A Mescalt már alapból motoros hevederrel vettem. Egyébként 4-5 km/óra maximum. De akkor a kis soloval full gázon nullázok... A mérésre van egy Brauniger IQ Basis/GPS-em. Ez GPS-el kombinált varió. Méri a földhöz viszonyított sebességemet. Nem pontos így, mert ha épp van egy ellenszeles befújásom mikor mérem, akkor máris bukta a mérés, így van némi pontatlansági tényezőm... Na, mindegy. Szóval a Mescal nem egy gyors ernyő, noha eléggé felülterhelem. Pl a Botlik Andris az orosz Simonini blokkos hátimotorjával, és WOC Twister ernyőjével fura módon lassabb trimmen, mint én a Mescallal. Csak épp ő nem terheli felül az ernyőjét. Emelkedik is a Simoninivel rendesen! :-)
Szia! Sajnos az új regénynek még csak az elején járok. 35. oldal. elég érdekesnek ígérkezik, de egy családban kialakult betegség miatt félre kellett tennem egy időre az írást. Sajnos a siklóernyőzés is alaposan vissza lett véve. A Dudek jó motoros ernyőket gyárt. Sajnos én nem nagyon jutok hozzájuk, mert használtban nincs az én méretemben, újonnan meg horror ára van. Szóval marad a gyalogernyő, mint motorizációra használt ernyő. Egy Skywalk Mescallal repülök motorral. Az ernyő motoros hevederrel rendelkezik, így lehet gyorsítani is valamennyire. A motor egy PP Solo 210. A mázsás súlyomra nem egy jó választás, de elbír, és a motor annyira egyszerű szerkezet, hogy valóban elég üzembiztos volt ezalatt a 2 év alatt, amióta megvan. Megvételkor az alap dolgokat lecseréltem rajta (benzincsövek, benzinszűrő, stb.), beállíttattam a karbit, jó minőségű motorolajat kap, és így még sosem állt le repülés közben, mindig tette a dolgát...
Végre volt időm elolvasni a soraid. Rengeteg időm ment el az itthoni dolgok rendbe tételével, aztán ünnepek, majd ernyő tesztelés.
Érdekesnek találom az írásod és irigyellek is! :)
Nekem még sosem volt szerencsém új ernyőhöz, mindegy, hogy milyen régi: az új ernyő illata a legjobb. vagy mondhatom azt is, hogy az ernyők illata számban hol skytex, hol gelvenor.... :)))
Elkészült a regény?
Most tervezek venni a gyorsabb haladáshoz egy igazi hátimotoros ernyőt.
Bár a tesztelt példányok között van egy kakukktojás is, a Mentor, amivel gyalogozok, igen meggyőző startkészséggel rendelkezik nulla szeles időben. Volt még ITV Dakota, Apco Thrust (régebbi) és egy Dudek Universal. Utóbbi viszi a prímet mindenben, nem csoda, hisz 2013-as fejlesztés, de még használtan is horror az ára.
Két ernyő izgatja még a fantáziám: a Synthesis és a Reaction, ezeket még nem tudtam kipróbálni.
Még hozzáteszem, hogy a jelenleg íródó új regényem a negyedik lesz a sorban. Az előző regényeimben a siklóernyőzés inkább mellékszálként van jelen, illetve az első két regényemben fontos szerepet tölt be. Ha érdekelnek az előző regényeim, akkor bővebb ismertetőt itt találsz:
...és ha még mindezek után is érdekel a téma, akkor megjegyzem, van még a regényekből néhány példány. A linkeken minden regényhez találsz egy-két fejezetet, amit el tudsz olvasni. Egyedül a novellát raktam fel teljes terjedelmében. A három regény egy komplett trilógiát alkot, a novella egy különálló történetként szerepel a Zanubia-univerzumban.
A mostani regényem egy teljesen más történet, egyáltalán nem kapcsolódik a Zanubia-univerzumhoz. Egyszerűen csupán a történelmi dark/sci-fi stílus után ki akarom próbálni magam pszichothriller-kategóriában is.
