Van ez a rovat az Indexen. Akár jó is lehetne. De sajnos nem az, nagyon nem. Valószínűleg leginkább azért ilyen rossz, mert nem áll másból, mint felszínes, színes-szagos angol nyelvű vackok hevenyészett magyarításából. Ha legalább utánanéznének annak, amit (jól-rosszul) lefordítanak, hogy mégis, vajon mennyi igaz belőle. Nem első ízben bosszankodom már rajta; most jutottam el arra a gondolatra, hogy topikot érdemel a kérdés – egy-egy bosszankodás, egy-egy esettanulmány.
Fogalmam sincs, hogy az itt összehordott, látszólag a genetika körébe tartozó szöveg megalapozott-e, vagy megint csupa félreértés és tódítás, mint szokásosan...
...de az egész term.tud. résszel kapcsolatban is erős gyanúm támad, amikor azt látom, hogy ezt a genetikai izét, teljesen értelmetlenül és feleslegesen, az Aigina szigeti Aphaia-templom oromcsoportjainak részletével "illusztráljátok", amihez a következő f@szságot sikerült írni képfeliratként: "Az Aegina templomban álló szoborcsoport körülbelül i.e. 490-ből."
- magyarul nem "Aegina", hanem Aigina
- nem a templomot hívják úgy, hanem a szigetet, ahol állt
- nem benne állt az a szoborcsoport, hanem az oromzatán (tümpanonján)
- az "i.e."-t most hagyjuk, oké, ti még a Kádár-kori tankönyvek szellemét viszitek tovább
- a "körülbelül 490-ből" egy végtelenül röhejes megfogalmazás ebben a kontextusban, aki ismeri a témát, az tudja, miért; aki nem, annak meg nem mond semmit
No mármost, gondolom, ez is egy az egyben angol eredetiből van "fordítva", vagy inkább félreértve.
Gyanítom, hogy a Dzsingisz kánról szóló vonal is hasonlóan gázos, a képfelirat ott is ciki.
Ha a "cikk" többi része is ilyen pontos, szakszerű és megalapozott, akkor... akkor tényleg nagyon sajnálom azt a sok kis hülyét, aki azt hiszi, hogy ezekből tanulhat valamit.
Hanula Zsolt újabb "tudományos ismeretterjesztő" remekműve.
Az egész elképesztően primitív. Nyilván maga a központi ötlet (hogy ti. Nagy Konstantin nevezetes látomása, hogy ugyebár "e jelben győzni fogsz", az valójában egy meteorbecsapódás, vagy mi volt) sem más, mint a szokásos naivkodás, amikor a derék természettudományos kolléga azt hiszi, hogy egy történelmi eseménynek minden áron természettudományos magyarázatot kell és lehet adni, a nála is naivabb bölcsész diplomás meg elhiszi, hogy tényleg ez a "megoldás"...
De nem csak ez a baj. Hanem az, hogy amire eddig eljut a cikkecske, addigra már minden mondatával, szinte minden megfogalmazásával, szószerkezetével torzít és butaságokat terjeszt. Minden pontatlan, vagy félreértett, vagy csak ostobán leegyszerűsítve van odahányva.
Miért nem hagy fel ez az ember ezzel a műfajjal????
"Hippokratész, a híres görög orvos, akinek a nevéhez az orvosi etika sarokkövének számító eskü is fűződik, részletesen ír arról, hogy mi mindent használtak a rómaiak: mandulaolajat, mézet, csontvelőt, tengeri hagymát. "
Ezek szerint se Hanula úr, se - nyilván majdnem teljesen mechanikusan fordított forrása - nem ismerték Hokusai híres polipos shungáját a XIX. századból:
És, igen, most látom, hogy még nyomtatott könyv formában is tálalják ez a gagyi rovatot. Nem kéne....
aki olyan súlyos kihívásokkal küzd szövegértés, gondolkodás, érvelés tekintetében, mint a topicnyitó, először saját magán alkalmazza a topicban javasoltakat.
Jogos az észrevétel mert az egész ötlet LOPOTT!!!!
TodayIFoundOut.comwas founded on January 1, 2010, based on the idea that it is always good to learn something new every day.
It was originally inspired by the wonderful sub-reddit “Today I Learned“, which is one of our favorite subscriptions on reddit. There also seemed a decided lack of “interesting fact” style websites out there where the facts presented were well researched. From our experience, most such websites have just as many myths or misleading information presented as facts as they do actual facts. Today I Found Out‘s goal is to raise the bar on that significantly, providing a site where you know everything on it has been highly researched by amazingly well credentialed authors.
