A kérdés eldöntésében sokat segíthet az alábbi idézet.
Érdemes elolvasni!
A pszichológusnő gondolatai a férfi és nő kapcsolatáról
Nőnek lenni szép, de nem könnyű élet. Nemiségünk meghatározza egész életünket. Amikor az újszülött világrajön, az első kérdés, hogy egészséges kisfiú vagy kislány jött-e közénk. Ez a nem nemcsak biológiailag, hanem a nemhez fűződő különböző társadalmi normák, szabályok és elvárások következtében társadalmi szerepek szintjén is meghatározza, hogy az adott társadalom és kultúra milyen pszichés nemi magatartást tart kívánatosan nőiesnek, ill. férfiasnak. Ezeket az írott és íratlan szabályokat a neveltetésünk során, a szűkebb családi és tágabb környezeti hatásokra sajátítjuk el. Ezek a biológiai és az arra épülő társadalmi meghatározottságunkból fakadó tulajdonságok és magatartásminták az évek során, kb. a pubertáskorra mint nemi azonosságtudat rögzülnek. Személyiségünk önmeghatározottságának, önértékelésének tartós részévé válik.
Napjaink asszonyára széles körű feladattömeg vár. Nemcsak nőként kell életkori sajátosságai mellett vonzó mivoltát megőriznie, hanem emellett feleségnek, anyának, sőt dolgozó nőnek is kell lennie, azaz különböző társadalmi zerepeket kell betöltenie. Ez nemcsak nagyfokú pszichés rugalmasságot, hanem nagy énerőt, teherbírást is igényel. A sokrétű feladatkör számtalan veszélyt is rejt magában. Viszonylag könnyű belecsúszni egy-egy szerepkörbe, különösen azért, mert egyik-másik feladatkör szinte erre csábít. Csábít azért, mert nagy érzelmeket mobilizál, sok örömet ad, emellett saját dominanciáját is átélheti. Ilyen feladatkör az anyaság és a munka.
A női élet teljessége azonban csak a másik nemhez való viszonyban élhető át. A férfi és a nő kapcsolat harmóniában tartása talán a legnehezebb női feladat. Van egy kínai közmondás, mely szerint "a házasságoknak az a baja, hogy nem a végén kezdődnek, mert akkor sokat meg sem kötöttek volna". Sok igazság van abban, hogy a férfi és a nő kapcsolata két emberen múlik, azonban ebben a nőnek "karmester" funkciója van.
Érdekes módon a fiúkat neveltetésük során inkább arra tanítják, hogy a nőkkel hogyan illik viselkedni és arra, hogy figyeljék azt, hogy a nőknek mire van igényük. Ezzel szemben a nőket a férfiakra való hasonló figyelésre alig tanítják. A leányokat neveltetésük során inkább a háziasszonyi teendőkre és az anyaságra nevelik. A feleségszerepet azonosítják a féri ellátásával, gondozásával. Általában nem azért köt egy férfi házasságot, hogy tiszta legyen a ruhája, és tele legyen a hasa. A vonzó, kedves, bájos, rá figyelő nőt szerette meg. Evvel a nővel szeretne élni, és mellette férfmak érezni magát. Talán ez a nők életének egyik legnagyobb próbaköve. Megtanulni azt, hogy hogyan kell azzal a férfival élnie, bánnia, akit társául választott. Ebben a férfival való bánásmódban van a nőknek irányító szerepük. Valljuk be őszintén, hogy mi, nők alakítjuk inkább az otthon atmosztféráját, hangulatát. Talán a férfiak meg is sértődnének, ha ezt hallanák, hogy ők sokkal kiszolgáltatottabbak a nők hangulatának, kedvének, mint azt gondolnák. Természetes ez, hiszen többségük a vágyott "trónörökösként" születve, anya által kényeztetett, dédelgetett fiúként cseperedett férfivá. Egész egyszerűen megszokták, hogy az a természetes, ha a kedvüket keresik, a kedvükben járnak. A férfi-nő kapcsolat kezdetén a szerelmes nő is ezt teszi.
Pszichoterápiás tapasztalatok szerint az asszonyok egy része hajlamos is erre a férfi kedvét kereső magatartásra mindaddig, míg a gyermekük meg nem születik. Ezt követően dédelgető kedvét gyermekének szenteli, a gyöngédséget adó kedvét elsősorban anyaságában éli ki. Ennek következtében ezt a férjétől részben megvonja. A közgondolkodás is ismeri ezt: az apa féltékeny saját gyermekére. Ez nemcsak az apa önzése, hanem annakjelzése is, hogy a nő az anyasággal nem a meglévő kapcsolatot bővítette, hanem érzelmei egy részét férjétől gyermeke felé fordítja. Az anyaság nem lehet akadálya annak, hogy férje felé nő és feleség maradjon. Nagyon sok házasságban a gyermek léte megváltoztatja a szexuális életet. Nemcsak azért, mert időben jobban elfoglalt, és nemcsak az esetleg megoldatlan lakáskörülmények miatt. Vannak olyanok is, akiknél lenne külön gyerekszoba, ennek ellenére, úgymond az anyai szorongás, valójában a férj férfiként való távoltartása miatt egy szobában, gyakran egy ágyban alszik az egész család. A gyermek olyan, mint a habarcs két tégla között, össze is köt, de szét is választ, mondja egy híres pszichoanalitikus. Az asszony feladata elsősorban, hogy a gyermek összekötő kapocs legyen és maradjon. Az anyaság mellett nő is maradjon. A gyermeknek apa is kell, és a férj apa mivoltát meghatározza az is, hogy mennyire érzi magát férfi mivoltában változatlanul fontosnak.
