Kedves Viktor!
Pont most jutottam a Hitbenhat V. végére ( véleményemet majd emilben küldöm), mindenesetre itt a nyilvánosság előtt is hadd mondjam el, hogy igen nagyra értékelem őszinteségedet, "kitárulkozásodat", hogy vállalod gondolataidat, érzéseidet.
Felvetésedre, hogy imádkozott-e a fiu, Big4-nek válaszoltam előtted: azaz nagy valószínüséggel nem.
Egyetértek, hogy a bibliai példák Jézus gyógyításaival kapcsolatban szinte kivétel nélkül a gyógyuló hitére is helyezik a hangsújt, de a gyógyításokon kívül sok olyan csodáról, vagy csodának számító beavatkozásról van szó, amikor az illető hite (vagy a történés lényegéből fakadóan) nem sokat számít! Aztán ott van a Lázár feltámasztása, ahol nyilvánvalóan Lázár hite már nem igen számított! Tehát úgy gondolom, hogy ha ritkán is de úgy is gyógyulhatnak emberek, hogy különösebben nagy hitük nincs.
Üdvözlettel:
Angio
Kedves Big4!
Ezer bocsánat, hogy mint topikgazda ilyen soká válaszolok, de nem mindig tudok leülni a háló mellé.
Persze a leírt gyógyulás történetéből nem tűnik ki, de valójában a fiunak abban a konkrét esetben a hite nem biztos, hogy nagy szerepet kapott, mert mások imádkoztak érte, anélkül, hogy ő kérte volna ezt. Egyszerüen tudtak róla, hogy ez a baja. A tompalátás nem fáj, esztétikailag se nagy probléma (mint pl. a kancsalság), szóval őt elég váratlanul érte a dolog. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy hitt általánosságban, mert már hívő volt, kb. 16-17 éves, de ő akkor ezzel a problémával érdemileg nem foglalkozott.
Magam részéről én a szkeptikus csoportba tartozom, munkám is ezt kívánja meg, hogy mindennek a legnagyobb alapossággal nézzek utána és mindenbe kételkedjem ami üres hipotézisnek tűnik. Ugyanakkor nincs jobb dolog mint úgy hinni mint egy gyermek (nem infantilisen!!), tisztán, egyszerűen, kételkedés nélkül.
Igazad van, minden "csodás" történés esetén különböző autómatizmusok kattannak be, amik elbillentik a dolgot a szkepticizmus, vagy a hit felé. Talán mégis az a hívő megtapasztalás lényege, hogy nem csodára éhesen és csodára várva, de mégis csodák sorozatait élhetjük át és kifejlődik az a "biztos tudat", hogy amik velünk sorozatban törénnek, és valószínűségük igen csekély, azok még se véletlenek!
Tisztelettel:
Angio
Persze, de egyiket sem állítottam. Nem Jézus gyógyított, sosem mondta, hogy én az Isten fia meggyógyítottalak, hanem arra hivatkozott, hogy aki hitével megnyílt Isten gyógyító szeretetének, az meggyógyult. A hite is gyógyította, mert ha nem nyílik meg, nem gyógyul, meg az Isten szeretete is, mert ha az isten nem szeretne, nem gyógyulnánk meg.
Végül mégis a megnyílás, a hit a fontosabb, azt hangsúlyozta Jézus, mert az Isten szeretete állandó, örök, ha megnyílunk neki, ha nem.
Érdekes, amit írsz, "isteni beavatozás" a kisfiú gyógyulása. Dehát végülis magad írod, hogy imádkozott, nem?
Csak azért, mert ha végignézzük Jézus gyógyításait, kivétel nélkül, minden esetben a gyógyított és/vagy környezete hitére hivatkozott. Szerintem Isten gyógyító ereje, szeretete állandóan és mindenkire sugárzik, és aki megnyílik erre, akinek hite van, az meggyógyul.
Sajna még az én hitem nem elég erős, mert én még nem gyógyultam meg.
Mondtam is már az Istennek, hogy " Mk.9.24.Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" de még nem jött el az én időm.
És íme a kigyüjtés, ha van türelmed végigolvasni.
Jn. 14. 12 Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek,
Mt 8.13 A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj, legyen úgy, ahogy hitted! A szolga még abban az órában meggyógyult.
