Kedves Tivadar, én is köszönöm írásodat, egyet is értek vele, csupán annyit tennék hozzá, hogy mindennek megvan a maga ideje, a növekedésnek is ami látványos és az érlelődésnek is, ami láthatatlanul, belülről történik. De mindkettő szükséges, hogy a gyümölcs ízletes legyen.
Szia,
áh.
Ezen egyikünk sem tud változtatni, sajnos. Viszont nálunk azt tanítják, hogy még az imádkozással kapcsolatban is olvassuk a Bibliát és akkor elkerüljük a bibliaellenes imákat. Mert sok ember még imádkozni sem tud bibliai módon. Mielött bárki félreérti, itt nem arról van szó, hogy imádkozni csak bizonyos fokú teológiai képesítés után lehet. De nagyon sok ember azzal sincs tisztában például, hogy egyáltalán kihez imádkozzon. Ez elmegy egy friss megtérőnél, de mondjuk egy tízéves kereszténytől már el lehetne várni, hogy legyőzze a lustaságot és ilyen dolgoknak is utána nézzen.
Visszatérve a kérdésedhez, nem gondolom, hogy mi ebben bármit is tudnánk tenni. Szerintem mi törödjünk a magunk életével, mindenki más meg a sajátjával.
Kedves miklós, nagyon igazad van.
De nem ugyanezt teszik a legtöbb egyházban és gyülekezetben ? Csak ott egy-egy tekintélyes ember csinálja, aki "el van fogadva"...
De néha akkora baromságok hangzanak el !
Ráadásul a kisebb értelmű tömegemberek átveszik ezeket a kijelentéseket és a maguk szintjén tovább terjesztik a sületlenségeket. Végül mindez megjelenik a valifilin is...
Akkor hát mi a teendő ?
Üdv: tr
Nem, kedves Tivadar, nem erre gondoltam, bocs, ha félreérthetően fogalmaztam. Én abban hiszek, hogy a Biblia még a legiskolázatlanabbaknak is szól.
Amire itt gondoltam, az az, hogy nagyon sokan kiragadnak valami "nehezen érthetőt és el csűrik-csavarják a maguk vesztére" (Péter után szabadon).
Nem az a baj, ha valaki nem ért valamit, hanem ha ezt a nemtudásból származó félreértést abszolútizálja és elméleteket állít fel, aminek az alapja egy félreértelmezett mondat. (lásd például a mormon halottakért való keresztelkedéseket)
Egyébként sok hamisprófétával kevesebb lenne a világon, ha ezek az emberek vennék a fáradságot és mélyebb szinten elkezdenék olvasni a Bibliát, legalábbis, ha tekintéllyel akarnak fellépni és másokat tanítani.
Tehát összefoglalva, nem azokkal van baj, akik nem tudnak, hanem azokkal akik azt hiszik, hogy tudnak.
"...nagyon egyszerű és iskolapéldája annak, hogy lehet félreérteni a Bibliát nem elégséges tudással..."
Ez azt jelenti, hogy a Biblia nem tud szólni az "alultanult" tömegeknek ?
Kicsit ellentmondó ez azzal, hogy a Bibliában gyakorlatilag "minden benne van", más könyvek olvasása nem szükséges, sőt...
Bocs, de azt hittem lényegesen többet és tartalmasabbat fogsz mondani, mint amit mondtál. Ennek így olyan tápos, gyorstalapaló teológiai iskola íze van. Ezért nem is szóltam rá semmit, hiszen semmi újat nem mondtál.
Pedig olyan jó téma és ennél bizony sokkal többet lehetne róla beszélni.
Engedve a köz nyomásának, felfedem lapjaim. Csak azt akartam, hogy többen gondolkodjanak róla.
Zsid. 7.3
Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való (más fordításban:kideríthető származása sincs); sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén (lett) az Isten Fiához, pap marad örökké.
A válasz egyébként nagyon egyszerű és iskolapéldája annak, hogy lehet félreérteni a Bibliát nem elégséges tudással. Ezért csináltak Melkisédekből "Jézus reinkarnációját", "angyali teremtményt", stb.
Pedig egy nagyon egyszerű, a Bibliában mindenhol megfigyelhető dologról van szó: ha valaki egy kicsit is fontos volt a Bibliában, minimum megemlítették az apja nevét, következő fokozatban napjainak számát, még akkor is, ha negativ szereplő volt (és élt xy évet), ha ennél is fontosabb volt, az egész familiáját megemlítették akár tizedik generációra visszamenőleg, az igazán kulcsszereplőknek egész Ádámig le lehet követni a származását. Ezek az adatok hitelesítették az embert a róla szóló történetben. Ez a zsidók számára nagyon fontos volt. A Zsidókhoz irt levelet "ortodox" zsidóknak írták, ők tökéletesen értették, hogy milyen egyedülálló és döbbenetes (botrányos?) dolog, hogy Sálem királyának nincs megemlítve a napjainak a száma, még az apja neve sem, semmit nem tudunk róla, mégis a zsoltár szerint ebből a rend alapján lesz a Messiás főpap és ő is Itt szó nincs arról, hogy Melkisédek nem született volna, nem halt volna meg, nem apától származna, hanem arról van szó, hogy még ennyit sem tudunk róla.
Természetesen van egy nagy tanítás Melkisédek személyéről a Zsidó levélben, de most nem erről akartam beszélni, hanem hogy mi a magyarázata a fenti állításnak.
