Anteritis! Jól emléxel. Pedig elég régen volt már :-)
A mesterséges intelligenciát nem biztos, hogy meg lehet csinálni. Elvben, és talán technikailag is lehetséges, ám megvalósítása elsősorban mennyiségi kérdés, és itt már előkerül az, hogy ki fizeti meg mindezt?
A technikai fejlődést szerintem legtöbbször a gazdasági háttér határozza meg. Ha megnézitek, milyen jelentősége volt pl. a Manhattan-tervnél az erőforrások koncentrálásának, talán sejtitek, mire gondolok.
Valahol azt olvastam, hogy a technikai fejlődés egy-egy területen először mindig exponenciálisan növekszik, azután a növekedés mértéke lelassul, és teljesen ellaposodik. Ez azt jelenti, hogy kezdetben kisebb plusz ráfordítással nagyobb eredményt lehet elérni, míg a fejlődés későbbi fázisában a fejlesztés már nem éri meg, mert nem lesz annyival jobb, mint amennyivel többe kerül.
Minden esetre elgondolkodtató, hogy mi van például az űrkutatással? A Wright-fivérek a XX. század elején készítették az első repülőgépet, és alig fél évszázad multán Gagarin már a világűrbe is eljutott, majd nem sokkal ezután a Holdon is megfordultak emberi lények. A fejlődést látva a jövőkutató szakemberek azt gondolták, hogy ezt hamarosan követi majd az emberes Mars-utazás, azután meg az űrállomások nagyszabású kialakítása, végül az űrkolonizáció. Nézzétek meg a hatvanas-hetvenes években íródott, ilyen tárgyú szakkönyveket! Nemcsak a fantaszták, hanem komoly tudósok is úgy gondolták, hogy az évszázad végére már temérdek űrállomás lesz a Föld körül, és néhány más égitesten is. A 2001 Ürodüsszea cselekményét is éppen az idei évre helyezték.
Ehhez képest mi történt. Az USA űrprogramjára (miután már megelőzték a Sz.U.-t) csak nagyon szűkösen csörgedezett a pénz, az emberes Mars-utazás mindig egyre távolabbi jövőbe került. Pedig Gagarin óta már annyi idő telt el, mint Wrigth-éktól Gagarinig!
Persze tudom, hogy a dolgot bonyolította a hidegháború vége, a Challanger-baleset, meg miegymás, de azért ebben a gazdaságtalanság-elméletben lehet valami...
Ha pedig mégis át kell adnunk a stafétabotot a robotoknak, nem fogok örülni. Akár így, akár úgy, a gyerekeimnek nem lesz könnyű dolguk. Igaz, nekünk sem volt az. :-)
"...akik képesek befelyezni azt, amit még a neandervölgyiek elkezdtek?"
Én úgy tudom, hogy a Neander-völgyi fazon nem az elődünk volt csak egy párhuzamos vonal. A Cro-magnoni fazon volt az ősünk - aki kiírtotta a n-völgyit - asszem de lehet, hogy rosszul emlékszem, nem 100%.
Olvastam 1 könyvet: Psziborgok álmai. Adott volt egy emberi faj, amely nagyon fejlődött. A tudományok, a technika területén. De a társadalmi dolgokban már nem. Egyszer csak kitört egy bolygóméretű háború, vegyifegyverek, amit akarsz. Voltak persze gázálarcok, szűrőbetétek, csakhát, minden készlet elfogy egyszer. 3 tudós - az egyik nő - tudatátültetéssel foglalkoztak, és az utolsó előtti másodpercben, saját tudatukat ültették át gépekbe. A testük meghalt, de a tudatuk megmaradt. Egy gép belsejében. Egymással maradtak, és mivel idejük rengeteg volt, elkezdtek társadalmakat lemodellezni. Létrehoztak embereket, egy középkori vár környezetébe tették, és tanulmányozták őket. Szóval a technika nem minden, lásd akár a Tao-t is.
A másik, hogy a világegyetem tágulása sem tart örökké. Egyszer össze fog húzódni egy pontba, és aztán újra ősrobbanás. Valahol ezt olvastam.
Ha jól értelmezem, az a néhány tízezer ember úgy értendő, hogy ennyi férne el egyszerre egy űrhajón. Ha több embert akarnak majd elküldeni, csak több űrhajó kell.