Mt 9.2 Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!
Mt 9.22 Jézus megfordult, ránézett és így szólt: Bízzál leányom, a hited meggyógyított. Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Mt 9.29 Erre megérintette a szemüket, és így szólt: Legyen hitetek szerint!
Mt 15.28 Erre így szólt Jézus: Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint. Még abban az órában meggyógyult a leánya.
Mt 17.19 Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ezt felelte: Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.
Mt 21.22 Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.
Mk 2.5 Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.
Mk 5.34 Ő megnyugtatta: Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!
Mk 9.22 Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk. Jézus így felelt: Ha valamit tehetsz?... Minden lehetséges annak, aki hisz.
Mk 10.52 Jézus így szólt hozzá: Menj, a hited meggyógyított. Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.
Lk 5.20 Hitük láttán így szólt: Ember, bűneid bocsánatot nyertek.
Lk 7.9 Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam. Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.
Lk 7.50 De ő ismét az asszonyhoz fordult: A hited megmentett. Menj békével!
Lk 8.48 Jézus ezt mondta neki: Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!
Lk 17.19 Aztán hozzá fordult: Állj fel és menj! A hited meggyógyított.
Lk 18.42 Jézus így szólt hozzá: Láss! Hited megmentett.
Jn 4.50 Jézus megnyugtatta: Menj csak, él a fiad! Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza.
Egy fórumtársunk már beszámolt róla, de helyettem vele el tudtál beszélgetni. Sajna ott voltam a közelben a Városligetben, de képtelen voltam bemenni. Mire befejeződött a programom, a Tiétek is végetért. Ami késik, nem múlik.
>>Mit gondolsz az egyes egyént vajon "hidegen hagy" az ilyen jellegű történés, vagy egyáltalán lehetünk közömbösek ha csodák történnek? <<
Azt vettem észre, hogy érdekesen és tulajdonképpen meglehetősen mókásan működik az emberi elme torzító "berendezése" (van egy olyan elnevezése is, hogy Kundabuffer).
Szóval történik valami, ami abban a pillanatban kétségkívül megmagyarázhatatlan és kapásból nem tűnik rá más magyarázat, mint valami természetfölötti vagy eleddig a tudomány által nem felfedezett jelenség.
Ilyenkor - meglátásom szerint - az emberek jellemzően két nagyobb csoportra oszthatók. Nem kategorizálni szeretnék, természetesen nagyon-nagyon árnyalt és sokszínű reakciók lehetnek, de azért szerintem jól megfigyelhető e két szélsőség felé orientálódás hasonló esetekben.
Gondolom nem újdonság: az egyik a szkeptikusok, a másik pedig a hívők csoportja.
Ez persze az adott eseményhez képest, annak tükrében alakul ki, tehát lehet a szkeptikusok közt is vallásos és fordítva.
Az ezesetben hívők csoportjába tartozók szinte teljesen kritika és ésszerűségre való törekvés nélkül természetfelettinek, isteninek vagy esetleg UFO-snak stb. nyilvánítják a történteket és ezzel le is zárják a problémát.
A szkeptikusok pedig mindenképpen megmagyarázhatónak nyilvánítják és buzgón keresik a racionális magyarázatot. Többnyire ez odaáig fajul, hogy szépen fokozatosan megmásítanak tényeket, elferdítik, elhomályosítják, elbagatelizálják a történteket. S a hivatalos álláspontnál már végül valami triviális, banális dolognak tudják be a vélt csodát.
Írtam, hogy szerintem két nagyobb csoporta oszlanak a népek. Úgy gonolom, hogy emellett persze megesnek még különféle egyedi reakciók is.
Pl. talán az enyém is ilyen.
Vegyük pl. az imádkozó srácot, akinek hirtelen megjavult a szeme. Szerintem ez csoda is, meg nem is (már megint :-) ).
Ugyanis, tudtommal az agy (és az agyban kialakuló hit) bizonyítottan csodákra képes. És ez Isten nélkül is megy !
Tehát, ha a fiú tegyük föl, sohasem hallott Istenről és egyáltalán nem hisz benne. Azonban képesek vagyunk hitét (hisz az MINDENKINEK van) stimulálni valahogy, tehát igazi mély hitet gerjeszteni benne (akár egy személy, vagy UFÓ-k vagy saját maga vagy szinte bármi iránt, ami valamelyest passzol ide), akkor a "csodás" gyógyulás UGYANÚGY végbemehet, mint a keresztény imakörben.
