Na sziasztok újra.
Igazán örülök a sok okos hozzászólásnak.
Nagyon szépek azok az elvek amelyeket a sok gyerek vállalalása érdekében megfogalmaztatok. Szivből kivánom, hogy legyen is erőtök, energiátok és türelmetek megvalósítani.
A topic ötlete azért született, mert én egy ellentétes példát láttam a környezetemben: csupán egyházi parancsra születtek a gyerekek, az apa menekült otthonról, de szemforgatóan védte az álláspontját. Ha nem kapják meg a gyerekek a törődést és szeretetet akkor ez csak egy futószalagon müködő gyerekgyár. Erre voltam kiakadva.
Én nem globálisan sokgyerek ellenes vagyok.
Viszont az meg sajnálatos tény, hogy a körülöttünk lévő világ egyre kevésbé tolerálja és támogatja a sok gyermekes családokat.
De azért a lumpenek családipótlékért szülése is tény marad.
Tehát a kérdésnek számomra nincs végső konklúziója: az okok és okozatok pont olyan szinesek és változatosak mint bármi más ezen a földön.
Most sikerült végigolvasnom a topicot (bár nem hosszú...), és hadd szögezzem le az elején, hogy nekünk is... (kell)
Az elsőnél tartunk (holnapután lesz a lány három hónapos), és ő is bizonytalan helyzetbe született. Feleségem nem magyar állampolgár, intézzük a papírjait, de nagyon lassan megy, sem gyest, sem anyasági támogatást nem kapunk emiatt... Albérletben lakunk, szülők mindkét részről nagyon messze laknak, nagyon keveset tudnak segíteni. Fizetés csak a következőig elég, félrerakni nem igen tudunk, bár azért amire szükségünk van, meg tudjuk venni.
Nagyon sokan nem vállalták volna el ilyen körülmények között a gyereket, vagy sokáig dilemmáztak volna. Nálunk fel sem merült ez, örültünk, hogy jön (bár kicsit későbbre szerettük volna), és mindketten nagyon sokat foglalkoztunk/foglalkozunk vele kezdetektől fogva (már az anyaméhben is). Habár keveset tudok vele lenni, azért igyekszem minél jobban kivenni a részem a vele való foglalkozásból és a házimunkákból is - szerintem ez is mindkét ember feladata - és nem azért csinálom, mert kötelező lenne, hanem mert szeretem a feleségem, és szeretném megkönnyíteni az ő dolgát is, segíteni neki, amit lehet.
Amit már most három hónap után tudok, hogy nincs nagyobb boldogság az életemben, mint amikor a lányom rámnevet és jókat "beszélgetünk" egymással. És azt hiszem, ez így lesz a második, a harmadik, a sokadik gyerekkel is. Mert többet is szeretnénk - bár nem határoztuk meg, mennyit...
Hiszek benne, hogy ha valóban igyekszünk, és mindent beleadunk mi ketten, akkor sikerül olyan szeretetteljes környezetet biztosítani majd a gyermekeinknek, ahol nem a pénz, az anyagi dolgok jelentik a boldogságot, hanem a család, a testvérek, az egységünk. A szeretet. Persze a pénz is fontos valamennyire, de azt hiszem az alapvető anyagi hátteret meg tudjuk teremteni, hogy ne kelljen nélkülözni, a többin meg szeretettel, kreativitással, jó barátokkal túl lehet lépni.
Nekem/nekünk ez sokkal többet jelent. Persze jó lenne sokat utazni, érdekes helyeket, országokat, embereket látni, sok mindent megvenni. De amikor irigykedni kezdenék azokra, akik ezt megtehetik, akkor elég a lányomra gondolni (és a leendő testvéreire), és máris tudom, hogy ez az, ami igazán örömet jelent az életben.
Szerintem ez az egyik legfőbb oka, miért kell a sok gyerek. Azért, mert szeretetet adni és szeretetet kapni jó. A legjobb. És a szeretet bölcsője elsősorban a család. És ha a gyerekeimnek sikerül ezt megtanítani, vagyis inkább a saját életünkkel megmutatni, akkor nem fogok aggódni miattuk, a jövőjük miatt, mert akkor ők is meg tudnak majd élni, és ők is boldog családban fognak élni.
1. Kicsi Emmával alapjában egyetértek, persze ezt napok óta készülök leírni, de az ember mindig hamarabb áll le vitatkozni, mint egyetérteni. :-)) Ugyanakkor nem nagyon könnyű jól bemérni az ember, a párkapcsolat teherbíró képességét.
