Szomorka!
Tudja a számomat, most már csak rajta múlik. Én szívesen elbeszélgetnék vele. Itt megint csak neki van veszíteni valója, mert ha hülyén viselkedik, akkor mindenki szemében kissebb lesz...
Nem lesz könnyű dolgod, a leányzóban most dolgozik a birtoklási vágy. De ha elég erősnek érzed magad, hogy ne iszapdobálás legyen a dologból, beszélj vele. Az ilyen tipusú emberek meg szoktak futamodni, ha látják, hogy a másik tényleg többet tud adni.
A barátomnak volt előttem egy hosszú kapcsolata, amiből Ő lépett ki. A lány azt hitte hogy biztos a dolgában. Pedig nagyon ingatag volt a kapcsolat. Állandóan a barátnők voltak az elsők, mindenki más csak utánnuk. Ezt tetézte a viselkedése. A fiú elhatározta, hogy komolyan elbeszélget a lánnyal. Elment hozzá, leültek, a lány magas lóról kimondta hogy nem tud megváltozni, vége. A fiú bólintott, és hazament. Pár hét múlva megismerkedtünk. Azóta együtt vagyunk. Ennek már hét hónapja. A lány, ahogy megtudta hogy vagyok, vissza akarta szerezni a fiút a mai napig. Csak a fiú nem ingázós típus. Egyenes és tisztességes. És ez bántja szerintem igazán. Hogy ilyen volt vele szemben is, és ezt most végleg elveszítette. A lány tudja hogy mikor vagyunk együtt, telefonálgat semmiségekért. Mostanra elegem lett az állandó jelenlétéből, és érdeklődéséből irántam. Megüzentem neki a számomat, hogy hívjon fel, én leülök vele beszélgetni. Elmondom amire kíváncsi, és hagyjon már nekünk békén. A barátom próbálta az elejétől leállítani szépen, csúnyán, de nem ment. A lány jóban van a szüleivel. Ebben nincs semmi rossz. De arra 'használja' őket, hogy rólunk jusson valami információhoz.
Ilyen eseteknél döbben meg az ember, hogy egyesek milyen picire össze tudnak menni...
Tudja valaki, hogy ilyenkor mit kell tenni? Beszéljek vele? Vagy hagyjam hogy a barátom intézze? Olyan ez a csaj, mint egy gőgös pióca...Ehhez hasonlóval még nem találkoztam.
Én is az elhagyásra ítélt nők szekcióját gyarapítom. Van valakinek ötlete, hogy mit lehet arra lépni, amikor egy látszólag jól működő kapcsolatban az egyik fél derült égből villámcsapás-szerűen közli, hogy a dolog nem működik, elfogyott a tűz, és mivel ő úgy érzi, hogy már nem tud úgy szeretni, hagyjuk abba?
Meg jó, hogy van a Tasztal.Meg jó, hogy mondta nekem neomind, hogy van ilyen .Meg jó, hogy vannak a többiek is.Már olyan régóta hiányoltam a környezetemből ezt a fajta szellemiséget!
Most egy kicsit olyan, mintha barátokra találtam volna. Most belül süt a nap, holott kint esik az ess!:))
Kedves Alexa!
koszonom az elismero szavakat.... s ezennel Teged is meghivlak a csuda tudja mikor tartando BAK-talinkra es ottan akar szemelyesen is talalkozhatsz Windyvel es velem is.
Addig is jo Teged itt olvasgatni.
KL
ps, Ja, egyetertek Windyvel, komplett orult lehet a pasi, ha Teged elhagyott! Lehet, hogy jobb is igy.... majd az ido ..... (hu, de okos vagyok)
...nem feltétlen a szerelem végét jelenti egy-egy szakitás. Talán bizonyos esetekben inkább arról szól, hogy az ész irányit..
Velem is ez történt és sajna az észérveknek most nem nagyon lehet ellenállni. Csak nem tudom, hogy most akkor ezért pont jobban fáj, vagy könnyebb elfogadnom. Egyszer így, egyszer úgy...most egy kicsit éppen nagyon szenvedek...
De próbálkozom...
:-)
Kedves Alexa 30!
Asszem félreértettél vmit, vagy hülyén fejeztem ki magam.
Én arról beszéltem, mikor vívódsz, hogy szereted-e az illetőt. Ha elhagynak, az magától értetődően azt jelenti, hogy Te még szereted, ő meg mán nem. Ez más tészta. De ha meggyengül a kapcsolat és igazából mindketten ingadoznak, akkor ez egy fontos momentum.
Amúgy igen széleskörű irodalma van a dolognak, természetesen az élet más területére is jól ráhúzható séma.
