Ijesztő, hogy mennyire nem áll rá az agyam. Miért érdekel, ha hozzá se tudok szagolni. Mind1. Köszi a válaszokat. Én most Lutazom, azaz nem leszek sokkal inaktívabb mint voltam. Viszont van 180 fizika példám nyárra. Kissé megrettentem tőle.
DcsabaS-nek meg köszönöm a levelet. :-)
A. Pierson
Pedig egész jónak indult a topic....azt hogy kihaltunk...
A múltorjában olvastam, hogy a legnagyobb koherencia távolság, amit egy nagyon-nagyon tiszta frekvenciájú lézerrel előállítottak, vagy 50 km. (De ez persze nem gömbszerűen terjed. Gömszerű terjedésnél még sokkal kisebbek a koherencia távolságok, mint egyébként.)
Kérdezed:
"Mi szükségem van az emlitett két ernyős kisérletnél az interferenciára? (Gömbközéppontból inditott 1 fotonnyi fény, gömbfelületszerűen terjed, egy arra alkalmas pontban elnyelődik, bizonyos idő alatt. Lehet, megint félreértettük egymást.)"
Ha nincs interferencia, akkor nem lesz meg a 2-réses kísérlet jellegzetes eredménye sem.
A gömbszerűen terjedő fényre ez úgy alkalmazandó, hogy a gömb mérete is csak a koherenciahosszig nőhet, utána a fény terjedési iránya magától is beszűkül, vagyis nem kell hozzá a detektor.
Kedves Adam Pierson!
Kérdezed:
"a tóba ejtett kő után miért lesz sok sok hullám. Azt mondta triviális. Nade, a lényeg az, hogy ha van a Huygens-elv, akkor az nem épp hogy megtiltja hogy legyen 1nél több hullám?"
Hullámon Te valószínűleg a hullámhegyet (vagy völgyet) érted, ami csak egy darabkája a hullámnak.
A Huygens-elv (hullámfront...) csak történelmileg érdekes, helyette a Fresnel-elvet (interferencia) kell használni.
Ha jól értelek, akkor a kérdésed arra vonatkozik, hogy a tóba ejtett kő után vajon miért hullámzik hosszan a víz, ahelyett, hogy csak egy egyszerű hullámgyűrű haladna kifelé?
Hogy a kifelé tartó hullám hány hullámgyűrűből áll, az a kőnek és a víznek a kölcsönhatásán múlik. Durván szólva a kő alakján és a pottyanás módján. Hogy mi lenne ilyen szempontból az optimális kőalak, abban nem vagyok biztos, de alighanem az áramvonalas.
Kérdezed:
"De viszont ez akkor azt jelenti hogy a fotonok amelyek a két nyitott réssel találkoznak végülis mind a két résen mennek át? Tehát egy foton két úton halad egyszerre? "
Majdnem! (A küszöbén állsz a jelenség megértésének (:-)))...) Ugyanis éppen ez lenne a helyzet, ha a foton fénye a haladása közben is foton lenne! (De emlékezz a példámra: a kádba öntött pohárnyi víz szétfolyik, tehát nem pohár formájában közlekedik.) Szóval úgy pontos a megfogalmazás, hogy az 1 fotonra való fény is képes 2 különböző úton haladni egyszerre.
A következő kérdéseidet gyakorlatilag már Linkelek is feltette. Azt mondhatom, hogy a fény elnyelési valószínűsége nagyobb, ha az elnyelő anyag:
1.) közelebb van,
2.) több út vezet hozzá,
3.) nagyobb és
4.) elnyelésre hajlamosabb,
5.) illetve, ha több idő áll rendelkezésre az elnyeléshez.
Az előbbiekhez járul még az a kvantumos jelenség, hogy az 1 fotonra való fény (energia, impulzus, impulzusmomentum) csak egészben tud elnyelődni, vagyis a potenciális elnyelődési helyeken a spontán megindult elnyelődési folyamatok mindig teljesen (azaz veszteség nélkül!) visszafordulnak, ha nem tudnak a teljes fotonnyi fény elnyelésével befejeződni.
:( Akkor az más... De viszont ez akkor azt jelenti hogy a fotonok amelyek a két nyitott réssel találkoznak végülis mind a két résen mennek át? Tehát egy foton két úton halad egyszerre?
