Gengszter, te nagyon a szíveden viseled a köznép szórakoztatását. Ez derék és kifejezetten hálaérzetre ingerel.
Magai Ferkó, ha egy iskolában nem énektanár tanítja az éneket, az lehet átmeneti állapot, de tartósan törvénytelen. Ahogy a belgyógyász sem végezhet agyműtétet.
Hogy melyek az oktatás számára a kitörési pontok, arról több témában is szó volt már, így csak utalásszerűen, amit fontosnak tartok: a gyerekek aktív részvételén (előadás, improvizáció stb. - pl. Kodály- és Orff-módszer) és fejlesztésén alapuló siker, a csekély óraszámhoz igazított és módszertanilag korszerű tankönyvek, a pedagógusok (tanítók, tanárok) módszertani képzésének, a társadalom és a művészek támogató hozzáállása, a gyerek komolyzenéhez való hozzáférésének könnyítése (ajándékozzunk a gyereknek és hallgassunk vele együtt komolyzenét otthon és a kultúra arra alkalmassá teendő intézményeiben).
Szimbolikusan értve: Elvist pedig ne. De nem elutálva, mert mindig a gyerek elutasítása is ott van abban, ha a tanár elutasítja, amit ő szeret. Gondoljuk el fordítva. Ha a gyerek fújjolja a komolyzenét, mit érzünk. Hogy ez megelőzzük, inkább óra előtt, után, vagy néha pár percig az elején. De nem jutalomból. A gyerekekkel együtt nézzük meg, vessézzük ki, mit tud "Elvis", és mit nem. Elfogulatlanul. Így látom.
Úgy vettem észre,A nagyon ismert , Komolyzenészeket, mint például Mozart szeretik a gyerekek.
Ma "próbálkoztam" elöször a tanítással.
Erkel: Hunyadi László Opera volt a téma.
Állítólag a legrosszabb , osztályba voltam,nem voltak annyira rosszak de eléggé élvezték a gyerekek.
A verbunkos "ritmust" ütötte Egy-két gyerek zenehallgatás közben , vagyis szemmel láthatóan tetszett nekik a részlet az operából.
Az a meggyőződésem, hogy úgy kell előadni a dolgokat, hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését, felkapják a fejüket, az új dolgokra.
Élményt kell adni nekik az énekórákon.
Nemrég jártam Ausztriában , látogattam egy-két ének órát is.
Tapasztalatom szerint, sokkal több könnyűzenét tanulnak az iskolában.
Szolmizáció elég kevés, inkább az jellemző , hogy Orff illetve Dalcroze módszereket követve , tanulják meg a dalokat, énekeket.
Vagyis ritmus, és szóló hangszerek segítségével , sajátitják el az énekek "Kíséretét".
Most nem azt mondom , hogy nálunk is könnyűzenét kell tanítani, de a mostani gyerekek Mások , esetleg más iráyból közelíteni meg az anyagot , hogy érdekesnek tünjön a gyerekek számára.
De vannak szélsőséges esetek LSD: olvasd;+6. hozászólás.
Egy elég neves, Jó, karmester nyilatkozta ma egy Újságban:
"Szemléletváltásra van szükség ",vagyis haladni kell a korral egy szimfonikus zenekarban játszó muzsikusnak a hangszerén tudni kell játszani jazzt is.
"Miközben körülöttünk, zúg-zeng a műfajilag rendkivűl színes un.könnyűzenei élet, nem engedhetjűk meg magunknak, hogy a komolyzene zálszlóvivőjének szerepében a muzsikusaink még egy Dzsessz kottát elolvani se tudjanak.... "
Bobikának, meg mindenkinek: " a sok jó komolyzene mellett ...", ami az énekórán előkerül...
Szerintem ti nem tudjátok, hogy az iskolákban hetente 1, azaz 1 (45 perces) énekóra van. Egy héten meg, ugy 168 óra, amiből, ha leszámítjuk az alvásra fordított időt, megkapjuk a könnyűzenével eltöltött órák számát...Sajnos látszik is az országon. A többit nem írom, mert túl hosszú, majd máskor. Üdv nektek!
Üdv Mindenkinek!
Kodály országában azért kell más zenei eszközökhöz fordulni, mert a jelenlegi nem működik. Ezzel nem Kodályt szeretném bántani. 9 évet hegedültem, s már hatodik éve orgonálok. A zenét valahogy nem az általános iskolai és gimnáziumi órákon szerettem meg.
Az iskolai zeneoktatásban véleményem szerint az a fontos, hogy azok az emberek, akik nem a zenével foglalkoznak majd, hozzá tudjanak szagolni a zenéhez. Tudjanak zenét hallgatni és arról korrekt módon véleményt is mondani. Azok számára, akik nem játszanak semmilyen hangszeren, a jelenlegi énekórák borzasztóan unalmasak lehetnek. TISZTELET a kivételnek!!!!
