Keresés

"A mező mindegyik inerciarendszerben ott van, de egyikben sincs."

Zavaros butaság. 

"Vagyis nincs a mező által kitüntetett inerciarendszer. Szavannai szemlélettel felfoghatatlan."

Nagyon is van a mezőhöz kötött kitüntetett rendszer. 

Józan logikával könnyen elfogadható. 

"Érdekes következménye a téridő geometriájára alapuló áltrel gravitációmodellnek, hogy nagyon alacsony frekvenciájú nagyon kicsi energiájú gravitációshullámokat generál maga a keringés is. "

Csakhogy ez nem terjed kifelé, így távolról lehetetlen észlelni. 

"Azaz a keringő objektum az általános relativitáselmélet modellje szerint folyamatosan energiát veszít..."

Ez nem igaz. Valamikor az atomban keringő elektronról is éppen ez a hibás elképzelés volt forgalomban egy ideig. De  ez tévedés, az égitestek esetében is.

"Azaz idővel a keringő objektumok egymásba zuhannak."

Szó sincs róla. Ez csak a dús fantázia szüleménye.  

Középiskolai szinten úgy képzeljük, hogy a mező a saját inerciarendszerünkben van.

De nem ott van, mert felülhetünk a vonatra is. A mező mindegyik inerciarendszerben ott van, de egyikben sincs.

Vagyis nincs a mező által kitüntetett inerciarendszer. Szavannai szemlélettel felfoghatatlan.

Vedd hozzá, hogy itt is kialakulhat a kötött keringés, amely ideiglenesen a csillagok perdületét pályamomentummá konvertálja.

"Tudjuk, hogy a világegyetem iszonyatosan ritka, így felvetődik a kérdés, hogy előfordulhat-e ilyenfajta ütközés, vagy összeolvadás. Nos, én azt gondolom, hogy nem."

Tudjuk azt is, hogy a saját gravitációja miatt összeomló hidrogénfelhők több tucatnyi vagy több száznyi csillagot hoznak létre, amelyek nagy része kettős vagy többes rendszerben egymás körül kering.

Éppenhogy az a ritkaság, amikor egy csillag körül csak pár bolygó van, és nincsen legalább egy csillag társa. (A mi esetünkben majdnem lett egy társcsillag a Jupiter személyében, de végül nem tudott elég anyagot összeharácsolni a fúzió beröffentéséhez.)

Amikor pedig két nagytömegű csillag keletkezik egymás körül keringve (ami amúgy az impulzusmomentum-megmaradást is jobban szolgálja, mint az egy központi csillag képződése), akkor bizony előfordul hogy az életük végén a csillagok neutroncsillaggá vagy fekete lyukká omlanak össze, miközben továbbra is egymás körül keringenek.

Érdekes következménye a téridő geometriájára alapuló áltrel gravitációmodellnek, hogy nagyon alacsony frekvenciájú nagyon kicsi energiájú gravitációshullámokat generál maga a keringés is. Azaz a keringő objektum az általános relativitáselmélet modellje szerint folyamatosan energiát veszít, ami miatt egyre szűkebb pályán kering. Azaz idővel a keringő objektumok egymásba zuhannak. Ennek matematikailag modellezhető a lefolyása, és hogy eközben milyen erősségűvé növekszik fel az előbb említett gyenge gravitációshullám-kibocsájtás.

Na, pont ilyen jeleket észleltek a gravitációshullám-detektorok: a hullámzás az észlelhetetlen szintről indulva mind amplitúdóban, mind frekvenciában egyre nagyobbra nőtt, és hirtelen megszakadt. A két nagytömegű objektum egymásba spirálozott egyre gyorsulva egymás körül, és összeolvadt, miközben egy jó adag energiát különféle módokon szétszórt az univerzumba.

Mostanában a csillagászok rájöttek, hogy nagyon sok bináris rendszer létezik. Nem valami ritkaság a Tatooine két napja.

Mostanában sokszor hallunk a gravitációs hullámokról.

Azt állítják egyes csillagászok, hogy a gravitációs hullámok feketelyukak, vagy neutroncsillagok összeütközése vagy egymásba olvadásakor keletkeznek.

Tudjuk, hogy a világegyetem iszonyatosan ritka, így felvetődik a kérdés, hogy előfordulhat-e ilyenfajta ütközés, vagy összeolvadás. Nos, én azt gondolom, hogy nem. 

Ugyanis az égitestek nem össze-vissza röpködnek az univerzumban, hanem a gravitáció által meghatározott keringési pályákon mozognak. Minél nagyobb tömegűek az égitestek, a keringési pályák annál távolabbiak, ezért nem is tudnak összetalálkozni. 

Annak még csak-csak van esélye, hogy agy meteor összeütközik egy bolygóval. De annak már nulla, hogy a galaxisban két csillag összeütközik. 

A Nap átmérője: 1 392 700 km.  Ezt a fény kb. 5 másodperc alatt teszi meg. 

A legközelebbi csillag kb. 4 fényévnyi távolságra van. Vagyis a fény 4 év alatt ér ide.

4 év = 4 * 365 nap = 1460 nap

1 nap = 24 * 60 * 60 másodperc = 86400 másodperc

4 év = 126 144 000 másodperc

Ha ezt elosztjuk az 5 másodperccel, akkor megkapjuk, hogy a Nap és a legközelebbi csillag távolsága hányszorosa a Nap átmérőjének: 25 228 800

Vagyis a két csillag közé még 25 millió Nap elférne. 

Ilyen ritka a galaxisunk belseje. Ettől még több nagyságrenddel ritkább a galaxisok közötti tér. 