Még egy kérdés: Mennyi a valószínüsége annak, hogy egy nem írányitott fény (tehát nem lézer-fény hanem valami pontszerű fényforrás) által kibocsájtott fotonok egy meghatározott helyen csapódnak be? És függ-e ez az érték attól, hogy a keresett felületek milyen távol vannak a fényforrástól?
Tehát teszem azt van egy fényforrásom amit igen kis intenzitással müködtetek, és attól jobbra-balra van két ernyő mongyjuk x távolságra... mekkora annak a valószínüsége hogy egy-egy bizonyos ernőn csapódik be a foton? És ha az egyik ernyőt közelebb rakom akkor a bezárt szög miatt nagyobb lesz annak a valószínűsége hogy oda csapódik be a foton? És ha közelebb viszem de csökkentem a felületét? Marad az eredeti valószínüség a két ernyő közt?
Ha egyszer az egyik, máskor a másik rés van nyitva, akkor NINCS 2-réses interferencia, hanem egyszerűen csak a 2 db 1-réses kép összegét kapjuk. (A kísérlet eredményét félreértetted.)
A 2-réses interferencia akkor van, ha mindkét rés nyitva van. De ez a 2-réses interferencia akkor is fellép, ha a fényerőt annyira lecsökkentjük, hogy biztosak lehetünk abban, hogy egyszerre csak 1 fotonra való fény van a rések körül.
Különböző időkben, egymástól függetlenül elküldött (és ezért különböző frekvenciájú és fázisú) fotonok nem interferálnak egymással.
Ezt most úgy gondoltam, hogy ha egyszer az egyik, máskor a másik rés van nyítva, akkor gondolom nem ugyanarról az egy fotonról van szó ami áthalad mind a kettőn, hanem az egyik az egyiken, majd a másik a másikon... Vagy félreértelmezem a két-rés kisérletet? Mert úgy gondoltam egymástól időben különböző fotonokról van ott szó amik interferálnak egymással, és ez számomra "egymástól függetlenűl elküldött" fotonnak tűnik.
1.) A kádas hasonlat nem csak a fény érzékelését (megsemmisülését!) szemlélteti, hanem főleg azt, hogy mi történik a _terjedésekor_.
2.) A foton nem fiktívebb részecske, mint más részecskék.
3.) Közvetlenül semmi sem mutatható ki, hanem minden csak közvetve.
Írod:
"a kádas szemlélet számomra nem ad magyarázatot pl. arra hogy az egymástól függetlenűl elküldött fotonok miért interferálnak egymással a kétréses kisérletnél. :/ "
Egymástól függetlenül elküldött fotonok NEM interferálnak egymással!!! (Honnan vetted, hogy igen?!?)
Ja igen, és olvastam a "A mikrofizikai rendszerek leírásának közvetettsége" című fejezetet Vassy Zoltántól, mégs ennek ellenére fönntartom a véleményemet hogy fénnyel ez azért másképp van, mert maga a fény az érzékelésünk alapja, így tehát változik a helyzet ha a megfigyelendőt akarjuk megfigyelni saját magával. Meg hát a fény egy bizonyos határt is képez a maga maximális sebességével a mérhető - nem mérhető között.
Az odáig rendben van hogy a kádas hasonlat leírja, vagy legalábbis szemlélteti a fénynek az "érzékelését", a fizikailag felfogható részét, azonban mint tudjuk, a foton maga csupán egy fiktív részecske, közvetlenűl nem is mutatható ki, csupán egy másik testre gyakorolható hatás által. Ez viszont sok tért hagy mindenféle spekulációra az elképzelésével kapcsolatban, mert a kádas szemlélet számomra nem ad magyarázatot pl. arra hogy az egymástól függetlenűl elküldött fotonok miért interferálnak egymással a kétréses kisérletnél. :/
A közönséges látható fény koherenciahossza mikron alatt van, a viszonylag tiszta "egyszínű" fényé néhány mikron, bizonyos gázkisülési lámpák prizmákkal, vagy optikai ráccsal megszűrt fényéé néhány cm, jó lézeré pedig általában méteres nagyságrendű.
Ezért ahhoz, hogy a 2-réses effektus létrejöhessen, az ernyők távolságának ezeknél a távolságoknál kisebbnek kell lennie. A fény ezeket a távolságokat nem fénypercek alatt teszi meg, hanem alig 0,3*10-8 ... 0,3*10-14 s alatt.