Tapasztaltam, hogy az ember olyan terhek elviselésére is képes lehet, amit előtte nem tudott volna elképzelni, máskor pedig olyan apróságokon elbukik, amit megintcsak nem tudott volna elképzelni.
2. Tulipánfejű kérdése:
Hátráltató tényezők:
- családi nehézségek (idős, beteg szülők, rokonok),
- negatív gyerekkori élmények (érzelemszegény család),
- betegségek, egészségi problémák,
- szegénység, súlyos anyagi problémák (ez is nagyon viszonylagos, ki mit él meg így),
- a szakmai karrierre való erős vágy, (ez lehet egy "nagyon jó ügyintéző"-i "cím"-re való törekvés is),
- az anyagi biztonságra, jólétre való erős vágy,
- bármilyen hobbi, ami nagyon erősen igénybeveszi az ember fantáziáját, idejét, energiáját (pl. versenysport, a társaságban való szórakozás egy bizonyos fokon túl, utazási vágy, stb),
- a többi ember véleményéhez való erŐs alkalmazkodási vágy... (Ez a mai magyar társadalom nagy részében szvsz gátló tényező.)
- a kötöttségektől való félelem,
- a stabil belső értékrend hiánya,
stb.
Az elején az objektív, külső dolgokat próbáltam összeszedni, utána a személy jelleméből, értékrendjéből fakadó dolgokat.
Mindenütt igyekeztem hangsúlyozni, hogy "erős", "bizonyos fokon túl", stb. Ugyanis ezek természetes vágyak, ambiciók mindannyiunkban, az egész akkor válik a nagycsalád gátjává, ha uralkodó értékké válik. Visszatérve ugyanis kedvenc rögeszmémhez, az életünket értékek egymáshoz való vizsonya alakítja. Ha az én értékrendemben a tudományos fokozat, a jó autó, az utazás, a szép lakás, a baráti kör fontosabb a sok gyereknél, akkor ez ebből a szempontból gátló tényező. Hangsúlyoznám: ezek önmagukban szvsz mind jó dolgok, mint ahogy szvsz a nagy család is az, a kettő egymáshoz való viszonya dönti el, hogy hány gyereket akarunk nevelni. Ha pedig a gyerek nagyon fontos értékké válik, akkor akár az egészségét, az életét is feláldozza érte az anya (tipikusan az anya).
Segítő tényezők:
- viszonylagos anyagi biztonság (sokféle szinten lehet kielégítő),
- megoldott lakáshelyzet (ez is nagyon sokféle szinten lehet megoldott),
- a fenti relatív értéksorrend olyan felállásban, amikor a család, a gyerekek jelentenek fontos értéket,
- a nagycsaládot értéknek tekintő családi, baráti közösség,
- ha valaki megélte, élvezte a szeretetteljes emberi közösségek örömeit,
- ha az első gyerekkel a terhesség, a gyermekágy, a csecsemőkor jól sikerült (pozitív élmények maradtak), stb.
Kedves kicsi emma!
Arra kérnélek, szedd össze azokat a szempontokat, körülményeket, tulajdonságokat, amiket úgy értékelsz, hogy
a) segítenek
b) hátráltatnak abban,
hogy valaki(k) sikeresen neveljenek fel sok gyereket, vagyis egy nagycsaládot.
Szeretnék másokat is biztatni arra, hogy a tapasztalataitokat megosszátok.
Előre is köszönöm: T.
Én úgy érzem, hogya házasság, a jó házasság az alapja családnak. És hogy a gyerekek is abban a családban boldogok, amelyikben a szülők közt rendben vannak a dolgok. nem a felszínen, hát persze minden házasság nagy küzdelem, hanem a mélyben, úgy igazából. És azt gondolom, hogy a házasságok, szóval a férfi és nő erős kapcsolata, hogy ez jogosít fel arra, hogy gyerekelegyen az embernek. Mi annyi gyereket szeretnénk, amennyit a házasságunk elbír, amennyit szeretetben é odafigyelésben fel tudunk nevelni, amennyinek örülni tudunk. Szerintem egy átlagos embernek hét gyerekre odafigyelni már nem könnyű. A szüleim sem tudtak mind a hetünkre odafigyelni, szerintem kicsit túlválallták magukat. De tudok olyanokat, akiknél teljesen rendben van a kilenc gyerek. Meg olyat, akinek nem lett volna szabad a harmadikat megszülni. Szerintem nem külső dolgok - anyagiak, lakás, támogatások mittumén - az elsőrendűek, hanem a család kiegyensúlyozottsága. És hát ez nagyon különböző.
