A trailer alapján nekem is jócskán vannak fenntartásaim. A szín az űrből Lovecraft egyik legjobb műve, és ez a trailer túl hollywood-ias ahhoz, hogy bármennyit is vissza tudjon adni az írásból.
Bár csak közvetetten Lovecraft-hatású film, de számomra messze menőkig a legelslegjobb John Carpenter Dolog című filmje.
Nekem jobban tetszene a Thergothon, ha jó lenne a hangzásuk, de hallani, hogy túlságosan is olcsó költségvetéssel rögzítették az anyagaikat, és gyakorlatilag minden rögzített anyaguk csak demós hangzású. Például, amit belinkeltem számot, ott is hallani, hogy mennyire olcsó kis "búcsús" orgonán vagy szintin játszották fel a háttérszőnyeget, és hát a gitárhangzással is jócskán vannak gondok. Így meg az a baj velük, hogy hiába Lovecraft-i a témaválasztásuk, az atmoszféra ezzel a kezdetleges és olcsó hangzás miatt teljesen elvérzik.
A Funeral-tól nekem a From these wounds a csúcs, és az e körüli lemezeik. Persze jók a koraiak is (Tragedies és Tristesse), de szerintem a későbbi lemezeik már sokkal érettebbek, és a From these wounds-szal jutottak el a csúcsra.
Én előbb ismertem meg a későbbi funeral doom bandákat, és csak később kanyarodtam vissza a gyökerekhez. Szóval igazad van, hogy ízlések és pofonok. A gyökereket elismerem, de számomra sokkal profibbak mind hangzás, mind zeneszerzés terén a későbbi és mostani bandák.
A black metal-lal is így vagyok, mert sokkal izgalmasabb és profibb, jobb a második- és harmadik generációs black metal (kilencvenes évek elejétől számítva), mint a nyolcvanas évek black metal-ja (Bathory, Venom, Celtic Frost, stb.). Mint hatást, őket is elismerem természetesen, de a későbbiekhez viszonyítva nekem kevesek.
A Nortt-ot viszont én nem ismerem, így köszi, hogy említetted!
Nem térünk el végülis Lovecraft-tól, mert Lovecraft hatása a metalra számottevő jelentőségű.
Hmm... hát, ízlések és pofonok. A teltebb, "kozmikusabb" hangzással kapcsolatban igazat kell adjak neked, de számomra a Thergothon és a korai Funeral a műfaj non plus ultrái, főként atmoszféra szempontjából.
Egy másik jó példa lenne a Nortt: míg a korábbi művei kimondottan tetszenek, a későbbiek - bár hangzás/megvalósítás szempontjából jóval kiforrottabbak - szerintem egészen egyszerűen unalmasak (IMHO)! Ellenben a Funeral Moth - bár nem büszkélkedhet olyan produktív múlttal, mint az előbbi alany - képes tartani saját színvonalát.
Talán túl konzervatív vagyok, talán csak megszokásból, de szerintem a pionírokat - legyen szó doom, black, trash vagy akár death metalról - nagyon nehéz (általában lehetetlen) felülmúlni.
Na, de hogy ne menjünk át teljesen offtopic-ba: Iä! Iä! Cthulhu fhtagn!
A Thergothon az első generációs funeral doom bandák közé tartozik (a Funeral-lal együtt, aztán rajtuk kívül nem is nagyon voltak többen akkoriban). Nem rossz a Thergothon, mindenképpen stílus- és korszakalkotó bandának számít, azonban szerintem a kétezres évektől kezdődően sokkal jobb funeral doom bandák jöttek létre, és a hangzás is kozmikusabb, teltebb lett. A Thergothon-nal nekem főleg az a bajom, hogy nagyon rosszul szól, úgy értem, a gitárok olyan esetlenül, erőtlenül vannak torzítva. Érdemes meghallgatni a Tribute to Thergothon: Rising of Yog-Sothoth dupla lemezt, amelyen mai funeral doom bandák játszanak Thergothon számokat, és érdemes összehasonlítani az eredeti Thergothon verziókkal. Szerintem sokkal jobb a tribute lemez, mint az eredeti...
Példának okáért egy szám két verzióban (a hangzás között is ég és föld a különbség), és hogy Lovecraft-tól se térjünk el...