Arra gondoltam, elküldöm regényem egyik lehetséges előszavát (aztán mire kész lesz, tuti másik előszót írok majd hozzá - ahogy az lenni szokott nálam :-D)
Előszó:
Alig kezdtem el komolyabban foglalkozni új regényem megírásával, mikor különös, a történettel furcsán összecsengő események láncolatába keveredtem. Talán Önök is hisznek a sorsszerűségben, talán nem, mégis ezen eseményeket muszáj lejegyeznem, hiszen ezúttal épp a valóság keveri olyan lehetetlen módon a kártyákat amikből más, babonásabb író talán épp azt olvassa ki, hogy ezt a témát jobb lenne nem bolygatni. Bizonyára felötlik Önökben a kérdés, hogy miről is van most szó? Mit akarok ezen sorokkal mondani? Azt hiszem, legjobb lesz történetemet egészen elölről kezdeni. Nemrég megfogalmazódott bennem egy siklóernyős krimi-thriller gondolata. Az alapsztori abból a szakállas felvetésből indult ki, hogy az ember hajlamos a tárgyakat emberi tulajdonságokkal felvértezni. Az összetettebb, bonyolultabb használati tárgyaink, mint az autó, vagy a számítógép bizony tud úgy működni, mint egy „hisztis kislány”, vagy egy „makacs kölyök”. Hét éves siklóernyős pályafutásom alatt több tucat ernyőt ismerhettem meg, az egészen kezdő, „pocakos, bolondbiztos” ernyőktől kezdve a karcsú, „hisztis” sporternyőkig bezárólag. Volt alkalmam még kísérleti ernyőkkel is repülni, vagyis végül egészen komoly rálátásom lett a világon gyártott és forgalmazott ernyőkkel kapcsolatban. Egy-egy típus azonban még nekem is komoly gondot okozott. Így történt ez a kilencvenes évek egyik komoly sporternyőjével, a Comet Papillonnal kapcsolatban, amire a volt oktatóm, Laci bácsi hívta fel a figyelmemet még évekkel ezelőtt. Akkoriban még kezdőnek számítottam, de azért egy barátommal együtt ki akartuk próbálni Laci bácsi egyik ernyőjét, amit nem igazán akart nekünk odaadni. Ez a fenti Papillon volt, amit Laci bácsi időnként „halálernyőként” emlegetett. Be kell valljam, ezt a kifejezést akkor hallottam életemben először és bizony a gyászos jelzőjű ernyő azonnal birizgálni kezdte a fantáziánkat. Végül rábeszéltük Laci bácsit egy-egy próbára a fedémesi kisdombon. A próba számomra sajnos nem hozott sikert, ugyanis az ernyőkupola olyan nehéz mylarbevonattal rendelkezett, és olyan karcsú alakú, vékony szárnyszelvénnyel gyártották, ami egészen ellehetetlenítette szélcsendben a kifordulós startot a típussal. Belefutós startolni meg nem volt kedvem. Bezzeg a havernak szerencséje volt, mert az ő startja közben épp feltámadt a szél, így el tudott startolni, és lecsúsznia a hírhedt „halálernyővel”. Aznap természetesen több befújás nem volt. Legalábbis amíg meg nem untuk ezt a totális szélcsendet és le nem vonultunk a dombról, Laci bácsi szállására. Ott az öreg elmesélte, hogy bizony ez a típus egyáltalán nem megbocsájtó semmilyen hibával szemben és bizony ha startkor nincsen szél, akkor bevágja a durcát. Képzelhetik, mennyire elment a kedvem az ernyővel való további ismerkedéstől. Hát még mikor meghallottam, hogy ezzel a típussal nem volt ritka világversenyeken a súlyos sérülés, de halálesetek is történtek. Emiatt terjedt el a híres Comet gyár Papillonjáról, hogy „halálernyő”. Számunkra, magyarok számára egy újabb érdekes adalékkal is szolgálhatok a típust illetően, ugyanis ezt a méltán hírhedt ernyőtípust épp a pécsi ernyővarrodában gyártották – több más típus mellett persze. Azt hiszem, ennyi bevezető után végre rátérhetek a saját szerepemre a regényben. Történt ugyanis, hogy miután megszületett legújabb regényem alapötlete, felmerült egy súlyos probléma! A hírhedt halálernyőről ugyanis egyetlen árva fénykép nem volt fellelhető a neten, de még az ernyőtípus létét is csupán az bizonyítja, hogy a para2000 ernyőadatbázis listáján szerepelnek az adatai. Csakhogy fénykép itt sincs, így adott volt egy komoly probléma; milyen legyen eme regényem borítója, ha fényképtelen a címszereplőnk? Ha azt