Kedves EvilBovine!
A fotonnak csupán nyugalmi tömege nincs, mert egyébként természetesen van tömege (az E/c2 összefüggésnek megfelelően).
A foton elképzeléséhez a legjobb hasonlat szerintem az, amit a (31)-es üzenetemben vastag betűvel írtam. Esetleg azt kellene még tovább csiszolni.
Fölmerűlt nekem itt egy ilyen bizarr elképzelés... hogy a fény, miután az egy pontból való elindulása pillanatában egy energiacsomagot (részecskeszerűen) elküld, valójában úgy képzelhető el, mint egy folyton táguló test... Egy olyan test, ami részecske, azonban a rá ható események - nyílvánvalóan a fény terjedési sebességével - már nem a kiindulási pontban fognak érvényesülni, vagy rá hatni, hanem már az elindulási helyzettől számitva - a leírt gömbformának a szélén - kell őket értelmezni (mindig az aktuális határon). Ez valahogy úgy festene, hogy maga a részecske, talán éppen a fény, és az elketron-társa ilyesmi volta miatt, vagyis amiatt hogy fénysebességgel terjed, már nem tudjuk értelmezni a szokásos formában, a szokásos tér-dimenzióban, hanem a téridő görbületén ez számunkra valahogy úgy fog megjelenni, hogy a fény itt majdnem szingularitásba (talán ez nem a legmegfelelőbb szó, de most mássan nemtom jellemezni :() lép, és kis tartományokon mérve valóban majdnem mindenhol van egyszerre (mert olyan gyors). Talán ezzel magyarázható a fénynek a később, illetve a korábban elindított részecskék közötti kölcsönhatása a 2-részes kisérletben, ugyanis a korábban elindított (kibocsájtott energiacsomag) még mindig "szinte ott van" és a követhező energiacsomag már ebben a térben jőn létre, tehát az előző részecske által generált energiamező-ben (vagy ha úgy tetszik - magában a részecskében) lesz kibocsájtva a következő energiacsomag. Nyílvánvalóan ha ugyanarról a helyről indítjuk el, interferálnak egymással, bár azt hogy hogyan, és ez mi módon változik mondjuk a távolság, idő, stb változtatásával, persze nem tudom kisérlet híján...
Szóval magyarul télleg azt akarom mondani hogy (a bizarr elképzelésem szerint) a fény (részecske - hullám) egyszerűen tágulni kezd, de legalábbis a felszíne biztosan ezt teszi. Ezen belűl viszont a részecske "belseje", tehát a kiterjedő gömb belseje fluktuál, tehát itt jelentkezik a hullámmivolta... Hogy mitől fluktuál... nem tudom :/ Majd ehhez is fűzök valamit, de addig is legyetek szivesek kijavítani a hibákat, esetleg megmondani hogy miben nem egyezik meg az elméletem a tapsztalatokkal.
Ja, télleg majd' elfelejtettem... kérdés: a fotonnak nincs tömege (a fénysebesség miatt ugyebár), hogy hat rá mégis a gravitáció? Vagy ha ide belesütjük a húrelméletet, akkor viszont elmondhatjuk hogy az a bizonyos táguló részecske így tud kölcsönhatásba lépni a gravitonokkal, amik talán még a fénynél is gyorsabban "táguló" részecskék, amik már esetleg teljes szingularításban vannak, így ezeket már abszolút nem érzékelhetjük... ezek már abszolút mindehol vannak egyszerre. Legalábbis én ilyesmiféle magyarázatot próbálok erre találni... :/
Kérdezed:
"Tehát ha jól értem a válaszod, azonos feltételek esetén az ernyő nyeli el az összes kibocsátott fényegységet, csupán azért mert közelebb van a fényforráshoz."
Azért nem az összeset, mert ha időátlagban egyforma is az elnyelődés lokális valószínűsége a különböző helyeken, pillanatról pillanatra változhat. (Továbbá figyelembe kell venni az adott fény koherenciahosszát.)
Folytatod:
"Tehát annak ellenére, hogy nem takarja el a távolabbi gömbfelszint, a gömbfelszinre mégsem érkezik egy árva foton sem. "
Az előbbin túl még arra is emlékeztetnem kell Téged, hogy a 4Pi térszögben egyenletesen indított fényről van szó (amit nem könnyű produkálni).