Nagyon érdekes volt újra végigolvasni ezt a régi topicot. Olyan érdekes, hogy van néhány begyöpösödött, esztelen idea, amit magukat liberálisnak hívő emberek tömege bír szajkózni - ilyen ez az eredeti felvetés is, hogy csak a lumpencigányalkoholistáknak meg a katolikusoknak van sok gyerekük. Oh istenem, anyira fájdalmasan korlátoltak bírnak lenni néha éppen ezek a nagy konzervativizmus-ellenes emberek, nem? Na mindegy.
Mi heten voltunk/vagyunk. Kétségkívül katolikusok vagyunk, és más bűneink is vannak valószínüleg.
Mióta férjhez mentem, sokan kérdezik tőlem, mi hány gyereket akarunk. Sokat gondolkoztunk is ezen. És azért írom le, hogy mire jutottunk, mert ezekkel az érvekkel még nem találkoztam itt a topicban. Csak új lapot nyitok, mert a túl hosszúakat nem engedi át nálam a gép. Mindjárt folytatom.
kicsi emma
Sziasztok!
annyira örülök, hogy felhoztátok újból ezt a topikot és ilyen jó dolgokat írtok!
Két mosás és mosogatás között bennem is sokszor csak a vízió tartja a lelket, hogy milyen jó lesz majd, ha mindig ránknyitja valaki az ajtót, meg időnként jó sokan összejövünk egy nagy asztal körül. Lehet, hogy ez sokaknak gejl, de ez legyen az ő bajuk.
haliho, a negyvenes anyuka és apuka ismerőseidnek minden jó kívánok, és köszönöm, hogy leírtad, mert hasonló terveket dédelgetek én is.
eszkija, neked is köszönöm az őszinteségedet. Azt gondolom, hogy megbánva első rossz döntésedet és a másodiknál jól döntve végül is győztél.
Egyébként az adólevonási lehetőség nekünk is jól jött, bár a megugrott élelmiszerárak a mi folyamatosan növekvő szükségletünkkel karöltve a többlet nagy részét felszippantották. Úgyhogy összességében nem hiszem, hogy a gyerekvállalás gazdaságilag racionálisan indokolható lenne. Túl hosszú megtérülési idővel, túl sok kockázattal (pl. pótlólagos és előre nem tervezhető ráfordítások, inflációs bizonytalanság) kell számolni a többi tőkebefektetéshez viszonyítva :-)
Szió Halihó!
Előszőr sok boldogságot és főleg jó egészséget kivánok Nekik!
Aki pedig ezért bárkit is bolondnak néz, hát annak úgy kell. Főleg ha nem neki kell gondoskodia a gyerekekről. Ha valaki ilyenkor nem tud örülni a másik örömének, akkor legalább hallgatni tudjon.
Más dolog, ha valaki felelőtlenül szüli a gyerekeket, bár erről sokat nem irnék, mert ahogy olvastam ezt már kitárgyaltátok. Egyébként azon érdemes elgondolgodni, hogy kinek mi a felelőtlenség, mert ahány ház annyi szokás, és nem biztos, hogy egyformán tartjuk fontosnak az életben a különböző dolgokat. (Tanittatás, lakáskörülmények, életkörülmények stb. ) Én azt is el tudom képzelni, hogy azokban a családokban ahol rém nagy a szegénység, de az egész család nagy szeretetben él, ők bármennyit gyerekek felvállalnak, mert nekik az életben csakis ez a fontos. Minden nézőpont kérdése.
Egyébként nagyon érdekes lenne, ha a szekszárd környéki 2o gyerekes családból valaki hozzászólna.
Én csak olvastam a történetüket, de meggyőződésem, hogy az az apa és anya a világ legtehetségesebb emberei közé tartoznak.
Témába vág:
Ma hajnalban megszületett a barátomék negyedik kisfia, a hetedik gyermek a családban! A legnagyobb idén érettségizett, felvételizik. Na, asszem őket is sokan bolondnak nézik, pláne, hogy az édesanya már 45 körül van, a papa pedig 48. Ők pedig örülnek.... (és mi - a barátai - is :-)))
A viziód talán sokaknak gejl, de sokszor nagyon igaz. Valahol már leírtam (lehet, hogy épp ebben a topikban?), hogy soha nem fogom elfelejteni amikor egyik karácsonykor apósom végignézett a 6 gyerekén a menyeken, vejeken, unokákon, és csöndesen azt mondta: visszanézve ezért érdemes volt élni. Hozzátartozik, hogy szakmailag sikeres ember volt, köztiszteletben állt, nem valami pótszer volt számára a család.
