>> Ti _hogyan_ látjátok a más vallású/felekezetű, eltérő világnézetű embereket? <<
Íme pár gondolat:
1. Nem tudhatom biztosan sem azt, hogy igaza van, sem azt, hogy téved, így egyik lehetőséget sem zárom ki teljesen
2. Ha megdönthetetlenül, szilárd és elkötelezett hitében akkor csodálom és irigylem
3. Ha ezt, számomra kultúráltnak tűnően elő is tudja vezetni, akkor mégjobban csodálom és tisztelem
4. Nem tudhatom, hogy előttem (fölöttem) vagy mögöttem (alattam) jár-e az úton (már ha létezik egyáltalán ilyen különbség emberek közt) ezért akár kevesebbnek akár többnek érzem magamnál (hátsó gondolataimban, ami szerintem legtöbbünkkel előfordul, bár SEMMI ALAPUNK nincs rá...), akkor is igyexem méltányolni a véleményét és nem lekezelni, nem gúnyolni, de nem is ajnározni, továbbá igyexem UGYANÚGY tisztelni és szeretni mint bárki mást
5. Ha úgy látom, hogy folyamatosan ugyanazt szajkózza, akkor pusztán praktikus okokból, felületesen, szelektíve olvasom ill. hallgatom
6. Akármilyen stílusban és tartalommal nyilatkozik is az illető igyexem nem sértegetni és tőle nem megsértődni, nem megbotránkozni, teljesen indulat nélkül kezelni
7. Sohasem zárható ki, hogy tréfálkozik és vagy szándékosan (pl. tesztelni akar) félrevezet valaki; erre próbálok figyelni és nem beleesni efféle "csapdákba"
Most ennyi jutott eszembe.
E "szabályokat" persze nem mindig sikerül meg is valósítanom... :)
Ritkán árulom el a világnézetemet és ha én sem nyomulok és te sem akkor nem is beszélgetünk ilyenről .
Én inkább a széleslátókörűséget keresem , és utána lépek át a világnézeti témákra .
Szia T.hal !
Megprobálok a konkrét kérdésre válaszolni.
Nálam ez a folyamat úgy zajlik, hogy hagyom beszélni az illetot. Szavai hamarosan elárulják, hol tart, milyen 'irányzatot' képvisel.
Rám általában nem a felekezet mivolta hat (bár azért ez jellegzetes szokott lenni), hanem a nyitottság mértéke, ahogy a többi emberhez, hívohöz, hitatlanhez viszonyul.
Ha megérzem, hogy kevés benne a szeretet, a megengedo elfogadás, vagy netán eroszakosan elkezd nyomulni, téríteni a maga hitére, vagy ami még rosszabb elkezd szidalmazni más vallások jeles képviseloit - hát messzire futok tole.
Általában az agressziót nehezen összeegyeztetonek tartom bármiféle (transzcendens) hitélettel.
Üdv: tiva dr.
Lehet, hogy volt ezzel részben rokon témájú topic, de mostanában mintha nem futna ilyen. Pedig ez a téma érdekes - írnak itt egy csomóan a vall./fil.-ban, jó lenne tudni, milyen belső folyamatok mennek végbe bennük a más vallású/világnézetű, s emiatt sokban különböző emberekkel való kapcsolatuk során.
Szóval: Ti _hogyan_ látjátok a más vallású/felekezetű, eltérő világnézetű embereket?
Fontos: nem az a kérdés, hogy mi a véleményed, hanem az, hogy miként lett ilyenné. _Hogyan_ és _miért_ alakít ki saját maga számára képet valaki a másikról, mondjuk egy református egy buddhistáról, egy ateista egy katolikusról vagy épp egy HGY-s egy deistáról?
Nem a már kialakult vagy még formálódó kép/vélemény/benyomás/előítélet/rokonszenv érdekel, hanem az a folyamat, amely ezt kíséri: mire figyeltek, mi az érdekes, mi az ami bárhogyan is, de hat rátok - esetleg mivel akartok hatni ti a másikra, vagy az rátok...
Jöhet minden; törénetek éppúgy jók mint elvi okfejtések.
