Üdv Mindenkinek!
Jó ez a topic. Sok okos dogot irtatok. Kár, hogy egy kicsit le van halva.:-( Talán az embereket nem érdekli az érdekvédelem?
Én arra lennék kiváncsi, hogy szerintetek a szakszervezeteknek milyen eszközei vannak arra (a sztrájkon kívűl), hogy a dolgozok érdekeit érvényre juttassák a munkaadókkal szemben?
Ezek szerint én egy állati szerencsés gyerek vagyok, mert viszonylag meg vagyok elégedve a szakszervezetem vezetésével, és ténykedésével.(Viszonylag. természetesen itt se minden tök jó) Azt mondta itt valaki a munkáltatói részről, a szakszervezetis faszi csak a pénzzel foglalkozott. Ez elvileg lehetséges abban a helyzetben is, ha teszem azt az a szaki okos és jó ember, csakhogy neki azt kell képviselnie, amit a dolgozók mondanak neki. Márpedig ha a sok kevéssé dörzsölt dolgozót csak 1 dolog érdekli, akkor mit tehet. Nálunk is nagyon sok a nagyon önző és értetlen dolgozó. Ezért is nehéz ma szakszervezkedni. Pedig kell, mert sem a régi nagyok sem a multik, a kis KFT-k meg pláne nem együt dolgozni akarnak a munkavállalóval hanem kirabolni, kihasználni. A kormány meg szerintem borzasztó ostoba amikor ilyen nyiltan szakszervezet ellenes.
Mondjuk szerintem az is fontos lenne, hogy a szakszervezeti tömörülések ne ilyen nagy agyatlan masszának, hanem igen is érdek érvényesítő szervezetnek hassanak. A mi helyi szakszervezetünk azt kell mondjam elég tökös, nem kikerülhető, a vezetők által is rettegett szervezet. Én helyi szinten létfontosságúnak tartom a jó szervezeteket.
Én nem állítottam, hogy nincs szükség szaxervezetekre. Jogszerűen sztrajkot valóban csak ezek szervezhetenk, továbbá szükséges létük a munkáltató tényleges gazdasági túlsúlyának a kompenzálására.
A gond nem ezzel van, hanem azzal, hogy az én - hangsúlyozottan - személyes tapasztalataim szerint a szax. vezetők legtöbbje (tisztelet a kivételnek) nem a munkavállalókat, hanem a saját zsebét képviseli. Erre utaltam a tagdíjak elsikkasztására vonatkozó felvetésemmel is.
Ami az átülést illeti, úgy szerintem az általad felhozott hasonlat (bíró-ügyvéd) kissé sántikál, itt ugyanis teljesen más élethelyzetről van szó. A bíró-ügyvéd-ügyész ugyanis ténylegesen nem ellenfelei egymásnak abban az értelemben, hogy nem törnek a másik fél kemény gazdasági érdekei ellen. A bírónak nem okoz semmilyen hátrányt, ha az ügyvéd megnyeri mondjuk a bűntetőpert, s az ügyész veszít. Ez az ő egzisztenciális létét nem érinti. Ugyanez a helyzet alapjaiban az ügyész és az ügyvéd vonatkozásában is (nem számítva persze az előmenetelt és a szakmai hírnevet).
Az érdekvédelem és a management között ennél sokkal élesebb pozícionális ellentét feszül, ami szerintem az általad felhozott példa helyett sokkal inkább két szemben álló hadsereg vezetésének helyzetére hasonlít. Mindkét vezérkarnak jól jönnek persze az árulók és azok ismeretei, de ez ettől még erkölcsileg kifogásolható. (Legalábbis szerintem. Hiszen mondjuk a hazaárulást sem szoktuk azzal elintézni, hogy az áruló jól ismeri az ellenséges hadsareg működését.)
Természetes, hogy az én példám is sántít, mert a helyzet a munkáltató-munkavállaló kapcsolatban azért nem olyan "súlyos" mint egy háborúban, bár személyes élményeim alapján ez nem is áll olyan messze az igazságtól. Mindenesetre a jelenlegi munkahelyemen ez így van. A szax. egyes személyek kikészítésére használja fel az erejét (a félreértesek elkerülése végett nem az enyémre, személyesen nem vagyok érintett) és nem a munkavállalók érdekeinek a képviseletére. Mindegy, hogy az adott intézkedés ésszerű, vagy akár a munkavállalóknak előnyös-e, ha bizonyos személy hozta meg, "csakazértis" megtámadják, hátha az illető belebukik.
