Sziasztok! A párommal egy ideje gyanakszunk, hogy a „furcsaságának” neve is van, és talán éppen OCD-nek hívják. Ha így is van elég enyhe lehet, de azért szeretnék minél többet megtudni erről, szeretnék neki segíteni. Nála a legjellegzetesebb probléma a folyamatos megfelelési kényszer . Ez már olyan szinteken van, hogy egyszerűen nem tud senkinek semmilyen kérésre nemet mondani, sőt meg van győződve arról, hogy ha nem veszi fel a telefonját, szabadságra megy annak súlyos következményei lesznek. Ez persze nem igaz, bármikor kikapcsolhatna kicsit, a környezete is maximálisan támogatná ebben, de nem lehet erről meggyőzni. Neki egy „üres” hétvége, vagy egy utazás ijesztő. Aztán, ha mégis ráveszem jól érzi magát, ki tud kapcsolni, de nehéz ezt elérni.
Egyébként a többieknek azt tudom mondani – végigolvasva sokatok hozzászólását-, hogy én is, és a legtöbben úgy fogjuk fel ezt a dolgot, hogy kb. mindenkinek vannak problémái, nincs lelkileg tökéletesen egészséges ember. Ahogy olvastam a leírásotokat egy csomó tünetet én is éreztem már életem során, el tudom képzelni milyen, nyilván az intenzitásban van különbség. Én nem aggódnék a helyetekben attól, hogy mit gondolhatnak erről mások. A ti problémátoknak van gyűjtőneve, másokénak nincs és ennyi J Mindenki fél attól, hogy bekattan, vagy nem lesz boldog stb. Ti jobban, többször. Szándékosan próbálom a páromnak is sokszor elbagatellizálni ezt a dolgot, amellett, hogy megértem. Próbálom elvonni a figyelmét, és éreztetni vele, hogy van egy kis baj, de amúgy meg minden szép és jó. És a humor is sokszor segít szerintem. Nem kinevetem, hanem vele, ha kínunkban, hát akkor is J
Amúgy aki érdeklődik az OCD iránt, annak ajánlom a Dokik (Scrubs) című, egyébként is zseniális sorozat két epizódját: 3. évad 12. és 13. rész. Ezekben a nagyszerű Michael J Fox alakít egy OCD-vel küzdő orvost. Amennyit én tudok a betegségről, az alapján elég hitelesen.
...A neurózis fogalma alá sorolható az utódkategóriaként említhető perfekcionizmus, ami azt jelenti, hogy az érintett személy nagyobb teljesítményt vár el önmagától és másoktól, mint amit a helyzet megkövetel. Ilyen még az újra és újra jelentkező, kellemetlen képzetekkel járó kényszeres-rögeszmés tünetcsoport (OCD), valamint a feszültséghez köthető poszttraumás stressz-zavar (PTSD). A neurózis „utódainak" száma roppant nagy, de mindenképpen érdemes megemlíteni még a krónikus fáradtság szindrómát is (CFS).
1. 2. A kényszeres személyiség, az obszesszív-kompulzív zavar (OCD)
A sportolói viselkedés sokszor nagymértékben hasonlít a mentális zavarokra, ezért sokszor nehéz meghúzni a határt normális viselkedés és betegség között. Kiemelkedő sikereket elérni, saját testét a teljes engedelmességig formálni, fejleszteni csak az tudja, aki képes nap mint nap, kérlelhetetlen következetességgel, perfekcionizmussal újra és újra gyakorolni egy adott mozdulatsort. A kényszeres karakter tehát alapvetően velejárója az élsportolói létnek. A pszichiátriai diagnosztika szerint, ha valaki naponta legalább egy órán át kényszeres cselekvést folytat, kényszerbetegséget állapíthatunk meg esetében. A szélsőséges társadalmi fel‐ és leértékelés miatt a sportoló folyamatos csúcsteljesítményre van ítélve, különben azonnal leírják, behelyettesítik mással. Ez a maximális elvárás nagyon nyomasztó, és extrém szorongásokat mozgósít. A szorongások okozta feszültség kezelése a sportoló személyiségének integráltságától függően igen sokféle. Babonás viselkedést, szokást alakíthatnak ki, amely odáig fokozódhat, hogy a kényszeres viselkedés uralja az életüket. (Budavári, 2007) A szorongást csökkentő rítusok legenyhébb változatát képezik a babonák, melyek lehetnek bizonyos bemelegítési szokások, vagy szerencsét hozó ruhadarabok viselete. A sportoló tudatában van, hogy viselkedése irracionális, és nincs reális hatással teljesítményére, mégsem mond le róla.
Ennél kifejezettebb szorongást, csak hosszan tartó cselekvéses rituális képes oldani: rendezgetés, tárgyak ellenőrzése. A cselekvéses szertartások mellett megjelennek a gondolati rituálék is, mint vallásos szövegek mormolása, fohászkodás, varázsszavak ismétlése, melyekkel megnyugtatják magukat. A kényszerbetegség és a kényszeres személyiségzavar között a vonások kiélezettsége, a tünetek hangsúlyozottsága alapján teszünk különbséget. Mindenképpen klinikai figyelmet, és kezelést igényel. A sportoló életét igen magas elvárásoknak való megfelelés irányítja, amit szigorú felettes‐ énje szabályoz. Tökéletességre törekvése folytonosan elégedetlenné teszi önmagával, aminek eredménye lehet a túledzés, kimerülés, és egyéb szövődmények. Munkamániásként éli az életét, ennek köszönhetően társas kapcsolatai beszűkülnek, elmagányosodik.