Nna, màr megint egy mechanikusan magyarra fordìtott, àtgondolatlan, valòjàban nagyon is feluletes szosszenet.
Ezùttal, nagy òvatosan, nem is ìrtàk ki a "magyarìtàsért" felelos indexes ùjsàgìrò nevét, csak a patinàs "BBC HISTORY MAGAZIN" hivatkozàs szerepel szerzoként...
....de dràga uraim: értsuk màr meg, hogy a feluletesség, a kozepesség akkor is az, ha a BBC produkàlja és ha arany biliben szolgàljàk fel!!!
A cikkecskében emlegetett bibliai dolgok a valòsàgban ennél sokkal de sokkal bonyolultabbak, mind a korai keresztény kozosségek oldalàròl, mind zsidò oldalròl (amivel kapcsolatban talàn nem kéne ilyenkor elfelejteni, hogy egy sokezer éves torténet, ami azt is jelenti, hogy a Jézus vagy Pàl Apostol korabeli zsidòsàgban az olyan rituàlis részletek, mint épp a fejfedo-hasznàlat lehettek egészen màsképp is, mint ami a mai izraelita kozosségekben érvényes).
"....a szokás bibliai gyökerei ennél jóval régebbre nyúlnak vissza. Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levelében is fedetlen fővel történő imádkozásra szólítja fel az apostol a férfiakat..."
- a helyzet az, hogy épp az I. szàzadban az egymàs mellett élo rengeteg vallàsi hagyomàny kozott voltak olyanok, amelyek kifejezetten azt ìrtàk elo, hogy fedett fejjel mutassanak be àldoztot és imàt az istenségnek, màsok meg ellenkezoleg. Mondhatjuk, hogy a dominàns vàltozat éppen a fedett fejjel valò imàdkozàs volt, ti. éppenséggel a ròmai vallàsi gyakorlat alapveto szabàlya volt a capite velato àldozàs.
Konnyen meglehet, hogy a keresztény kozosség, hasonlòan a koràbbi és korabeli zsidòsàghoz éppen az elkulonulés szàndékàtòl vezettetve ragaszkodott az ellenkezojéhez.
"Azt pontosan nem tudjuk, a keresztény közösségekben mikor alakult ki a fedetlen fővel imádkozás szokása – a zsidó vallás mindkét nem számára a fedett fejet írja elő –, mindenesetre már jóval a középkor előtt ilyen formán tisztelték meg a férfiak az Urat."
A zsidò vallàs ezt ìrja elo keresztény kozegben, ahol a tobbség fedetlen fejjel imàdkozik, àldozik. Publikàlt kutatàsok àllnak rendelkezésre azonban ennek a torénetérol, amelyek azt mutatjàk, hogy régebben, a fedett fejjel imàdkozò politeista kultuszok kozegében, pont az ellenkezoje volt a zsidò eloìràs.
Az pedig, hogy mindennek van-e koze a kalapemeléshez, és hogy bàrmiben is tudomànyosabb magyaràzat volna, mint a "hagyomànyos" sisakrostélyemelos magyaràzat..... Hàtttt........... cikket biztos nem ìrtam volna ennek a felvezetése kedvéért.
a legnagyobb probléma, hogy a magyar cikk jópár szemet szúró hibája a magyar újságíró túlzása, félreértése, esetleg kitalációja, nem is annyira az eredeti persze eléggé bulváros, nem szakemberek számára íródott cikkeké.
Arrol nem beszelve hogy minden fiatal muvesz ugy tanul hogy hires nagy mesterek muveit masolja....hulye a szerzo , hulye a fordito es hulye aki ezt kozeteszi. Igaz , mit varjon az ember , mikor az egyik nap belekukkantok egy hirgyujto portalba es aztmondja a top hirekben hogy a magyarok hany szazalekat erdekli az analszex- vagy valami ilyesmi , mergemben el sem olvastam meg a cimet sem.
Nem akarok tùl sok "irl" informàciòt idetenni... de attòl tartok ezt màr nem tagadhatom: foglalkoztam ezzel a témàval. Sot, mondhatjuk talàn jelen idoben is: foglalkozom.
Ha valaki ismer a valò életbol szakmai kozegbol az elott most òhatatlanul lebuktam, azt hiszem.
De egyébként nem olyan bonyolult utànanézni ezeknek a dolgoknak. Hanula Zsolt (vagy hogy is hìvjàk) is megtehette volna. Csak akkor nem 10 perc alatt utotte volna ossze ezt a "cikket", hanem ràment volna pàr òràja, hogy àtlàssa, mi merre meddig, és hogy érdemes-e egyàltalàn egy ilyet feltàlalni az interneten... Szerintem megérte volna.