De mondok egy egyszerűbbet. Képzelj magad elé egy lyukas lemezt! Ez ugye a lyuk kivételével eltakarja a mögötte lévő dolgokat. Ha a lemez a fényt jól elnyelő anyagból készült, akkor kevesebb fény fog átjutni a lyukon, mint amennyi a lyuk méretéből geometriailag következne! A fizikában az ilyen furcsa esetek jellemzésére vezették be hatáskeresztmetszet fogalmát, vagyis azt a mennyiséget, amely azt jellemzi, hogy a kölcsönhatás szempontjából mekkorának is látszik a geometriailag más méretű dolog.
Vagy egy másik érdekes eset. Legyen fényt elnyelő, vagy visszaverő anyagba vájt lyuk mérete kisebb, mint a fény hullámhosszának a fele! Ilyen esetben még akkor sem tud messzire átjutni a fény, ha egyébként nem túlzottan monokromatikus. Pontosabban az történik, hogy a lyuk (vagy lyukak!) mögött kb. hullámhosznyi távolságban exponenciálisan csökkenő amplitudóval elhal a fény. Vagyis egy kissé "átkukucskál", de nem tud tovább menni (tehát visszaverődik, vagy elnyelődik). Ugyanakkor ha az exponenciálisan csökkenő amplitudójú tartományba belemártunk egy a fényt jól elnyelő anyagot, akkor abban mégis elnyelődhet.
A Wheeler kísérlet eredménye ugyanaz, mint a klasszikus 2-réses interferencia kísérleté, ami egyúttal megegyezik a kvantumfizika jóslatával. A Wheeler kísérlet lényege, hogy átmenetileg makroszkópikus távolságra visszük egymástól a fénynyaláb 2 felét, ami mindaddig nem akadálya az interferenciának, amíg nem lépjük túl a koherenciahosszat. Ha túllépjük, akkor eltűnik a jellegzetes 2-réses interferencia, és 2 db 1-réses kép összegét kapjuk.
Kérdezed:
"Mint mondtad mashol is, foleg a res szeleinel erdekes a dolog, en ugy kepzelem mintha a foton a res szeleinel levo anyag kozelsege miatt valtoztatna iranyt, ebben az esetben pedig erdekes lehet, hogy ebben a kolcsonhatasban valtoztat-e allapotot a foton. "
Golyóként is nyugodtan változtathatna. (Ezért is van az, hogy az 1-réses kísérlet nem döntő bizonyság a fény ördögien gonosz hullámtermészetére (:-)))...)
Kérdezed:
"Nem, kifejezetten arra vagyok kivancsi, hogy ha ket 1 reses kiserletet csinalunk, es kozben csak a fenyforras tipusat valtoztatjuk, akkor vajon a ket kiserlet ugyanazt a mintazatot fogja-e adni. Vagyis gyakorlatilag arra lennek kivancsi, hogy a feny ezen tulajdonsaga fugg-e a fenyforras mibenletetol. ha ugyanis igen, akkor ez azt jelentheti, hogy a fotonoknak/fenynek olyan parameterei is vannak amirol en nem tudok. ami mellesleg abszolut nem kizart ;) "
Csak a fény spektrumától függ, vagyis a frekvenciájától, illetve frekvenciáitól.
Kedves Linkelek!
Írod:
"Amit a kétréses kisérlet a leirásod szerint bizonyitani látszik??? a ?foton? hullámként terjed. Mikor ez a hullám találkozik valamivel, akkor ott egy ponton elnyelődik."
Majdnem. A pontosítás: a foton csak akkor nyelődik el, ha olyasmivel találkozik, ami (a megmaradási tételek, valamint az ún. kiválasztási szabályok alapján alapján) elnyelni képes.
Kérdezed:
"Minden konkrétum nélkül a terjedést úgy képzelem el, 1 elemi fényegység esetén, mint egy felfújódó léggömböt. A középponttól egyenletesen fújódik fel minden irányban. Mikor hozzáér egy kellően éles tárgyhoz, abban a pillanatban szétpukkad, tehát a felülete megszűnik létezni a külvilág számára. Csupán az éles tárgy és a léggömb találkozásánál mutatható ki, hogy igen, itt gyakorolt egy kis nyomást az éles tárgyra rövid ideig. Igy működik a fény? Ennél jobb hasonlat nem jut most eszembe. "
Háááát, a hasonlatokkal mindig baj van (:-(((. A Tiéddel pl. az, hogy a fény (a lufi) nem egy pillanat alatt nyelődik el (semmisül meg) a tüskéhez érve, hanem egy bizonyos idő alatt.