Tehát elsőfokon nem feltétlen Isten tettét vélem felfedezni az eseményben, hanem az illető SAJÁT "lelke mélyén" működő erőit.
Viszont nem állíthatom, hogy ez független Istentől. Hisz bármit teszünk, azt végsősoron Isten is teszi velünk, bármi történik velünk, az Istennel is történik egyben...
Vagy tévedek ?
Kedves Big4!
Én is nagyon örültem a találkozásnak és az az igazság, hogy könyebb olyannal beszélgetni, akár vitatkozni akit már személyesen is ismerek.
Külön köszönöm, hogy "biggyesztettél" ide valamit, hiszen Te tartod így mozgásba a topik igazi témáját.
Teljesen egyetértek abban, hogy alapvetően saját magunknak kell megítélni, hogy valami csoda-e vagy nem. Az is igaz, hogy történtek olyan csodák régen amik talán a mai tudással megmagyarázhatók, de az akkoriaknak az csoda volt!, hiszen nem volt lehetséges az a történés akkor. Aztán meg, pl. orvosi szemmel nézve, igen sok olyan gyógyulásról számol be a Biblia amik a mostani tudásunkkal is csodának számítana, és úgy gondolom csodának is fog számítani. Aztán meg én magam is tapasztaltam pl. hogy egy fiu aki tompa látó volt az egyik szemére (hiteles orvosi papírja volt róla), imádkozás után egyik napról a másikra meggyógyult. Ez mindenképp természetfeletti erő volt! isteni beavatkozás.
Mit gondolsz az egyes egyént vajon "hidegen hagy" az ilyen jellegű történés, vagy egyáltalán lehetünk közömbösek ha csodák történnek?
Tisztelettel:
Angio
Kedves Paleo!
Sok igazság van abban amit mondasz, de a kérdés szerintem komplexebb mint gondolnánk. Magam is bizonytalanságban vagyok affelől, hogy valóban van-e jelentősége kimondottan a mostani naptári szombatnak. Nem zárom ki az elméleti lehetőségét. Ugyanakkor érdekes az is, hogy ha nem sok helyen is, de az Ige beszél a hetedik napról, ugyanakkor nem említi a szombatot. Ez nekem azt sugalja, hogy talán fontosabb a periodicitás, azaz konzekvensen a hetedik napot mint a nyugalom napját megtartani sőt megszentelni. Pál is beszél arról, hogy az egyik ezt a napot tartja különbnek, a másik meg azt, és van aki minden napot egyformának tart, és nem tör pálcát a kérdést illetően. Mindenesetre abban mélyen hiszek, hogy biologiai és pszihés felépítésünknek kell a hetedik napi megpihenés és ez az Isteni rend.
Tisztelettel és szeretettel:
Angio
Szia Angio (kivel kivételesen előbb találkoztam személyesen - a Mumu -tali jóvoltából-, mint virtuálisan :) )
Bár mostanában takarékra vettem magam az indexen, azért nem fogadtam hallgatást és Angio téged rendkívül szimpatikus, rugalmas, nyitott és felvilágosult keresztényként ismertelek meg, hát - ha nem bánod - néhány gondolatot biggyesztek a topicodba :)
A szombatról csak 1xű-n annyit írnék, hogy szerintem Isten fütyül arra, hogy ki, mikor tart szombatot és mit csinál, akkor. Úgy gondolom, hogy ez az egész emberi csökevény, az emberi elme zűrzavaros kreációinak egyike a sok közül, melyek a vallásokban hemzsegnek (és többnyire isteni kinyilatkoztatásnak mondják-hiszik azokat).
A csodákról.
Szerintem csodák vannak is meg nincsnenek is !(akik régebben olvastak tőlem, gondolom már csak unott félmosollyal legyintenek) ;-)
Vannak ! Csak nézzünk körül !
Egy állat, egy növény, szép táj, az hogy élünk, az élet maga, a szeretet, a szervezetünk, a napfény és a födgolyónk, hogy nap-mint nap dolgoznak, keringenek értünk fáradhatalanul hibátlanul és még sorolhatnám a VÉGTELENségig, a bennünket körülvevő csodákat. Attól, hogy nem veszzük észre, megszokás miatt nem értékeljük őket, állítom, hogy mind-mind csodák ! Azaz, az egész világunk egy isteni csoda !