Egy egyetemi zenei versenyen Meszlényi tanár úr felhozta ezt a témát. Nagyon egyet értek vele. NEM SZABAD kidobni a klasszikusokat és helyette rockzenét tanulni. Viszont azzal semmi baj nem lenne, hogy a komolyzene mellett hallgassanak könnyűzenét, s tanuljanak annak kialakulásáról, történetéről, sajátságairól.
Egy szónak is száz a vége: újra kell gondolni a magyar ének-zeneoktatást és nem kell megijedni semmi új és merész ötlettől, amennyiben az nem foglalja magában nagy klasszikusok feledésbe merülését...
Üdvözlettel: GT.
Még csak annyi, hogy érthető is legyek: attól, hogy valaki feltette ezt a kérdést, jövőtől nem fogják Elvist tanítani, hanem tudom, hogy kormány-szinten különben is téma az, hogy a magyar zeneoktatás alapjait a rockzenére helyezzék. Ennyi.
Huha... Mikor megláttam ezt a topicot, nem bírtam ki, hogy nem nézek bele. Most pedig nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá. Szóval... Senkit nem akarok megsérteni, de nem volt egy jó ötlet összeházasítani e két teljesen különböző témát egy mondatba, sőt válaszút elé állítani az esetleges hozzászólót. Én is, mint itt a legtöbb hozzászóló, szeretem Elvis zenéjét, Mozart egyik kedvenc szerzőm. De! A két dolgot nem lehet összehasonlítani! A két műfaj között akkora távolság van (szakadék, stb, mindegy most, mindek nevezzük), amit felesleges közel hozni egymáshoz (azzal, hogy az iskolában Mozart után Elvist hallgatnak majd a gyerekek pl.), mert az nem volna természetes, nem volna jó hatással egyik a másik műfajra. Egyébként elmondanám, hogy semmivel sem éreznék magukat jobban a gyerekek az iskolában attól, hogy Elvis-dalokat tanulnak, ha érdekli őket megtanulják egyedül is. A média ömleng a könnyűzenében, aki sok TV-t néz, ösztönből megtanulja a könnyűzenei dalokat. Mozartot nem reklámozzák. Már látom: ha már ez téma, előbb-utóbb a kormány dönteni fog, és persze "újító szándékkal" belemegy a játékba.
Ráadásul, amit főleg nem értek: miért kell Kodály országában más zenei eszközökhöz folyamodni a zeneoktatás "segítésére"? Teljesen felesleges. Ez olyan, mintha egyik csokis tortán hiányoljuk a csokit (!), s ezt mondjuk nem azzal oldjuk meg, hogy csokireszeléket szórunk a torta tetejére, hanem csípőspaprikát...
Azért bízom benne, hogy lesz ebben a topicban ilyan hozzászóló is, aki megért, s látja e kérdésnek a veszélyét.
Én Elvist is, Mozartot is szeretem. Mindenesetre úgy érzem, Elvis nem igazán az iskolai énekórákra való. Nagyon dallamos és szórakoztató, de azért Mozart zenéje minőségileg sokkal magasabb színvonalú.
Ne legyen Elvis Mozart helyett,de nem ezért írok
Nem értem,hogy pld.a Beatles miért dilettáns banda?Az Offspring,Rammstein,Korn pedig nem fülsüketítő elektrónikus borzalom.
Stílusokat lehet szeretni vagy nem szeretni,de a fenti zenekaroknak igenis ,hogy van létjogosultsága.Ráadásul 10-15 percig még élvezem is
Hozzáteszem,hogy középiskolában tanítok,nem zenét,de minden alkalommal hallgatunk valamit.A legkeményebb noise műfajú dolgokat (Merzbow)ugyanúgy át kell másolnom nekik,mint Purcell Artúr királyát.Az a tapasztalatom,hogy a középiskolások fogékonyak a színvonalas muzsikákra
Tamásnak (4) igaza van
HalihÓ!
Bocs ,hogy ide irok ,de talán érthető.
Tegnap halottam, egyik tavaly végzett , magyar-töri szakos tanár kollegától.
Az az Általános iskola , ahol ő tanít, nincs énektanár. :)
Vagyis ének szakos tanár,nincs.
Ezért minden osztályban , az osztályfönök !! tartja meg úgymond az ének órát.
Szegény kedves kollegának, sajnos semmi fogalma sincs, az énekről.
Mondta , hogy néha zenét hallgatnak, de mivel egyébként is kevés az idő , inkább , mivel magyar szakos , az ének órán szokta feleltetni őket a versekből.
Próbáltam, rávezetni talán érdemes lenne olyan zenéket hallgatni , amik kapcsolódnak esetleg a magyarhoz,pld: Versek megzenésítése, stb.
Egy kicsit ledöbbentem ezen, az infon.
Kérdem én, hogy fogják ezek a gyerekek, "Az általános zenei "műveltséget elsajátitani?
Mi lesz velük a középiskolában?
Kodály biztos rendessen ráncolná a homlokát.:)
Vagy térjünk el ilyen esetben teljessen a kőnnyűzene irányába?