Természetesen tiszteletben tartom a véleményed, de én is fenntartom az enyémet: a szaxerv.-re, mint intézményre szükség van, csak éppen nem a jelenlegi módon kellene működtetni.
Úgy látom, elmentek amellett, hogy a munkavállalóknak biztosított sztákjog érvényesítésében milyen fontos szerepet töltenek be a szakszerveztek. A sztrájktörvény szerint Magyarországon sztrájkot a szakszerveteken kívűl csak a munkavállalók egy csoportja kezdeményezhet. Tehát egy személyben nem sztárjkolhatok - ez csak Olaszország törvényei engedik meg. A szakszervezetek által kezdeményezett sztájknak mondanom sem kell, hogy sokkal nagyobb eredménye van, mint a munkavállalók által kezdeményezett sztrájknak.
Hedge írta, hogy előfordul az, hogy az érdekképviseleti székből "megrázkódtatás" nélkül ülnek át a munkáltatói oldalra. Igen, ez így van, de nem tudom, hogy ezt miért kifogásolod. Például: aki egyszer ügyész lett, az nem válthat pályát, nem lehet belőle ügyvéd? Persze hogy lehet. Ha valaki "helyet cserél" ilyen módon, abban semmi kivetnivalót ne keressünk. Szakmailag sokkal jobban belelát abba a szervezetbe, ahol korábban dolgozott, ergo felkészültebben fogja végezni a munkáját.
A szakszervezeztekkel tapasztalataim szerint egy baj van - emberek vezetik. Mégpedig olyan emberek, akik elsősorban nem az általuk képviselt munkavállalók érdekeit , hanem a saját anyagi/hatalmi igényriket tartják szem előtt.
Jómagam egy olyan vállalatnál dolgozom - a pontos megnevezéstől ezúttal eltekintenék -, ahol jellemző a fenti helyzet. Több példa volt már arra vonatkozólag, hogy szakszervezeti vezetők milliókat sikkasztottak a tagok által befizetett tagdíjakból, vagy legalábbis nem tudtak azokkal elszámolni. Mi lett ebből az esetből? - Semmi. Volt olyan eset is, melyben az érdekvédelmi szerv páncélszekrényéből a "befektetett" tagdíjakat tartalmazó értékpapírok tűntek el több milliós értékben. Ebből az ügyből sem származtak komoly konzekvenciák az érintettekre nézve.
Akkor most hogy is van ez? Kinek az érdekeit képviselik az érintett urak/hölgyek? Szerintem kizárólag a sajátjukét.
Szomorú ez, mivel érdekvdelemre igenis szükség lenne, de nem abban a formában, ahogyan én találkozom vele. Én ugyanis azt látom, hogy azok válnak elsősorban szakszervezti vezetőkké, akik a management-ben nem kapnak helyet és hatalomvágyuk kielégítésére nem találnak más módot. Ezt az is igen jól mutatja, hogy ezek az urak boldogan fogadnak el akármilyen vezetői állást, s gerincük 180 fokos elcsavarintásával minden lelki megrázkódtatás nélkül ülnek át az érdekképviseleti székekből a munkáltatói oldal foteleibe. Emberek, így kell karriert csinálni!!!! Az persze más kérdés, hogy aki így járt el, az elég sajátosan viszonyulhat a munkavállalók érdekeinek képviseletéhez. Szerintem az ilyan ember csak a saját érdekeit képviseli, úgyhogy ilyen szájakból hallani a különböző demagóg szólamokat több mint gyomorfordító. Ha pedig netalán - a teljes vezetői alkalmatlanság bizonyossá válása után - sor kerül ennek az "érdekvédő managernek" a leváltására mi sem egyszerűbb, mint visszaülni a szakszervezeti tisztségbe, s támadni mindet és mindenkit akár szükséges, akár nem. Ez a taktika még be is jöhet, hiszen egyszer már működött.
Azt mondhatjátok, hogy ilyen nincs, a tagság nem olyan hülye, hogy ilyen embert ismét érdekvédőnek válasszon. Pedig így van. Hiába, rövíd az emberi emlékezet.
Úgy gondolom az ilyen esetek maguktól is hozzájárulnak a szakszervezetek lejáratásához, így az érdekvédelem eszméjének kompromittálásához nincs is szükség "munkáltatói/kormány ármányra".