Az én legjobb hasonlatom a kvantumos és a hullámos tulajdonságok összebékítésére a következő:
Képzeljünk el egy kádat, amelyben mindig van valamennyi víz, és a víz szintjének magasságában többfelé is van benne lefolyó, de olyan, amelyik csak egész pohárnyi adagokban engedi távozni a vizet!
A fenti rendszerre igazak lesznek a következők:
- Ha beleöntesz a kádba (mint hullámtérbe) egy pohár vizet, akkor azt vissza is nyerheted. Ha 2 pohárral öntesz bele, akkor 2 pohárnyit nyerhetsz vissza, stb.
- De nem igaz, hogy az eredeti pohár vizet kaptad vissza, mert a pohár víz a kádban elkeveredik, vagyis nem őrzi meg folytonosan az önazonosságát.
- A kádban a víz hullámként terjed, vagyis ha több lyukon is átmehet egyik térrészből a másikba, akkor azokon mind át is megy.
- Egyszerre több lefolyónál is megindulhat a lefolyás folyamata, de mert csak egész pohár víz folyhat le, a lefolyók konkurálnak egymással.
- Sikertelen lefolyási kísérletnél a víz visszajut a kádba, természetesen időkésés után.
- A hullámtér különböző helyein lévő lefolyók nem egyformán vannak jó helyzetben a lefolyás szempontjából.
- A lefolyók is különbözhetnek fajtájukra és állapotukra nézve.
Kérdezed:
"Az ernyő csak a gömbfelület egy tetszőlegesen kicsi részét takarja el a gömbfelületnek. A kérdés az, vajon az ernyőn fogunk -e sokkal több felvillanást észlelni, mint amennyit az általa takart gömbfelület egyébként kapna? Sőt, akkor már sarkitsunk: ha úgy terjed a fény, mint a fentiekben irtam, nem kellene -e az összes egyesével kibocsátott fényegységet az ernyőn regisztrálni? Csupán azért, mert közelebb van a fényforráshoz? "
Végre értem a kérdést (:-))). Na szóval, ez attól függ, hogy az ernyőn mekkora előszeretettel nyelődik el a fény, ugyanis amíg egy lassú elnyelődési folyamat tart, addig a fény odaérhet a távolabbi gömbfelszínhez, ahol esetleg gyorsabban elnyelődik. Ha nincs nagy különbség az elnyelődési időben, akkor tényleg az van, hogy a közelebbi helyen fog elnyelődni a fény, ami tulajdonképpen megfelel az árnyékolási effektusnak.
Kérdezed:
"Wheeler féle kisérletet valóságban nem próbáltak még?"
De, tudomásom szerint igen.
Lényegében a teljes 4Pi térszöget is vizsgálták már pontszerű fényforrás mellett. Ilyenkor mindenütt egyenletesen ugyanaz a felvillanások gyakorisága, tehát nincs gyűrűrendszer.
Igazabol engem pont a res-el vegzett kiserlet erdekelne (ha jol ertem ez a 4Pi-s vizsgalat nem az), ebbol ugyanis annyi latszana, hogy a resben elteritett fenysugar/reszecske allapota megvaltozhat-e csak magatol az elteritestol. Mint mondtad mashol is, foleg a res szeleinel erdekes a dolog, en ugy kepzelem mintha a foton a res szeleinel levo anyag kozelsege miatt valtoztatna iranyt, ebben az esetben pedig erdekes lehet, hogy ebben a kolcsonhatasban valtoztat-e allapotot a foton.
De a kérdésed talán inkább arra vonatkozik, hogy mi van akkor, ha a 2 rést 2 különböző (noha hasonló) fényforrás világítja meg?