Ha érdemben meg akarod osztani, akkor inább nyiss róla egy topikot, ami mások épülésére szolgálhat, mert Melkizedek kiléte és a rend, amit megalapított az egy igen nagy titok. És az is, hogy az ő rendjében többen szolgáltak, többen viselték a Melkizedek nevet a rend papjaiként, amíg eljött az Újszövetség. És sok félremagyarázás, hamisság is terjed róla keresztény körökben.
Nem UFO volt. A "nem volt kezdete és vége" kérdésre, amilyen szövegkörnyezetben a Zsidó levél ír róla, duális, illetve kettős válasz van. Mindkettő fontos.
Tudja-e valaki, miféle szerzett volt Melkisédek, akinek se anyja, se apja, se életének kezdete, se vége nem volt? UFO, vagy valami természetfeletti lény, vagy ezt másként kell érteni?
A Bibliában lévő természetfeletti dolgok elfogadásához nemcsak nekünk, hanem az elmúlt évszázadokban mindenkinek hitre volt szükségük.
Gondoljatok csak bele, hogy miután Mózes kettéválasztotta a Vörös-tengert utána 40 évig a sivatagban vándoroltak. Így volt köztük olyan gyerek is, aki mindezeket a csodákat nem látta, és mikor felnőtt el kellett hinnie, ami szüleivel történt. Csodák nélkül pedig az ember hite igen gyenge.
Ki az közületek, aki elhinné a szüleinek mindezeket? Ha egyszercsak elmesélnék nektek, hogy milyen csoda történt meg velük pl. 50 évvel ezelőtt?
Mindez alázatosságra int, és lecsendesíti a hitetlenkedő lelket...
Én a szeretet mellett hangsúlyoznám még az ISMERET (tudás ? tapasztalás ? igazság ?) párhuzamos fontosságát. A lélek ezen a két lábán tud csak jól megállni.
Nekem azt súgja valami, hogy a hagyományos kereszténységből éppen ez hiányzik, az Ismeret hiánya. E nélkül a Szeretet mindíg csak a lemondással, szerénységgel, a visszahúzódással párosult, és a végredmény, íme szemünk előtt: a kereszténység elvesztette minimális tekintélyét a világban.
Pedig Jézus nem engedelmes barikákat akart, akik mindenre bólogatnak. "Legyetek tökéletesek, ahogy Mennyei Atyátok is tökéletes !" - ez parancs, ha úgy tetszik. Aki "csak" szeret, az féloldalas, és nem lehet tökéletes. Szvsz Szeretet és Ismeret párhuzamosan kell kísérje az embert valamennyi életén át.
tr
Igen, pontosabban amikor úgy véljük, hogy tudjuk a különbséget a kettő közt. És persze azt képzeljük mindig mi állunk a JÓ oldalon.
Minden balhé ebből fakad.
Csapó Béllának üzenet.
Álomhajós nem ér rá, topicnyító segít.
Amikor az ember "evett a Jó és Rossz Tudásának gyümölcséből" akkor kezdődött az Egységből való kiszakadás. Az ember elkezdett megkülönböztetni és ez a mai napig tart.
Mindenki (T.A.K.) megkülönböztet, ebből vannak az ellentétek, a háborúk és a gyilkolások. Pedig saját magunkat gyilkoljuk, mert minden EGY.
Kedves Csmiklós, köszi, örülök az üdvözlésednek. :o) Asszem abbahagytunk egy beszélgetést a bővelkedés témájában, eccer majd folytatjuk, de most nekem sincs rá időm.
Addíg is minden jót Neked is, az Úr áldása legyen Veled,
áh.
Előbb hosszan akartam megírni, de aztán kitöröltem, mert csak ennyi a lényeg: ahol Szeretet van ott elporladnak a Törvény táblái, és a Törvény mégis tökéletesen be van tartva.
Ez nem azt jelenti, hogy bennünk nincs szeretet, csupán azt, hogy a Szeretetnek ama foka amelyről Jézus tett bizonyságot, (még) hiányzik belőlünk.
Annak ellenére, hogy mindezt felismertem és átéltem, nekem szükségem van a Törvényre, sőt véteni is szoktam ellene, ilyenkor pedig megpróbálom felismerni, hogy hol csösztem el.
Kicsit leegyszerűsítve szerintem ez olyasmi, mint amikor gyerekkorodban megtanultál biciklizni. Előbb szükséged van két kis pótkerékre, hogy pofára ne ess, aztán leszereled azokat, eleinte ide-oda csalinkázol, néha felbuksz, lejön a máz a könyöködről, térdedről, de végül egyszercsak eltűnik a bizonytalanság, természetessé válik. Azért írtam ezt a példát mert a Törvény betartására törekvés semmiképp sem jelenti a fanatikus az utolsó iotá-ig való betartást, hisz ez képtelenség mindaddíg, amíg azon a téren HIÁNY van bennem a Szeretetből (tehát a Krisztusi agapéból). Ahogyan a biciklizni tanulás is pofára esésekkel, sérülésekkel jár, ugyanilyen a Törvény és a Szeretet is. Nem szabad, úgy vennem a Törvényt, hogy az megnyomorítson, mert az olyan, mintha fel se ülnék a biciklire, csupán állandóan tolnám hegynek fölfelé...
Ehhh, basszus ez is hosszú lett és mégse tudtam jól kifejezni, de azért remélem valamennyire megértettél.
Kedves Tivadar, hála az Atyának, mostanra kezdenek beindulni az év elején eltervezett munkák, ezért jó esetben is csak hétvégén lesz időm figyelemmel kísérni a topicot.