Szeretném előrebocsájtani, hogy a történetet direkt burkoltam balladai homályba, szándékosan nem szerepeltettem konkrét neveket és adatokat. Célom ugyanis nem egyes személyek megrágalmazása vagy egyes vállalatok lejáratása, csupán egy jelenségre szerettem volna felhívni a figyelmet.
Szeretném megkülönböztetni a szakszervezetek szerepét a nagypolitikában és a munkahelyeken. Vagy ha úgy tettszik makro- és mikroszinten.
Makroszinten a szakszervezetek súlytalanok. Vegyünk egy példát: kiharcolják 1999-re az egészségügyben a 16 százalékos béremelést. Erre a Kormány garanciát vállal, majd nem ad rá egy fillért sem. Mi történik? SEMMI!
Ebben az esetben akkor mire volt az a nagy mellény és a nagy érdevédelem? SZVSZ az érdeket nem védeni, hanem érvényesíteni kell. Bár azt is jó lenne időnként mérlegelni, hogy mi a dolgozó érdeke? Biztos, hogy mindig csak a fizetésemelés? Persze tudjuk, hogy ez a leg látványosabb pálya, lásd MÁV.
Munkahelyi szinten azonban más a helyzet. Alapvetően azért (több mint 20 éve dolgozom felsővezetőként) mert az elmúlt évtizedek alatt egyetlen olyan szakszervezeti tisztségviselővel sem találkoztam, akivel érdemben megbeszélhettem, volna a fölmerült kérdéseket. Buta, primtív megalomániás és munkakerülő szakszervezeti bizalmikkal és titkárokkal találkoztam csak, akik a fizetésemelési lista egyetlen sorára voltak kíváncsiak.
Egyetlen olyan javaslat sem fogalmazódott meg részükről, ami ne a pénzről szólt volna. Eközben dögivel voltak munkábajárási, lakhatási, szállítási, tisztálkodási és étkezési problémák, amit egy vezetőnek célszerű gyorsan kezelnie, ha nem akarja elveszíteni a beosztottait.
Ebből én arra a következtetésre jutottam, hogy a dolgozók érdekeinek legjobb érvényesítője a normális vezető, hiszen az ő jövedelme, egzisztenciája, előmenetele alapvetően a munkatársaitól, az ő teljesítményüktől és ezek előfeltételeként elégedettségüktől függ. Aki ezt nem látja be, az vezetőnek alkalmatlan. Ehhez viszont nincs szükség szakszervezeti közben járásra, amely során én még nem tapaszaltam objektivitást.
Egy másik apró példa: Egy korábbi MSZMP munkahelyi titkár hatalmát mint szakszervezeti főmufti mentette át. Igaz, hogy már nyugdíjban van, de a szakszervezeti funkciója révén még mindig dolgozhat. Ez még nem baj. A baj az, hogy úgy nyerte meg a dolgozók bizalmát, hogy kiharcolt egy (éppen gyenge) vezetéssel szemben olyan munkahelyi pótlékrtendszert, mely szerint az minden dolgozónak, teljesítményétől függetlenül jár. Ezzel az egyébként népszerű húzással elérte, hogy mostanában amikor a bérköltségeket csökkenteni kell, csak elbocsájtás útján lehetséges, mert a szerzett jogok nem vehetőek el. Komolyan fönnáll a veszélye anak, hogy az adott munkahelyet nemsokára be is zárhatják. Így tehát a harcos szakszervezeti góré direkt módon gondoskodott, illetve gondoskodik az őt megvalásztó népség munkanélküli státuszának megszerzéséről.
Az MSzOSz az érdekvédelem mögé bújva politizál.Ennek az eredménye viszont a szakszervezeti mozgalom teljes tönkretétele, nevetségessé tétele. Nézzük csak: 1993-ban hogy tiltakozott az Mszosz a nők nyugdíjkorhatárának 58-ról 60 évre emelése ellen, miközben a Gyula mondta a TV-ben:" az Mszosz aktív támogatása nélkül nem tudtuk volna véghezvinni a nyugdíjreformot. Az emberek felejtenek, de valami azért leül bennük. Azok a szakszervezeti vezetők, akik az érdekvédelmet összetévesztik a politikával, a szakszervezeti mozgalom teljes tönkretételén dolgoznak.Politikát bevezetni az érdekvédelembe a dolgozók teljes megosztását eredményezi.
