Véleményeket és tapasztalatokat várok arról, szerintetek hogyan tud manapság egy fiatal vagy egy pár a nulláról indulva felépíteni egy önálló, sikeres életet?
A mult heten voltam egy napra Londonban egy be/kivandorlassal kapcsolatos kiallitason. Lasd: https://workingin-events.com/
Ugy latom, hogy van boven lehetoseg Kanadaban, Ausztraliaban, Uj-Zelandon is. Mivel a topiknyito meg fiatal, van lehetosege Working Holiday vizumot is kerni, ezzek 1-2 evig, orszagtol fuggoen lehetosege van legalisan munkat vallalni, eldontve, hogy megfelelo-e az orszag, vagy nem. Ausztraliat nem ismerem melysegeben, mert lehetosegkent nem merult fel bennem, de Kanada es Uj-Zeland szerintem elegge elheto orszag es ki lehet jonni akar egy szakmunkas fizetesbol. Persze egyikre sem a tropusi klima jellemzo, ha vkinel ez magas prioritas.
Javaslom ezt a rendezvenyt, akit erdekelhet egy europan kivuli munkavallalas, eleg sok elsokezes informaciot lehet beszerezni. Ezen a hetvegen elerheto Manchesterben, illetve a kovetkezo tavasszal lesz varhatoan ilyen.
Mas: Kapcsolati tokerol. Tavaly nyaron az egyik projektemen egyutt dolgoztam egy nemettel kb. ket honapig. O akkor jott oda, amikor en meg elmenni keszultem. Tegnap irt egy levelet, hogy nincs-e kedvem kimenni az USAba par honapra egy projektre, mert o nem tudja vallalni. Megkereste egy korabbi fonoke.
Semmi kapcsolat nem volt vele azota. Mivel rovid projekt es az iparag is eleg jol fizeto, szerintem a fizetes is az a nagysagrend, amil 2-3 honap alatt egy uj autora felretesz az ember es nem a Dacia Logant kell megvenni. Ennyin is mulhat sok dolog. A lehetoseg egyelore nem erdekel.
A masik, hogy keresunk embert. Tegnap olvastam, hogy az egyik, korabban sok allami megrendelest kapo ceg eppen leepit. Masfel eve beszeltem az egyik volt evfolyamtarsammal, onnan tudom, hogy ott dolgozik. Ma felhivtam, hogy keres-e munkat, meg eppen nem tudja, hogy o erintve van-e.
Az elmult 20 evben parszor talalkoztunk, feluletesen beszeltunk egymassal, es a foiskolan sem voltunk nagy cimborak. Ennyi.
Keresunk fejvadasz cegnel embert, hirdetunk is, jonnek is jo kepessegu eletrajzok, csak sajnos nem azokkal a kepesegekkel, amit keresunk. Itt nem minimalberes, de meg csak nem is atlagberes poziciokrol van szo. Az utobbinak min. a 2-2,5x-se, van pozicio, ami melleg eleg nagy auto is jar. Egyelore nem tudja, hogy erinti-e a dolog. Majd keres.
Ket oraval ezelott az egyik gyerekkori cimboram hivott, akivel egy padban ultem par evig, hogy keres adminisztratori feladatokra ember a cegehez. Jellemzoen levelezes, tablazatkezeles tudassal. Arajanlatokat kell irni sablonokol, bejovo, kimeno szamlak statuszait kovetni, idopontot egyezteztetni. Viszont egy bizalmas allasrol van szo, igy az utcarol nem tud beesni senki. A munka 95%-a akar otthonrol is vegezheto, mert telefon es szamitogep, email es csokolom.
Tehat nem kell itt semmi, befolyasos nagybacsi, meg sogor-koma-ra gondolni, egyszeruen az allaskereses, munkatarskereses zome is igy mukodik. A legrosszabb hatasfoku az allashirdetesre jelentkezes, persze ez is tud remekul mukodni.
Nagyon aranyos vagy, de egyrészt mindenképpen a szülővárosunkba szeretnénk visszamenni, ahol azért munkalehetőség is akad, másrészt biztos vagyok benne, hogy annyiért, amit én most adni tudnék, a házad felét sem adnád el :)
Őszintén? Én is borzasztó veszélyesnek találom ezt a dolgot és nem tudom, a jelen helyzetben hogy oldjam meg. Egyébként nem akartam külföldre menni, de albérletben éltem és tandíjat fizettem, senki nem tudott támogatni - szóval az egyetem végét már úgy csináltam meg, hogy kijöttünk és innen mentem haza. Mert adósságom volt, nem akartam még többet és közben nem csak a túlélésért akartam robotolni, hanem kicsit előre is jutni az életben....