Nos igen! Legfőképp szerintem az extra lassú funeral doom metal képes visszaadni a Lovecraft-i atmoszférát. De black metalban és death metalban is akadnak nagyon jók. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy Lovecraft-ot eléggé elcsépelték és közhelyessé tették a metalban, így magától értetődően sok a zöldfülű, akik csak próbálkoznak valamiféle Lovecraft-i szövegvilággal és atmoszférával, ám inkább csak divat és póz náluk az egész.
Néhány kiváló Lovecraft-i és Lovecraft-ihletésű metal lemez:
- The Howling Void: Shadows over the cosmos (Ez az egyik legtökéletesebb, és a formáció többi lemeze is jó, de ez a leg-leg Lovecraft-osabb)
- Evoken: Embrace the emptiness
- Evoken: Quietus
- Evoken: Anthitesis of light
- Esoteric: Maniacal vale
- Borow: The pnakotic manuscript
- Ahab: The divinity of oceans
- Ahab: The giant (Ez egy az egyben Poe Arthur Gordon Pym kisregényének adaptációja, tökéletes mű)
- Krypts: Remnants of expansion
- Krypts: Unending degradation
- Tyranny: Aeons in tectonic interment
- Colosseum: Chapter I. - Delirium
- Comatose Vigil: Fuimus non sumus...
- Mare Infinitum: Alien monolith god
- Mare Infinitum: Sea of infinity
- Dark Funeral: The secrets of the black arts (és megannyi lemezük)
Igen, tisztában vagyok vele; magam is fémfülű volnék! Talán pont azért lehet zenén keresztül jobban visszaadni azt a bizonyos atmoszférát, mert - akárcsak a könyvek/novellák esetében - nincs vizuális manifesztáció; pontosabban az szinte teljes egészében a hallgató fantáziájára van bízva.
Bár tény, hogy akadnak olyanok is - noha kisebbséget képeznek -, akik eleve émelyegnek a rock/metál műfajtól, és számukra a legjobb Lovecraft ihletésű albumok/dalok is oly' mértékben kibírhatatlanok és iszonyatosak, hogy annak filmek terén talán nem is lenne kellően rossz párja...
Nos, igen, egyetértek. Tény s való, hogy a '80-as évek filmjei (nem csak a horrorok) rendelkeznek egyféle sármmal, amitől akár sokadszorra nézve is képesek szórakoztatóak, élvezhetőek maradni. Akár a B-kategóriás alkotások is.
A Lovecraft-adaptációk/-inspirációk kapcsán érdekes, hogy miközben pl. Yuzna többször is bepróbálkozott ilyen-olyan (ugyancsak Cat. B) direkt adaptációkkal, addig Romero, Fulci, sőt Argento néhány műve még indirekt módon is képes "Lovecraftosabb" atmoszférát teremteni (IMHO).
Másrészt a Lovecrafti hangulat valamelyest szubjektív, sőt mondhatni ambivalens, így aztán eleve nehéz lehet megfelelni egy adaptációval szemben támasztott elvárásoknak. Ez idáig mindenesetre tudomásom szerint nem született olyan filmalkotás, ami megérdemelné az "Ultimate Lovecraftian Experience" címet. A kérdés: kénytelen hát maga a rajongó lejjebb adni a mércét...?
Köszönöm a listát! Az "ihletett" filmek közül sokat ismerek. Carpenter Dolog című filmje szerintem eddig a legjobb az általam látottak közül, ami valamelyest megidézi Lovecraft hátborzongató atmoszféráját (túlvilági ismeretlen). De a Köd, és a Sötétség fejedelme sem rossz tőle. Az Alien, Rémálom... Hellraiser és hasonlókat természetesen mind láttam.
Talán az is a baj, hogy a legtöbb Lovecraft filmadaptáció mind amolyan B kategóriás költségvetésűre sikeredett. Ugyanakkor van egy sajátos hangulatuk ezeknek a nyolcvanas évekbeli B kategóriás horror filmeknek. Carpenternél kifejezetten jók a B filmek.
Hát Lovecraft-nál teljesen azt érzem, hogy ezeket az írásokat képtelenség lenne filmeken 100 százalékosan visszaadni. Ezek szerint jól éreztem.