Viszont csodák nincsenek.
Mint ahogy alább már ki lett fejtve: azért, mert valamit nem ismerünk, idegen, szokatlan, újdonság számunkra, nem tudjuk felfogni és CSODÁLkozunk rajta, az nem jelenti azt, hogy az valóban csoda (főleg Isteni csoda) történt. Hisz mennyi multbéli "csoda" manapság természetes, hétköznapi dologgá változott.
Azt hiszem, hogy végülis kinek-kinek SAJÁT MAGÁNAK kell eldöntenie, hogy valamit csodának tart-e, vagy sem. Számomra csoda lehet bármi, amin elgyönyörködöm, de bármilyen szokatlan jelenség történik, tudom, hogy nincs mögötte megmagyarázhatatlan rejtély, maximum én nem tudok eleget ahhoz, hogy megértsem. Azt azonban nem mondhatom, hogy nincs mögötte isteni tevékenység sem ! Hisz MINDEN mögött, mindenben Isten "keze munkája" rejtőzik. Nem ?
Ne haragudj, hogy beleszólok a szombat témában...., de megkérdezném tőled....,: Ha Isten kijelent valamit a teremtményeinek értelmessen , azt ember másképp értelmezheti e a saját elképzelése alapján???
Ha Isten rendelt egy napot és elnevezte azt szombatnak....., akkor a hét bármely napja lehet e ez?
Kérdem: A zsidóság szerinted tudatában/Volt e / van e annak, hogy mely nap a szombat..., Mózes óta?
Jézus megtartotta e a szombati napot..., vagy neki tök mindegy volt, hogy mely nap a szombat?
Ha Mózes Törvényeinek kihirdetésétől a zsidók napra kész naptárral rendelkeztek....., hisz nekik nem a Gergely naptár a mutatójuk...., akkor tévedtek volna és Jézus is rossz napon ment a Templomba?
Szabad é bármely napra tenni a szombatot?
De ha a zsidók mégis rosszul számították ki a szombatra eső napokat akkor..., de ma már ez nem vitás, hogy mikor is van....., be kell e tartani Isten parancsa szerint?
Isten Tiz parancsa érvényben van é, akár a keresztények számára?
Mit is mond Isten a szombatról ?..., Hogy az a nap aaz ŐVÉ!!!!!!! Nem a vasárnap, hétfő , kedd , szerda, csütörtök, péntek...., hanem a szombat...., de ha a keresztények jobban tudják, hogy mi kell az Istennek és a zsidók meg semmit nem tudnak...., hááááát...
A BIBLIA KIJELENTI, HOGYHA EGY TÖRVÉNYT IS MÁSLÉPP TANÍTANAK, VAGY EGY TÖRVÉNYT IS MEGRONTANAK AKKOR AZ EGÉSZ TÖRVÉNY MEGRONTÓI!..., VAGY SZERINTED NEM?
Tehát mi hivatkozunk arra, hogy a Biblia Isten szava....., de a szombatot egészen másképpen értelmezzük..., ugye?
Hivatkozunk arra, hogy a szombat napja megvan...., de hol egy nagyon hívő keresztény életében, aki az egyedül a Szentírásra hivatkozok..., vagy csak egyes igék vonatkoznak ránk?
Cserfa is félreértett abban amikor azt vetettem fel, hogy az Evangéliumokban miért mindig a szombat naapi Jézustörténetek vannak leírva és például az nincs lefektettve, hogy jézuis mit tett hétfön, kedden, szerdán , csütörtökön......
Tehát, ha Jézus szombaton müködött..., akkor miért kell a keresztényeknak a vasárnap...., hisz rendelkezés más napokról nincs a Bibliában!
Vagy a Biblia arra jó, hogy bármit kiértelmezzünk belőle? Igaz van vagy 400 féle keresztény irányzat...., ez is mutat valamit..., nem?
Mindazáltal lehet szépeket és jókat mondani, hogy hát a szombat igy és a vasárnap meg úgy..., meg a többi napok amúgy..., akkor is a szombat az szombat az én értelmezésem szerint....., amiről Isten kijelenti, hogy tartsa meg minden zsidó és a Benne hívő ember......., mert az az Ő napja!