Az én felfogásom szerint, amikor valakit szerelemmel szeretsz, akkor nincs tökölés ( sorry ). És amikor hozzászóltam, erre akartam elsősorban rávilágítani, hogy ilyen " nem t'om mit akarok; bizonytalan vagyok; nem t'om jó-e vele; Hát nehéz szakítani; végülis jó Dezsővel, de Pista is aranyos" stb. dumák ( sorry ) nem léteznek szerelem esetén.
Hál'istennek anyám anno legalábbis nem úgy ment apámhoz, hogy "már olyan régóta vagyunk együtt, nemjó, de hátha jó lesz".
most megakasztottad bennem a levegőt egy percre:akkor nekem most azért fáj, hogy elhagyott a pasim, mert dollárlicit elmélet, és én már nagyon vágytam a megtérülésre ennyi rengeteg feccölés után, vagy azért, mert nagyon szerettem?
Azt hiszem, inkább az utóbbi...
Skacok, engem valahogy az zavar ebben a szakitásban, hogy nem igazán értem, miért történt...Hogy vajon min múlik az, hogy az egyik ember még akarja a másikat, a másik meg már nem?Tudom én, hogy érzelmek jönnek meg mennek, meg hullámhegyek meg völgyek, meg változnak a dolgok meg az emberek, meg stb...De akkor is.Nekünk ez olyan jó volt, és ki tudja, lesz e-még akármelyikünknek is ilyen????Talán.
Hát hülye ez a pasi?Hogy egy ilyen nőt otthagy, mint én??Ez persze csak költöi kérdés, de remélem, most azért bőszen bólogattok, hogy igen!!!!
off:
Kedves hWindy és KicsiLány!
Törzsasztalszerte összefutok Veletek, és annyira érzem, amiket irtok!Klassz csajszik lehettek.Lehet, hogy más -más csillagjegyű emberek is gondolkodhatnak hasonlóan?Én Iker vagyok:))))
Akit szerelemmel szeretünk, vagy igen szoros kötődéssel, azt érezzük.
Amikor nem tudhatom, hogy szeretem-e, akkor már inkább sajnáljuk ( vagy magunkat), ewsetleg felelősséget érzünk iránta ( mi lesz vele, ha elhagyom stb.), de ez már nem olyan érzelem, ami stabil alapja léehet a továbbiaknak. SZvSz.
Hát igen, a beleélés végülis ugyanaz, mint a "már túl sokat nyomtam a kapcsolatba" - értsd szeretetet, toleranciát, ilyesmit (válás előtt már eszünkbe jutnak az anyagiak is). Tényleg van valami ebben az elméletben, de akkor honnan tudjam, hogy emiatt húzódózom a szakítástól, vagy azért, mert még szeretem az illetőt?
Tök igazad van, amit írsz a hezitálásról.
Csak egy lazább kapcsolatnál, fiatalabb korban egy hezitálás nem szabadna megegyezzen egy x évi házasság utánival.
Amúgy a pszichológiában ( mielőtt szétszívatjátok az agyam, nem vagyok pszichológÓs)ezt a hezitálást a dollárlicit elmélettel magyxarázzák, miszerint minél többet nyomtál egy dologba, annál nehezebben szálsz ki, és vívódsz, ami által mind többé válik a befektetés, és mind nagyobbá a vágy, hogy ez megtérüljön.
Ennek egyszerű esete, mikor várod a buszt cca. 10 perce és már annyira úgy gondolod hogy jön, hogy nem mész másképp. Aztán 15 min. után az eszeddel tudod, hogy tutijönnie kell, tehát vársz. És végig benned van, hogy ha most indulnál el, szívnál, mert mindjárt gyün.
Nem bántani akartalak, hanem egy szeletét miutattam be annak, ami iránt tapogatóztál.
Én sem tudok mindent 'frankón', sőt. Nagyon sokat hibáztam. De ráébredtem, hogy az érzelmek világa rendkívül fontos, és sérülékeny. Mindkét félé.
Éppen ezért nem hiszek a 267. visszafogadásokban, békülésekben, mert egy kicsit a visszafogadó, és a visszafogadott önértékelése is borul. Egy idő után ez felszínre kerül, és kitör a büszkeség.
Viszont hányni tudok a "nem tudom mit érzek"c. szövegektől, én ugyanis örexem :)), és úgy nézek egy tartós kapcsolatnál egy csajra, hogy van-e benne perspektíva. Ha már most nem tudja.... Én nem tudhatom helyette. És én sem akarok senkit hülyíteni, és elvenni a lehetőségét csak azért , hogy egy hónappal tovább fekhessek az ágyában, ha már érzem, hogy nem szeretem igazán.
