Nézed a meccset, és szívesen beállnál, pedig lehet, hogy a pályáról lefutni sem lenne egyszerű. Elmennél sátorozni, pedig már a fűszál is nyomná a derekad. Elmennél csajozni, pedig már nem csak a lányok, de a hölgyek is csókolomot köszönnek. Hogy vagy?
azóta érzel már valami jobbat? a fásultág és a kor egyáltalán nem paralel egymással....látok 30 éves fásultakat is és majd 60 évesen is olyat, aki színes, vidám és fiatalos - de ez nincs összefüggésben azzal sem, hogy valaki házas vagy sem. szerintem
Akkor vissza kell térni ahhoz ami megállja a helyét még ma is.
Nem véletlen, hogy ezek megállják a helyüket, mert így vagyunk megteremtve. Isten így építette fel a családot. Ha a szerepek felcserélődnek és a nő hordja a kalapot a férjből meg papucs lesz, az a család előbb vagy utóbb szét hullik. Vagy a férjből alkoholista lesz.
>>>> csak hagytam magam sodródni az árral, a kihívások elől is elzárkóztam, mert féltem minden változástó<<<<
Akkor éppen ideje, hogy elkezd! :)
Ahhoz, hogy valamin változtatni tudj, először is magadnak kell megváltozni. A gondolkodásmódodnak, a hozzáállásodnak.
Gondold végig mi az amit nem szeretsz, ahogy van, és mi az amit szeretnél? Ezt írd össze két oszlopba és amit nem szeretsz, cseréld ki azzal amit szeretnél. Persze mindent egyszerre nem lehet de lassan, folyamatosan átalakulhat az életed.
Pl. nem szereted, hogy a férjed a másik szobában nézi a tv-t. Hát menj be hozzá és beszélgess vele. Biztosan örülne ő is egy pár érdeklődő jó szónak.
Szóval a dolog ott csúszik el, hogy mikor a gyerekek megszületnek a feleségek "automatikusan" a gyerekek felé fordulnak. Talán a több törődés miatt. Ezzel a férj a 2.-3.-4.-5. helyre csúszik az elmúló évek alatt. Pedig a férjnek kellene a családban az első helyet elfoglalnia. Isten a feleségnek a férfit adta egy párnak és nem a gyerekeket. Vagyis a férfinak a feleséget. Ezért a feleség életében a férjnek kellene az első helyet elfoglalnia. Ami azzal jár, hogy törődni egymással. Beszélgetni, kedveskedni, eljárni szórakozni, mint az udvarlás éveiben. Ha ez a rangsor felborult akkor már kihül az érdeklődés a másik iránt. ( gondolatai, érzései)
Hogy a tűz megmaradjon, a tüzet táplálni kell. Nem ég automatikusan. Azt rakni kell! Figyelmességgel, kedvességgel, érdeklődéssel, együttléttel......stb.
Ajánlom megnézni ezeket a kis videókat. Nagyon jók. Sokat segítenek abban, hogy megértsük férjeink "sületlen" gondolkodásmódját. :) És a miénket is. :)
Közel az ötvenhez egyre gyakrabban kap el az az érzés, hogy eseménytelen az életem. Hogy felnőttek a gyerekeim, és úristen, mi ez a csend itt körülöttem, ez mindig így lesz ezután? Bámulom a négy falat, miközben a párom a másik szobában nyomja a távirányítót folyamatosan, órákon át - ez a kilátás a jövőre nézve?
Hogy az életben "nem értem el semmit", csak hagytam magam sodródni az árral, a kihívások elől is elzárkóztam, mert féltem minden változástól.... hogy ezt látom magam körül , ezt a beszürkült életet mindenütt, így 50 körül... ! Fásult férfiak és nők, látszatházasság, kifelé mutatjuk a szépet és az idillit főleg a rokonoknak ugye, de a négy fal között meg csendben elkívánkozunk?!