Ugyanakkor az ember arra is fel kell készüljön, hogy ha senki nem nyitja rám karácsonykor az ajtót, akkor is érdemes volt, csak valami(ke)t elszúrtam/elszúrtunk. Talán ismered, Örkénynek van egy egypercese a szoptatásról, az úgy emlékszem szépen kifejezi, hogy mindkét fél megelégedésére szolgált a dolog, a későbbiektől függetlenül.
Miért kell a sok gyerek és kinek?
Van egy jövőképem. Ülönk a megteritett hatalmas asztalnál kettecskén a párommal karácsonykor és akkor sorra jönnek a vejek a menyem és az unokák az unokavejek, unokamenyek és a dédunokák és szépen megtelik a hatalmas családiebédlő.
És akkor mi ketten összemosolygunk, hogy na mi sem voltunk itt ezen a földön hiába.:o)))
Hú, de nyálas ...., de azért rém jó elképzelni.
Remélem igy is lesz!
Megvallom a gyerekek születésében a közgazdasági és hazafias meggondolások soha nem voltak szerepet játszók. Pedig szeretem a hazám máshol nem tudnék élni.
Azt hiszem semmi különösen okosat nem tudok írni, de ha már megszólítottál... (az én írásom apropóján léptél be)
Szóval én azt hiszem, hogy az életben vannak az elvek és vannak időnként kivételek. Hiszen az élet sokkal sokszínűbb annál, hogy 4-5 szóban vagy mondatban elintézhető lenne. Amit én írtam az az elv, amit továbbra is vallok: egy gyerek vállalása akkor jó döntés, ha két ember együtt vállalja. És vannak kivételek, ilyen a Te eseted is. Kivétel abból a szempontból is, hogy Te tulajdonképpen nem a klasszikus módon - előre, teherbeesés előtt - vállaltad a gyereket, hanem a teherbeesés után. Ami egy új szituáció. Itt már két rossz közül kellett választani. Vagy a férjeddel vállalod a feszültséget, vagy a gyereked életét oltod ki.
Amikor én annak idején leírtam, hogy sok mindenért nagyon tisztelem azt, aki felvállalta, hogy azért ment abortuszra, mert nem tukmálhatja a férjére a gyereket, nem írtam (legalábbis remélem, nem kerestem vissza), hogy egyetértek a döntésével. Én ugyanis eddig a legrosszabb ízű, legkeményebb vitámat itt a neten éppen a miatt folytattam, hogy nem értek egyet az abortusszal (kivéve a szélsőséges eseteket). A szempont az, amit fontosnak gondoltam idehozni, az a szempont, hogy a gyerek két ember, az emberpár ügye. Nem kizárólag az anya dolga (és persze nem csak az apáé). És ebből a szempontból fontosnak tartottam, hogy a nő beleszámította a férjét is. Ugyanakkor örülök neki, hogy Te így döntöttél, szintén felmérve és figyelembe véve a férjed véleményét, ha nem is annak adtál elsődleges prioritást, és külön nagyon örülök, hogy nálatok ilyen jól sült el a dolog, a férjed is örül a fiának. Igaza volt valamelyik előttem szólónak, hogy egy hosszú szeretetteljes párkapcsolat valószínűsíti, hogy a dolog jól fog elsülni, de ez előttem semmit se von le a Te vállalásod értékéből. Te nem tudhattad, hogy mikor, mennyi idő után, hogyan végződik a pároddal ez a feszültség. Nyilván bele kellett azt is számítanod, hogy valamekkora valószínűséggel, összeveszés, elhidegülés is lehet a dologból. Hála Istennek jól sült el!
Részemről köszönöm, hogy leírtad a történetedet, szvsz kerekebb lett tőle az egész topik.
Nekünk egyelőre két gyerkőcünk van, egy 4 éves nagylány és 7 és fél hónapos kisfiú, és egyet még mindenképpen szeretnénk, de inkább kettőt. Nekem egy öcsém van, a páromék hatan vannak testvérek. Apósom meghalt, mikor a legkisebb ment iskolába, anyósom kórházi ápolónő. A hat gyerekből ma már 4-nek diplomája (orvos, mérnök) és szép saját családja, lakása van, a két "kicsi" még egyetemista. És otthonról a szereteten kívül nem sok mindent kaphattak útravalóul. Karácsonyra mindenkinek jutott egy pár zokni vagy egy tábla csoki. És mégis boldogok voltak. Szvsz egyáltalán nem a pénzen múlik.
Én nagyon jól megvagyok az öcsémmel, és örültem volna, ha lenne még testvérem.
