Sajn régen jártam erre....Azért van még, ami nagyon hiányzik a zeneirodalomból: most hirtelen: Buxtehude és Böhm legjelentősebb alkotásai, a Geist idősebbkori alkotásai, főleg a lengyeleknél nagy a hiány...
(apropos: a Vespro kiadásában a basso continuo szólamkönyv nem stimmel össze a töbivel. Azzal szokták magyarázni, hogy az előbbi az "ősváltozat", utóbbi a Monteverdi által "revideált változat".)
A probléma ott van, hogy
1) az 1609es kiadásban nincs szó bacchánsnőkről
2) amennyiben a moresca a bacchánsnő-jelenet lenne szöveg nélkül, annak a divinificatio előtt kellene szerepelni, és nem utána...
További Monteverdi-rejtély a csak látszólag rejtélymentes Orfeo befejezése.
Az 1607-es bemutató librettója szerint Orfeót a fúriák széttépik a mű végén.
Az 1609-es kottában ilyesmi nem szerepel, ellenben megjelenik Apolló és ismert módon az Olymposra emeli az alvilágot megjárt hőst.
Egyes zenetudósok a művet záró morescát a "széttépés" eredeti jelenetével hozzák összefüggésbe, mondván ez egy néger eredetű, vad tánc volt akkoriban, kiváló "balettzene" egy ilyen véres jelenethez.
Ami ennek ellentmondani látszik, de mindenképp különössé teszi e záró számot az maga a partitúra: a szereplők felsorolásának utolsó pontjaként a következőt olvashatjuk:
- Choro de Pastori che fecero la moresca nel fine*
azaz: a pásztorok kórusa, akik a morescát művelik (táncolják?) a végén.
Mivel már jó ideje nem érkezett semmi, hajlamos vagyok végül leszűrni a gondolatot:
"A zenetörténet legjelentősebb elveszett alkotásai Monteverdi elveszett operái."
(Bachhal ugye az a helyzet, hogy nem tudjuk: ami fennmaradt, az volt-e, amire CPE gondolt, vagyis az apokrif Lukács-passió, hogy a két János-passión nem a két verziót értette-e, stb.)
legalábbis reméljük, hogy alussza...
Majd meglássuk, ki talál rá! A lényeg, hogy még meglássuk!
A zenekutatás legnagyobb felfedezése lesz. Még talán a TVben is bemondják, ha megtörténik... Nem vicc. Nem tudok egy műről sem, amit ennyire keresnének.
Talán, ha Bach hiányzó passióit meglelnék, az lenne hasonló szenzáció (már ha voltak még neki).
Iro alakja zseniális.
Főleg, ahogyan Monteverdi zeneileg megformálja.
Mozartig nem tudok hasonló tisztaságú személyiségformáló erőt, mint Monteverdi művészetében. Ezért (is) megemészthetetlen hiány számtalan operájának elveszte.
Legfőképp persze az Ariannáé és a Licorié.
Ezek Monteverdi főművei, ezt tudjuk is róluk, anélkül is, hogy egy hangot hallottunk volna belőlük... Mintha Beethoven 3.ja veszett volna el, vagy a wagneri Tetralógia... (vagyis az életmű középső szakaszába eső jelentős művek)
27 És milyen bölcs ember is! Kedvencem persze Arnalta utolsó áriája, hát az valami bűbájos...:)
De az első felvonás katonáinál is: "Még a szemek sem bíznak egymásban, azért vannak mindig együtt, ha néznek" Vagy Seneca és Néró vitájában: "Akinek nincs igaza, ürügyet keres"
De mond Arnalta is valami hasonló okosságokat Poppeának, hogy jobb lenne az udvartól óvakodnia.
Ismeretes, hogy Rossini halálára több olasz szerző "vegyesen" írt egy Requiemet, amihez Verdi eredetileg a záró responsoriumot írta - átemelve ezt később saját requiemjébe.
Nos, ez a szokés - több szerző által létrehozni egy nagyszabású darabot, vagyis a pasticcio - régi jó(?) olasz tradíció. Annyira régi, hogy Monteverdiről is tudjuk, részt vett egy nagyon hasonló vállalkozásban. 1621ben, II. Cosimo de Medici halálára nagy, ünnepélyes Requiem született - szintén több szerző tollából.
Monteverdi alkotásaival kezdődött: egy bevezető szimfóniával, egy "O vos omnes attendite" kezdetű motettával és az Introitusszal.
A Kyriét egy Grillo nevezetű (a Szt Márk katedrális orgonistája), a Graduálét és a Tractus egy bizonyos Usper szerzette.
A Dies irae és a De profundis következett: ismét Monteverdi művei. (!!!!)
(utóbbit a leírások szerint dialógként: a purgatóriumban senyvedő lelkek és a mennyekből látogató anygalok párbeszédeként zenésítette meg)
Az Offertorium (Domine Jesu) ismét Grillo műve, míg a záró responsorium(ok) (Libera me [!], Requiem aeternam) ismét Monteverdi alkotása.... volt.
Sajnos, egy hangjegy nem sok, de annyi sem maradt belőle az utókorra... vagy még nem találtuk meg.
Reménykedem ebben a lehetőségben. Képzeljük csak el micsoda világra szóló szenzáció lenne, az eddig említett bármelyik mű megtalálása.
Még egy Bach-kantáta... ugyan már! Kétszáz nem untig elég? :)
Ellenben egy Monteverdi Requiem, vígopera, vagy a legendás Arianna megtalálása... olyan zenetörténeti csoda lenne, amit még évszázadok múltán is emlegetének!
Monteverdi egy humoros figura volt - kiváló emberismerettel: ez utóbbi tette nagy dramatikussá.
Előbbiről pedig könnyen meggyőződhetünk velencei operáinak (Ulisses és Poppea) komikus szerepeiből (az előbbiben Iro, utóbbiban főképp Arnalta, ill. az első szín katonái, Valletto és Damigella kettőse Seneca halála után, stb.).
Így még inkább elkeserítő, hogy azon egyen kívül - elkészült, semmit nem tudunk Monteverdi egyetlen vígoperájáról, ami a "Licori színlelt őrültsége" (La finta pazza Licori) címet viselte. Illetve dehogynem: egyet még tudunk - szerzője egy művéről sem beszélt akkora szeretettel és akkora lelkesedéssel, mint éppen erről. És habár főművének az Ariannát tartotta (a fene egye meg! az is elveszett!!!), a leginkább talán a Licorit szerette.
Se libretto, zene meg pláne... de talán van még remény, hogy valamely porosodó polcon még meglelik...
Ha megnézzük, látható, hogy a kórus-betétek mindegyike ugyanarra a sorszerkezetre épül és egyenlő hosszúságú. Úgy tűnik hát, hogy Arianna híres áriáját eredetileg kórus-ritornellek tagolták (Monteverdi egyébként majd mindig alkalmazott ritornellt: vö. az Orfeo és az Ulisses prológja, a Possente spirto, a Tempro la cetra, stb.), a mű többrészessége ezt legalábbis mindenképp valószínűsíti.
Nagy kár hát, hogy ezek elvesztek.
Csak azt nem értem: ÉN VAGYOK AZ ELSŐ, AKI EZT ÉSZREVESZI?
(a fentiekre ugyanis nagyrészt magam jöttem rá... és Arianna panaszával kapcsolatban sehol nem olvastam még ezt.)