Jobb elb-ni két hónapomat sírással, mint a következő x évemet.
Ennyi.
Nem ez a helyzet, részletekbe sajna nem akarok belemenni, mert az nagyon privát lenne, a dolog nagyon bonyolult, lényeg, hogy kettőnkön kívülálló tényezők is vannak, amelyek az elmúlt két napban a csúcsra értek és ezért nem lehet a kapcsolatot folytatni. Gyakorlati lehetetlenség. Vannak ennél fontosabb dolgok.
Konkrétan ő mondta ki, hogy akkor ennek vége kell, hogy legyen, de én meg nem tudok mit csinálni, mert megértem.
Te figyelj, ez gyanús nekem... És te akarsz sírni? Nem lehet, hogy ő már régóta ott akart hagyni Téged, ezt érezted is, és ezt úgy próbáltad bemagyarázni magadnak, hogy valójában Te akarod otthagyni őt? Nem éri meg saját magadat becsapni.
Abban igazad van, hogy nekem nem normális az önértékelésem. Sose volt az. vagyunk ilyenek egy páran. Ilyenkor hezitálunk, ha te frankón tudsz mindent annak én nagyon örülök, remélem én is így leszek ezzel valamikor.
De addig megpróbálok mások tapasztalataiból tanulni, vagy ha nem sikerül, akkor szélesebb spektrumot látni. van ezzel valami baj?
Nem érdekel, ha 30 leszek és egyedül maradok. Itt nem ez a fő probléma, ha jobban odafigyelsz.
:-)
Ugye csak vicceltek ?
Lehet már nem vagyok tini, de ez a hezitálás kiakaszt.
Miazhogy nem t'om mit akarok, nem t'om szeretem-e stb.
Akkor mi a rákot keres az ember vki mellett, ha nem jó vele? Egyszerűen nem értem.
Igen baromi rossz dolog szakítani, de ha valakinek normális az önértékelése, felelősséget érez a másik iránt, nem szabad sodródni.
Csomó huszonéves haverom van (csajszik), akik itt vívódnak hogy nem jó a barátjukkal, de hát lassan közel a 30, mi lesz ha egyedül maradnak stb. Ez önmaguk teljes lealázása.
SZvSZ.
off
Windy kedves,
dehogy vetettel, az a jobb, ha minel tobben irjuk le a velemenyunket barmilyen kerdesrol! Bevallom, hogy en csak utolag olvastam el a Te valaszodat, s jol esett a hasonlosag... :) Lehet, hogy Te is tiszteletbeli Bak lehetnel vagy mondjuk en Oroszlan? ;-))
KL
on
Azt még nem tudom, hogy el akar-e menni, eddig nem jelezte, de még az általam felépített teóriát nem beszéltük meg, majd utána kiderül...:-)
Különben: Hát ez az. Szerelmes vagyok, akkor nem engedem el...de ha igazán szeretem, akkor elengedem...a csuda se érti ezt...:-)
Szvsz nincs örökké...
És persze minden ember önző, ezért fáj minden szakítás. Nemcsak a kedvest veszíti el az ember, hanem az önértékelése is jelentősen csökken
Hát körülbelül azt, hogy ő most sokakkal szeretne megismerkedni, lányokkal, fiúkkal, most kezdi egy bizonyos módon felfedezni a világot, és ilyenkor lehet, hogy sokkal jobb, elsősorban neki, ha nincs fix kapcsolata, szabadabban változhat. Míg ha van egy fix kapcsolat az automatikusan, hacsak picit is, de korlátozza a szabadásgot, akár ha csak az időt veszzük, a teret, a másokkal való ismerkedést.
Persze ezt hivatva lenne pótolni a kapcsolat újszerűsége, kihívásai, meglepetései (:-)), de azt hiszem, hogy a mi esetünkben az előbbi áll fenn, miszerint ő most egy felfedező, akinek menni kell az úton. Na ez jó hülye hasnonlat, de kb. erre gondolok. És akkor el kell engendem, hogy mindent feltárhasson, aztán ha mindent jól megnézett, akkor majd találkozunk és jót beszélgetünk, barátkozunk, stb., stb.
Nem arról van szó, hogy én zárnám kalitkába, hogy zavarna ha elmenne és másokkal találkozna, nem ilyen konkrét akadályra gondolok, ezt soha nem tenném, illetve próbálom magamban leépíteni az ide vezető hangocskákat. Sikerrel egyelőre.
De néha a puszta létem, úgy érzem korlát neki. De zt vele még nem beszéltem meg, úgyhogy ez itt mind csak teória. :-)