Amikor megkérdezik tőlünk, hogy ugye nekünk már nem lesz több, és mi erre azt mondjuk, hogy de, szeretnénk még, akkor az esetek többségében vagy kereken megmondják, hogy nem vagyunk normálisak, vagy összesúgnak a hátunk mögött. Nincs milliós autónk, nyaralónk stb. Van házunk, két kutyánk, homokozónk. Nem utazunk repülővel távoli földrészekre, de idén bepakoljuk a gyerekeket, kutyákat és irány Skócia lakókocsival. :-) Nem vet fel a pénz, de okosan jut mindenre, persze nem veszzük Bécsben a gyerekruhát, és nem járunk luxus-partykra. Hamarosan talán építkezünk, mert a mostani ház két szoba, elférünk, de ha jön a többi baba, kell a több hely. Mikor a 4 évest megkérdeztem milyen házat szeretne, akkor azt mondta egy szobásat, hogy mind együtt aludjunk egy nagy ágyban :-)).
Ismerős család, nagyon sokat dolgoznak, rengeteget keresnek, két sokmilliós autó, új ház stb., a pici fiú három éves múlt. Testvére nem lesz a szülők szerint azért, hogy ne kelljen majd többfelé osztani a vagyont. Mindenki másképp csinálja, az idő múlásával biztos kiderül kinek van igaza.
Szerintem a gyerek egy kiapadhatatlan boldogságforrás, még akkor is, ha eleszi a csokit és kinövi a ruháját, ha összekeni a frissen felmosott padlót, és amikor megnevetteti a héthónapos testvérét, és arra ébredsz, hogy ketten kacagnak teli torokból a szomszéd szobában. Hát ezért kell a gyerek, több is. Nekünk legalábbis.
szalka
Elviekben igaz, amit irsz, csak nálunk az bibi, hogy a férjem mereven ragaszkodott ahhoz, hogy ne szülessen meg.Pusztán azért mert megállapodtunk benne. Ez nem vicc, tényleg erre hivatkozott, meg természetesen féltette a már megszokott kényelmét. Egyébként félre ne érts! Imádom a párom 22 éve vagyunk együtt és még meg is értettem üt. Megértettem, ugy érzi becsaptam mert nem tartom az igéreteme, miszerint elvetetem ha véletlenül becsuszik egy baba. Tulajdonképpen igaza is van tényelg becsaptam, de azért egy élet csak fontosabb mint az adott szó.
Magyarul volt ő aki mereven elzárkozott ( a terhsség végéig) ls voltam én aki visszautasitottam az aburtuszt.(Tudván, hogy ez már nekem lelkileg tul sok lenne, és annyira meggyülölném érte, az önzéséért, hogy akkor tuti rámenne a kapcsolatunk.)
Na szóval itt hogy lehet kompromisszumot kötni?
Itt szerintem nincs, valakinek meg kell hozznia a döntést.
Én döntöttem és szerintem helyesen.
Az aburtuszról nekem az a véleményem, hogy ebben mint bármi másban is, nincs jó, vagy rossz. Rengeteg dolgot kell figyelembe venni, de azért a legfontossab, hogy az egyén szabadon válaszott döntsésének kell lennie. Az már más kérdés, hogy vajon mindenki végig gondolja-e tulajdonképpen miről is hozza meg a visszavonhatatlan döntését.
Nagyon szep tortenet, de a ketto ember kell a vallalashoz akkor is igaz. Ha jol ertettem, mikor te ezzel a babavalteres lettel, mar volt egy olyan abortuszod a ferjedtol, amit megbantatok. Volt szereto ferjed, jo anyagi lehetosegetek - kertes haz jo megelhetes, ami sokak szamara manapsag csak alom - szoval egyaltalan nem az a szituaco, amiben olyan sokat kellene gondolkodni, hogy mi legyen.
Szvsz azok a paik , akik hajlamosak a terhes tarsukat elhagyni, ezt a lepest nem akkor teszik, ha a no ugy dont, hogy megtartja a harmadikat, hanem inkabb akkor amikor bejelenti, hogy terhes az elsovel :-(
Szerintem nagyon sok csalad ha jol elnek - nem csak anyagilag ertem, hanem emberi kapcsolatilag- ha veletlenul becsuszik a 3. gyerek , azt mar megtartjak, akor is ha nem tervezett.
Gabeszka:
Es lattal mar arrol statisztikat, hogy az a 90 ezer no, aki abortuszra megy hagy eves, van -e szereto parjuk, vagy reg ott lettek hagyva stb ?
Tudok nehany abortuszrol a kornyezetemben, de egysem azert tortent, mert nem voltak (nagy)csalad partiak, hanem mert tul fiatalok voltak -szinte kamaszok, es/vagy a fiu mar het hataron tul jart es meg tanultak. Ne itelj valakit, akinek meg a cipojeben nem voltal, mert nem tudhatod te mit tennel hasonlo helyzetben.