gondolják, hogy Laci bácsi régi Papillonja jó modell lehet, tévednek! Ugyanis az az ernyő már évek óta nincs Laci bácsi tulajdonában! Miután megtudtam a rossz hírt, egészen lelohadt az érdeklődésem az új sztori iránt, hiszen egy húsz évnél idősebb, rossz hírű ernyőtípus még létező példányait felderíteni szinte lehetetlenség. Ám ekkor valami hihetetlen dolog történt, ugyanis a múlt ködéből feltűnt nyolc, gyári új állapotú példány! De mielőtt folytatom az események taglalását, visszakanyarodnék egy két évtizedes eseményre, ami az 1996-os pécsi varroda bezárásával kezdődött. Ekkoriban dobták vásárra a varroda utolsó ernyőkészletét potom áron. Ezen a vásáron feltűnt egy sorozat Papillon is, amiből aztán Laci bácsi megvette a maga példányát. Ám egy pesti illetőségű vállalkozó nem aprózta el a dolgot és bevásárolt tíz példányt belőle, hogy majd továbbértékesíti az ernyőket jelentős haszonnal. Ám időközben világszerte elterjedt az ernyőtípusról az az ominózus gyászos jelző, emellett a többi ernyőgyár kijött jobb teljesítményű, biztonságosabb ernyőkkel, így ezek az ernyők, egytől egyig a vállalkozó nyakán maradtak. Az Élet persze olyan, hogy míg egyik kézzel elvesz, a másik kezével megpróbálja kompenzálni a sérelmet, így pórul járt hősünk belevágott egy kertészeti vállalkozásba, ami aztán idővel sikeres virágnagykereskedéssé alakult, feledtetve a Papillonok után maradt rossz szájízt. Később azonban fel kellett szabadítani a helyet a raktárban, amit még mindig az ernyők foglaltak el. Itt jöttem én a képbe, Laci bácsi által. Ugyanis felkérésre elvállaltam a megmaradt nyolc ernyő elszállítását, majd fedémesi berepülését. A szállítás másnapján hatalmas örömmel vágtam bele az ernyők berepülésébe, hiszen a csomagolás alapján az ernyők majdnem mindegyike olyannyira új állapotú, hogy még sosem volt előszedve a húsz évvel ezelőtti gyári elcsomagolás óta. Az első, berepült ernyő legalábbis ilyen állapotú volt. Ám a másik... Természetesen Laci bácsi figyelmeztetett, hogy ezek gyors ernyők, ráadásul közepes méretű példányok, vagyis csúnyán felülterhelem őket, ami még nagyobb sebességet jelent. Vagyis startkor és leszálláskor figyeljek oda! A hátsó trimmek beállítására külön figyelmeztetett. Ezt az első, gyári állapotú ernyő esetében rendben is találtam; be volt húzva. Ám mikor a második ernyőt bontottam ki, gyanús volt, hogy némi száraz fűszálat is találok az ernyőhöz csomagolva. De nem számított, hiszen ez is egészen jó állapotú példánynak tűnt, így azonnal bekötöttem magam, majd elstartoltam... Nem tudom észrevették-e, hogy kimaradt valami fontos. Bizony a hátsó trimmet nem ellenőriztem! Ám mire észrevettem a hibát, már egy veszett gyorsra trimmelt ernyőt próbáltam start közben megszelídíteni. Elárulom, nem sikerült! Hatalmasat buktam, a jobb lábam magam alá bicsaklott, minek következtében egy hete folyamatos, erős lábfájással küzdök és jó esélyem van egy porcleválás következményéből adódó térdműtétre. Talán azt gondolják, hogy ez csupán a körülmények szeszélyes összjátékából adódó szerencsétlen véletlen. Én ennyi, különös módon összecsengő véletlenben nem hiszek. Inkább azt gondolom, hogy talán mégis hatott rám a halálernyő átka!
(2016. október)
Ezen regényelőszavaim nagyjából másfél hónapja hagyták el a tollam hegyét. Azóta örömmel bejelenthetem, kutya baja a térdemnek. A regénnyel is szépen haladtam, megvan a regény végleges (?) címe is (Demona), sőt elég tűrhető minőségű fényképek is készültek a könyvborítóhoz. Ám a bajok nemhogy csökkentek volna, inkább sűrűsödtek és átdimenzionálták magukat törpéből óriássá... Újabban betegeskedek – én, aki jó ideje folyamatosan makkegészséges vagyok, betegeskedek... Ráadásul nemcsak én... Kezd az az érzésem lenni, mintha átok ülne ezen a témán, mintha darázsfészekbe nyúltam volna...
Köszi! Már csak repülni kéne, hogy új légikalandok anyagait vághassam össze újabb videókká...