Ha rajtam múlik, tuti otthon maradok, de annyira rossz volt már az anyagi helyzetem és olyan kilátástalannak láttam a helyzete, hogy amikor jött ez a lehetőség, végül kijöttem. A pénz szempontjából nem bánom, de a karrier oldaláról nehéz.
Amiket irtam, az pelda volt, illetve a te hozzaszolasodra reagaltam, nem a topiknyito indito problemajara megoldas. Neki mar korabban irtam, hogy szerintem miket lehetne csinalni.
Az, meg, hogy a peldaban szereplo cegek, lehetosegek mar nincsenek meg, de meg boven lehet hasonlo. Azert jelenleg tobb multiceg tervez sokszazfos letszamemelest Mo-n, ezt is meg lehet lovagolni.
Kapcsolatokat az ember mar gyerekkoratol epit. Szakmai kapcsolatot pedig mar a felsofoku kepzes ideje alatt. Ahogy elkezd dolgozni, onnantol meg eleg intenziven tud.
Szemely szerint kicsit veszelyesnek tartom karrier szempontbol az, hogy vki elvegez egy felsofuko kepzest, majd elmegy egy gyarba robotolni par evig kulfoldre. Ugyanugy palyakezdokent szamit, azzal a hatrannyal, hogy azt gondoljak, hogy tudasa nem naprakesz. Persze ezt lehet merlegelte a topiknyito.
nem ertek egyet ezzel. Akkor meg sokan az egykori kadereket szidtak.
Hogy mikor voltak nagyobbak a lehetosegeket, attol fugg, mint nez az ember.
2004 ota reszben nyitott az Eu munkaeropiaca, 2011-ota meg teljesen. Ugyanigy konnyebben atjarhatoak a kozep es felsooktatasi intezmenyek. Szoval ilyen szempontbol szerintem jobb, konnyebb a helyzet, mint ket evtizede.
A 90-es evek kozepe, vege tajan vegzetteknek akkor ketsegtelen elonye volt, hogy mar az oktatasi tematikabol kikerultek a politikai targyak, szelesebb lehetoseg volt angolul, nemetul tanulni, mint a 80-as evekben, az oktatas szinvonala nem romlott le, a kepzesek, szakok nem higultak fel, igy sokan meg tudtak lovagolni az, amikor sok kulfoldi ceg megtelepult itt es szivta fel az embereket. Nem kellett az idosebbek, a szocializmusban megszerzett elavult tudasukkal, illetve nyelvtudas hianyossagaival. Termeszetesen ez az altalanositas, sokakra nem igaz, vannak boven olyanok, akik tudtak boldogulni.
Azert ilyenre par eve is volt pelda, amikor a Mercedes indult, akkor szinte komplett vegzos evfolyamokat kaszalt le.
Az allasoknal sokat szamit a kapcsolati toke, ca. az allasok 3/4-e igy toltodik be. Az elmult ot evben, ahol dolgoztam, az igy jott. De elotte jo nehany allashirdetes, szemelyzetis megkeresese alapjan. A legjobban fizetett, legkenyelmesebb, legegzotikusabb melomat is palyazat es tobbkoros interju utjan nyertem.
Szerintem ha az ember mar dolgozot 5-10 evet, azert jellemzoen keresik meloval.
Igen a 90 es évek közepe, amikor minden mozgásban volt akkor nagyobb esélye volt a kezdőknek is.
Ma ezek az akkori huszonévesek be vannak betonozva , nem egy cégnél, de egy azon körben mozognak, és bevándorlónak ( kezdőnek) közéjük esélye nincs be jutni , hacsak nem atyafi, a mi kutyánk kölyke.
Anno - 90-es evek kozepe -, mivel ugy gondoltam, hogy egy kulfoldon megszerzett diploma az nem csak idehaza, hanem kulfoldon is noveli a munkaeropiacon a versenykepessegemet, en elkezdtem osztondijak utan kutatni, illetve folyamatosan minden olyan lehetoseget megpalyaztam, aminel megfeleltem a kovetelmenyrendszernek. Ca. 3 ev probalkozas es tucatnal tobb palyazatot vegul siker koronazta, igy az egyetemi szintu diplomamat mar Svedorszagban szereztem meg 27 evesen.