Nem valoszinu, hogy ha pl az ilyen reg elhagyott nok ha megtartanak a gyereket a tipikus nagycsaladi modelt meg tudnak valositani valaha is, meg akkor se ha arra vagynak.
Halihó!
Nagyon Off leszek, de muszály hozzászolnom egy megjegyzésed miatt. Azt irtad, hogy a gyerekvállalásnak mindig közösnek kell lennie.
Tudod én igazából egyetértek Veled, de az élet néha másképp alakul.
Leirom a történetemet, abban a tudatban, hogy ugyse kötelező elolvasni.
37 éves voltam egy szerető férjjel 13és fél, és egy 4 és fél éves lánnyal. Boldogan éltünk én egy vállalkozásban vettem részt teljes erőbedobással.Ugy éreztük mindenOK fantasztikus jól élünk szeretjük egymást, kertes családi házban kutyával macskával a gyerekek is boldogok.
Férjemmel megbeszéltük, gyerekszülés leállitva, már a korunk miatt is.És erre mint derült égből villámcsapás jött a felismerés terhes vagyok. Ugy mentem a nőgyógyászhoz, hogy megbeszéljük mikor lesz az aburtusz. Ő elküldött ultrahangra,amikor is minden megváltozott.Mikor megláttam a babát (már kilenchetes terhes voltam, mert előbb semmi jelét nem adta annak, hogy jönni akar, még a legklasszikusabb élettani jel is hiányzott), tehát mikor láttam a kis kezeit a fejét lábát elkapott a sirógörcs, mert tudtam, hogy ez a baba akkor is meg fog születni ha ez miatt mi elválunk.
Tudod valami fantasztikus dolog történt akkor, ugy éreztem egyszerüen nincs jogom megfosztani őt semmitől. Nem tudtam felhozi semmi olyan érvet ami erősebb lett volna az életnél. (Nem n már vagyok vallásos.) Ide tartozik, hogy egy abortuszon már tulestem mikor a legnagyobb lányom 5 éves volt, és mai napig is kevés nap van amikor az a gyermekem nem jut eszembe. Arra tényleg majdnem ráment a házasságunk, de mivel akkor ugy gondoltam, ahogy Te is irod hog ez 2 ember vállalása kell legyen, belementem a mütétbe. (Ma már tudom és a férjem is tudja, hog hiba volt, de ezen változtatni nem lehet.)Egy szó mint száz a baba aki kisfiu lett megszületett, és mindenki imádja. Életem eddigi legszebb mondata az volt, mikor a férjem megköszönte nekem, hogy megszültem.
Tehát csak arra akartam rávilágitani, hogy ebben az esetben sajnos nincs kompumisszumos meoldás. Itt valakinek dönteni kell. Sajnos nem lehet csak félig megszülni.Lehet, hogy az én cselekedetem sokmindenkiben vált ki ellenérzést, de Nekem eddigi legnagyobb büszkeségem ez a döntésem. Az ilyen terhességet persze senkinek nem kivánom, mert bizony nekem sem volt könnyü 6 hónapot ugy végig csinálni, hogy közben egyfolytában a férejmmel kellett harcolnam, többett bögtem mint nem, nem mertem panaszkodni, és végig igen keményen dolgoztam. DE MEGÉRTE!
Sziasztok
Sziasztok!
Egy fiam van és két lányom. A legkisebb most 4,5 hónapos és évek óta nagyon vágytam már rá. Azért van 3 gyerekünk, mert nagyon szeretem őket. És már hiányzik a kiscsecsemő a házból.
Sajnos anyagi okok miatt nem tudjuk vállalni a 4. csemetét, de talán ez még megváltozik.
Jó tudni, hogy vannak nagy család pártiak. Voltak akik elég furcsán néztek rám, amikor a 3-at vártam, sőt volt aki sajnálkozott. Ja, és volt aki megkérdezte, hogy építkezni akarunk. /nem/
Szerintem a legszebb ajándék a gyerek. Színtelen lenne tőle az élet, tehát minnél több gyerek van annál színesebb az élet.
Sziasztok!
Nekünk már van két lányunk 10 és 7 évesek. Nagyon szerettem volna egy kisfiút is, de féltem attól, hogy anyagilag nem fogjuk bírni.(Jövedelmünk kb átlagos lehet) Nemrég jött egy rendelkezés az adókedvezményről, ezért számolgatni kezdtünk és arra jutottunk, hogy ha bevállaljuk a harmadik gyermeket is, akkor kb 30-35 ezerrel több lesz a család bevétele (csp, adókedvezmény,egyéb kedvezmények, stb)
Ez a többlet pénz talán arra elég, hogy a harmadik gyermekünket is el tudjuk látni. A nem anyagi természetű problémákat már korábban is felvállaltuk volna.