Hidd el nem kötöszködöm, hanem csak egy Bibliai kérdést vet fel...., érvényes e számunkra, mint keresztényeknek .., Isten szava legalább a TIZ parancsolatból...? Jézus eltörölhette e a szombatot?
Isten elfogad e emberi magyarázatot a vasárnapra..., vagy a "bármely napon tisztelhetem a pihenőnapot" elv?
Kedves CSerfa!
Igen olvastam elképzelésedet a szombati feltámadást illetően, meglepő volt, még egy kicsit emésztenem kell és utánagondolni. Mindenesetre számomra a szombat vasárnap kérdésben a periodicitás az érdekes, és annak jelentősége, mint ahogy írod is: mert meg van a szombatja az Isten népének.
Üdvözlettel:
Angio
Írod: "A feltámadás pedig éppen nem szombat napon, hanem a hétnek első napján történt"
Elnézést, hogy beleszólok, de sokan, köztük én is úgy vélik, a feltámadás szombaton (még alkony előtt) történt. A Biblia is csak arról ír, hogy a hét első napján, még sötétben már feltámadott volt. Sehol nem írja, hogy a hét első napján támadt volna fel.
A részletesebb bizonyítást, ha érdekel, kérlek olvasd, olvassátok el itt a 2000-04-23 02:03:40-kor kelt hozzászólást
Kedves Paleokrites!
Te kérdezed, hogy miért mindig a szombat van említve a Bibliában. Szvsz azért, mert "És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt ..." Istenhez tartozik, Istené a szombat, így akik Istenhez tartoznak, a szombatról ismertetnek meg, akkor is, ha a földön nem tartanak napokat, mert az ő szombatjuk nem e földön van, hanem életük célja: [Zsid. 4.9-11] "Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól, Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék." Amiből látható, a szombat kitűzött cél Isten választottai számára, ha Istené a szombat, Jézus meg nekünk adta, azaz a szombat a miénk is.
Az egész Biblián végig vonul a szombat, mint szent nap, mint Isten napja (5 Móz. 5.14), mint a feltámadás napja szvsz, áldott nap, mely elválasztott a világtól, és annak dolgaitól: [3 Móz. 23.3] "Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken." Tehát a szombat elválasztódás a világtól (ezért szent), és az Istenhez való tartozás kifejezése, ill. ténye.
(Tudom, hogy Bibliaismerő ember vagy, nem azért idézek, hanem, mert így tudom kifejezni azokat az összefüggéseket, melyek alapján érvelek.)
Boldog vagy, mert nem láttál, és hiszel. Bennem nagy volt a sötétség, mert én csoda hatására kezdtem el hinni.
Ebben benne a válasz is kérdésedre. Homályban, sötétségben élünk, ha Isten nem küldene időnként prófétákat, fasorban sem lennénk. Ha meg nem élnénk ekkora homályban, nem kéne a földre sem leszületnünk.
Nem akartam semmiben vitatkozni veled, főleg a Bibliai kérdésekben......., mert téged tisztellek!
Tisztelem a nézetedet és hitedet!
Vannak nagyon közeli gondolatok és vannak nagyon távoliak bennünk...., de ez egy barátságot ne bontson azért......
Gyarló vagyok... és tévedhetek sokmindenben....
Én azért keresem az Igazságot.....a felekezetek közt...és a Bibliai értelmezések közt....., mert ez lett az " keresztem".....
Kedves Paleo!
Megpróbálok mindenre röviden válaszolni.
1, Természetes, hogy én is nagyon is fontosnak tartom a tudás növekedését, és főleg azt, hogy amit megtudtunk és megtanultunk azt használjuk is.
Távol álljon tőlem, hogy várjam a sültgalambot (az isteni beavatkozást), amikor én is meg tudom tenni amit kell. Különösen érvényes ez a gyógyításra. De Te is tudod nagyon jól, hogy sok esetben mi orvosok is teljesen tehetetlenek vagyunk, vagy csak palliativ(nem oki, csk tüneti) terápiát tudunk alkalmazni, és hogy ilyenkor milyen sokat számit a hit, sőt hit által gyógyulás is sőt csoda is lehet(ahogy ezt én is megtapasztaltam).