Ebbol nagyon sokat profitaltam, mint nyelvtudas, mint gondolkozas, mint tudas szempontjabol. Ezutan a lehetosegek sokkal szelesebbek lettek, fizetes szempontjabol is kedvezobb helyzet allt elo.
Ugyan akkor hazajottem Mo-ra, de par evre ra megint kulfoldon dolgoztam. Majd ca. 35 evesen jott egy olyan lehetoseg, ami azert masfel ev alatt rendesen helyre rakott anyagilag. Olyan melo, ahol meg a bejaronot is a ceg fizette, nekem joforman koltsegem alig volt. Kajara kellett kolteni, meg a 3 havonta jaro repulojegyek melle vennem kellett meg, ha surubben akartam Mo-ra jonni.
Most is vannak ilyen lehetosegek, illetve ha csak a penz erdekelne, kereshetnem a mostani fizetesem 3-4x-eset is.
Persze lehet, hogy szerencsem volt. Bar en ugy gondolom, a legtobb ember maga szerencsejenek kovacsa. Szerintem semmi olyan nem csinaltam, amit egy atlagos, kozepes kepessegu, egeszseges ember ne tudott volna megcsinalni.
Allaskeresesnel tobbszor mentem ugy interjura, hogy proba szerencse. Pofatlanul kertem. Ha nem kaptam meg, akkor sem volt semmi, ha meg igen, akkor gondolkozhattam, hogy elek vele, vagy nem. Ezzel a taktikaval, illetve ertelem szeruen a tapasztalatok novekedesevel 1994 es 2008 kozott ca. ket evente tudtam a fizetesemen duplazni.
Rakas alkalommal hallottam, hogy messze nem erek ennyit a munkaeropiacon. Gyakran mosolyogtam, amikor a HR-es, vagy a leendo fonokom kevesebb osszeget mondott, mint amit akkor eppen kerestem.
Terveim, legalabbis trend szinten mindig voltak 3-5 eves viszonylatban, hogy honnan, hova szeretnek jutni. Illetve volt tobb opcio. Persze ezt rendszeresen felul kellett vizsgalni, egyes dolgokat fel kellett adni. Ha vannak terveid, akkor azokat a lehetosegeket, amik kozelebb visznek a celhoz, konnyebb eszrevenni.
Most is folyamatosan rajzolgatom az iranyokat es probalom kitalalni, mi legyen es kozpen keresem a lehetoseget, a celok megvalositasahoz az utat.
Pl.
A jovo heten kinezek pl. egy allasborzere Londonba. Meg a nyar elejen megvettem a repulojegyet (19 e Ft), elore a belepojegyet, meg a vonatjegyet a repuloterrol. Igy viszonylag olcso. Igazabol, csak arra vagyok kivancsi, hogy mennyit nottek a lehetosegek. De semmi konkret, de egy verzio.
A masik verzio, hogy az elmult idoszakban az egyik orszagbol, ahol dolgoztam korabban, eleg gyakran megkerestek a 2006-os, 2007-es eletrajzom alapjan, es a gazdasagi mutatok is eleg jol alakulnak, az egyik allaskereso oldalon a szakmamba vago allashirdetese szama az elmult ket ev alatt 5-6x-sara nottek. Tavasszal elmegyek, mar megvettem a repulojegyet, lefoglaltam a szallast. Elotte par hettel megkeresek par szemelyzetist, volt kollegat es leszervezek nehany interjut.
Ha erdemes mozdulni, mozdulok. Ez olyan evi 60-70 000 Euros fizetestol eri meg, ami szerintem most megint realis. Itt az a cel, hogy a gyerekeimet elvigyem par evre angol nyelvi kornyezetbe. Ha nem eri meg, vagy nem jon ossze, akkor kisnyul. Elkoltok 120-150 ezret, es kirandultam par napig.
Szoval en ilyenek is probalok csinalni. Ez a fajta tevekenyseg jobban lekot, mint a kerteszkedes. :)
hehe, ismeros... Ugyan szabadulni (meg) nem akarok, de tenyleg tele a hocipom. En nem nagyon akartam kertes hazat, de hat a fonok ragaszkodott hozza.
