Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Szeretném a nőnemű nikkeket megkérni, hogy fáradjanak át a saját topikjukba, mert ez azért lett megnyitva, mert ott nemkívánatosak voltak a férfi nikkek.
Jaj már, megint ezek az előítéletek. Tessék, néhány kép instagramról, ahol a nőket nagyon is becsben tartják a muszlimok is. Ez nem vallás kérdése, hanem az egyes embereké.
Mert más topikokban már leírták :) A feministában és a mennyire számítban. Szóval a mai nyugati világban élő nőknek a történelem során a legjobb dolguk van, nekik kedvez a politikai és társadalmi rendszer, mégis támadják a nyugati férfiakat, elnyomásról vetítenek és lelkesen támogatják a harmadik világbeli bevándorlókat, akik elnyomják a nőket.
Ez olyan mint Sheldon esete a szomszéd fiúval. Mivel azt mondják, hogy ő állandóan szövegel, és nem hagy szóhoz jutni másokat, belátva ezt a hibáját felajálja hogy most pedig tied a szó.
Maga a hanyatlás valóban évszázadokig tarthat, s Unwin nem a hanyatlás idejét jelezte 3 generációnak, hanem azt az időtartamot, mire a hanyatlás ténye teljesen nyilvánvalóvá válik.
Sőt meg is jegyzi, hogy legalább egy generáció az, aki végigélvezi a civilizáció eredményeit, s előnyeit is, és közben "élvezi" a szexuális szabadságot is. Nos ez a generáció már a nyugdíjkorszakban van, s hamarosan kihal. Ők voltak a II. VH utáni Baby-Boom gyerekek, akik 68-ban már felnőttként - ám saját maguk szerint egy új rétegként, az ifjúságként - hajtották végre azt a forradalmat, amelyet sok elemző szerint már évtizedekkel ezelőtt jól előkészítettek, s spontánnak tűnhetett, de nem volt az. Különösen gyanús maga a világháború megjelenése, azaz az a helyzet, hogy a teljes fejlett civilizáció hadban állt. Így a Baby-Boom mindenhová kiterjedt (nálunk a Ratkó rásegített), s a forradalom szinte egy időben zajlott le mindenhol (Beat nemzedék - pl. Lennon: "ne háborúzz, szeretkezz!"). Ennek következtében a hanyatlás is mindenhol hasonló időtartamban jut el a csúcspontjáig, mármint a visszafordíthatatlan ördögi körbe. Nem lesz menekülő út, hogy egy védett (a forradalomtól mentes), fejlett civilizáció befogadja azokat, akik hamarosan lehetetlen helyzetbe kerülnek.
Mi is lesz a közelgő katasztrófa? Nem a klíma, vagy más hisztéria. Azok csak gondosan kitervelt félrevezetések a figyelem elterelésére. Sok helyen írják már: "Elöregedő társadalom"! Nem a z lesz a baj, hogy egyre kevesebben leszünk, az még áthidalható. A fogyás természete évtizedek múltán állítja be azt az alig változtatható helyzetet, hogy nagyon sok időshöz képest kevés lesz a munkaképes fiatal. Olyan ez, mintha a dolgozó lakosság mellé egy nagy mennyiségű, szociális ellátásra igényt tartó ingyenélő kerülne. Hamarosan nem lesz pénz semmire, de szakértői munkaerő is egyre kevesebb lesz, mind az egészségügyben, mind a műszaki életben, de még a pénzügyben is. Az a kisebb réteg (a munkaképesek), akik próbálják a maguk és a melletük lévők anyagi forrását, és a szolgáltatásokat kitermelni, megszakadnak a munkában, s végképp nem lesz idő az utódokra. A helyzet nemhogy állandósul, hanem a fogyás egyre nagyobb méretet ölt, majd összeomlik a társadalom.
