"És ami nagyon jól esett, miközben borzalmasan zavarba jöttem, felhívtak a színpadra a végén, bemutattak és megköszönték a díszletet . Hát régen tapsolt meg több száz ember . Érdekes érzés ."
Gratulálok hozzá! :)
Hümm... Egyszer, egy író-olvasó találkozón megkérdeztem Fodor Ákost, hogy milyen érzés látni, hogy a művei hatással vannak az emberekre? Nem szószátyár ember, így választolt: - Felemelő.
A jég meg az ég szikrázva simul össze, a szél se beszél: por-hóval kergetődzve játszanak - mert szabad... E fényes-boldog pusztaságban nincs hazug szó: tisztaság van; senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz, itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz! Égnek és jégnek kristály síkjai közt suhan a lélek... a levegő penge-éles és szesz-tömény, itt mégse félek, mégsem érzem a vesztemet én; röpülve, zuhanva, pörögve, suhanva szótlanul mond hálát jégnek és égnek a táncba-szabadult, eszelős-tiszta lélek! Oly jó: erre nincs szó! S ha vége a dalnak és fárad a láb: a JÉGTÁNC minden kis karcos nyomát
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz, átléphetsz rajtam bármikor oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre-nyílóan, könnyen, zajtalanul.
Eszem e világot s mind éhesebb vagyok; iszom e világot s mind szomjasabb vagyok: új arcot ha látok: magányosabb vagyok. — Távozni ha láttok: ne tartóztassatok!