Persze van akinek ez a hobbija, szeret ezzel foglalkozni, ideje is van eleg, annak jo. De hetkoznap reggel het korul elmegyek, es este het korul erek haza. A hetvegen meg csinalnek mast. Ugyan most joforman csak fu van, meg soveny, de eleg. Ahhoz, hogy vhogy kinezzem szerintem min 2, de inkabb 4 milliot kellene rakolteni, hogy jo legyen. (tamfal epites, feltoltes, ontozorendszer, kertiutak, szerszamos stb. stb. )
Ugyan kertes hazban nottem fel, de nekem nem hianyzott. Lett volna olyan hasonlo meretu lakas, amiben lakunk 80-100 nm terasszal ugyanennyiert. Ha ki akarok menni, az is eleg. Ahogy meg mondod, a tobbinel meg kifizeti az ember a kozos koltseget es szepen rendbetartjak neki a kornyezetet.
Személy szerint arra vagyok kíváncsi, ki hogyan jutott el ezekig a lehetőségekig és használta ki őket, ne meg mennyire segítette az életben a szerencse?
Én világéletemben kertes házban éltem, a párom is, azóta lakom panelban, mióta elköltöztem és nem szeretem. Mi vonz a kertes házban? Nem tudom... a szépsége, a kertvárosi hangulat, a kert. Az, hogy reggel kiülhetek a napfényes teraszra vagy szombat délután bográcsozhatunk egyet a diófa alatt. A csönd, a levegő. A frissen nyírt fű illata.
Van, aki luxusautót szeretne, van aki tengerparti nyaralást - engem meg ezek nem vonzanak ;)
Az világos hogy mi a bajod, miért is nem születtél a barátnőd családjába. És ezzel nem vagy egyedül, kb 7 milliárd ember szeretné, ha inkább az elit 700 ezer közé született volna.
De nem tudjuk mi alapján a sors válogat. Biztos, hogy az akit most a vándorlók között vonszol az anyja az nem oda akart vóna születni.
35 -40 éves korra eljutni a jólétig az még egyáltalán nem késő.
Gyereket nevelni meg panelban egyébként is könnyebb.
A ház ügyeit intézi a gondnok, a parkot beültetik virággal helyetted, és játszóteret is naponta feltakarítják.
Én is mindig azon stresszelek, hogy ez így nagyon rossz ötlet a további karrier szempontjából. Csak közben ott vannak a mocskos anyagiak, az egyetem végét már külföldről fejeztem be, mert nem bírtam megélni és nyelvvizsgákat meg tandíjat fizetni egyszerre, több diákhitelt meg nem akartam felvenni. Azt meg nem tudtam, mikor lesz diploma után normális melóm, ráadásul a párom sem nagyon tudott elhelyezkedni. Akkor és ott ez tűnt a legjobb ötletnek, most meg nagyon gondolkodom, hogy lehetne úgy megoldani, hogy anyagilag is összeszedjük magunkat egy kicsit és karrierileg is fejlődni tudjak (bár, mivel elég sok nyelven tanulok/beszélek, valószínűleg lesz munkám, ha később hazamegyek).
Az a baj, hogy nem 35 évesen akarok eljutni oda anyagilag, hogy normálisan tudjak gyereket vállalni, elfogadható (nem tökéletes, csak elfogadható) háttérre.
Külföldre úgy érdemes menni, ha megalapozod a karriered itthonról. Ha itteni multitól mész ki ottanihoz (több helyen kérésre akár át is helyeznek, ha tényleg jó vagy), na azzal már keresel annyit, hogy pár év alatt megvan a házikó. De gyári munkásként sem gyűjteni nem tudsz, sem karriert építeni, hogy legalább később többet kereshess. Már ha ez a cél. Sajnos ilyen szempontból nem szabad országban élünk, erősen kötik a kezünket az anyagiak. Mindig irigyeltem ilyen szempontból az amerikaiakat, ahol az alap, hogy ha dolgozol, akkor megélsz és anyagilag előbbre jutsz, ettől kezdve lehet az a legnagyobb problémád, hogy milyen tevékenységet végzel tényleg örömmel.
