Ma reggel Pilinszky egy verséről asszociáltam a Tiva-dalokra.
Ez egy nyomasztó vers, miként az életet, vagy az élet egy-egy időszakát, területét is sokan érezhetik annak.
Az Egy Kz-láger falára c. versciklus első versét olvasgattam ma reggel: Harbach 1944
Először Repin egyik festményére asszociáltam: Hajóvontatók a Volgán
A második asszociációm a TIVA-DAL-ok lelkisége volt.
Pilinszky Harbach 1944 c. versében a gyötrő, halálba forduló élet jelenik meg.
Mégis minden versszakban felsejlik valamiképpen a katarzis...
A harmadik versszakról jutott eszembe, mi a TIVA-DAL-ok egyik nagy értéke.
Pilinszky: Harbach 1944
részletek
s a rúd elé emberek fogva
húznak egy roppant szekeret.
(...)
3. versszak
Viszik az utat és a tájat,
a fázó krumpliföldeket,
de mindennek csak súlyát érzik,
a tájakból a terheket.
A TIVA-DAL-ok abban segítenek minket, hogy a terhek cipelése közben is észre tudjuk venni a tájak szépségeit és mindazt, ami felemelő lehet ebben a terhekkel teli életben...
Köszönettel, hálaérzésekkel írogatok ide a topikodba. Magam is nyithattam volna egy ilyesmit, ha nem volnék egy platoni értelemben vett idealista...
A topikod címe számomra a vaskorra utal, és a vágyakozásban a habostorták iránt szvsz az aranykor jelenik meg.
Nyithatnék egy Vaskor-Aranykor topikot is, tudom, de mert gyakran assszociálok elmélkedéseim közben a dalaidra, valahogy jobban tetszik ez a közös topikocska, Tivadar megnyitotta, az idő elsüllyesztette, Jávorfácska felszínre hozta... a barlangból a napfényre került... tisztára mint a dalaid is:))))
Tivadar negyven éve megkomponálta, az asztalfiókba süllyesztette, Jávorfácska előcsalogatta és közkinccsé teszi:)))))
Reggel mondtam az ikerlángomnak, hogy pocsék érzés oda menni, ezt az egész vaskori adminisztratív világot elszenvedni... Reggel betelefonáltam a hivatalba, felvilágosítást kérni, egy arrogáns fickó vette fel a telefont, és miközben fölényeskedett velem, mondtam neki, hogy egyrészt lassú a felfogásom, másrészt úgy kiabál a telefonban, hogy már csak azért sem tudok figyelni. Ez némiképp udvariasabbá tette, de vaskori hivatalszolga maradt így is nagyon...
Semmi jóra nem számítottam hát, amikor fél órával a zárás előtt beestem a NAV üvegajtaján...
Természetesen ikerláng sorszámot kaptam: 121
Egy kedves, 50-es éveiben járó hölgyhöz vezérelt a sorsom. Miután ránézett egy komplikált életet sejtető papírjaimra, megesett rajtam a szíve... az adóspapírjaim elkészítéséhez három kolléganő segítségét vette igénybe, a záróra után is jócskán bent ragadtunk az épületben, de közben az Adóhivatal dolgozói megismerkedtek a TIVA-DAL-ok és Jávorfácska történetével is.
Amikor elköszöntem, két mondatot mondtam búcsúzóul:
Hiszek az emberségben, és ezt kaptam ma az Adóhivatalban is, és hiszem, hogy aki így segít, ahogy ma nekem a NAV-ban segítettek, arra bőven száll az áldás...
Tivadar, a Szeretet című dalodat ajánlottam ma az Adóhivatali dolgozók figyelmébe, lelkes ikerlángolással:))))))
Talmi csillogás... hamisság, nem mind arany, ami fénylik, erre figyelmeztet több dalod is.
A dalaidat korszakváltó daloknak tartom. Megénekled, ami óhatatlanul pusztulásra ítélt, ami kifejezi a mai hanyatló világot. Ugyanakkor megcsillan a dalaidban az aranykor fénye is.