Érdekvédelem: Állami vállalatoknál,ott, ahol a régi szakszervezeti garnitúra működik, egyetlen elbocsátott dolgozónak sem fizettek ki még soha végkielégítést, csak vezetőknek. Volt olyan, hogy helyi újságban leírták létszámleépítést hajtanak végre, úgy, hogy nem fognak végkielégítést fizetni. A szakszervezet pedig nem tiltakozott, hisz az elbocsátott dolgozók mindegyike valamilyen vétséget követett el természetesen. Pld: 100Ft feletti kár okozása. Na ja, százmilliók "megszerzését" már jutalmazni kell, hisz azok ügyes emberek.
Szerintem igen is fontos a jó érdekvédelem. A munkáltatóval szemben is meg a kormánnyal szemben is. Bizony néha a kormány pofájába kell vágni, hogy van, aki nem a gyanús KFT BT simlicskázásból, hanem munkabérből él, és neki is vannak érdekei. Vajon miért olyan nyíltan szakszervezet ellenes a mostani kormány?
Az viszont az érem másik oldala, hogy milyen örökségei vannak a mostani szakszervezeteknek, és milyen lehetőségeik vannak a megújulásra. Aki lesajnálja a szakszervezeteket, saját érdekérvényesítéséről mond le. Aki a szakszervezet szón mosolyog, az salyát esetlenségén mosolyog.
S.h.s. a szakszervezeteknek sem
Kisiklik a vita - bár nem baj.
" A mai szakszuervezeeti vezetoknek mind mennie kellene, egyeseknek
egyenesen a rács mögé, pl.....et. és...."
Ez is azt mutatja, hogy a régi időkből itt maradt szakszervezeti vezetőkkel azonosítják az emberek a szakszervezeteket. Pedig az egész más. Valódi demokrácia, valódi múködés. Mivel kicsit mű a világunk, így ezek az intézmények sem alakultak ki, viszont szükség az lenne rá. Épp amiatt, hogy ne a negatívok alapján ítéltessék meg a munka világa.
" Van egy elméletem! Aki tehetséges, az dolgozik. Aki nem, ... az elmegy politikusnak. Akinek politikussághoz nincs meg a megfelelő arca az meg lesz a szakszervezeti vezető."
Ez szerintem elég hibás elmélet. Nemigen támasztja alá a tapasztaalt.
" Vannak ..., ilyen pl. Nagy Sándor, ... Az ilyen a legrosszabb."
Ez viszont nagyon igaz.
"Amúgy meg kellene nézni, hogy a hatalmas szakszervezeti vagyonok hol is vannak, hova lettek."
Én úgy hiszem, hogy kb: arra a sorsra jutott, mint a nemzet többi vagyontárgya. Egy reszet eladtak, mas reszet szethordtak, valami meg meg meg is lehet belole. Csak hat szokas szerint birka a nep.
" SZVSZ" Ey minek a roviditese?
A szakszervezetekenek nem a kormánynál kellene a dolgozók érdekeit képviselni, hanem a munkáltatónál! A mai szakszuervezeeti vezetoknek mind mennie kellene, egyeseknek egyenesen a rács mögé, pl. Paszternák et. és üdülo családja...
Van egy elméletem! Aki tehetséges, az dolgozik. Aki nem, csak nulla munkával nagyon sok pénzt akar keresni, az elmegy politikusnak. Akinek politikussághoz nincs meg a megfelelő arca az meg lesz a szakszervezeti vezető. Vannak azért kivételek, ilyen pl. Nagy Sándor, aki egyszerre művelte mind a kettőt, azaz a háttérben is lopott, meg nyíltan is nagy volt a pofája. Az ilyen a legrosszabb.
Amúgy meg kellene nézni, hogy a hatalmas szakszervezeti vagyonok hol is vannak, hova lettek. SZVSZ egy szakszervezetnek minek vagyon? A pénzt miért nem a tagjai javára fordítja, miért harácsol? Manapság még szakszervezeti üdülőről sem beszélhetünk, mind szállodaként működik. Szóval szerintem ezért mosolyog mindenki. Nem érnek semmit.
Miért mosolyogják le az emberek a szakszervezeteket?
Több alkalommal tapasztaltam, hogy a szakszervezetek említésére az emberek - munkavállalók -, csak legyintenek és jobb esetben is megmosolyogják. Bezzeg, ha valami baj történik, pl: föl (akar) mondani a munkáltató, egyből eszükbe jut, hogy milyen jó is lenne az érdekek hatásos védelme.
Mi a véleményetek? Szükség van a szakszervezetekre, egyátalán az önszerveződő érdekvédelemre?
Domi