Nem, kifejezetten arra vagyok kivancsi, hogy ha ket 1 reses kiserletet csinalunk, es kozben csak a fenyforras tipusat valtoztatjuk, akkor vajon a ket kiserlet ugyanazt a mintazatot fogja-e adni. Vagyis gyakorlatilag arra lennek kivancsi, hogy a feny ezen tulajdonsaga fugg-e a fenyforras mibenletetol. ha ugyanis igen, akkor ez azt jelentheti, hogy a fotonoknak/fenynek olyan parameterei is vannak amirol en nem tudok. ami mellesleg abszolut nem kizart ;)
Kérdezed:
"1 A rés mögött elhelyezett ernyőn mekkora a csikrendszer kiterjedése? ..."
Jól gondolod, mert a fény hullámhosszától, a rések távolságától (illetve méretétől), és a képernyő távolságától függ a csíkrendszer kiterjedése.
Írod:
"Nem teljesen tiszta az, hogy 1 db kibocsátott foton esetén, miért hol itt-hol ott vannak az ernyőn felvillanások."
Tényleg "nem teljesen tiszta", sokat és sokféle képpen lehet rajta gondolkozni, de a lényeg az, hogy tudjuk: ez történik. (Ha nem vetődik fel a kísérlettel kapcsolatban elemibb probléma, akkor később még visszatérhetünk rá.)
Írod:
"Ez tulképp mindegy is, de olyat próbáltak már, hogy nem résre hanem mondjuk pontra vetitették a sugarat? Akkor csikrendszer helyett koncentrikus körök lennének? "
Próbálták, és pomntosan azt kapták, amit vársz!
Írod:
"Az nem tiszta, hogy hogyan világitják meg egyszerre a két rést. Közéjük lövik a fénysugarat? "
Nem. A fény hullámként úgy terjed, hogy ha egyetlen kiinduló pontja van, akkor minden irányban megy (gömbhullámként), amely elég távol a forrástól síkhullámhoz hasonlít. Ez a síkhullám a terjedési irányra merőleges síkban kiterjedt, szóval nyugodtan meg tud világítani egyszerre több különböző helyet is.
Kérdezed:
"Mi történik akkor, ha a két rés egymástól való távolságát növeljük? Mekkora távolságig van különbség a kapott kép, és a külön külön felvett egyréses képek egymásrahelyezéséből kapott kép közt?"
Egészen addig növelhetjük a távolságot, amíg az optikai utak közötti távolság meg nem haladja az alkalmazott fény koherenciahosszát. Szóval egy adott fény esetében létezik egy maximális távolság, ameddig működik az effektus. (A fény koherenciahosszát a spektruma határozza meg.)
Folytatod:
"... (Ezt úgy képzelem el, hogy periodikusan kell lennie olyan helyeknek, ahol a kétréses kisérlet képe megegyezik az egyréses képek kisérletének összegével.) "
Legfeljebb csak bizonyos hasonlóság lép fel, amikor a 2-réses kísérlet 2 nagyon keskeny résének a távolsága éppen annyi, mint az 1-réses kísérletben szereplő kissé szélesebb résének szélessége. (Magyarán, az egyetlen rés _szélei_ hasonlóan viselkednek, mintha ott egy-egy rés lenne.)
Fantázia 1:
"Amit a kétréses kisérlet a leirásod szerint bizonyitani látszik??? a ?foton? hullámként terjed. Mikor ez a hullám találkozik valamivel, akkor ott egy ponton elnyelődik. Tehát vmi olyasmit képzelek el, hogy az 1db foton minden irányban azonos sebességgel terjed gömbfelületszerűen, s mikor ez a "hullám" elér egy őt felfogó közeghez, akkor abban pontszerűen elnyelődik... Igaz ez? "
A szöveg második részével egyetértek, az első fele nem tetszik, ugyanis semmi sem bizonyítja azt, hogy amikor terjed a fény, akkor fotonok mozognának benne!
Kérdezed:
"Mi történik, ha az egyik ilyen területen, ahol csik alakult ki, a rés felé nyújtunk előre egy kissebb ernyőt? Itt fog "lecsapódni" az összes foton? Tehát az ernyő többi része nem kap semmit? Mertha a hullám 1 pontban gyűlik össze, az vmi ilyesmit jelentene... "
Nem biztos, hogy jól értelek, de ha az előre nyújtott ernyőcske eléggé eltakarja távolabbi ernyőt, akkor nyilván csak rajta lehetnek felvillanások.
Kedves emp!