Na, most lenne jó megérteni a nőknek, hogy milyen aljas módon keverték őket bele ebbe az önként vállalt holokausztba. Mert nem önszántukból tették. S a Feminista mozgalom önmagába erre képtelen lett volna. Ma a nagymamák gyermekei vették át ezt a szellemet, és azok ültették a mai fiatalokba, és ettől szenved mindenki a párkapcsolataiban. És ez vélemény a nőkről, azaz legalább olyannyira sajnálatra méltók, mint pl. azok voltak a Svájci frankosok, akiket alaposan megtévesztettek, és kihasználtak. Ám, míg ott volt valami áthidaló megoldás, itt NINCS. Az egész világ belegebed ebbe. S a fentiekből kikövetkeztethető: A beáramló ingyenélők csak felgyorsítják ezt a folyamatot ott, ahol vannak, tehát a katasztrófa azokon a területeken hamarabb áll be. Nem véletlen, hogy a gazdagabb országok a célpont (persze az vonz legjobban). Ezzel elkerülhető, hogy ők esetleg túléljék a krízist, amely - ha ma megállíthatnánk - akkor is több évtizedeken át tarthatna. A mai 40-50 éves generáció már elveszett. A rossz életszínvonal ellenére ma élnek a legjobban ők, és az életminőségük egyre romlani fog. (Egyre több cikk van a követelőző, "nekem az jár"-t szajkózó nyugdíjasokról). Ha ezzel a szemlélettel figyeljük a körülöttünk zajló eseményeket, minden érthető - feltéve ha rádöbbenünk a jelenségek mögötti célra.
csak a MI barbárjaink akiket a "Wirtschaftswunder" idején elsősorban a német női népesség nyomására telepítettek be Európába (családostul), illetve a felbomló gyarmatbirodalmakból öleltek keblükre az angol, francia és spanyol hülyék, vannak annyira magabiztosak - aka elmebetegek (hál' Istennek) -, hogy ŐK FOGJÁK kirobbantani a polgárháborút.
Ezzel nem tudok vitatkozni, Unwin jó látta a dolgokat, csak szerintem túl rövidek az időtávjai, a hanyatlás évszázadokig tarthat, lásd Róma, persze a mi felgyorsult korunkban reális lehet a három generáció.
Ha filozofikus is volt, de realitásalapja van. S a meglátás nemcsak, hogy helyes, hanem egyben tragikus is. Azaz a dekadencia mögött egy leszálló ág van, s tényleg életerős barbárok jönnek helyettünk (pontosabban most már csalogatják némi segítséggel).
Többször is megemlítettem másholi hozzászólásaimban J. D. Unwin nevét s, hogy érthetők legyenek a fentiek - bármilyen unalmasak is egyeseknek - megismétlem:
Egy-egy civilizáció nem véletlenül virágzik fel. Unwin az okokat kutatta. Önmaga számára is meglepő felfedezést tett a történelem társadalmait vizsgálva. Az összes - számára fellehetők közül - 15 olyat talált, amelyben volt fellendülés, szemben 80-nal, amelyekben nem.
Míg a 80 társadalom mind valamilyen primitívebb kulturális szinten állt (osztályozása szerint: zooisztikus ill. manisztikus), a 15 többi elérte a deisztikus szintet (kialakult egyistenkép, templomok, racionális gondolkodás, stb.). Ám ezek sem indultak mindaddig fejlődésnek, amíg be nem vezették a szigorú monogámiát. Ha azonban igen, akkor minden esetben ettől (és semmi mástól sem). De a felvirágzás egy lassú - 3 nemzedéken át ható -folyamattal kezdődött, míg felismerhetővé váltak a fejlődés jelei. Egyik társadalomban sem sikerült a fejlődést túl sokáig fenntartani. Ugyanis az emberek idővel küzdeni kezdtek a korlátok ellen, miután feledésbe merült a bevezetését kiváltó racionális ok. Elnyomásnak vélték, s mindegyikben sikerült lazítani rajta - különösen ha demokrácia alakult ki. A kutatót megdöbbentette a felismerés: szintén 3 generációs lefutással minden esetben megkezdődött a hanyatlás, és hanyatlást semmilyen más tényező nem váltott ki. Unwin-nak a saját nézeteit kellett feladnia, és elfogadnia azt, hogy valamilyen módon igaza van S. Freud-nak abban, holgy a civilizáció fejlődése egy olyan társadalmi energián alapul, amelynek mozgatórugója a szexuális korlátok léte (szublimáció elmélet).