Olvasom a topicindítóban, hogy mennél sátorozni, na azt én is szivesen, csak már ott tartanánk! Pár éve, augusztus 19.én reggelre a 800 méteren lévő kempingben éjjel 4 fok volt, fent a Lomnici csúcsot pedig valaki beporcukrozta hajnalban. Igen vicces kedvében volt természet anyánk, merthogy mi oda nyaralni mentünk (volna). :( A határon már rövid nadrágban és pólóban nyaltuk a fagyit. :)
Havat hánytunk, csúszkálunk, és szídjuk a telet, meg más egyebeket...pl. gázszámla brühühü Most meg jön a jóidő, érzem, migrénes féloldali fejfájással... :(
Örömmel olvastam az osztálytalálkozóról szóló beszámolótokat. Hát irtóra elszáll
az idő, igy a távlatból, de amikor az ember ott van a régi osztálytársaival, ugyanolyan fiatalnak érzi magát - nekem szinte még a vérem is pezsgett a sok
hülyeség felelevenitésekor -.
Sajnos az általános iskolai nem jött össze, ugyanis én 7. osztályban váltottam iskolát és sem a régi sem az új iskola nem szervezett osztálytalálkozót.
De a középiskolai az mindig remek hangulatban telt el. És remélem fog is telni.
De ez az 50 évesek bulija jó ötlet. Igaz van még 5 évünk, de addig szervezkedünk.
Nekünk a gimnáziumi osztálytársakkal szokott lenni rendszeres összejövetelünk. A 30 éves érettségi talin 6ároztuk el, hogy évente 3-4-szer összejövünk (szigorúan önkéntes alapon). Ment is a dolog, 10-en, 15-en mindig összejöttünk. Aztán valaki kitalálta, hogy a többség idén lesz 50 éves (a kisebbség meg tavaly volt), ezért csináljunk egy 50 évesek találkozóját. Mivel az Eötvösbe jártunk, kézenfekvő volt az 5let, hogy a Balatonfenyvesi hajdani 5vös táborba menjünk (amit már az önkormányzat kezel). És láss csodát, el lehetett intézni, és egy hétvégére csaknem az egész osztály összejött, persze kivételesen lehetett a családot is vinni. Jól sikerült.
Aztán még annyit, hogy majd' 2 hete voltunk a Plitvicei tavaknál. Egy baráti házaspárral mentünk, 4-en. Csodálatos volt! Ilyen jól sikerült kirándulásom tán életemben nem volt! Íme, néhány kép:
Mit is mondjak, nagyon furcsa volt találkozni a régi osztálytársakkal.
Lehet, hogy az utcán egy-két ember mellett elmentem volna, de ott mindenki ismerős lett, mintha nem rég váltunk volna el.
Egy fiú, és egy lány osztálytársam volt, aki az én szememben nagyon megváltozott, őket biztos, hogy nem ismertem volna meg, bár ott csak rájöttem, hogy kicsodák. A többiek valahol olyanok, mint régen.
Hajnalig buliztunk, és magamról sem gondoltam volna, hogy ennyi minden eszembe fog jutni ennyi idő után. Néha tényleg olyan érzéseim voltak egy-egy pillanatra, mintha még most is általános iskolába járnék, és csak valahol egy osztálybulit tartanánk. Szinte pillanatok alatt előjöttek a cukkolások, poénok, beszólások, amik több, mint 30 éve pihentek valahol mélyen.
Végül is szinte mindenki ott volt, a három (sajnos igazoltan) távol lévőn kívül, akik már nincsenek közöttünk, csak 2 társunk hiányzott, akik az utolsó pillanatban mondták le a találkozót egészségügyi problémák miatt. Szal', majdnem teljes volt a létszám. Pedig jöttek Californiából, Kanadából, Ausztriából, Olaszországból is.
Milyen furcsa a sors, szinte mindenki más lett, mást csinál, mint amit akkor szeretett volna. A legfurcsább azonban az volt, hogy egy kivételével még senki sem nagymama, vagy nagypapa. Ugy látszik, ez az osztály későn érő típusú emberekből állt össze. :-o))) Pedik az egyik lánynak már 9 gyereke van, és három férje volt. És a többieknek is már többségében nagyok a gyerekek.
Lényeg a lényeg, jót buliztunk, természetesen a '60-as évek zenéjére, és nagyon jó volt a hangulat.
Legközelebb 2 év múlva találkoizunk, de legkésőbb 4 év múlva, mert akkor lesz 40 éve, hogy az általános iskolát elvégeztük.