Ikerlángként átélve az életet, mintha én is bepillantást kapnék nap mint nap az aranykorba... ahol minden belülről fénylik, ahol az érték önmagában való, mindenki számára elérhető, és pénzért nem kapható... mindaz ami a pénzcsinálásról, ilyen-olyan üzleti értékekről, vagy bármilyen érvényesülési vágyról szól, szerintem vaskori csökevény és az aranykornak nem része.
Mi hát a kincs az aranykorban?
Az aranykorban az ember fő élettere a vaskori társadalommal szemben maga a természet. Lehetnek az aranykorban is szerintem városok, de olyan városok, melyek fákkal, zöldövezettel teliek, nagyon természetközeliek.
Mi Hoichival Isten kegyelméből egy természeti kincsekben is gazdag városban élünk, és így nap mint nap megtapasztalhatom a természet közelségét.
Nézem a zöldellő fákat, a fák ágain megcsillanó fényt, a virágokat. Szemlélődöm és érzem, amint a természet nap mint nap megajándékoz. A szeretet és a természet az én aranykori gazdagságom.
Pénzben nem mérhető, minden vaskori gazdagságot, pénzmilliárdokat felülmúló gazdagság a lelki gazdagság, az aranykori gazdagság, mely mély megnyugvást és boldogságot ad...
Küldök egy kis klasszikus zenét, aranykorba illő ez is, és a hozzá illesztett természeti képek is:
Mindaz, ami kívülről éri az embert, csupán a lelkünk felszínét érinti. Rajtunk múlik, mit és milyen mértékben, milyen mélységekbe menően engedünk be a szívünkbe... a külső ingerek mellett a belső világunk sokszínűsége, gazdagsága is folyvást szólongat, lelki történéseket idéz elő... én introvertált személyiség lévén érzéseimben, gondolataimban elmélyült, meglehetősen hallgatag, csendes ember vagyok.
A külső történések olykor el sem jutnak a szívemig, mert a belső világom erősen megszűri a kívülről érkező impulzusokat.
Amit lényegtelennek érzek, arra nem is nagyon figyelek, hiszen az én belső cellámban, kellionomban, aminek a sivatagi atyák nevezték a saját életterüket, ahol lelki életet éltek, mindig sok minden történik, ami eltereli a figyelmemet a külvilágból érkező zajokról, tülekedésről, könyöklésről, lökdösődésről, zsibvásárról. Észreveszem, de többnyire nem törődöm vele, mert elsősorban belülről élek kifele, csak azzal foglalkozom, ami mélyen hat a szívemre. A dalaidban is ezt szeretem. Szívre hatóak, és a szív útjain tanítanak járni...
Kedves Jávorvácska (és tsai) - mondataid fényében - mit szólnál egy ilyenhez?
op. 248 NE LÉGY BOLOND!
Ne légy bolond! Nyisd a szemed ki végre, láss is, ne csak nézz! Ne légy bolond! Felejtsd mit rád tukmálnak, és csak a józan ész, ami számítson neked! Erre tedd fel életed! Ne hidd az ártalmas, szánalmas ál-híreket!
Ne légy bolond! El ne hidd, hogy a Holdra majd átköltözünk! Ne légy bolond! S ha azzal áltatnak, hogy nincs több életünk, bátran mondd, hogy balgaság! Ezt csak azok hazudják, akik sokszáz éve vernek minket át!
Furcsa világ ez amiben mi most élünk lelkesen. Sunyi varázs, csillogó média átver rendesen… Azt hiheted, jó ez neked - szobádba hozza a hírt- gesztikulál, manipulál, megássa neked a sírt…!
Ne légy bolond! Az ócska reklámoktól is óvd meg a szemed! Ne légy bolond! Ha a szirén hangja szól - fogd be füled! Mert csak akkor hallasz jól, hogyha szíved hangja szól. Csak reá hallgass, ő mindig tudja jól!
