A jelenlegi normatív szabályok az ismereteim szerint:
# A "jelenlévő" szinonímájaként:
* melléknévként mindig részt vevő (tárgyraggal két szóban), pl. a részt vevő küldöttek megszavazták... * főnévként önmagában és birtokos szerkezetben: résztvevő vagy részvevő (egy szóban tárgyraggal vagy nélküle), pl. a rész(t)vevők/a gyűlés rész(t)vevői megszavazták... * főnévi használatban egyéb határozós szerkezetben: részt vevő (tárgyraggal két szóban), pl. a gyűlésen részt vevők megszavazták...
# Az "együttérző" szinonímájaként:
* csak részvevő (tárgyrag nélkül egy szóban).
Tehát példád helyesen: valamilyen tevékenységben részt vevők (két szóban, tárgyraggal).
Igen, a részvételre kellett volna hivatkoznom.
Egyébként az a magyarázat elég erőltetett, mert ha ez jogos lenne, akkor a *részvesz ige is létezne. Ez nem azt jelenti, hogy a részvevő (résztvevő értelemben) ne lenne használhatüó, csak nem kellene ezzel magyarázni.
Megjegyzem, én az 1994-es keltezésű kiadásomban nem szerepel a részvevő a jelöletlen tárgyas összetételre hozott példák között (a 123. szabályban).
Kis Ádám
Érdekes problémát feszegetsz.
1. részvét: együttérzés. Aki ezt érzi,
2. részvevő: aki együttérez
3. részvétel: ez csak közreműködés értelemben használatos.
4. részt vesz: a jelölt szószerkezet mintapéldája, amelye nem szabad egybeírni.
5. részt vevő: ha melléknévi igenév, akkor a fenti okból ugyancsak külön írandó (a konferencián részt vevő tanárok…).
6. résztvevő: azonban lehet főnév is (a konferencia résztvevői)
Milyen hibák szoktak előfordulni?
részvevő mint együttműködő
résztvevő mint együtt érző
részt vesz egyben
a résztvevő (főnév) - részt vevő (melléknévi igenév) helytelen használata.
Megjegyzem, néha enyhe kételyeim vannak az olyan nyelvhelyességi szabályokban, amelyekhez ennyi grammatikai tudás szükséges.
Kis Ádám