Szerintem a legrosszabb, amit tehetsz, hogy elmész külföldre gyári munkásnak. Én a negyvenes korosztályhoz tartozom, és azok a barátaim, akik egyetem után alacsony fizetésért asszisztensként helyezkedtek el, mára már mind középvezető-vezető pozícióban vannak, és némelyik már a második lakást veszi (gyerekeknek). 25 évesen még senki nem keres annyit, hogy lakást tudjon venni, viszont ha jól helyezkedsz, 30-32 éves korodra simán keresel annyit, hogy havonta 100-150 ezer forintot félre tudjál tenni. Annyival meg viszonylag gyorsan össze lehet gyűjteni akár egy pici lakásra, akár az önrészt egy nagyobbhoz hitellel.
Egy nagyon összetett dologról beszélünk. Én a gyerekkorom óta legjobb barátnőmről beszélek, pontosan tudom, hogy maguk is azt vallják, szerencsések, mert soha az életben nem volt komoly problémájuk és mindent megkaptak az életkezdéshez, ráadásul tudják, hogy több tízmilliós vagyont fognak később örökölni ingatlanok formájában. Nem aggódnak, boldogok, sok mindent megtehetnek, amiről én nem is álmodhatok. De megjegyzem, nem sajnálom tőlük, mert szeretem őket, engem az életnek az az igazságtalansága bánt, hogy végiggüriztem az eddigi életem, évek óta hulla fáradt vagyok, mert mindig együtt tanulok és dolgozok, de az égvilágon semmi eredményét nem látom. Én nemhogy kapnák az életben egyszer valamit, mindig mínuszban voltam....
A tanácsod megfogadnám, ha.... ha nem erről szólna az életünk. A mi közös álmunk egy szép kertes ház, lényegében ezért jöttünk ki dolgozni. Nem kell szép autó, nem kell karibi nyaralás, nem kell plazmatévé, csak legyen egy takaros kis kertesházunk - de ez mifelénk - vidéki nagyváros - a közeli agglomerációban kb. 18 milliótól kezdődik felújítás nélkül. Ha távolabb megyünk, akkor két gyerekkel egy vagyon a közlekedés, mire mindenkinek kifizetjük a távolsági és helyi bérletet - látom távolabbi helyeken élő ismerősöknél, hogy egy lakás törlesztőrészlete kijönne abból az összegből, amibe 3-4 ember bérlete kerül. Szóval, sok apró részletet végiggondoltunk már.
Persze, akkor marad a lakás, csak közben ott a sóvárgás, amit leküzdeni nem nagyon lehet, mert mégiscsak ez az álmunk. De közben, ahogy írod, nem akarunk adósok lenni, ha már beáldozzuk az életünket - ja, csak az áldozat mellett sem jön össze az álmunk. Olyan patthelyzet az egész. A legrosszabb az, hogy el sem tudom képzelni, hogy akár változhat a helyzet, mert ott a sok rossz tapasztalat, hogy évek óta teszek a dolgok változásáért és mégsem látom a nagy haladást. Nem mondom, hogy egyáltalán nem haladtam, de nem 45 évesen akarok oda jutni, hogy este nyugodtan hajthatom álomra a fejem.
Anno engem is korberohogott par kollega, amikor megvettem elso lakaskent egy garzont a 2000-res evek elejen, amikor hitelhez viszonylag konnyen, egyszeruen hozza lehetett volna jutni. Akkor eppen ezt tudtam megvenni, mindenfele lekotottseg nelkul.
Ugyanez a helyzet a kocsival is. Nem ereztem cikinek a teenager koru autot sem, amikor a kollegaim zome csecsemo koruval jart, de nem is idegeskedtem a torlesztoreszletek miatt sem. Lehet, hogy szerencsem volt, lehet, hogy a tipus adta, de nem ereztem megterhelonek azt sem, amit a fenntartasara koltottem.
tanultam, dolgoztam en is jo par evet kulfoldon, volt, mikor a magyar minimalber 3x-osat fizettem egy szobaert kozos furdoszobaval es konyhaval. Es relative olcso helyen laktam. Lett volna megolcsobb, de nagyon sok egyeb kompromisszummal jart volna, foleg ami az ingazasi idot illeti, de az is a magyar minimalber 2-2,5x-se lett volna.
A biztositast ne is mond, ha nincs az embernek az adott orszagban multja, akar tobbet kifizethet eves szinten, mint a kocsi erteke. Irorszagban egy 8-10 eves ford focusra siman lehet evi 1800-2000 euro az eves biztositas, foleg ha meg fiatal is az illeto.
