Kaptam borostyánt, még levendula kellene az erkélyekre, megvarrom a kinti fotelekre a párnákat. Szeretnék egy fényképezőgépet, ami elfér a táskámban és este is éles, részletgazdag képeket lehet vele csinálni (statív nélkül), meg egy túracipőt, amiben nyáron is kellemes menni-menni-menni.
A következő repüléstől félek, de úgy érzem jó lesz minden, és várom már az élményeket, a város hangulata is izgat, mióta filmen láttam.
Sok a stressz, kevés az idő arra, ami (nekem) fontos lenne.
Amikor életemben először hívtál fel telefonon épp a Gellértnél voltam, sütött a nap és leültem a kék kút mellé a padra, tetszett a hangod, ezt azt hiszem nem mondtam még, most sem tudom miről jutott eszembe.
A város gyönyörű, hangulatos, este olyan érzése van az embernek, hogy most kellene megállítaná az időt, pláne mikor ha jó társaságban vagyok.
A munkabuziság előnye, hogy jobban keresel és nincs időd elkölteni, volt pénzem, kitaláltam már azt is, hogy mire fogom költeni, de valahogy nem tudtam dönteni, töketlenkedtem, aztán X. megkérdezte, hogy megvan-e még az összeg, igent mondtam, így ő megvette belőle magának azt, amit én is vettem volna. :)
Apróbb-nagyobb szarságok mindig vannak, de lekopogom.
Hm...azt biztos mondtam, hogy tetszik a hangod, csak a Gellértes részt nem.
Van tejfog tartó doboz, jobban hangzik mint a protézis úsztató pohár.
Macskát, Szomszédnéni Produkciós Irodát ne! Bödőcs, Kőhalmi OK.