És ha már reklámolom itt saját magam, be kell valljam, készül a legújabb könyvecském, amiben a siklóernyő nem mellékszál lesz, hanem főszereplő - szó szerint. A megjelenés nagyjából egy év múlva várható. :-) (ami talán sok, de mivel lusta di..nó vagyok, ez igazán érthető :-D)
Persze! Amint a lábam hátra is tud hajolni, nemcsak előre! :-D (viccen kívül, javulok. Rövidesen repülőképes leszek. Annyi, hogy a motorom elég gyengécske a súlyomra, merthát mégiscsak solo 210! Vagyis kell a jó láb, mert hosszas nekifutkározásra kell számítanom sík terepen)
Gratulálok Doki! Még gyalogernyős koromban az Egedről startolva én is láttam a Tisza tavat. Csak akkor még messziről. Most viszont a lábammal lábadozok, ezért egyenlőre nem is lábatlankodok a motorom környékén, míg legalább a gyalogstartot rendesen nem tudom nyomni. Vasárnap már volt is két startom, de még eltart egy ideig, míg a motorom súlyát rá merem terhelni a biofutóművemre. :-D
Tegnap a kiskörei víztárolót és környékét repültem be,nem volt hosszú repülés(gyanús,sötét felhők),de a Tisza tó látványa nagyon megigézett,még visszatérek erre a helyre!
A youtuberól töltöttem le a láng-animációt. A hangeffektet alávágtam, a lángoló logót meg már tavalyelőtt óta használom. Most egyberaktam ezeket és gondoltam ez így egészen jó lesz saját intrónak. Már több megoldással kísérleteztem, de végül nekem is ez tetszett a legjobban, noha ebben is van hiba.
Egy egyszerű, ingyenes progit használok vágásra, konvertálásra és tömörítésre: Freemake Video Konverter a neve.
Alapszintű dolgokat tud, szóval különleges funkciókat nem találsz benne és a beállításokat is jól kell megadni konvertáláskor, mert képes nagyon lebutítani a készülő videot. De cserébe ingyen használható, teszi amit kell és ügyesen kihasználva a funkcióit egész jó videókat kapunk. Innen töltheted le: http://www.szoftverbazis.hu/szoftver/freemake-video-converter-41315.html
NGK-t vettem, ami a csupasz menetre megy rá, nem a csatlakozóra. Van mindkét felől gumiharang rajta, ami szintén csökkenti a lerázódás veszélyét. (gyertya és gyújtókábel felől.)
Óriási beruházás volt: egészen 590 forintot fizettem érte.
Lehet, félreérthetően fogalmaztam: Az NGK gyertyára gyárilag rá van csavarva van az a csatlakozóidom. A gyertya 1000 pénz körül van. Meg a gyertyapipa is... Asszem így talán nem vagyok félreérthető. :-)
Én még nem cseréltem gyertyát a PP solomban, de asszem talán NGK B7 HS kell bele? Ha NGK gyertyaqpipát veszel hozzá, azzal biztos nem lősz mellé.
Az NGK-gyertyák fejének menetére rá lehet csavarni egy másik csatlakozót, amire az NGK-pipa elég fixen rácuppan, és nem esik, rázkódik le. Sima robogós/motoros szakboltban vehetsz ilyesmit. Ezer ft körül lehet, meg a gyertya is kb. ennyi. Szerintem megéri, hogy egy hibalehetőséggel kevesebbed legyen. ;-)
Köszi Doki! Érdekes, hogy a régi vacak kamerát is bevetettem, mint másik kameraállást és egész elviselhető képet adott ... arra a 2x5 mp-re! :-D Csak az a vacak youtube elég sokat lerontott a képminőségből. Eredetiben egész elfogadható a fullhd-tvn is. Amit megfigyeltem; az eredeti video kb. 300.000 kb/s-os képet ad, 30 kép/s-al (fps). Ezt régebben lebutítottam 1000kb/s-ra és 25fps-re. Aztán így már durván romlott a kép, ezért felvettem 7000kb/s-ra 25fps-el. Egészen egy hónappal ezelőttig ezt a beállítást használtam és néha még így se tetszett. Most 10000 kb/s-al, 30fps mellett tömörítem a kész videót. Most már elég szép. Sajnos a régi kamera csupán 3500 kb/s-ot tud, aminek a gyengébb felbontás lehet az egyik oka. Ehhez társul a gyenge látószög, és a 25 fps-es képkockasebesség, és máris megvan, miért ilyen gyatra az a kamera. Persze annak idején még ez is jó volt nekünk, csak legalább legyen mozgóképünk a repüléseinkről. Ma meg már a HD-sportkamera is kevés...
Hja, fejlődik a világ! Mindenesetre nekem egyenlőre elég ez a két éve, 10ezerért vásárolt sportkamera. Legfeljebb akinek nem tetszenek a kamerám által felvett kisfilmjeim, az nem nézi meg... ;-)
A héten azért elgondolkodtam, hogy a két kameraállást hogy fogom összevágni egy videóra. hát, így sikerált... :-)