Át lehet alakítani az embert bármilyen formába, ehhez csak a módszert kell megtalálni. Kétségtelen, hogy a technikával sok mindent meg lehet oldani. A kérdés az, hogy az így átalakított, túlélővé tett lényt valóban embernek lehet-e nevezni. Bár tudom, hogy külön topicot érdemelne, de gondoljunk bele: Ha minden alkatrészed cserélhető, ki fog verseket írni a Kedves hajáról, vállairól. Hová lesz a hősiesség, a bátorság, és hová lesz a félelem? Sokáig lehetnew sorolni a példákat. Az, hogy valakit embernek nevezünk, az valami olyasmit takar, ami szerintem egy szellemi állapotnak felel meg. Bár igaz, akkor meg minek nevezzük majd az új szuperfajt? Az evolúció nem csak testi tökéletesedés, hanem fejlődés minden szinten. Az emberi evolúció már szellemi szinten való fejlődés, a kérdés az, hogy mikor lépjük át azt a határt amikor megszületik belőlünk egy új faj?
Asszem egy kicsit talán ellent is mondtam néhol magamnak, de csak a gondolataimat írtam le. Bocsi!
Tegyük fel, hogy meg lehet oldani a gravitációt, mindenesetre jó nagy forgó dob kell hozzá, és azt még valamivel forgatni is kell, és valóban ezek elvileg megoldódhatnak, el sem tudjuk képzelni a technikai fejlődés merre tart majd, viszont azt te is írod, hogy néhány 10000 embert lehetne átmenteni ez pedig előbb-utóbb (és inkább előbb) beltenyészethez vezetne, azok már nem igazán lennének emberek.
Bár ez az általad felvázolt gyakorlatilag mozdulatlan, minél kevesebb energiát használó vegetáló emberek rímel egyes feltételezésekre, amely szerint a világegyetem örökké tágulni fog és minden folyamat végtelenül lassan játszódik le, a hőmérséklet megközelíti a 0K-t és semmi nem történik már
Igen, a gravitáció kérdését nem hiszem hogy gond lenne megoldani. A vizet sem hiszem hogy sokkal nagyobb gond lenne egy zárt rendszer esetén. És nem kell az egész földi bioszféra, csak az a néhány élőlény amit megeszel. Azaz pl valamiféle alga és az azt zabáló hal, valamint a hulladékokat feldolgozó mikroorganizmusok. Természetesen folyamatos ellenőrzéssel az evolúció ellen. Erre (is) jó a klónozás.
Ami a vegetálást illeti: ha ebbe születsz bele nem hiszem hogy feltűnik a dolog.
Persze az egész emberiséget nem biztos hogy át lehetne menteni, de valószínűleg néhány tízezer ember elhelyezése a mai technológia mellett is lehetséges lenne.
Mesterseges gravitacio lethrehozasa nem kerdes, lasd pld. az 2000 es 2010 urodusszeia nagyszeru filmjeit, egy forgo dob kell, amiben a centripetalis ero (kifele hato nyomatek ha nem vagyok lamer) nagyon jol addja a gravitacio hatasat.
A súlytalanság kezelhető probléma SZVSZ, az űrhajók konstruálásában előbb-utóbb valszeg képesek lesznek mesterséges gravitációt létrehozni, ez nem tűnik megoldhatatlan dolognak. Asszem mintha már most is lenne olyan űrhajó, amelyen vmi ilyen mesterséges gravitáció jellegű vmi volna, de lehet, hogy tévedek.
Egy másik topicban már megemlítettem Olaf Stapledon "Az első és utolsó emberek" c. könyvét, de most itt is megteszem, mert ehhez a témához jobban kapcsolódik. Az ember természetes-mesterséges evolúcióját festi le, eonokon keresztül, mialatt az "ember" több különböző fajt is "bejár". Bár szerintem egy csomó minden hiányzik a könyvből, azért érdemes elolvasni.
Olyanon már én is gondolkodtam, hogy lehetne-e pl. megtermékenyített petesejteket (vagy néhány sejtes zigótákat) szállítani az űrben. (Az emberi petesejtek ui. tudtommal nem tűrik olyan jól a hideget, mint a spermiumok, vagy a 4-8 sejtes zigóták.)
A "robotcivilizációt" sem tartom kizártnak (ennek is jókora sci-fi irodalma van), de az már kérdéses, hogy ha összetűzésbe kerülnének valami szerves, és "lágy" lénykkel, akkor ki kerekedne felül.