A feleségem 27 hetes terhes, és tegnap kiderült hogy kisfiút várunk......
Lehet, hogy már nem aktuális, de én ezen a szövegen háborodtam fel. Nem tudom, milyen suskáról beszél az illető, a családi pótlék jelenleg ennivalóra is alig elég egy gyereknek (de az már minőségi alultápláltsághoz vezet). Egyenlő továbbá egyhavi pelenkaköltséggel. Vagy egy pár cipő árával (évente minimum négy-hat párat fogyaasztanak: tél-nyár, kinövik, tornacsuka, papucs). Szóval azt hiszem, egyre kevésbé lesz jellemző, hogy bárki is sokadikat szüljön a pénzért. A nagycsaládosok legnagyobb része komolyan gondolja a gyereknevelést és igen komoly anyagi problémákkal küzd. Hívd fel a Nagycsaládosok Országos Egyesületét, ha nekem nem hiszel.
Üdv: T.
Kinek, kinek.. hát nekünk! :)
Hármat szeretnénk.
Nem pénzért. (ilyen lükeséget, már bocs)
Nem vallásos okokból.
Csak mert szeretjük Őket. Már előre, mert most még csak egy van.
Ilyen egyszerű. :)
Sziasztok!
Hogy én ma hogy jártam! Nagyon már fel sem háborodom a dolgon de azért egy picit b@...a a csőrömet. Képzeljétek ma voltam egy helyen ahol már rég nem fordultam elő és mindíg egy két mondatot váltottam az illető akárkivel akinek az a dolga, hogy engem kiszolgáljon mivel ez vásárlósdi.Velem volt a 2 ésfél éves lányom és a legfrissebb teremtményem a 4 hónapos. Nézi a csaj nézi a kölkömet és aszongya " hát maguk nem bírják befejezni a gyerekcsinálást?" HÁT én úgy meglepődtem még a szavam is elakadt! Azért mert 4 gyerekem van egyre többen ( mert nem ez volt az első) hiszik azt, hogy kmplett hülye vagyok ami mondjuk nem baj de valahogy felháborít.
Mennyi állat szaladgál az életben!!
Néha elgondolkodom, hogy szólok egyik másik jó édes anyjának, hogy csókolom kedves nénike miért nem kapartatta el az idióta gyerekét de hát én nem vagyok OLYAN.
Na most kiadtam a mérgemet !!
Hát azért sok gyereket szülni, hogy abból jól éljek??????? NA ez elég nehéz lenne.
A szocpol? Ahhoz pedig csak az a csekélység kell a három gyereken kívül - mivel igazándiból addig éri meg ugye - hogy még legyen egy pár milliócska ezenkívül is a pénztárcában. MErt az új lakás árak azok a csillagos égben kezdődnek.
Mi éppen nem régen határoztuk el, hogy jöhet a harmadik. Csak! Nem vallási, nem pénzbeli okok miatt. Én egyke voltam, a páromnak volt egy testvére. Én mindig testvérre vágytam, úgyhogy a két lurkó eleve biztos volt.
A harmadik miértje: Egyszerű, imádom őket. És már most hiányzik egy pindur, már most hiányzik, hogy a pocakomban nöjjön. Pedig a kicsi még csak 9 hónapos.
Az eredeti felvetésed elég régi, én csak most akadtam bele. Ahogy látom, egy kérdésre nem érkezett egyetlen válasz sem, pedig azt írtad, hogy téged az érdekel. A vallás és a sok gyerek kapcsolata.