Nezd, nekunk, volt, hogy furdoszobank sem volt, lavorban vagy a nagyszuloknel furodtunk gyerekkent. Megis el tudtam jutni olyan szintre a 3. x-ben, hogy hetjegyu osszeget tudtam felretenni egy honapban. A 13-14 millios lakast egy ev alatt lehetett abszolvalni.
Most ebben a pillanatban ennel lenyegesen kevesebbet sikkerul osszeszedni, de nincs - nem is volt - hitelem.
nem akarom osztani az észt, de hátha pár dolog ezek közül hasznos Neked:
- ne másokkal foglalkozz, hanem magaddal
- legyen célod. hülyén hangzik, de tényleg. Tudd miért hajtasz. És ez legyen valami reális, elérhető cél. És olyan amiről tudod hogy közeledsz vagy sem, tudod ha elérted.
- ne akarj olyanokat utánozni, akikről látod hogy nem olyan mint Te. Ha tudod róla hogy tolják otthonról, téged meg nem, akkor neked nem oda kell menni nyaralni ahova ő megy, nem olyan helyen kell lakj mint ő, nem olyan kocsid kell legyen mint neki.
- használjátok az energiátokat arra, hogy fejlődjetek. Abban, ami hasznos a célok eléréséhez. Ha a szakmában, akkor szakkönyvek, folyóiratok, websiteok, ha nyelvben akkor nyelvtanfolyam, szakirodalom az adott nyelven.
- hagyjatok időt egymásra és kikapcsolódásra. kirándulni viszonylag olcsó, nézzetek körül mindenütt ahol lehet a környéken, ha már ott vagytok.
- kapcsolatokat kell építeni. keresni kell azokat akik hasonlóak, akikkel vannak közös témák, és ismerkedni, ismerkedni. menni velük szórakozni, meg ahova lehet. ez pénzbe is kerül, de kell rá keretet szánni.
Nehogy azt hidd, hogy egyedül vagy ezzel a dologgal... kb. mintha az én történetemet olvastam volna, csak már pár évvel előrébb járok. Pár megjegyzést tennék hozzá:
Írod, hogy irigy vagy másokra, akiknek családi vagy valamilyen más okból több jutott. Figyelj, ez nagyon viszonylagos, ráadásul kívülről nehezen látunk rá a másik "jólétére". Én egy kis házban lakom, vidéken, kevésbé jó közlekedéssel. Kollégám jó helyen vett nagy házat, remek közlekedéssel. Kívülállóként nekem irigyelnem kellene őt. De nem irigylem, mert tudom, hogy míg én hitel nélkül, önerőből vettem pár milláért a házat, addig ő a frankhitelesek kevésbé boldog táborát gyarapítja, és retteg, hogy ha elveszíti az állását, és nem tudja fizetni a törlesztőket, ugrik minden vagyona. Olyan húsz év körül van neki hátra a hitelből, tehát addig fogja enni az ideget, és gyarapítja az adósrabszolgák táborát, akikkel mindent meg lehet csinálni, mert nagyon kell a pénz.
Ti most gondolom abban az időszakban vagytok, amikor mindenki azt hiszi, hogy ti euróval-fonttal tapétázzátok a lakást, és annyi pénzetek van, hogy megvehetnétek az egész országot, persze, mikor mondjátok, hogy ez nincs így, külföldön sincs kolbászból a kerítés, jönnek a méltatlankodások, hogy ti vagytok bénák, mert a szomszéd unokahúgának bátyja is kiment, és már az Apple vezérigazgató-helyettese. Ti meg tényleg bénának érzitek magatokat. Ne tedd! Tapasztalataim szerint külföldi magyarok között verseny a nagyotmondás, sok hozzád hasonló gályázó mond be olyan összegeket keresetként, amiről ő is csak álmodik - , ez mindenkinek magánügye, úgy kábítja magát és másokat, ahogy akarja, csak az a baj ezzel, hogy az itthon maradókat hecceli azzal, hogy ő szobalányként havi 4000 eurót keres. Ja, persze. Aztán meg kimegy sok magyar hogy majd ő is havi 4000 euróért szobalánykodik, aztán jön a pofára esés. Félreértés ne essék, lehet kint is karriert csinálni, de a külhoni magyarok 90%-a hozzád hasonló életet él. (Kis kitérő: ezt szerettem igazán külföldben, hogy nem néztek le. Ha Magyarországon azt mondod: "utcaseprő vagyok", lenéznek, kiröhögnek, stb. Ha külföldön mondod ezt, azt mondják: "igen, te egy rendes, dolgozó, adófizető ember vagy", és nem néznek le. Legalábbis én ezt tapasztaltam.)