Igazad van abban, hogy az emberi vegetáláshoz elég az általad felsorolt néhány elem, de amíg ezek a Földön természetesek, máshol már egyáltalán nem, egy űrállomáson szerintem nem lehetne ezt megoldani, például a vízet honnan nyernénk, nem 2-3 embernek és nem 5 évre, a másik gond szerintem a súlytalanság, ezt se lehet hosszú távon bírni gondolom. A legközelebbi ember számára lakható bolygó szerintem, ha létezik egyáltalán, elérhetetlen távolságra van, megoldás lehet egy mesterséges bolygó, mesterséges nappal, mesterséges légkörrel, mesterséges holddal, mesterséges "pajzs bolygóval" (itt most a Jupiterre gondolok, amely a Naprendszer belseje felé érkező meteorok nagyrészét a nagy gravitációja miatt megfogja, védve ezzel a Földet is), arról nem beszélve, hogy gyakorlatilag teljes földi florát és faunát is vinni kéne az egyensúly fenntartása érdekében, én ezt elképzelhetetlennek tartom.
Másik megoldás ami még inkább sci-fi-be illő első hallásra, de talán jobban elképzelhető (feltételezve persze a tudomány töretlen fejlődését). Valamilyen módszerrel konzerválnák az embereket, vagy inkább emberi sejteket küldenének ki a világűrbe, az űrhajók fedélzetén a már említett intelligens robotokkal, akik minden útjukba kerülő bolygót megvizsgálnának, és amikor megfelelőt találnak, akkor elszaporítják az embert ott is.
"az ember az az élőlény ami a legkevésbé függ a környezetétől, és szükség esetén akár önmagát is át tudja alakítani"
Mikroorganizmusok a Földön mindenhol vannak, az emberekkel ellentétben...
Ernesto: én is tartok tőle, hogy mire lakhatatlan lesz a Föld, nem lesz, aki lakjon rajta - hacsak nem az emlegetett baktériumok, vírusok, egyszerűbb élőlények... De ez a történet mintha ismerős lenne valahonnan... :)
Az ember biológiai igényeit aránylag könnyű kielégíteni. Nem kell neki más mint oxigén, kaja, viz, megfelelő hőmérséklet és salakanyag eltávolító rendszer. Ezt akár az űrben is meg tudnánk csinálni ha muszály lenne. De ha létrehozol egy cyborgot aminek robot a teste és emberi az agya (esetleg összekötve egy számítógéppel a kényelem kedvéért), az szinte bárhol elvan és ha jól van megcsinálva akkor az önreprodukciótól eltekintve ugyanolyan mint te vagy én. És szinte bárhol megél. Azaz, az ember az az élőlény ami a legkevésbé függ a környezetétől, és szükség esetén akár önmagát is át tudja alakítani. Így ahol a robot megél, ott gyakorlatilag az ember is. Hacsak nem történik valami váratlan kataklizma (pl meteor, vagy atomháború), a csótányok is hamarább kipusztulnak mint az ember. Ez utóbbit viszont a robotok sem igen élik túl.
Pszihológiai igény: Ezek is igen tág mértékben változhatnak. Szerintem nagyjából azt a környezetet szereted ahol felnevelkedtél. Azaz ha sivatagban nőttél fel, akkor a tenger nem biztos hogy valaha az otthonod lesz, vagy ha a tenger mellett akkor nem biztos hogy szeretni fogod a hegyvidéket.
Én optimistább vagyok annál, hogy 50-70 értsek ezen, ahogy Gofry mondja, bízok abban, hogy az ember azért annál értelmessebb, hogy maga alatt vágja a fát, én a távoli jövőre gondoltam, amikor már az ügyes emberi kezek beavatkozása nélkül is lakhatatlan lesz a Föld és az egész Naprendszer. Úgy gondolom, hogy az ember (és a bonyolultabb élőlények) speciálisan a Földre "termett", szerintem túl sok olyan hatás határozza meg az emberi életet, hogy kicsi az esély, hogy máshol is ki tudjunk alakítani olyan körülményeket, ami hosszútávon megfelelő lenne az ember számára, hiszen a mutáció hasznos irányban elég ritka, így mire kialakulhatna egy olyan ember, aki bírná az új körülményeket, már nem biztos, hogy lenne ember. Persze ez nagyon messze van még, egyáltalán nem biztos, hogy kitart addig az ember.
pedig tudja.. gondolj csak arra, hogy a mai fiataloknak az hogy internet/kompjúter gyakorlatilag lassan a levegőt fogja jelenteni.. inkább úgy gondolom, hogy minden 1es változást csak az új generációk fogják igazán magukévá tenni - dehát az emberiségnek van ideje
Én meg ajánlanám Zsoldos Péter Ő és Az címü könyvét.