Szédítenek, belehazudnak az arcunkba - az ám! A hülyítés, az etetés megy majd' minden médián. Félrevezet, mondja neked ál-infók tömkelegét, politikus, pap, és tudós - áldatlan álszövegét…
Ne légy bolond! Mindig tudd, hogy a műsor Totál Átverés! Ne légy bolond! Légy fejedben mindig éber és merész! Vannak bölcsek és buták, mind megpróbál hatni rád, hát a döntésnél - kérlek - jól vigyázz!
- én is pont az a tipus vagyok, akinek megnyílnak az emberek, és mondják mondják a dolgaikat. De az már szinte elenyésző, hogy vissza is kérdeznének...! Úgy látszik lesír rólam, hogy én teljesen jól, tökéletes állapotban vagyok (!!!), vagy az, hogy megőrzöm a titkaimat.
- rám aztán nehéz lenne ráfogni, hogy egy életen át a pénzt hajszoltam volna... aztán mégis minden megvan ami nekem szükséges, (sőt...), meg a családnak is - így működik a Gondviselés.
Meglátogatott minket, az ikerlángomat és engem, egy vaskori ismerősünk...
Egy illető, akinek a Sosem elég című dalod szvsz mellbevágó üzenet lenne, mert ő abban a hitben él szvsz, ha lenne egy még szebb kocsija, háza, és anyagiakban gyarapodó élete, az jelentené számára a boldogulást, az életben való bővelkedést...
Talán nem is tehet róla szegény, hogy ilyen értékrendben él, hiszen körülötte mindenki ilyen.
A munkája is ezt sugallja, termelj sok-sok és még több pénzt, szerezz ügyfeleket, "gazdagodj". Szerintem ez az életfelfogás lelki sorvadást idéz elő a világban...
Az ismerősünk már tudja, hogy ikerlángok vagyunk Hoichival, a neten olvasgat is róla, hogy "képbe" kerüljön, kikkel is találkozott Ő össze...
Amit rólam érdemes még ikerláng mivoltomban tudni, hogy nagyon lelkizős vagyok, és pillanatok leforgása alatt, bár szinte egy szót sem szólok, olyan szitukban találom magamat, hogy az emberek életük legmélyebb érzéseiről beszélnek nekem.
Főként nők, de előfordul férfiakkal is. Az ismerősünk is mondott már nekem magáról egy-két ilyen mélyebb, egész életét érintő lelki titkot.
Tegnap miközben beszélgettünk, és egy számára fontos lelki témára terelődött a szó, kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a vastag felhők alján épp felfénylik a napsugár. Mutattam az ismerősünknek. Mondtam Neki, látod, mindig kapunk annyi fényt, amennyi épp szükséges számunkra... ő már ezen az én lelki-költői, elrugaszkodott gondolkodásmódomon és életszemléletemen nem is csodálkozik.
Amikor kikísértem, pontosan a ház fölött, és abban a pillanatban, pompázó színekben feltűnt, és ott ragyogott egy különleges szépségű szivárvány... Percekig tündökölt, majd elhalványodott, szerényen és alázatosan... Az ismerősöm megrökönyödve, megroggyanó térdekkel állt, és ezt a két lábon járó józan embert hirtelen és váratlanul megérintette a csoda, a kegyelem, az a nem mindennapi élethelyzet, hogy ő ikerlángoknál járt, akiknek az életét számos égi jel kíséri...
Mostanában szeretem úgy megélni a napjaimat, hogy legyen benne egy jó gondolat, ami erőt ad, ami mentén érdemes élni. Egyszerű, a mindennapok minőségét javító napi gondolatcsírák ezek, amelyek növekedésnek indulhatnak, megnövelve a lelkünk jó érzéseit.
Olykor pont a TIVA-DAL-ok valamelyike szólal meg bennem napi vezérhangként. Nem az a baj... a dal legfőbb üzenete szvsz, hogy emberséggel éljünk... még az embertelenségre is emberséggel feleljünk. Na hát valami ilyesmi lesz szerintem a mai vezérhang bennem:))))
