Sziasztok!
Újoc lévén csak visszafogottan szólok.
Egy magzat létezése első kb. 40 hete alatt szerzett benyomások mélyebbek, mint azt eddig gondolták. Belegondoltatok-e, hogy micsoda felelősség dönteni egy másik, leendő szuverén lény életéről? Úgy is, ha egészséges. És ha nem?! Aki szellemileg sohasem lesz képes rá, hogy bonyolultabb problémákat megoldjon, arra milyen élet vár? Hogy nem teljes, az biztos. És a családjára? Még ha rövidebb is a várható életkoruk az ilyen embereknek, a szüleikre micsoda terhet ró egy többé-kevésbé magatehetetlen élőlény gondozása? És a szülők után ki folytatja? Jó, szülessen meg minden baba. A családjának ki és milyen segítséget ad a felnevelésében?
Ha szellemileg kicsit értelmesebb, és tudatosul benne, hogy mennyire más, mint a többi, akkor nemcsak a feltételezett boldogság pillanatait veszik el tőle, hanem a negatív eltérés érzését az átlagtól.
Ha objektív oldalról nézzük, akkor egyrészt nem véletlenül alakult ki a természetes szelekció, másrészt ekkor meg hol van az, ami az embert emberré teszi?Miért ne kapjon minden ember egyenlő esélyt az élethez, legalább megszületésekor?
Örülök, hogy ilyen kérdésben nem kellett még döntenem.És csatlakozom Bélához. Aki van annyira életképes, hogy meg tudjon születni, az szülessen meg (eddig legyen a szelekció), utána pedig (kivéve ha ellenkező irányú kívánságát jelzi) a lehetőségekhez képest tartsák életben.
Ravenblack barátunkat azért lesz nehéz meggyőzni mert az ÉRTÉKRENDJE tér el alapvetően a topicban őt meggyőzni kívánóktól. Értékekről, miként ízlésekről is nehéz vitatozni.
Különben az ő gondolatmenetét követve is érdekes csapdákhoz lehet jutni, mert rendben van, kigyomlálom a "rosszat", azonban ehhez definiálnom kell, hogy adott esetben mi a jó. Ez pedig a szociálpszichológia eredményei szerint legtöbbször az ÁTLAGTÓL LEGKEVÉSBÉ ELTÉRŐ. Vagyis kiirtom a változatosságot, azt pedig minden (mégoly botcsinálta) genetikus is tudja, hogy ez a fejlődés legkomolyabb korlátja. Na ez vezet ahhoz az állóvízhez amit Ravenblack annyira szeretne elkerülni, és amelyből (mássága folytán) olyan hamar ki is szelektálnák. Há ezért nem jó ha a gyarló ember mondja meg, hogy ki éljen. Ez sajnos/szerencsére Isteni/Evolúciós feladat (a nemkívánt törlendő). Az ember ne avatkozzon be olyanba amihez "morálisan"/"intellektuálisan" kevés...
Hát akkor te is úgy gondolod, mint én kedves bélla.
Az előző hozzászólásomból idézem:
Arra a következtetésre jutottam megint, mint korábban, nincs jogunk meghatározni azt,hogy ki éljen és ki nem
Nagy valószínűséggel a bébi a nő hasában nem lenne egészséges, ahogy a testvérei sem. Biztos, javasoltam volna az abortuszt.
Viszont ha igent mondanék, akkor Beethoven sem született volna meg- hát ez elgondolkodtató.
HA tudjuk, hogy "selejt" az utód, inkább ne szülessen meg,könnyebb lesz neki is, meg a környezetének is. De hát akkor vitát nyithatnánk arról , hogy mi is az a selejt.Mert Beethoven süket volt, de mégis túlszárnyalta a halló embereket.
Arra a következtetésre jutottam megint, mint korábban, nincs jogunk meghatározni azt,hogy ki éljen és ki nem. Vagy ki szülessen meg és ki nem. MI nem dönthetünk erről, mint anno a spártaiak. Viszont VALAKINEK meg kell tenni, ezek pedig a szülők. Nekik vmilyen formában joguk van ehhez, hiszen ők nemzették az utódot és az ő életüket befolyásolja közvetlenül az, hogy milyen a gyermekük.Véleményem szerint általánosságokba nem bocsájtkozhatunk, hogy kinek adasson meg az élet joga. Ez hasonló lenne mint a halálbüntetés, hogy megtehetjük-e azt,hogy más életét kioltsuk. Persze bűnös emberekről van ott szó, itt pedig egyszerűen a testi, értelmi, szociális életre való fogyatékosságról.
Szerintem döntsön erről a "magzat"családja, és azt a döntést kell tiszteletben tartanunk.
Érdemes elgondolkozni ezen, szorosan a tárgyhoz csak az első kérdés tartozik.
TWO ETHICAL QUESTIONS
Q1: If you knew a woman who was pregnant, who had 8 kids already, three who were deaf, two who were blind, one mentally retarded, and she had syphilis. Would you reccoment that she should have an abortion?
Q2: It is time to elect the world leader, and your vote counts.
Here are the facts about the three leading candidates:
Candidate A
Associates with crooked politicians, and consults with astrologers. He's had two mistresses. He also chain smokes and drinks 8 to 10 martinis a day.
Candidate B
He was kicked out of office twice,sleeps until noon, used opium in college and drinks aquart of whisky every evening.
Candidate C
He is a decorated war hero. He's a vegetarian, doesn't smoke, drinks an occasional beer and hasn't had any extramarital affairs.
Scroll down for the answer.
||
|
||
\/
A1:
Answer to the abortion question - if you said yes,
you just killed Beethoven.