Nálunk az általános iskolában teljes mértékben bevált, hogy a sok komolyzene mellett könnyűt is tanultunk, de nem a címben említett módon. Saját magunk csináltunk kiselőadásokat, főként a jazz és a blues műfajából. Ez is könnyűzene, és szerintem igényességben össze sem hasonlítható Elvissel - pláne Eminemmel.
Nagyban tanár- és osztályfüggő is a dolog, lehet, hogy én szerencsés voltam. Aztán... Az ember azt hinné, hogy gimiben már elég érettek a gyerekek komolyzene tanulására. Hát nem. Elkövettem azt a baklövést, hogy 2 évet lehúztam normál tagozaton, és láttam mi folyik ott: röhögés, bekiabálás, ropievés, kártyázás, vonyítás az áriáknál, könnyűzene címén Offspring,Korn,Rammstein és egyéb agyontorzított fülsüketítő elektronikus borzalmak. (Pedig ez azért egy elég jó nevű Bp-i gimi. Mi lehet a többiben?) Éneklés az "Érik a szőlő"nél megállt, kottaolvasás semmi, zenetöri semmi (pedig ahhoz nem kell készség, hogy bebiflázd az életrajzot). Több, mint 1 évembe telt, míg behoztam magam. Nem tudom mit kéne csinálni, de valami itt nagyon nem jó.
Egyátalán nem ellenzem elvből a könnyűzene felhasználását a zeneoktatásban - de a címben foglalt kérdésre egyértelműen NEM a válaszom. Elvis a maga módján "nagyot dobott", s semmi kifogásom az ellen, hogy tananyag legyen - de nem Mozart helyett, hanem mellett.
Sok minden van ugyanis Mozartnál, ami Elvisnél nincsen... elég csupán a két harmóniavilág "sokszínűségét" összehasonlítani.
És ez még csak a kezdet: később Elvis helyett Eminem jön majd... végül is prozódia-oktatóanyagnak nem is rossz, de azért a harmóniavilága valahogy nem az igazi.
A címre utalva: Jól kinéznénk ebben az esetben. Ili, nekem sok élményem van, mert ének tagozatos voltam, emlékszem még, hogy az el condo pasa (remélem jól írtam) nagyobb sikert aratott a kórusban, mint a Bartókok. A Beatles azonban nem érdekelt minket, régen túlhaladott volt már az a könnyűzenében is, lagymatagnak számított. Illés sem mondott nekünk már semmit. Szerintem a mai gyerekeknek sem mondana többet Beatles, mint Mozart. Azonban: Mozart zenész volt, a Beatles meg akármilyen sikeres is, egy dilettáns banda. Énekből a profi zene helyett amatőrt tanítani? Minek? Mit tanul abból a gyerek? A Breatney Spierst és a többit hallják a rádióban. Az iskolában tanulják meg, mi az igazi zene. A lazább tanításnak híve vagyok, de nem a dilettantizmus tanításának. Irodalomból is Mikszáthot tanulnak, nem pedig ponyvairodalmat. Úgy jöttünk el az ének-zeneiből, hogy többet az életben nem fogunk zenével foglalkozni. Egy év múlva már az osztály fele zenélt valamilyen módon. (a méreg hatott:)) Most is nagyon sokan zenélünk a régi osztályból.
Kinek ne lennenek emlekei az altalanos iskolai enek-zene tanarneni ketsegbeesett hiszterikus rohamarol, mikor a 101-ik tanoran is 45 fordulatszamra kapcsoltuk a lemezjatszojat, vagy kihuztuk az arambol a hosszabbitot, amin o ketsegbeesve sopankodni kezdett, hogy ma se tudjuk meghallgatni az eine kleine nachmusikot. Es kinek vannak egyeb emlekei? (violinkulcs stb) Orulnek, ha egy-egy "civil" iskolatarsam meg tudna mondani, hany vonalas az otvonalrendszer.:-)
Nyugaton evtizedek ota mashogy oktatjak a zenet. (eleve fakultativ, es nem osztalyozzak, hisz' keszsegtargy-bar mar asszem itthon sem) Beatles a tortenelem, amugy meg kozosen dobolnak, sot egyszer meghallgattam egy sajat maguk altal irt es eloadott musicalt is. (10-14 evesek) Es enekeltek! -nem is annyira hamisan, es szivesen-
KErdesem: nem maradna e meg tobb tudas a gyerekekben egy konnyedebb tanitas utan, es majd meghallgatjak Mozartot par evvel kesobb... Addig is nem veszik ki beloluk a zene szeretete...
Olvastam szakdolgozatot tantervezetrol 6-10 evesek szamara, MIDI, MP3, kottairo programm es zeneszerkeszto programok hasznalata allt benne. JAtekosan, alapszinten persze. Ketkedve kezdtem, de meggyozott. En ilyen oktatasra jaratnam a gyerekemet, hacsak nem kifejezetten Haydn eletrajzot szeretne biflazni 7 evesen. +mellette kakaokoncertek. Azok mas elmenyek, mint a lemezjatszo.
