Egy idézet kedvenc könyveim egyikéből, ami egy fiatal korában hirtelen gyermek paralízis által lebénult srác életéről szól. A könyv megtörtént esetet dolgoz fel, naplószerűen karácsony előtt keserűen a következőket írta a bénák otthonában:
... néhány nappal karácsony előtt végre fölhasadt a vemhes ég. A világot eltüntette a hó hűvös, halk honfoglalása. Az emberi emlékezet nekivágott a hónak mint valami vadtársaság, de senkinek sem sikerül a múltban más fehér karácsonyt felkajtatnia. Se korábban nem esett meg ilyesmi, sem azóta nem ismétlődik. Csak nálam tart immár állandóan: lelki szemem vak a hótól...
Papír láncot csináltunk, de darabokra hullott, a főápolónő véget nem érő összejöveteleket rendezett... Az egyházközösség valóságos imaőrületbe, imaorgiákba merült, mint valahányszor, némi alkalom kinálkozik rá. Mindent jóság és jótékonyság árasztott el és földre rakott tojásként várta, hogy rátiporjon az újév kényelmes lába. A három vénasszony egyike boldog ünnepeket kivánt nekem, de szavai enyhén vágtak., amint kisuhantak borotva ajkán. Én nem törődtem vele, az én örömömet már senki sem ronthatta el... Élveztem a havat, mint a gyermek, fölrántottam képzeletem hócsizmáját s azzal gázoltam bele a friss fehérségbe. Én voltam most is az első, mint mindig. Volt nagy csúszkálás, hógolyózás, megfázás, vacogás.. éjjel megjelent nyomornegyedi utcánk fehér piaca , megjelentek a barátaim, rég eltűnt barátaim, ott voltak épen, sértetlenül, sok - sok tél szappan buborékában, melyet számtalan, soha nem vissza térő nap agyagpipájából fújtam. Azóta a buborékok elpukkantak, az agyagpipa eltörött. Azt hiszem, soha többé nem tudok hóra nézni.
Karácsony este, visszhangos házban, a nyomorékok otthonában, a fehérség világában, kettőnk emlékezetében, kutatóban újabb világok után.
Karácsony este áthajoltam, megöleltem a lány távoli vállát, addig vontam magamhoz, míg össze nem ért az arcunk, mig enyém nem lett az arca, mig szeme nem értette és kedvesen nem fogadta az enyémben bujkáló titkokat, mig bele nem látott a szívembe, rá nem jött, mi van benne....
Karácsony este, megcsókoltam és azt suttogtam neki:
- Boldog ünnepet, Anett!
- Már megkaptam. Bruce – mondta és mosolygott ..
