Engedd meg, hogy idézzem egy Hozzád közelálló személy (talán megismered :-)) ) múltbeli kijelentését -egyrészt mert tetszetős, másrészt pedig mert egyben válasz is:
"Egyetlen cél létezik csak az Univerzumban: a fejlodés, az evolúció. Minden más eszköz, minden más illúzió."
Tehát igazából a második szó jelentésének (involúció= visszafejlodés) globális életünkben nincs szószerinti szerepe. Polaritásunk szinterében meg kell még említeni többek között a Karma és ezzel kapcsolatban a reinkarnáció íratlan "törvényeit". Ezeket látva kitűnik, hogy inkarnációink során az evolúció dominál. Adott esetben persze ismétlésre késztethetjük önmagunkat, (mindíg önmagunk önmagunkat) ez azonban soha nem involúció. Talán a stagnálás, az jobb szó. Nagyon szemléletes erre a hagyományos vinyl korongok (hanglemezek) működése. A spirális (!) barázdák az életutunkat jelölik (persze a barázdákon belül szabad akarattal) és ha valamit nem megfelelően teszünk, akkor -mint ahogyan a pickering (hangszedő tű) megugrik- mi is hasonlóan "megugrunk" és újra "játszuk" az adott életünket. Mindezt addig ismételjük, amíg -okulva előző hibáinkból- sikerül jól "játszanunk", s ekkor jöhet a következő "szám" azaz spirál rész. Persze ez egy olyan hanglemez, aminek se eleje, se vége. S itt az emberi agy már -ezen racionális világban- bedobja a kulcsot, hiszen a végtelent szinte lehetetlen értelmezni. Pláne akkor, ha a -csak a mi világunkban létező- idődimenzió értelmét veszti, és be kell látnunk, hogy ez a folyamat mindig is volt, és mindig is lesz. Sőt, soha nem kezdődött el, és soha nem lesz vége.
Kedves Big!
Ez már igen !!!
Hasonló felállásban én is hallottam az alább említettekről.
Igen, a Föld egy "különleges" dimenzió a sok közül.
Az ember nem csak a Föld evolúcióját vállalta be ezáltal a "középponti" szerepével, hanem a kozmosz evolúciójában is teljes mértékben részt vesz.
Ez evolúció, és involúció.
Tudjátok, hogy mit jelent?
/na tessék, újabb ellentét pár.../
Volt egy olyan sejtésem, hogy *-os zárójeles válasszal esetleg kiváncsivá teszek valakit, s talán az sem véletlen, hogy ezen kijelentés előre meg is lett jelölve. (*)
Tehát:
Az a dimenzió, amiben élünk, távolról szemlélve hasonlít egy profilból nézett emberre. Innen a név: Adam Kadmon. A belépési pont a lábnál, (ez szinoním lehet az 1. chakrával) a kilépési pont pedig a fejtetőn (pontosan a korona (a hetedik) chakra területén) van. A Föld, mint azon lélektér, amin mi, emberek is lakunk, pont ezen Adam kadmon közepén, úgy kb. deréktájon található. (Mellesleg ezen e "kis" területen mintegy megbújik szerényen a mi naprendszerünk.) Mivel ezen rész a 4. lélektér, s mivel alattunk és felettünk egyaránt 3-3 lélektér található, így a felfelé (pozitív) és lefelé (negatív) ható erők pont egyformán hatnak a Földre, s persze az itt élő összes lélekre, így ránk, emberekre is. A Föld tehát a polaritások szintere, ahol pont egyforma esély van a felfelé (lsd. 3 lélektér, vagy egyes megfogalmazások szerint "menyország") és a lefelé (szintén 3 lélektér, vagy egyes megfogalmazások szerint "pokol") felé történő elmozdulásra.
Hogy a végtelenségben az Adam Kadmonon kívül mi van, az rejtéj. A tudomány még így is csak a "deréktáj" felfürkészésénél jár.
Forrás: szellemi tanítók, NASA mérései és számítógépes modellje, keleti tanítások racionális (európai) felfogásra adaptált kijelentései, persze némi individummal.
Üdv!
Mitmonjak, nekem se világos, pontosabban világos, csak kissé összefüggéstelen.
Valami "szvsz", vagy "meditációban láttam", vagy egy "Kabbalistánál olvastam" kitétel el kellett volna; ennél azonban mégjobb, ha az Adam Kadmonos dolgot nekünk, 1cerű halandóknak is elmagyaráznád.
Azon a bolygón, ahol élünk (*az Adam Kadmonon belül a 4. helyen, ahol ebben a dimenzióban éppen három lélektér hely van alattunl és felettünk) a polaritás törvénye alaptörvénynek tekinthető. A negatív és a pozitív erők hatása pont egyformán hat minden lélekre.
A sötétéség-világosság szinonímájára végtelen megnyilvánulást tapasztalhatunk. (Éjszaka-nappal, férfi-nő, rossz-jó, hideg-meleg, halál-élet, elválás-találkozás, fekete mágia- fehér mágia, stb...)
Gyakaran ezen átmenetek egy pillanat alatt bekövetkezhetnek, ennek egyik megfogható megnyilvánulása a példák felsorolásában az utolsó párosítás.
PS.: *Remélem így a "miértre" is sikerült választ találnod.
Nekem a cimről a valódi-hamis párosítás jut az eszembe....., meg a hazugság és az igazság....., de hogy a világosság e a sötétség valakiknek a számára avagy a sötétség e a világoság...., jó lenne ezt is tisztázni egy vallásfilozófiai fórumon......
Kedves Kista!
nem az ellentétpárokról szól az élet, hanem csak AZOKON KERESZTÜL nyilvánul meg, ami még megnyilvánulhat....
ez nem ugyanaz.. a processzornak sem az utasítás az "élet", hanem aki megírta a programot...
Drogos srác már nagyon ki van éhezve egy kis fűre. Elrohan a dílerhez,
és mondja neki:
- Bazze öreg! Kéne valami qrva jó, qrva erős, qrva új cucc!
- Háát, van itt egy vadiúj anyag, úgy hívják, hogy Világos-Sötét. Ez
most a legkeményebb!
- Na jó, de miért Világos-Sötét?
- Vedd meg, probáld ki, és megtudod!
Megveszi, hazamegy. Azt mondja otthon:
- Bazze fater, kimegyek egy kicsit levegőzni az erkélyre!
Kimegy, elfüstöli a dzsangát. Az anyag tényleg qrva jó, órákig a topon van, majd egyszer csak látja:
világos-sötét, világos-sötét, világos-sötét.
Másnap fogja magát, elrohan a gandzsamenhez, s rögtön mondja:
- Öreg, ez a cuccos tényleg sirály!!! Adjál még!
Megveszi az újabb adagot, hazamegy. Találkozik a faterjával. Mondja neki:
- Bazze fater, kimegyek egy kicsit levegőzni az erkélyre!
- Jól van, fiam; DE MEGINT HÁROM NAPRA?!?
Én úgy gondolom, hogy bizonyos szempontból az egyik nem létezhet a másik nélkül, sött, kiegészítik egymást.
De a fentiek csak tér-idő viszonylatban bizonyulnak igaznak, csak addig válthatják egymást.
Kinek van tapasztalata egy másik megközelítésből,
ahol ezek az ellentétek valahogy máshogyan kezdenek "viselkedni", vagy egyáltalán nem is léteznek?
Sziasztok !
Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy a fenti ellentétpárról kinek mi jut az eszébe?
Akár általában, akár megtörtént eseményeken keresztül...