Igen, a megadott linken található szöveget szerintem is érdemes elolvasni. (A fő érdem Vassy Zoltáné, én csak javítgattam rajta.)
Kedves Syg!
A modelled valóban nem vadonatúj, mert Schrödinger "vivőhullám elméletével" rokon. (Azért ez inkább dícséret, mint bírálat (:-)))...)
Kérdezed:
"1. vegeztek-e olyan kiserletet, hogy a fenyt nagy sebesseggel mozgo anyagon vezettek at. ilyenkor ugye elmeletileg ha a feny reszecske tipusu, akkor ez az anyag elteriti, hullam tipus eseten pedig nem (legalabbis igy gondolom) "
Végeztek, mégpedig elsősorban a fénysebesség nagyságát vizsgálandó (lásd a relativitáselméletet!). Ha a fény számára átlátszó a közeg (víz, üveg, stb.), akkor az nem hiúsítja meg az interferenciát. De hasonló jelenség repülö részecskék esetén is létrejöhet (channelling-effektus).
Kérdezed:
"2. kiprobaltak-e az 1 reses kiserletet felgomb alaku fotolemezzel. ebben az esetben elmeletileg mivel a restol egyenlo tavolsagra van a lemez mindenhol, nem szabadna csikozodasnak lennie, kerdes, hogy van-e.. vagyis az elteritestol fugg-e a foton allapota.. "
Lényegében a teljes 4Pi térszöget is vizsgálták már pontszerű fényforrás mellett. Ilyenkor mindenütt egyenletesen ugyanaz a felvillanások gyakorisága, tehát nincs gyűrűrendszer. Ha azonban lemennek olyan rövid hullámhosszra, amely nagyságrendileg egybeesik az atomok méretével, akkor ismét megjelenik a diffrakciós kép (lásd Röntgen-diffrakciós fázisanalízis).
Kérdezed:
"3. kiprobaltak-e kulonbozo fenyforrasokkal a dolgot. elmeletileg a foton az foton, kerdes hogy a gyakorlatban a 2 reses kiserletben kulonbozo tipusu fenyforrasok eseten ugyanolyan lesz-e a mintazat. "
Kipróbálták különböző fajtájú fényforrásokkal is, elsőként egy gázkisülési lámpa valamelyik frekvenciájú komponensével. (Manapság inkább lézereket használunk.)
De a kérdésed talán inkább arra vonatkozik, hogy mi van akkor, ha a 2 rést 2 különböző (noha hasonló) fényforrás világítja meg? Ökölszabályként az igaz, hogy csak ugyanazon fényforrásból származó fénysugarak tudnak megfelelően interferálni egymással, mert az interferenciához a frekvenciáknak azonosnak kell lenniük. Ez utóbbit viszont ma már úgy is el tudjuk érni, hogy 2 lézert egymáshoz hangolunk. Ha ezt megtettük, akkor a jellegzetes 2-réses interferenciát kapjuk.
Nem hiszem hogy uj modellt alkottam, csak mashogy fogalmaztam meg a mar amugy is tudott dolgokat, ezert is irtam hogy storno :)
Nos azert kozben gondolkoztam a dolgon es tobb kerdesem is lenne..
1. vegeztek-e olyan kiserletet, hogy a fenyt nagy sebesseggel mozgo anyagon vezettek at. ilyenkor ugye elmeletileg ha a feny reszecske tipusu, akkor ez az anyag elteriti, hullam tipus eseten pedig nem (legalabbis igy gondolom)
2. kiprobaltak-e az 1 reses kiserletet felgomb alaku fotolemezzel. ebben az esetben elmeletileg mivel a restol egyenlo tavolsagra van a lemez mindenhol, nem szabadna csikozodasnak lennie, kerdes, hogy van-e.. vagyis az elteritestol fugg-e a foton allapota..
