdettem az autómat eladásra, gondoltam még sürgős eladással is kapok 7-800ezret érte. Milyen a sors, exem felhívott, és közölte, másnapra kell neki 120ezer Forint, mert el kell
Normal
0
21
költözniük. Ekkor már együtt volt egy régi közös ismerősünkkel. Róla nem mondhatok semmi rosszat, a férfi normális, szereti a lányaimat, velem is mindig (mármint az összaköltözésük után is) korrekt és normális volt. Hú, elmentem exemhez, volt néhány ezer Forintom, azt átvittem mind, hogy ennyim van. Kitört a cirkusz, ha nem adok 120ezret, nem tudnal elköltözni, neki vége, elkezdi kidobálni a gyerekeket a kilencedikről és utánuk ugrik. Még remekebbL Felhívtam az egyik embert, aki a kocsira potencális vevő volt, és megkérdeztem, mennyi kp van a zsebében? 90ezer volt. Mondtam neki, ha most 1 órán belül jön a kocsiért, megkapja 90ezerért. Úgy is lett, ő boldog volt, én elbuktam jó nagy pénzt, de el tudtam vinni a pénzt az exemnek. Közben a kisebbik nagylányomtól is kért kölcsön 60ezret pár napra, de természetesen arról elfeledkezett. Sikerült az új házba költözésük, én is béreltem egy kis szobát a közelükben, így a kislányokkal egyszerübb volt a kapcsolattartás. “Rendes” munkám már nem volt, és egy sánta, túlképzett 50 feletti pasi nem is igazán népszerü munkavállaló. Nekiláttam ismét a még meglévő, exemmel közös szellemei termékeket árulni. Kb fele nálam van, a másik fele nála, azt em tudom, ő mennyit szedet be belőle. Háát, a régi piac halott már, havi 25-30ezret tudtam kiárusítani belőle, ennek felét korrektül oda adtam exemnek. A lakbéremet és az élelmezésemet szégyen szemre a 80 éves szüleim fizették. Közben a legnagyobb lányomra terhelte a bank az addigra több mint 7milliós tartozást, amit a házra felvett nekünk. Ő ma külföldön dolgozik, hogy megéljen, tudja milyen helyzetben vagyok, nem is piszkál a pénze miatt, exem pedig lekakilja az egészet, bár a pénzt vele közösen vettük át a lányomtól.
Én még ekkor is abban a hitben voltam, hogy az egész csak azért történt, hogy a gyerekeknek az új párja által jobb anyagiakat tudjon biztosítani, és ha kicsit egyenesbe jövök, véget ér a rémálom, éy újra egy pár leszünk…
Normal
0
21
Gyerektartásra nem volt konkrétum, amim volt, mindig odaadtam, mint írtam, a szobámat és az ebédemet szüleim állták, másom meg már nem volt, csak a laptopom. 2012 tavaszán 2 hónapra kijutottam Olaszországba dolgozni. Nem volt egy nagy durranás, 250 ezerrel jöttem haza. Az első kint töltött hónapom alatt a kisebbik nagylányomat kértem meg, hogy vigyen át exemnek 90ezer forintot, ha hazaérek, kifizetem neki. Megtette, amiért hálás is vagyok. Hazajöttem, első utam exemékhez vezetett, épp húsvét volt. Örömmel láttam, hohy lányom kocsija is a ház előtt áll, ment a kistesókhoz. Exem amikor beléptem, puszira tartotta az arcát, de közben a hajamba markolt, ököllel többször arcon ütött, rúgdosott, én marha meg a 130 kilómmal csak tűrtem, eszembe se jutott megütni. Nagy nehezen ahogy ütött és a ruhámat tépte kiaraszoltunk az utcára, ahol lányom kinyitotta a kocsiajtót, hogy “kimenekítsen”. Exem örjöngve követelt pénzt, szaggatta a nyitott kocsiajtót, megpróbálták lefogni, de nem ment. Én nem is védekeztem, úgyis az lett volna belőle, hogy oda mentem kötekedni, bár nem tudom miért jött ki ez belőle? Végre ütlegek közt elvette a 90ezret ami nálam volt, rámvágta az ajtót és lányom adott egy kövér gázt, mert félt a továbbiaktól. Ez ment egy jó darabig, amikor bíróságra került a dolog, és a bíró megítélt havi 30ezer plusz 9500 elmaradt tartást havonta. Ez most májusban volt. Május-júniusban ki is tudtam fizetni, épp szerncsém volt és volt annyi bevételem, de augusztusban már csak 31ezer Forint össz bevételem volt, a kisebbik nagylányotől kértem hozzá, hogy meglegyen a pénz. Hangsúlyozom, nincs letagadott bevételem, ha lenne, nem lennék rászorulva, hogy lyukas cipőben járjak. Ez év augusztusában megint beütött a szerencse, egy külföldi partner ajánlatot tett a teljes meglévő szellemi termékeinkre, de csak egy tételben érdekelte, 50-50 százalékos
Normal
0
21
osztozkodással! Gyorsan felhívtam exemet, hogy ez a helyzet, az én 50 százalékom fele természetesen az övé. Ő is örült a pénznek, rábólintott. Augusztus második felében szólt a partner, hogy küldhetem a teljes anyagot. Ekkor szóltam exemnek, hogy átmennék érte, de addigra azt mondta, nem vihetek el belőle semmit, nem adja, és az új párjábak is megtiltja, hogy odaadja nekem. Na egyből jó kedvem lett, oda a munka és a pénz.