Ha ma a hanyatlás jeleit tapasztaljuk (és sok van ilyen!) akkor ne csodálkozzunk, mert a kérdéses forradalom már 50 éve lezajlott, bár hatása csak kb. 10-20 év múlva válik teljesen nyilvánvalóvá. A történelemben ez mindenütt népességfogyást okozott helyi szinten, s idővel a demokráciát is diktatúrára kellett felváltani, ha az volt a cél, hogy a társdalom ne vesszen el.
Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a tudomány magyarázatot tud adni a folyamat mechanizmusára (de megoldást nem, csak a korlátok visszaállítása segít). A szabadosság által ígért pillanatnyi örömök életre szóló boldogtalanságokat eredményeznek (sok-sok beteljesületlen reménnyel). Az ettől széleskörűen elterjedő önbecslés-hiány önzést szül, kiteljesedő bizalmatlanságot, mely generációról generációra súlyosbodik, s egyre durvább méreteket ölt. Diktatúra nélkül a népesség önszántából nem enged a szabadságból, s csak barbár népek képesek az egyre gyorsabban fogyó népességen felülkerekedni, elterjesztvén a saját kultúrájukat. S ahogyan ez a múltban gyakran lezajlott: minden indul elölről, egy jóval alacsonyabb kulturális szinten. A folyamat "mindig ugyanúgy" zajlik le, s Unwin további szavaival: "Az egyetlen igazán figyelemre méltó jellemzője ennek az egész történetnek a kérlelhetetlen monotónia".
Ördögök és angyalok. Néha tünemények, máskor sárkányok. Van amikor egyszerű velük, van úgy, hogy túlbonyolítanak mindent. Ha olyanjuk van faszszopók, ha nem, hozzájuk se érhet a férfi. A legtöbb az éltét adná a gyermekéért, van amelyik eldobja. Sok hűséges feleség és nem kevés köztük az ordas ribanc. Számíthatsz rá sokszor és kiszámíthatatlanok nem kevésszer. Gyönyörűek és ocsmányak. Érzékenyek, máskor olyanok mint egy durva pokróc. Van, hogy megfojt a szerelmével máskor meg le se szar. Csupa csupa ellentét. Mégis szeretjük őket. Mert ha szeret, mindenét odaadja. Gyermekekkel ajándékoz meg. Hiszem, hogy egy férfinek csak egy nő lehet a lelki társa. Annál szebb és gyönyörűbb dolog pedig a világon nincs, ha egyel végig teszed meg az utad. Mert nem vagy egyedül és foghatod a kezét amíg valamelyik alól elfogy az út. Ezért ( is ) kell megbecsülni őket, csak a mértéket kell tudni, mert nagyon könnyen lehet papuccsá a férfiember. Az biztos, nem könnyű diók, de ha ki tudod nyitni, teljes életet élhetsz.
"a nők több “háttér...hmmm...ismeretet” visznek bele a mondandójukba. És ezt a férfiak nem értik. Általában egy másik nő viszont igen. "
A helyzet igencsak emlékeztet a virágnyelven való kommunikációra, nehogy véletlenül megértse az ember, hogy a másik mit akar mondani, ennél már csak az angol tudja jobban cifrázni, ahol ha megkérdezed hány óra, azt válaszolják rá, hogy természetesen, ők is örülnek...
Az első nő a Holdon: - Houston, van egy kis gond! - Mi az? - Á, semmi, hagyjuk. - Mi történt? - Semmi… - De mondd el. - Nem... - Nnaa.. - Hagyjál! - De el kell mondanod nekünk! - Houston, ha magadtól nem jössz rá, akkor kár bármit is mondanom...