3. kiprobaltak-e kulonbozo fenyforrasokkal a dolgot. elmeletileg a foton az foton, kerdes hogy a gyakorlatban a 2 reses kiserletben kulonbozo tipusu fenyforrasok eseten ugyanolyan lesz-e a mintazat.
annak ki nem ismeri, ajánlom figyelmébe ezt a linket: http://alag3.mfa.kfki.hu/dcsabas/velemeny/science/0002_001.htm
DcsabaS_ szerénysége biztosan tiltja, hogy itt is elhelyezze, bár lehet, hogy ezt tenné legszívesebben. én egy másik topicban találtam és nagyon örültem neki. kösz Csaba
Mindenféle komplikált modelleket lehet alkotni, de ahhoz, hogy tudományos szempontból becsületük legyen, olyan következtetésekre kell vezetniük, amelyek meglepőek, és mégis megfigyelhetőek. Mert ha egy komplikált modellből csak olyasmikre tudunk következtetni, mint egy egyszerűbből, akkor mellőzni fogjuk (noha nem tekintjük tévesnek), ha pedig még olyasmikre is következtethetünk, amit a tapasztalat cáfol, akkor tévesnek is tekintjük.
ahh ertem mar.. es az nem lehetseges, hogy hullam ES reszecske is van, amelyek raadasul kolcsonhatasban is vannak egymassal.. amit latunk az tulajdonkeppen a reszecske, a ketreses esetben viszont a hullam is befolyasolja a reszecske iranyat/allapotat.. bar az iranyvaltoztatast nehezen tudom elkepzelni, de allapotvaltozas lehetseges konnyeden. Termeszetesen mielott valaki belekotne a hullam+reszecske egyszerre csak modell es nem azt jelenti hogy mindketto jelen van..
Kérdezed:
"Nem fordulhat az elo, hogy a foton reszecskek egymasra valamilyen hatassal vannak? Peldaul ha ket kulonbozo resen athaladt reszecske utkozik egymassal, illetve igen kozel halad egymashoz, konnyen lehetne, hogy megvaltozik az allapotuk/iranyuk.. ebben az esetben elkepzelheto mas mintazat mint a ket res eredoje, nem? vagy csak en nem ertek valamit? "
Azért nem fordulhat elő az, amire kérdezel, mert a fény intenzitását annyira lecsökkentik, hogy egyszerre ne lehessen 2 különböző foton a rések körül. Erre van kihegyezve a kísérlet!
A részecske-hullám dualizmus (de Broglie) elve szerint minden részecskére igaz a 2-réses kísérlet eredménye, de ebben az általánosságban nincs ellenőrizve.
Bizonyos elemi részecskékre viszont igen, így pl. elektronra, protonra és neutronra. (Állítólag He atomokra és H2 molekulákra is, de ez nem biztos.)
Kérdezed:
"A fényről, meg úgy értem, hogy a visszavert fénysugár oltsa ki a még nem visszavert sugarat!?!? Lehetséges? (7)"
A kérdésedet továbbra sem értem tökéletesen, de leírok egy dolgot, ami talán előbbre visz:
Haladjon egy fénysugár számára átlátszó közegben! A haladása úgy történik, hogy a hullámtér minden pontja mindenfelé tartó elemi hullámok kiinduló pontja, majd ezen elemi hullámok interferálnak egymással (Fresnel-elv). Ez történetesen azt jelenti, hogy a fénysugár azért alszik ki a maga mögött hagyott tartományban, mert a visszafelé terjedő elemi hullámok (interferencia révén) éppen kioltják az előre felé haladókat!
(Vagyis ahhoz, hogy az előre menő fénysugárnak vissza menő elemi hullámai is legyenek, NEM kell a fénynek valami különös dologról visszaverődnie!)
Kérdésedre tehát leginkább azt mondhatom, hogy az akadálytalanul előreengedett fény esetében éppen az történik, hogy a fénysugár "visszaverődő" része pont kioltja a még nem visszaverődöttet.
Most vajon milyen eredményre számíthatunk? Ha a fény korpuszkulák árama, akkor azok mindegyike nyilván vagy csak az egyik, vagy csak a másik résen át tud haladni. Így az interferencia csíkrendszernek egyszerűen az összegének kellene lennie annak, amit külön az egyik, illetve a másik rés produkálna.
Bocs de ezt nem igazan ertem.. Nem fordulhat az elo, hogy a foton reszecskek egymasra valamilyen hatassal vannak? Peldaul ha ket kulonbozo resen athaladt reszecske utkozik egymassal, illetve igen kozel halad egymashoz, konnyen lehetne, hogy megvaltozik az allapotuk/iranyuk.. ebben az esetben elkepzelheto mas mintazat mint a ket res eredoje, nem? vagy csak en nem ertek valamit?