Az ember azt a parancsot kapta az Úrtól, hogy hajtsa uralma alá a Földet. És ehhez tudás kell, sok tudás, meg más...
2, Teljesen egyetéstünk: Isten számára a csoda nem csoda. Ilyenkor csk az általános fizikai törvényekbe nyúl bele Isten és tesz olyat amit mi csodaként élünk meg. Ebből fakad, hogy elvileg minden csodát meg is lehet magyarázni, de mit érünk a magyarázattal, ha mi nem vagyunk képesek azt megtenni, vagy maguktól ilyen események nem következnek be? Akkor az mégis csak csoda.
3, A szombattal kapcsolatban: engem nem érdekel a szombat se és a vasárnap se, mert szerintem Isten azt mondta: szenteljük meg a hetedik napot. Úgy gondolom itt a periodicitás a lényeges, és egyébként is, ki tudja az akkori szombat azóta már hányszor tolódott el? Lehet, hogy a szombatot tartók valójában a szerdát ünneplik. Egyébként mi azért tartunk vasárnap alkalmat, mert akkor tudunk bérelni helyet, és nem szonbaton.
Baráti szeretettel:
Angio
Ha elolvastad volna figyelmessen az irományom, akkor látnád, hogy a tudás növekedéséről beszéltem és nem a teljes, avagy a korlátlan ismeretről. Isten terve az, hogy az ember is fejlődjön és alkosson, hasson és gyarapítson......
Nem várhatunk olyat se Istentől el , hogy vegye el a fejfájásunkat....a nálunk lévő fájdalomcsillapító helyet....., bár sok felekezet azon a nézeten van, hogy se orvos se semmi emberi segítség nem kell nekik..., hanem majd az Úr mindent megold számukra......és ez nekik a természetes Isteni csoda....., jel és a hítük igazolása.....
Kérdem: Jobb e az embernek, hogy ha tudja miért, mitől beteg..., vagy ha nem tudja senki?
Isten minden körülmények között segithet...., de nem e azért adta fokozatossan a tudást, hogy saját maga is boldoguljon?......, mert ami rajtam múlik , nekem kell megtennem...., de ami máson....múlik akkor annak kell megtennie...és nem Istennek mint egy autómattának!!!!
Jobb lenne e a boldog tudatlanság paradicsomi állapota..., avagy a fejlődés tapasztalásának
tudása, értése, értékelése a fontos ma?
Hordoz e értéket az emberi fejlődés.....nekünk és Isten számára, mint teremtőnek akinek célja is az, hogy ne álljon egy helyben az értelmes ember?
Még jó hogy egyes emberek se tudnak mindent...., mert akkor "annyi" az emberiségnek.....
Én azt mondottam, hogy számunkra csoda van....,! , de Isten számára az nem az!
Azt se mondtam, hogy szombat napon volt a feltámadás...., mert csak következtetni lehet arra, hogy a vasárnap amikor is az asszonyok kimentek a sírhoz, akkor már nem volt ott az Úr...., de ebből arra aszociálni, hogy vasárnap támadott fel....., háááát nem is tudom.....
Senki ember fia nem tudja, hogy mikor támadott fel az Úr!! Persze hitelveket, következtetéseket lehet felsorakoztatni, de akkor már Isten Igazságából kellene tenni!?
Azt se tartom Bibliainak, hogy a szombat helyet zsinatokon eldöntve, emberileg a vasárnapot ünnepltetik a hívekkel......, mégha nagyon keresztényinek is és "jó" szándékúnak tünik is! Se Isten Se Jézus nem rendelkezet e felöl!!!
Akkor emberi rendeléseket kell betartani?
Isten Örök Törvényeit ki kell é dobni mint lejárt elavult szavatoságú ételt???
Jézus nem é tartotta be a szombat napi parancsolatot? Szerintem mindenben engedelmes jó zsidó volt aki nem hágta át a micvákat!!
És még mi panaszkodunk a Farizeusokra akik kerítést vontak a törvény köré....., de már a Ker. egyházak ezt is hajazzák vagy 1900 éve folyamatossan!!!
Lásd az egyházaknak , felekezeteknek a cégéreit és olvass bele a tanításaikba....és észreveszed a nagyon céltudatos hitelvek külömbözőségének intézményesített emberi oldalát!