A2:
Candidate A is Franklin D. Roosevelt
Candidate B is Winston Churchill
Candidate C is Adolph Hitler
Hogy ne süllyedjen:
Még csak átfutottam a témát, de szerintem embernek nincs joga ítélkezni másik ember felett...
Bár kevesebb selejttel szívnánk egy levegőt, de mégis...
Arra jó a példa,hogy ha a betegsége elején valaki meg akarta volna kimélni a rá váró szenvedésektől, akkor mit vesztünk ma.
Amugy meg a génjeiben valószinüleg benne volt a betegség tehát egy jövő korban (fejlett magzati diagnosztikával) lehet hogy meg sem születik...
A legjobb példa Hawking remélem jól irom a nevét, Eistein óta a legnagyobb fizikus, Gyakorlatilag teljesen béna, gépek tartják életben, de még most is könyveket ír és alapjában kezdi megváltoztatni az ismert fizikát.
Lehet hogy a betegsége nélkül nem is tudott volna ilyen maradandót alkotni.
Na most ha valaki még az elején azt mondja hogy ennek azembernek teljesen felesleges élnie mivel nagyon beteg akkor a világ most lényegesen szegényebb lenne.
A társadalomnak önzőnek kell lennie!
Tehát MINDEN lehetőséget meg kell ragadnia a fejlődésre, ami azt jelenti, hogy a lábak nélkül született gyermeket is fel kell nevelnie, mert meg van a lehetősége, hogy felnőtt korában például bármilyen tudományágban növeli ismereteinket (de írhattam volna a művészeteket is).
A természet viszont kegyetlen, ezért a kis lehetőségért ez az ember fog a legtöbbet szenvedni. Ha nem is nyújt semmi maradandót, már csak ezért szeretnünk kell, és örülni, hogy köztünk van.
Más kérdés a túlnépesedés, ezért még keményen meg fogunk fizetni mindannyian.
Mindkét eset megoldása a megelőzésben rejlik. És ez mindkét esetben a szülők (a társadalom egyedeinek) tanultságának függvénye.
Ha mindenki eljut egy olyan tudásszintre, melyben tovább lát az orránál és felfogja az emberiség és az utódnemzedékek közös érdekeit, majd ezek figyelembevételével cselekszik.
Néhány példa:
...a hatodik gyerek után nem szül még egy hetediket, elfér az alapon...
...genetikai vizsgálatokkal minimálisra csökkenti az esélyét, hogy gyermeke már eleve hátrányosan éli majd le életét....
...a szülők terhesség alatt (előtt) betartanak bizonyos szabályokat...
...csak akkor vállalja a gyereket, ha valószinűleg fel tudja majd nevelni normális körülmények között...
...és még sorolhatnám.
A genetikai beavatkozás ma még nagyon hátborzongatóan hangzik, de ha belegondolunk nem rosszabb mint mondjuk egy műszív beültetése. Betegségek megelőzésére kötelező lesz bevetnünk (társadalmi szempontokból), de remélem sosem kerül sor a 'megrendelésre' formázott utódok génszobrászatára.
Egy beteg ember értelmetlen szenvedésének a mehosszabitásáról beszélsz, de honnan tudod azt hogy az az ember nem ragaszkodik e még ahoz az élethez is.
A mai magyar egézségügyi törvény pl lehetővé teszi , hogy gyógyíthatatlan betegségben előrehaladott stádiumban (áttétes rák) a beteg megtiltsa a beavatkozásokat, de akkor is csak a betegnek van ehez joga és nem egy harmadik személynek.
Mondjál egy konkrét esetet hogy te milyen kautélák között vetnél véget egy másik ember életének...
Csak ott látok hangyányi bökkenőt, hogy az illető nem élhet kizárólag a saját világában, ahol teljes lehet és boldog. Belekényszerül a mi világunkba - amit nem őrá és sorstársaira szabtak.
Nos, ez megint félreérthetőnek tűnik (még számomra is), de én továbbra sem a válogatás nélküli - bocs az érintettektől a kifejezésért! - "selejtezésről" beszélek, hanem a várható szenvedéstől való megkímélésről.
Bizonyos értelemben már müködik ez a dolog , csak nem a megszületés után hanem előtte. Mivel magzati életben már lehet kromoszóma vizsgálatokat csinálni és amennyiben az olyan eredmény hoz hogy az újszülött sűlyos majdnem életképtelenséget okozó fejlődési rendellenességgel születne akkor a terhességet még időben meg lehet szakítani.
Viszont ha az ujszülött világra jön onnantól jogi személy és mindennemű olyan beavatkozás ami ellene irányul az büntetendő dolog akár milyen fogyatékossága van. Ha nagyon súlyos akkor a természet sajnos "elvégzi a kiválasztódást" viszont a mai orvostudomány már reménytelennek látszó esetekben is csodákra képes.
A másik attól hogy valaki fogyatékos a saját világában teljes életet élhet, nem kizáró tényező a boldogságához sem. Szóval ebben ne döntsön más.
Kedves FDS, nincs jogod "kiküszöbölni", nem vagyunk Istenek.
Vagy a spártai vének tanácsával mennénk Európába?
A jókivánságokat köszi, majd kerülöm a hegyeket.
Bocs, galahad!
Azt hiszem, nagyon félreértettél. Épp azt szerettem volna tudni, hogy - ha előre tudjuk, mi lesz - van-e jogunk az emberi méltóságban való sértettség későbbeni érzését a szenvedő alany számára ily módon kiküszöbölni.
Huh... ez a fejemben valahogy érthetőbben hangzott...
Ha miattam érzed magad sértve, épp ellentétes célt értem el, mint akartam. Másokért viszont nem vállalhatok kezességet.
Minden jót!
