Meg kell nézzem megint a filmet! Én úgy emlékszem, hogy a méhmasszázzsal gyógyító német freudista nem volt dagadt....
on: az egy darab sütőtökös muffin megevését kéne bánnom, meg azét a kis edámi sajtét, amit temérdek uborkával és kevés rágcsáltam el, de igazán nem bánom...olyan fincsámcsik voltaaaaak!
Freud vallás lett, így emberi gyengeségek, mint fontos metodikai elemek kerültek be a rendszerbe. Ha tegyük fel Mohamed köszvényes lett volna, akkor az iszlámban ma kötelező volna a napi huszonötszöri köhögés.
A Promenád a Gyönyörbe című filmben van különben egy kiváló Freudista karakter, a főhős nejére (is) tapadó dagadt, vörös, német pszichiáter.
Bánom,hogy nem vettem fel a telefont annak a büdös rifkének,és küldtem el a francba.Annyira szerettem volna,de a villamoson voltam,és mégiscsak hogy nézett volna ki,ha ott nekiállok üvöltözni ezzel a hazudós döggel.@@@@@@
bánom azt a telefont szombat éjjel, hogy nem adtam esélyt arra, hogy ő kezdeményezzen. nagyon bánom, hogy "lerohantam", nem kellett volna. mindkettőnk büszkeségén csorba esett. sajnálom
Meggyanúsítottalak, és nem adtam lehetőséget a tisztázásra. Most meg már nem akarod. Bánom, hogy hittem annak, akinek nem kellett volna, és nem tudom visszacsinálni ezt az egészet, bármennyire is akarom.
Bánom, hogy akkor, ott, a Balaton parton, abban a kékfestésű, ütött-kopott vagonban nem tettem meg azt, amit meg kellett volna. Bánom, hogy ezt megelőzően eljöttem a marokkói családtól, hogy nem hallgattam meg azt az olajosbőrű, rendkívül szép fiút, hogy nem öleltem meg a csodaszép lánytestvéreit, és nem hagytam a szüleinek, hogy még egy napig kényeztessenek. Bánom, hogy akkor pániktól fűtve elmenekültem.
Hogy nem néztem utána, amikor kiment. Pedig volt egy olyan érzésem, hogy még utoljára visszanézett, de most igy marad az édes bizonytalanság és reménykedés.