Kedves Paleo!
Elnézést kérek, ha a témafelvetésből az következnék, hogy bárki is csodát akar prudukálni, vagy ha az tetszene ki a dologból, hogy Isten vagy Krisztus, vagy bármelyik szolgája a csodával bárkit is ámulatba akar ejteni! Krisztus megkisértése a pusztában pont erre irányult (lásd kövek, leugrálás a tempomról stb.) és Ő ezt maximálisan elutasította. A csodák a klasszikus éretelemükben mindig Isten végtelen hatalmára hívták fel a figyelmet, kimondhatatlan szeretetére, néha ítéletét hirdették.
Természetesen egyetértek azzal, hogy a csodák, csak a mi szemszögünkből azok, de nem hiszem, hogy ez tudatlanságunkból fakadna. Ugyanis messze nem hiszek a korlátlan emberi meismerés lehetőségében, nem hiszek abban, hogy csak idő kérdése és mindent megértünk itt a földön, mint emberek. Persze nem hiszek az evolucioban sem, legalább is azon feltételezésében, hogy mutációkkal majd egyre tökéletesebbek leszünk, aztán egyszer csak majd mindent megértünk. Természetes, hogy fejlődünk, olyan értelemben, hogy nő az ismeret, mő az információhoz való hozzáférés, mőnek a tapasztalatok, be nő a káosz is, nő a bizonytalanság, és nő az átláthatóság hiánya is! Tudásunk nagyon is véges, és legalább is én úgy érzem ezen nincs mit szégyelni, sőt talán bölcsebb dolog ezt beismerni, és elfogadni.
Csodák pedig vannak (szerintem) és lesznek is mert tudásunk véges és mint teremtményeknek az is marad (bár ez utóbbi csak logikai következtetés).
A feltámadás pedig éppen nem szombat napon, hanem a hétnek első napján történt, mint legnagyobb csoda!
Tisztelettel:
Angio
Csodák pedig nincsennek...., mert Isten törvényszerüségének nem mindhatnak ellent..., legfeljebb magyarázatra várnak a jelenségek......
A tudás nagyobb lett a megírt Bibliai történések
megértéséhez....
Mig 1500 éve "csodaként" müködtek egyes dolgok....., mára már természetessé vált az életünk részeként.....oktatják az iskolákban..., mint tudományt......
Sok mindennek az értelmét és müködési elvét ismerjük.....
Nekem naiv embernek minden olyan jelenség "csoda"
ami megmagyarázhatatlan abban a pillanatban amikor bekövetkezik...., de Istennek természetes....
Jézus nem "csodákkal" kápráztatta el a rászoruló betegeket...., hanem gyógyított....., csak az értetlen ember nevezi "csodáknak"....ami annak tünt.....
Kérdés: Az üres sir csoda volt e?.....
Jézus át léphetett volna a lezárt sírkőn keresztül is, mint amikor a lereteszelt ajtón belépve megjelent a tanítványainak........
Miért mindig a szombat nap volt leírva az Evangéliumokban és más napok alig alig......?
Istennek nem az a szándéka, hogy természetfeletti erőkkel kápráztassa el az embereket...., mert igen ráéheztek és megkivánták sokan eme hatalmak
birtoklását...., hogy maguk emelkedjenek ki az embertársaik közül, hogy uralkodjanak......felettük....., de Isten bölcs és ezt nagyon is tudja és nem engedi ki a hatalának ellenörzését a "kezéből"........, nehogy visszaéljenek vele a kapzsi lelkületűek....
Igazad van, tulajdonképpen nincs ebben semmi rossz, csak azt akartam kihangsújozni, hogy a keresztényeknek és a zsidóknak éppen effajta csodákra van szükségük, és ez nekem nem tetszik. Számomra éppen ilyen nagy csoda egy virágzó fa, amit mostanában olyan sokat látni.
Kedves Vigor!
Igazad van, vállalom: hitemnek szüksége van visszajelzésre (még ha nem is mindig csodákra), hogy hitem el ne "párologjon", de mi ebben a rossz?! Az egész élet, beleértve a legelemibb sejtszintűt is, állandó feed-back mechanizmusokra épül, ez tűnik természetesnek!