Veled ellentétben én az összes (számomra elérhető) filmet/sorozatot megnéztem, ami bármilyen módon is kapcsolódik Lovecrafthoz, illetve az általa kreált Mítoszhoz, vagy akár csak közvetett módon annak hangulatához. Az eddigiek alapján (ami pedig nem kevés!) el kell keserítselek: egyetlen film/sorozat sem képes hűen visszaadni a novellák atmoszférájához, azok
valódi ízét-zamatát - nem hogy 70, de még csak 50%-ban sem...
Persze azért nem olyan borzasztó a helyzet! Léteznek élvezhető, sőt egészen jól sikerült művek is, bár azok túlnyomó többsége pont nem adaptációs, hanem inkább csak inspirációs/ihletett filmalkotás.
Az alábbi egy teljes mértékben szubjektív lista, mely személyes kedvenceimet tartalmazza (szimplán ABC sorrendben):
Alien (a teljes széria, főként az első filmek)
Beneath Still Waters (2005)
Dagon (2001)
Dark Waters (1994)
From Beyond (1986)
H. P. Lovecraft's Dunwich Horror and Other Stories (2008)
Hellraiser (a teljes széria, főként az első filmek)
In the Mouth of Madness (1994)
Innsmouth wo oou kage (1992)
La chiave d'argento (1982)
La Herencia Valdemar (2010)
Marebito (2004)
Necronomicon: Book of Dead (1993)
The Beyond (1981)
The Call of Cthulhu (2005; HPLHS produkció)
The Dunwich Horror (1970)
The Evil Dead (horror-komédia néhány utalással; 3 film, 1 remake, plusz egy 3 évados TV sorozat)
The Keep (1983)
The Thing (az 1951-es a fekete-fehér, a Carpenter féle klasszikus, és a "remake")
The Void (2016)
True Detective (TV sorozat; 1. évad)
A következő lista inkább a "futottak még" kategória (szinén ABC sorrendben; a teljesség igénye nélkül). Közülük sokkal találkozhatsz a "Lovecrafti filmek" különféle Top 10-es listáin is, de katarzis élményt egyiktől se remélj (ha mégis, akkor pedig a személyes szubjektív listámat hibáztasd!)
Bleeders (Hemoglobin)
Cast a Deadly Spell (és folytatása, a Witch Hunt)
Castle Freak
Cool Air (1999)
Dark Heritage
Die, Monster, Die!
From Beyond (2017; magyar produkció!)
In Search of Lovecraft
L'isola degli uomini pesce
Night Gallery epizódok (Pickman’s Model, Cool Air, The Return of the Sorcerer, Professor Peabody’s Last Lecture, stb.)
Out of Mind
Re-Animator (főként a széria első része)
The Curse (1987)
The Dreams in the Witch-House (Masters of Horror epizód)
The Haunted Palace
The Lurking Fear
The Mist
The Resurrected
The Shuttered Room
The Terror (TV sorozat; 2018)
The Unnamable (1 + 2)
The Whisperer in Darkness (szintén HPLHS produkció)
Tudna ajánlani valaki egy olyan Lovecraft filmadaptációt, ami legalább 70 százalékban képes visszaadni a Lovecraft-i atmoszférát? Lovecraft műveit olvasva valahogy elképzelhetetlennek tartom, hogy ezeket a remek írásokat vissza lehet adni filmen. De hátha mégis... Egy filmadaptációt sem láttam még, pont a fent leírtak miatt. Ám adnék esélyt egy-két jobb adaptációnak, ha egyáltalán létezik ilyen...
Nem új téma ez a szibériai kráteres dolog, de mítoszviselt ember képzeletét újra és újra kellemesen bizsergeti ilyen-olyan járulékos konteók gondolata, ygg-ygg. Danforth orosz megfelelője, teszemazt Jevgenyij Nyikolajevics Gyenfort, kinéz a táj felett elszálló Kamov ablakán, és...
A sötét irizálást nyilván kicenzúrázták, a pingvinek meg photoshop-szemeket kaptak. De amúgy most megjött az étvágyam a látványtól, vennék a kínainál szárított tintahalat, ha már egyszer úgyis minden mindegy. :-E
Asztata nájkronomikontot kéirem. Bár itt most tiszta sor, hogy mi végre a nagy elővigyázatosság, azér' valahogy minduntalan teljesen másfajta könyvek jutnak eszembe, ha ilyenről olvasok.
Ja, meg eszembe juthatna a sárga tapéta ((C) Gilman) története is, de ez más lapra tartozik. Ygg-ygg.
