Szerintem sem igazán érdemes taglalni, a koncert katasztrófa volt, nagyjából elég lett volna ennyit írni. Ez legalább nem olyan kritika, amit olvasva az emberben felmerül a gyanú, hogy másik koncertről van szó, mint amin volt.
Ez sem rossz: "Zarathustrája nem ünnepelte az idejétmúlt hiedelmeken győzedelmes öntudattal átlépő új embert, éppen ellenekezőleg, úgy tűnt, mintha az interpretáció lényegét az idegenség, a sehová nem tartozás hűvös tudata adta volna, az emberi értelem célszerűségének behódoló világrend lehetetlenségének nietzschei élménye, amelyben az érvelés logikai súlya - lényegében a művét sajátos illusztrációnak tekintő Strauss szándékainak megfelelően - a megmutatkozás formai kereteinek rendelődött alá."
Rendelődött alá? Strauss szándékai szépen alárendelődtek itt a fogalmazásgátlásnak...
Elképzelem, ahogy mondjuk ez az illető, aki írta ezt a borzalmat, otthon ül, és azon agyal hosszasan, hogy most aztán megmutatja, hogyan kell fogalmazni! Ő nem áll be a sorba, le a konvenciókkal! "Majd én viszem a fáklyát az újságírás és a zenekritika sötétségében!" - gondolhatja.
Kíváncsi lennék, mennyi idő alatt szülte meg ezt az izét. Mindenesetre a Fidelio szerkesztőiről is árulkodik a dolog. Hogy engedhettek ilyen cikket ide?
Na, most hogy jól felháborodtam, hallgatok egy kis zenét. Hátha eszembe jut valami cifra.
Zeneszerető amatőrként régóta visszajárok a Fidelióra, leginkább a kritikák kedvéért. Abban a hitben ringatom magam, hogy lehet belőlük tanulni. Zenehallgatást, zeneértést, zene-értékelést, mindegy, valamit. No, ez volt az első kritika viszont, amely olvastával aktivizált is. Regisztráltam magam, hogy megkérdezhessem: a Fideliónál nincsenek szerkesztők? Vagy valaki, aki visszaad-átirat-átfésül-fiókba süllyeszt sikerületlenebb darabokat? Mert az az volt, szvsz, ilyen szépségekkel: "Noha az időérzék feszességének váratlan meglazulásai kisebb lyukakat ütöttek a zenei szövet mintázatán, az értelmezés összefüggésrendszerét azért érintetlenül hagyták." Elképzelem,ahogy a lazulások lyukat ütnek... nem csoda, hogy váratlanok....főleg lazult időérzékkel:))
Kedves Dóra! Sajnos engem ráadásnak még tanított is a professzor úr, és élőszóban sem volt kevésbé didatikus és hosszadalmas. Így hát az előadásai elől a vége felé hol a büfébe, hol pedig a Corvin Filmpalotába menekültünk.
Nála csak egy rosszabb volt: Mátyás Antal prof. emeritus, a közgazdasági elmélettörténet legremekebb ismerője. Na, az ő előadásai egész egyszerűen viselhetetlenek voltak. Kb mint ez a cikk.
Kedves Hamlet apja! :-) De igen, az volt az... Alapvetően nem rossz, de erre a végén jöttem rá. Ez a cikkről nem mondható el... Nem kell körülírni a sz*rt, fölösleges.
Varga Péter a Momuson, Rákai Zsuzsannánál sokkal kevésbé selyempapírba csomagoltan mondta meg a véleményét az általam innentől fogva bojkottált Naganóról. Nem tudom, volt-e még olyan koncert, amelyben ennyire csalódtam volna.
Rendkívül sok színes képpel elvenedik meg a koncert a kritika alapján, pedig csak egyszerűen nem volt jó. Az előadást illetően Varga Péterrel értek egyet.
"Hogy valami pozitívummal zárjam beszámolóm:
Itt van ez a hároméves, nagyszerű hangversenyterem. Jó érzés tudni, hogy nem piros betűs ünnepnap az, amikor egy valóban odaillő képességű zenekart köszönthetünk falai között. Mert van több magyar orkesztra és karmester, amely és aki azt a színvonalat, amit a müncheniek és Nagano produkáltak, fél lábon állva is felülmúlja.
Becsüljük meg őket."
Ami nekem a nagyon nagy bajom az, hogy az irdatlan árak ellenére a nézőtér megtelt, és az előadás ellenére hatalmas volt az ünneplés.
Még a zenészek is értetlenül nézhették. Üzleti szempontból meg bizonyára sikeres lehetett.