Most, hogy nagypéntek van, jut eszembe, hogy a legnagyobb csoda természetesen az üres sír, de mi a helyzet a keleti vallásokkal (amiket egyébként mint hitet ugyanúgy tisztelek mint más hitet, csak épp nem abban hiszek)?
Üdv:
Angio
Dehogyisnem, ott is vannak csodák, éppolyan objektív csodák, mint a zsidóknál és keresztényeknél, csak éppen a lüke keletiek nem zsidók és nem keresztények, azaz előbbre tartják az egyéniség belső fejlődését és lehetőségeit, szabadságát és egyéniségét, mintsem hogy effajta trükkökkel kápráztassák el embertársaikat. Zsidóknak és keresztényeknek pedig szükségük van csodára, hogy a hitük el ne párologjon, mint a kámfor.
Kedves Aranyviktor!
Én is úgy gondolom, hogy a hitem alapja semmiképp se lehet csoda, és nem is azért hiszek, mert láttam vagy tapasztaltam valaha is valamilyen csodát. De akkor mégis mi szügség a csodákra? Miért mégis markáns jelensége a keresztyénségnek (legalább is szerintem)?
Én is hiszek az Isteni csodákban. Én - bár kevésbé ismerem a Bibliát -, bár hívő embernek szeretném tartani magamat, mégis csak tapasztalati úton annyit mondhatok neked és minden fórum olvasónak, hogy senki nem vonhatja kétségbe az Isten által az életemben tett csodákat. Ha a világ összes Bibliáját betiltanák és elvennék azokat az emberektől, akkor is azok a csodák amelyeket én személyesen átélek, átéltem Istennel, senki sem vonhatná kétségbe. Úgy gondolom, hogy az "Isten hit" és így az "Isteni csodatételek" kízárólag a "Mindenhatóra" tartozik. Egyszer valaki úgy fogalmazta meg a hitet: "a hit az az értelmen túli töblet". Én úgy gondolom, hogy a csodák is ide tartoznak. Megtapasztalás útján gyözödhetünk meg róla.
Kérdés: Átéltél már hasonló Isteni csodát, az életedben, baalapostol ? Ha nem, akkor szeretnél ?
Várva válaszodat!
Kedves Baalapostol!
Teljesen egyetértünk, sőt..., én úgy gondolom egész hívő életünk tele van kisebb-nagyobb csodákkal, és ez így van jól. Persze ezek többnyire csak magunknak jelentenk sokat, mások ezt nem érzékelik semmi különösnek, de a definíció szerinti a és b típusu csodák nem is ez a kategória.
Köszönöm, hogy felhívtad figyelmemet a korábbi topikokra, igyekszem elolvasni őket.
Üdv:
Angio
Kedves Orltran!
Akkor, hogy értelmezik? Pont erre lennék kiváncsi, hogy milyen szerepe van a keleti vagy akár muszlim vallásokban a természefelleti erők megnyilvánulásának. Persze lehet, hogy ennek ezekben a vallásokban nincs nagy jelentősége, és csupán én erőlködöm?!
Tisztelettel:
Angio
Csodák ma is vannak. A szentírás szerint ezek alapvetően két kategóriába sorolhatók. Léteznek olyanok amelyek Jézus Krisztus személyét emelik fel és állítják a középpontba. Bibliai megtéréseket, vagyis a bűntől való elfordulásokat és hitet eredményeznek, és az emberek figyelmét Jézusra irányítják.
Léteznek olyanok amelyek nem, vagy legalábbis jelentésük, értelmezésük nem teszi egyértelművé a csoda előtt ámuló ember számára, hogy Jézus Krisztus korlátlan Úr.
Pl. egy bibliai csoda, a kánai menyegző végén az evangélium szerzője, ( János apostol ) így ír:
" Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus és megmutatta az Ő dicsőségét és hittek benne az ő tanítványai."
Ez a lényege a bibliai csodáknak.
Vagyis magyarázatuk nem homályos.
Több korábbi topic is létezik e témakörben. Az egyik pl.: A DICSŐSÉG ARANYA,
de hogy, egy szerintem nem bibliait is említsek,
a másik topic cím: AZ ARADI MONOSTOR CSODÁJA ( azt hiszem ez volt a címe ).
Üdvözletttel : baalapostol