Na, meg a hazai keresetek, ott is mekkora szédítések mennek, főleg az "anyukák" részéről. Na, ha ezek az "anyukák" által tudni vélt fizetések kiderülnének külföldön, ide jönne az összes német dolgozni :-) Mert dicsekedni azt kell, rongyot rázni is, persze, anyuka nem árulja el, hogy az az összeg, amit benyögött kedves csemetéje keresetéről, bruttó, ráadásul fele sem igaz, de legalább van mivel dicsekedni. Munkámból kifolyólag elég sok fizetésre rálátok, és mikor valaki dicsekszik, hogy az ő kislánya titkárnőként 25 évesen annyit keres, ami összegben a mi külföldi divízióigazgatónk fizetésével vetekszik, azért megkérdőjelezi az ember, főleg, ha a kislány még mindig anyucival lakik együtt.
A lényeg, amit ezzel a sokkal írni akartam: ne higyj el mindent, amit mondanak. Akikre irigykedsz - ami valamilyen szinten természetes - ha jobban ismernéd őket, és belelátnál mindenbe, kiderülne, hogy korántsem olyan szép az élet náluk sem, mint a látszat. Akit meg a szülei meg tudtak támogatni - hát, van ilyen is, de amit te megszerzel, arról majd elmondhatod, hogy te szerezted, nem csak készen rakták alád, és jobban meg is tudod majd becsülni.
Tanácsom: gyűjtögessetek tovább, de ha nem tudtok összegályázni pár tízmillió forintot, ne akarjatok ilyen házat venni, nézzetek szét a távolabbi agglomerációban, ahol már jóval-jóval olcsóbbak az ingatlanárak. Ma már egy autó sok mindent megold, de például felénk fél óránként jár a vonat is, csúcsidőben szinte tíz percenként, sokszor hamarabb vagyok a főváros közepén, mint Pest külvárosában élő kollégám. Az élet szép, lent a pincében van sok zsák krumplim, egy csomó lecsóm, almám, kertben tyúk, na meg saját pálinkám, van több évre való fám, tőlem jöhet akár a világháború is, egy darabig elleszünk párommal. Erősen túlárazott a főváros és közvetlen környezete, és ha beüt a krach, nem kell háborúra gondolni, csak kb. arra, hogy leépítenek, mit csinálsz a jó helyen lévő paneledben? Eszed a betont négy fal között, és rettegve várod a számlákat? Gondolom, nem akarsz belépni a hazai adósrabszolgák táborába - vannak pár millióan -, ha már külföldön, otthontól elszakítva élsz pár évet, gyakorlatilag beáldozva életed egyik legszebb részét..
Szóval sok sikert, és azzal tudlak biztatni, hogy úgy tíz éve mi is hasonló cipőben jártunk, és azóta sem szakadt ránk semmilyen pénz, mégis összejött a dolog, igaz, kitartással, sok-sok lemondással, de mindig pozitív szemlélettel.
A meggyőződés bennem is megvan, csak az elmúlt évek során azt tapasztaltam, hogy ezek csak üres szólamok és a valóságban nem így történnek a dolgok. A szorgalom, kitartás és próbálkozás önmagában nem elég, én legalábbis így érzem. Egyébként általában könnyen átlendülök a dolgokon és akkor is megyek tovább, ha nem látom értelmét a dolognak, de időnként rám törnek kisebb depressziós korszakok.
Például most. Már lassan három hete semmit nem csinálok, mert nem látom értelmét, kedvetlennek érzem magam. A gép előtt ülök és pötyögök, mert akkor legalább kevesebbet kell a problémákra gondolni (most nagyon sok van). Az a baj, hogy az egész életemre rányomja a bélyegét az, hogy jóformán ugyanott tartok, mint 6 éve, pedig azóta már a belemet is kidolgoztam. Ugyanúgy nincs semmim, csak kevesebb szabadidőm.