Persze, pont ez az egyetlen sztori, amit fel lehet hozni ebben a témában. Erre utaltam én is az előbb.
Kár, hogy szerzőnk úgy meséli el, hogy szinte minden téves benne:
“amit egy műkincskereskedőn keresztül jó drágán sikerült eladnia Raffaele Riario bíborosnak, egy római művészetpártolónak és gyűjtőnek. Évekkel később, amikor rájött, hogy átverték, visszavitte a kereskedőhöz a szobrot, és követelte, hogy visszakapja az árát. A kereskedő örömmel vette vissza, mert ekkorra Michelangelo már túl volt a Pieta megalkotásán, híresnek számított, így a hamis szobor a nevével négyszeres áron kelt el. Riario bíborost lenyűgözte Michelangelo tehetsége, és évtizedekre bőkezű mecénásává vált."
Nem!
Nem évekkel később, hanem még abban az évben 1496-ban.
Éppen ezért, addigra M. még messze nem volt túl se a Pietàn, se semmi máson, egy feltörekvő, tehetséges, 21 éves srác volt.
A “hamis” Erósz egyáltalán nem tudni, milyen áron kelt el. (Még hogy négyszeres áron! Honnan szedik az ilyen félrevezető “számadatokat"?!?!) Semmit nem lehet tudni a sorsáról, máig sem sikerült egyértelműen azonosítani.
Csak a bíborosnak nagyon jó érzéke volt a tehetség felismeréséhez, ezért még akkor, azonnal az udvartartásába fogadta, és adott neki egy megbízást.
Ez a megbízás volt Michelangelo következő, tulajdonképpen egyetlen máig fennmaradt antikizáló szobra, a Bacchus, amely azonban bevallottan nem másolni akarta az (akkor még alig látható) ókori mintákat, hanem felülmúlni.
Nem igaz, hogy Riario ezután “évtizedekre bőkezű mecénásává vált”, mert a Bacchus nem tetszett neki és ezen olyan csúnyán össze is vesztek, hogy Michelangelo még öreg korában sem bocsátott meg az addigra rég elhunyt bíborosnak….
“A művész 21 éves volt, amikor lemásolta az Alvó Érosz című szobrot,”
Nem lemásolta, mert nem egy ilyen szobor van, hanem csinált egy saját verziót erre a témára.
És nem Alvó Érosz az, tisztességesen átírva magyarra, hanem Erósz. Az elején epszilon, a végén ómega, vagyis hosszú ó. De nyugodtan lehet írni Amort is, úgy egyszerűbb.
“A hamisítást akkoriban nem feltétlenül tekintették olyan bűntettnek, mint ma, inkább egyfajta bizonyíték volt az adott alkotó művészi tehetségére, ha olyan szobor vagy festmény került ki a keze alól, amiről a szakértők elhitték, hogy több száz éves, vagy hogy az eredeti művész munkája.”
“A hamisítást akkoriban nem feltétlenül tekintették olyan bűntettnek, mint ma, inkább egyfajta bizonyíték volt az adott alkotó művészi tehetségére…”
– na éppen ezért félrevezető ez az egész szöveg, a cikk címétől az összes bombasztikus megfogalmazásáig.
Szeretnénk komolyan venni a témát és magunkat? Igen? Akkor írjunk komolyan arról, hogy a különböző korokban milyen jelentősége volt a az antikvitás utánzásának vagy újragondolásának. Ez így viszont inkább kínos.
“amiről a szakértők elhitték, hogy több száz éves, vagy hogy az eredeti művész munkája”
- Syntax error: mi az, hogy “vagy az eredeti művész munkája”? Ez mit jelent magyarul?
- Vajon kiket ért szerzőnk “szakértők” alatt az 1500 körüli évek vonatkozásában?
“Ekkoriban, a 15. század végén olyan művészek éltek és alkottak Itáliában, mint Raffaello vagy Leonardo,”
Raffaello 1483-ban született, ezért pont “a 15. század végén” még nem sokat lehetett hallani róla…
“…ennek ellenére a műkincsek korabeli piacán az ókori, klasszikus művek a 8-10-szeresét érték a kortárs mesterek alkotásainál. ”
Ezt honnan tetszenek ilyen “pontosan” tudni?