Manapság a sok gyereket a vallásra fogni erős túlzás, ez már a hozzászólásokból is kiderülhetett. Abban igazad van, hogy a katolikus vallás meglehetősen konzervatívan áll a fogamzásgátláshoz, de az álláspontja lassan túlzottan is ellentmondásos lesz, és az alacsonyabb szinteken annyi kompromisszumra kényszerülnek a 'területi képviselők' (pléhbánosok, stb.), hogy egy átfogó rendezésre is szükség lesz előbb vagy utóbb. Mert nem igaz, hogy minden vallásos családban van egy rakás gyerek, de minden vallásos családapa bűnt követ el, ha felhúzza a gumit vagy ne adj' isten, bead valamit az asszonynak, hogy az utólagos megoldásról ne is beszéljünk. Mégis működik valahogy a dolog, mindenki meggyónja és csinálja megint. Ezzel nem a vallást akarom minősíteni, mivel én is része vagyok ennek a rendszernek, csak az egyes intézményeit és azt, hogy lassan reagál a változásokra. De az biztos, hogy ezek a szabályok valahol a fajfenntartó ösztönből erednek, de ne feledjük, hogy így képesek voltak az emberiséget több ezer éven át irányítani. Szóval vigyázzunk, mielőtt az ösztönöket és az ösztönökre épített szabályokat rossznak kiáltjuk ki, mert a rendszer ezeken nyugszik, ha tetszik, ha nem. És nem a katolikus rendszer, hanem az egész társadalom. És ebbe beletartozik az, hogy néhányan szülnek, mint a nyulak. Nekem is már az ötödik jön, igaz, a második feleségemtől, és még szeretnék. Pedig én védekezek, ha kell, és nem is tartom bűnnek, éppen csak nem akarok, mert nem tudom elképzelni azt, hogy egyszer úgy érezzem, nem kell több. Aztán ha már most is elég lesz, akkor megállunk. Ennyi.
Azért azt ne feledd el, hogy ha egyszer, 20-30-50 év múlva odakerülünk, hogy nem lesz elég hely a földön, én már most is legalább öt gyereket tudok felsorakoztatni magam mellet, hogy megvédjük magunkat. És a fajfenntartási ösztönnel talán csak az életbanmaradási ösztönt lehet összemérni...
Hahó!
Halihóval maximálisan egyetértek. Ez olyan, mint a szelektív hulladékgyűjtés. Ha én gyűjtök és komposztálok és elégetem a papírt, akkor már tettem valamit, és ha a családom is ezt folytatja, az már többszöröződik. Ha sok gyereket szülök, akkor már tettem valamit, és ha a gyerekeim is, akkor a Tatárok biztos fennmaradnak a nagy magyarságnak :-)))
üdv
Szilvi (aki még Tatár is)
"Ezellen nyilván nem Te, Rapsonné vagy én tehetünk valamit, hanem az a 90000 no, aki az abortusz mellett dönt, meg megelégszik 1 csemetével. "
Szerintem igenis Te, Gabeszka, meg Szilvi (Rapsonné), meg én, meg Elizabeth, meg a többiek tehetünk az ellen, amit rossznak tartunk! (Itt most éppen a magyarok kihalása, de ugyanígy a szemetelés az utcán, a korrupt közélet, stb. ellen.) Ki, ha nem mi? Persze mindannyian kispályásak vagyunk (feltételezem), de ha Te (én, többiek) képviselünk valamilyen értékrendet, és ezt boldogan, vonzóan tudjuk megélni, akkor a magunk kis változtatását létre tudjuk hozni. A saját házam előtt el tudom söpörni a járdát, és ez a példa apránként tovaterjedhet! Ez persze nem látványos, nem gyors, de igenis van felelősségünk, hogy megtesszük-e azt, ami rajtunk múlik! Ahogy sok - véleményem szerint - torz értékrend el tudott terjedni, ugyanúgy egészséges elvek, értékek is terjeszthetők. Ehhez persze az kell, hogy vállaljuk a véleményünket, és lehetőleg vonzóan éljük meg az elveinket (ne legyek állandóan tele panasszal a sok gyermekem miatt, ha az a véleményem, hogy az egyik legfőbb ajándék a gyerek.)
Mi öten vagyunk testvérek. Bár, édesapánk 20 éve meghalt szép harmóniában nőttünk fel, valamennyien diplomát szereztünk. (Ez ma aligha sikerülhetne). Én is szeretnék 2-3 gyereket. A mai rendszer nem bír el többet.
A hatmillió magyar? Közhellyé vált pedig riasztó belegondolni. Mert nem nekem nagymamaként, és nem is az unokámnak felnottként lesz rossz. Csak pocsék a tudat, hogy egyszer majd a távoli jövoben a magyar nép már csak a történelemkönyvek hasábjain fog létezni, mint az avarok. Elfogyunk, asszimilálódunk egy határok, kultúrák nélküli globalizálódott világban. A csökkeno népességu Európába feltartózhatatlanul beömlenek a Bangledesiek, mert ott árvíz van, itt meg kontinentális klíma. Ez egy kicsit Orwell-i, de csak emiatt a látomás miatt gondolom aggasztónak.
Ezellen nyilván nem Te, Rapsonné vagy én tehetünk valamit, hanem az a 90000 no, aki az abortusz mellett dönt, meg megelégszik 1 csemetével.
Ennyi.
Gabeszka