Na, itt már tudtam, hogy az elképzelésem, hogy a rémálom véget ér, csak buta feltételezés volt részemről.
Tökéletesen olyan nekem ez, hogy így, nyomorogva, egyedül, teljesen ki vagyok neki szolgáltatva, már fenyeget rendőrséggel, mindennel, ha nem fizetek, becsukat. Hamar megváltozott. Kérdezhetitek, miért nem fizetek szeptember óta? Mert nincs bevételem. Munkanélkülit nem kapok, mert mint volt vállalkozó nem kaphatok, „hivatalos“ munkám rég volt, évek óta orvoshoz sem járok, nincs biztsításom sem, most eljutottam oda, hogy önként feladom magam, csukjanak be a fenébe, attól nem lesz pénzem. Mellékesen azért családomtól exem rendszeresen kért kölcsönöket, amit úgy kaptak visza, mint ti.
Most itt ülök, vakargatom a fülem tövét, hogy havi 20-22 ezerből hogy fizessek 39500-at? ...és sajnos valóban ennyi abevételem.
Nos, sajnálom, ha túl hosszúra sikerült az írás, de szeretném tudni, részben ti mit tennétek a helyemben, de gondolom, olyan hozzászólás is lesz, hogy mit lehetne még elvenni tőlem, de érdekel az emberek véleménye!
Normal
0
21
Tisztelettel,
Samu papa
PS: Exemék 2 szintes házban élnek, bőrbútorokkal berendezve, 50 négyzetméteres nappalival, amiről a bíróságon zokogva nyilatkozta, hogy havi 30, azaz harmincezer Forintért béreli egyedül... Fura, nekem rezsivel együtt 160ezret mondott, de mit számít ez már. A gyerekek minden találkozás alkamával mondják, hogy anyu és a párja szombat délelőttől vasárnap estig, de egyre sűrübben péntek délutántól hétfő estig elmennek exem új párjának hétvégi házába, és nem egyszer fordult elő, hogy exem felhívott, hogy a gyerekeknek nincs kajapénze, átjönnek hozzám, adjak oda nekik 4-5-6ezer Forintot. Durvább dolgokat nem szeretnék mondani, az már nem publikus.
Sziasztok
Nekem az ellen kező próblámám lenne.
Apám nem hajlandó gizetni utánunk gyerektartásdíjat, 3-an vagyunk testvérek és mind tanulunk!
Ő is leszázalákotatta magát, persze semmi baja nincs, méhészkedéssel foglalkozik, de mivel mindent az élettársa nevére iratott nem kapunk tőle semmit! Arra hivatkozik, nincs pénze pedig több millót kap a méz után! Már több éve folyik az ügy nem hajlandó egy vasat sem adni. Azt mondja ne tanuljunk hanem menjünk dolgozni.
A kapcsolatunk a válás óta/1997/ egyre rosszabb. A saját fiának nem köszön az utcán, stb.
Ha tudtok valami tanácsot adni megköszöném!
A tartásdíj mértékének megváltoztatására inditott perek illetékmentesek. Csak akkor van költség, ha ügyvédet fogad valaki, de ez sem horribilis. Ezt javaslom akkor, ha kemény ellenállás várható a másik fél részéről.
Igen, ez az egyetlen megoldás. Bírósághoz kell fordulni, ahol újra megvizsgálják a felek anyagi körülményeit és a tartásdíj mértékét is ennek megfelelően fogják megállapítani.
A nemfizetést nem javaslom. Amíg birói döntés nincs a dologról, addig kamatostul visszaperelheti a család.
Mi van akkor, ha elkezd nem fizetni? Mi van akkor, ha bírósághoz fordul és anyagi és egészségi leromlására, ellehetetlenülésére hivatkozik? Könnyen lehet, hogy az ex és a leányka életszínvonala nem azon a pár ezreskén múlik, szvsz egy normális bíró ilyenkor belátással van és méltányosságot gyakorol, ha lehet...
Jogi tanácsot szeretnék kérni.
A történet a következo:
A nagybátyámnak tavaly nyáron agyvérzése volt. Nem épült fel teljesen, az agya is károsodott. Leszázalékolták.
Néhány éve elvált, a kisebbik lánya még gimnazista. Se a felesége, se a lányai rá se néztek mióta beteg. A kb 30ezer forintos nyugdíjából azóta is vonják a kisebbik lányra a gyerektartást, és ha továbbtanul majd, még pár évig.
Minden esetben kötelezheto a szülo a gyerektartás fizetésére? Még akkor is ha a "családja" ilyen súlyos helyzetben sem törodik vele?
Mivel a pénzt automatikusan vonják a nyugdíjából, lenne valami mód ennek megszüntetésére?