A nők szexuális élete-mondják-érzékenyebb, mint a férfiaké. Ez csak féligazság. A férfiaké legalább annyira érzékeny, csak másképp. A nők erotika és gyöngédség iránti igénye valójában nagyobb. Ebben az a paradox, hogy a gyöngédséget, mint mindennapi hangulatot inkább a nő képes fenntartani, ennek az erotikába való átfordítása inkább a férfira hárul. Természetesen ez nem törvényszerű, de eléggé gyakori. A női gyöngédség hiányát elszenvedő férfiak lesznek inkább a gyöngédséget nélkülöző vagy azt alig tartalmazó szexcentrikus, fantáziátlan, és emiatt a nő számára kielégülést nem nyújtó nemi magatartásúak. A nők szexuális kielégülése sokkal jobban függ az érzelmi állapottól, elengedettségtől, mint a férfiaké. Az elengedettséget sok minden befolyásolhatja. Függ a férfi és a nő kapcsolat harmóniáján túl pl. a menstruációs ciklushoz való viszonyától. Gyakori, hogy közvetlenül menstruáció után alacsonyabb a szexuális késztetettség, és megemelkedik középidőben. Ez egyben befolyásolhatja a kielégülés elérését is. A nőkjelentős része nem éri ezt el minden szexuális együttlét alkalmával, de ez nem is kritériuma az érett nőiességnek. A probléma ott kezdődik, ha ezt soha nem kapja meg.
Nagyon furcsa, és a közgondolkodásba beivódott, hibás alapállás az, hogy a nemi együttlét csak a fiataloknak való. A negyvenes évek derekától sokan megpróbálják magukat és társukat erről leszoktatni. Pedig ebben az időszakban, a klimax táján a harmonikus, gyöngédségben gazdag testiség nagyon fontos. Nemcsak lelkileg fontos, ha- nem csökkentheti a változó korral járó testi kellemetlenségeket is. A férfiak is átélik a klimax feszültségeit és az azzal járó önértékelés válságának állapotait. Nem könnyű átélni az öregedést, amikor megváltozik a test, csökken a teherbírás stb.
Sok esetben a nők nőiességükről csak mint testi állapotról gondolkodnak. A külső és belső nemi szervek különböző betegségeit és az esetleges műtéti beavatkozásokat, mint a női élet végét, drámaian élik át. Valóban, nem öröm semmilyen betegség. Szerencsére a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatok során időben felismerik a különböző nőgyógyászati betegségeket, és az időben végzett műtéti és gyógyszeres beavatkozások nemcsak életet, hanem életminőséget is mentenek. A nőgyógyászati műtéten átesettek teljes értékű női életet élhetnek. Az, hogy a műtét után milyen minőségű a nemi élet, inkább függ a műtétet megelőző férfi-nő kapcsolattól, mint magától a műtét tényétől.
A női élet legalább annyira lelki, mint testi állapot. Mit tehetnek a nők annak érdekében, hogy a tőlük elvárható lágy, kedves, meleg érzelmi viszonyulásaikat megőrizzék? Sokat segít ebben a küllemmel való törődés, hiszen a megjelenés nem kizárólag külsőt, hanem lelkiállapotot is tükröz. A másik, hogy hagyjon magának időt az ellazulás perceire. Ebben például sokat segít, ha megtanul relaxálni. Relaxált állapotban nemcsak testileg-lelkileg frissül fel, hanem feldolgozódhatnak azok az érzelmileg terhelő események is, amelyek feszültségben tartották. A másik, amely segít a lágyság megtartásában, az az őszinte megbeszélés. Talán furcsán hangzik, de ha olyan oldott stílusban beszélné meg a problémáját társával, mint azt az anyjával vagy barátnőjével teszi, azaz nemcsak elvárná a társától a megértést, hanem célja lenne szavakon át megértetni magát, harmonikusabb kapcsolatot teremthetne. A nők életében a férfi nem szükséges nyűg, hanem a női élet elengedhetetlen feltétele. Hűséges és hálás társunk, ha azzá tesszük az élet mindennapjaiban.