Egyébként igazából nem is a test átalakítása lenne a gond, hanem, hogy vajon mentálisan követi ezt a folyamatot az illető. Értem ezt mind egyénileg, mind társadalmilag.
Jellemző, hogy erről a kérdésről az írók (Lásd pl: Gibson műveit)szinte egyöntetűen arról írnak, hogy az emberi elme nem igazán tudja követni ezeket a változásokat.
Ajánlom figyelmedbe Zsoldos Péter Ellenpont című könyvét, az valami ilyesmiről szól. Más kérdés, hogy nehezen tudok olyan helyzetet elképzelni amihez a biológiai ember nem tud alkalmazkodni. Szvsz ha muszály lenne, és nem lenne gond az odajutás, a Marson is vígan elélnénk. Az ember ugyanis a környezete, és nem a saját teste átalakításával alkalmazkodik a körülményekhez. Más kérdés hogy előbb-utóbb biztosan hozzá fog nyúlni a saját genetikai kódjához. És jól teszi. A mutáció ugyanis nélküle is műxik, és ha nem akar a szelekcióhoz nyúlni (azaz elpusztítani a gyengéket) akkor kénytelen közvetlenül beleavatkozni a dolgok menetébe, különben menthetetlenül elkorcsosul. Szerintem ha ronda, hülye (de nem nagyon) és beteges vagy, akkor te is szívesen alakítanád a testedet széppé, egészségessé, okossá.
Üdv:Micu
...és a mesterséges megtermékenyítéssel létrejött mesterséges intelligánciájú mesterséges életet élő robot neve lesz a mesterember ?
vagy eccerűen csak vízvezetékszerelőnek fogjuk hívni az ürgét ?
:-DDD
Ha a "nem 100 és még csak nem is 1000 év" pl 50-70 évet jelent, akkor kissé elsietettnek vélem a topicindító alapfelvetését. Mit nevezel annyira megváltozott körülményeknek, amelyhez az emberiség már nem tudna alkalmazkodni? A szennyezés, klímaváltozás, stb. régóta folyik, ezekhez vagy külső eszközökkel (öltözködés, maszk, stb) lehet idomulni, s adott esetben a jövőben genetikailag is át lehet alakítani a homo sapienst. Persze nem szerencsés az ilyen "mesterséges evolúciót" a természetes elé helyezni.
Az különben érdekes kérdés, hogy a normál evolúció mennyiben gyorsult/lassult/stb. fel az utóbbi évtizedekben. Szvsz nem csak az állatvilágban vannak jelei az ipari környezethez való fokozatos alkalmazkodásnak.
Mit értesz biológiai emberen? Nem hiszem, hogy a biológia bármikor is megszűnne akármilyen szervezet felépítéséhez, legfeljebb mesterséges életnek fogják hívni...
Hogy lehetne-e ezeket embernek nevezni? Szerintem is "igen" a válasz, de méginkább hívhatnánk őket Übermensch-nek. (remélem, Nietzsche is ezt mondaná... :-))
Nem 100 és még csak nem is 1000 év múlva, de előbb-utóbb a biológiai ember valószínűleg már nem tud majd alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Mikor ez sajnos bekövetkezik, ha ilyen ütemben fejlődik a technika, minden bizonnyal olyan mesterséges intelligenciával bíró robotokat, szuperszámítógépeket hagyunk hátra, amelyek képesek lehetnek tovább vinni az emberiség évmilliós tudásanyagát, történelmét, haladhatnak az ember örök, elérhetetlen célja felé, a világegyetem teljes megismeréhez. Közben a robotok egymást folyamatosan fejlesztenék, egyfajta evolúciós folyamatként.
Persze tudom, hogy sok víz lefolyik addig még a Dunán, de ha mégis bekövetkezne, lehetne ezeket a robotokat ezután az "evolúciós törés" után embernek nevezni, akik nem az emberiség sírkövei, hanem az emberiség szellemének hű követői, akik képesek befelyezni azt, amit még a neandervölgyiek elkezdtek?