Vagyis az esély az ütközésekre nulla. 

De nem csak ezért. 

Itt csak te nyafogsz.

A kozmológiai fogalmak nem csak érthetetlenek, hanem egyenesen baromságok. 

A semmi felrobbanása, a inflációs felfúvódás, az univerzum tágulása a semmibe.

Aki azt állítja, hogy ezeket érti, az kezelésre szorul.  

Akkor miért nyafogsz, hogy érhetetlenek számodra a kozmológiai fogalmak?

Nem értesz te semmit, csak ismételgeted a butaságokat, mint egy papagáj. 

Nem, hisz én értem ezeket, csak te nyafogsz, hogy érthetetlenek.

Érintve érzed magad?

Ne magadból indulj ki!

Előfordul, hogy valamire nincs jó szó a magyar nyelvben, akkor érdemes átvenni az angolt vagy latint.

De a csillagászok direkt szeretik, ha olyan nyelven beszélhetnek, amelyet halandó ember nem érthet meg.

Minél érthetetlenebb a szöveg, annál fényesebb a glória a "tudós" feje körül.

Amíg vannak sznobok, addig ez beválik.  

Nekem is mindig nagy probléma, hogy a változóknak frappáns nevet adjak.

És ezután jönnek a csillagászati szakkifejezések, amelyeknek a nagy részét senki sem érti. 

Az infláció, a szingularitás, stb.

Az elnevezések csak konvenciók, semmi nem múlik rajtuk. Legfeljebb egy olyan nyeretlen kétévesnek okoznak problémát, mint amilyen te vagy.

A fizika nem nevezéktan.

A csillagászatnak az a legnagyobb baja, hogy szinte semmit sem úgy neveznek, ami valójában. 

Aki eligazodik a hibás elnevezések és az idegen nyelvű szakkifejezések között, az már komoly szakembernek számít.

Sok ilyen példát lehet mondani:

- állócsillag, ami nem álló

- hullócsillag, a mi nem csillag

- Androméda köd, ami valójában nem köd, hanem galaxis

- planetáris köd, ami sem nem planetáris, sem nem köd

- sötét energia, ami taszítóerőt jelentene

- a világűr, amely nem üresség 

- a gravitációs tér, amely valójában mező

- a mágneses tér, ami szintén mező

- a Hold tengerei, amelyekben nincs víz

- a Hold sötét oldala, amely nem is mindig sötét

- stb.

Kellene egy utikalauz, ami mindig ott nyílik ki, ahol kell.

Mindennek utánanézni túl sok ráfordítás lenne.

Gondolom azért változik, mert a Föld tengelye imbolyog egy kicsit, ezt pedig a Hold nem követi. 

De nem néztem utána. 

Szerintem a Hold nem a Föld egyenlítőjének síkjában kering.

Nekem is úgy tűnik.

De az mi, hogy változik?

"azt is mondják, hogy a Hold nélkül a Föld tengelye kóvályogna..."

Ebben én nem hiszek. Mert most is kóvályog a Föld tengelye valamennyire.

Szerintem a Hold nem a Föld egyenlítőjének síkjában kering. 

"tehát a Hold stabilizálja a Föld forgástengelyét."

Szerintem nem, mert a Föld forgása és a Hold keringése nem függ össze. 

"Nem tudom, hogy egy gyűrű is képes erre."

Szerintem a gyűrű (sem) képes stabilizálni. 

Egy forgó test saját maga stabilizálja a forgástengelyét, a pörgettyűhatás miatt. 

Arra tippeltem volna, hogy a mágneses pólus...

(Nem jött be. Mondjuk a mágneses pólusok vándorolnak.)

És ezt abból gondoltam, hogy az egész kialakulásakor befagytak a mágneses erővonalak a hidrodinamika szerint, tehát a perdületet mágnesesen centrifugálta ki a rendszer.

Másrészt azt is mondják, hogy a Hold nélkül a Föld tengelye kóvályogna, tehát a Hold stabilizálja a Föld forgástengelyét. Nem tudom, hogy egy gyűrű is képes erre.

Keringés és forgás esetében inkább a perdület megmaradása, nem?

Ha a Szaturnusz régebben sokkal gyorsabban forgott, és az egyenlítőjén a centrifugális erő meghaladta a gravitációs erőt, akkor az egyenlítőjéről anyagnak kellett leválni, ami a jelenleg a gyűrűt alkotja. Ez megmagyarázza, hogy miért merőleges a gyűrű síkja a forgástengelyre. 

Ezzel együtt, a perdületmegmaradás le is lassította a Szaturnusz forgását. 

A lendület megmaradása. ;-)

Ezt kérdeztem.

"Egy bolygóhoz tartozó holdak keringenek egy síkban."

Vegyük példának a Szaturnusz gyűrűit. A forgártengelyére merőleges síkban keringenek. Szerinted miért?;-)  

"Úgy tudom, hogy a bolygók holdjai is egysíkban keringenek.

De ezek a síkok különböznek, és nem esnek egybe a bolygók keringési síkjával. 

Ennek mi lehet az oka?"

Lehet, hogy félreérthető voltam. 

Egy bolygóhoz tartozó holdak keringenek egy síkban. 

Nem az összes bolygóé.  

"Úgy tudom, hogy a bolygók holdjai is egysíkban keringenek."

Rosszul tudod.

"De ezek a síkok különböznek, és nem esnek egybe a bolygók keringési síkjával. 

Ennek mi lehet az oka?"

Az esetlegességen kívül?

"Ennek mi lehet az oka?2  A lendület megmaradása.