Nem beszélve arról, hogy ez az egész sokkal bonyolultabb: nem nagyon érdemes “korabeli műkincspiacról” beszélni, hiszen a legtöbb nagyhírű ókori mű ekkor még a föld alatt volt, ekkoriban kezdtek előbukkanni, mások viszont nagyon is szem előtt voltak Itáliában, de ezeknek akkor még senki nem tulajdonított “piaci” értéket (pl. késő-római szarkofágok különböző templomokban, sokszor másodlagosan felhasználva, átfaragva; a Forum Romanum maradványai, amelyeket még sokáig használtak fel építőanyagként; olyan, a középkort átvészelt főművek, mint Traianus és Marcus Aurelius diadaloszlopai vagy Marcus Aurelius bronz lovasszobra, amelyekkel kapcsolatban viszont senki nem mert volna kereskedésre gondolni...)
"Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni szegény családból származott..."
Nem igaz.
Michelangelo tisztes, középosztálybeli családból származott. Ma úgy mondanánk talán, hogy kispolgári miliőből. Éppen ezért nem örült az apja, hogy művésznek akar állni, mert ő szabad művészetekre (a közéleti tevékenységre előkészítő tudományokra) kezdte volna taníttatni, a festészet, és pláne a szobrászat pedig ehhez képest lecsúszásnak tűnt a szemében.
“Annyira, hogy a szintén mindenki által ismert klasszikus szoborról, a Laokoón-csoportról a mai napig vitatják, hogy valóban egy ismeretlen ókori görög mester munkája vagy Michelangelóé.”
Ezt a bődületes butaságot vajon honnan tetszett venni?!?!
Mármint persze nem úgy értem, hogy Hanula Zsolt honnan szedte, hanem annak a firkálmánynak a szerzője mit szívott, akitől ez az “értesülés” származik???
Tudom, látom, ott egy link egy angol nyelvű firkálmányra, na de nagyon sajnálom, aki írta, az fantáziál: ennek a szobornak az antik mivoltát bizony komoly ember eddig még nem vonta kétségbe, erről szóló szakmai vita NINCS.
Az ilyen exhibicionista ötletet tessék úgy tálalni hogy (mondjuk) “valaki most felvetette, hogy....” – de ezt se javaslom, mert a felvetés nagyon gyenge. Feltűnhetett volna, hogy az erről linkelt cikk (Jonathan Jones, The Guardian) meg sem nevezi az ötlet gazdáját (“an art historian”). Olyan az egész kis iromány, mintha csak azért találta volna ki a “felvetést”, hogy megcáfolhassa, bemutatva, hogy milyen tutira ért hozzá.
Pedig pont a lényeget nem írja, gondolom azért, mert nem tudja: az antik művészet története felől nézve a Laokoón-csoport már megnyugtatóan a helyére került, tudjuk, hogy hová érdemes tenni és hogy miért illeszkedik pontosan abba a közegbe. És hogy miért nem juthattak volna senkinek az eszébe ilyen alakok a XVI. század elején.
“A reneszánsz mesterről azonban kevesen tudják, hogy mielőtt megalkotta a Dávid-szobrot, vagy a Sixtusi kápolna mennyezetén a híres freskót Ádám teremtésével,hamisító volt. ”
Ez így durva leegyszerűsítés, ugyebár.
Michelangelo fiatal korában, egy átmeneti időszakban csakugyan megpróbálkozott ókori szobrok utánzásával, és volt olyan is, hogy – egy agilis közvetítő révén – meg is próbált eladni egyet ókori leletként. A történethez azonban hozzá is tartozik, hogy szinte azonnal lebukott, mert a vevő-jelöltnek is volt szeme. Viszont annyira jó szeme volt, hogy azonnal fel is fogadta a fiatal Michelangelót saját szolgálatába, mert látta, hogy zseniális szobrász.
Michelangelo ekkor 20-21 éves volt, tehát az eset 1495-6-ban zajlott.
A Sixtusi kápolna mennyezetét viszont 1508-1512 között festette ki, vagyis a kettő között több mint egy évtized telt el, ami alatt Michelangelo egyátalán nem foglalkozott már “hamisítással”, legfeljebb antik szobrok versengő utánzásával (aemulatio), hangsúlyozva, hogy az ő alkotásai “nem lesznek éppen olyanok”, hanem jobbak. De ez se sokáig érdekelte, 1497 és 1499 között már az első híres Pietà-ján dolgozott, és ezzel egyszerre el is fordult az antikzáló témáktól.
Hangsúlyozom: nem most forrt fel először az agyvizem, de most döntöttem úgy, hogy ez már kommentárt érdemel. Mivel pedig gyanítom, hogy nem is ez az utolsó, induljon belőlük sorozat.
