:-)
75 hozzászólás nem a világ, olvasd vissza inkább a fórumot... Ha még egy kis időd van ezen kívül, nézd meg a rokontopicokat is(Melyik volt a legjobb II.vh-s vadászgép, II.vh-s vadászok-realitás).
Kivánok!
Csak most látom eme fórumot, lusta is vagyok teljesen visszaolvasni....
Milyen bombázó? Mert a németeknek stratégiai bombázójuk nem is volt, az egy He-177-et leszámítva, az meg kis darabszámban épült, és ideje sem volt kinőni a gyermekbetegségeit.
Ha taktikai bombázóról van szó, akkor az angol szakírók által is elismert Ju-88, és változatai, meg a tovább fejlesztései voltak a nyerők szerintem.
Ha stratégiai bombázókról van szó, akkor európa felett a B-17 vitte a prímet, darabszámban, bevetések számában, meg ez a gép elég sérülésálló volt. (Dél-európában bevetett nagyobb számú B-24 is elég jó volt, csak itt nem ütközött olyan ellenállásba, mint a Reich felett.)
Ha szétnézünk a világban, akkor a B-29. Túlnyomásos kabin, távvezérelt védőfegyverzet, nagy hatótáv, nagy terhelés. Igaz nem is volt olyan komoly vadászerő ellene, mint itt.
Szóval érdekes kérdés a topc címe, csak nem pontos...
csíkos
A gond csak az, h mennyi volt a német gépekből, és mennyi a Mosquitoból.
Plusz én részemről a 410esre mindent hallottam, csak azt nem, h jo gép lett volna. A Mossie viszont igen jól bevált.
Eltelt közel fél év, azóta sokat játszottunk mindketten az IL-2 "Sturmovik"-kal.
Tapasztalhattad Te is a Messzer emelkedését. Ezalapján gondolom egyértelmű hogy bizony igencsak nehéz dolog elfogni egy Mosquito-t.
:-)
Természetesen hallottam a Freyáról, de csak annyit tudok, hogy létezett. Ha valaki pl. számítástechnikával foglalkozik az nem jelenti azt, hogy az ENIAC-ról annál többet tud, mint hogy egy nagy csöves ház volt egy napelemes zsebszámológép kapacitásával...
Ami az érdemi részt illeti bökj ide De ma már ne várj érdemi hozzászólást. Utána kell néznem a dolgoknak.
Keress rá a Google-ban a FREYA RADAR-ra, biztos találsz érdekes dolgokat.
Radar Timeline
1904: 30 April. The "telemobiloscope" (radar) patented and demonstrated by German engineer Christian Hülsmeyer. Telefunken refuses to buy his patents.
1916: February. German Richard Scherl produced the 10cm wavelength "Strahlenzieler" (Raypointer). German Navy rejects it as "not important tot he war effort."
1920s: British Dr. Robert Watson-Watt discovers the theory of radar just after WW I while trying to find a way to detect thunderstorms.
1933: Germany develops the "seetakt" carrier wave (CW) radar that operates at 50 centimeters on 50 watts. It can detect a 500 ton ship at over 7 miles. It is used exclusively as a range finder.
1934: Naval Aircraft Radio Lab produces a pulsed radar that detects aircraft at one mile.
1934: Dr. Robert Watson-Watt produces a radar operating at the 50 meters that can detect an aircraft at ranges of over 80 miles by bouncing the radar off the ionosphere.
1935: September. Germans mount first naval radar on "Welle", operating at 48cm.
1936: Germans produce the Freya surveillance radar operating at 125 Mhz.
1937: British begin installing "Home Chain" defense radar operating at 27.5 Mhz..
1937: Germans install Freya chain along their North Sea coast.
1937: Naval Research Laboratory installs a 200 mhz radar set on the 5"/38 guns of the USS Leary that can detect targets at 16 nautical miles. The antenna measures 10' x 10'.
1938: Germans field the "Seetaktisch Gerät" (Tactical Sea Instrument) operating at 375 khz (80cm), that can detect a target at 11 miles. It is used as a range finder on Admiral Graf Spee.
1938: British invent the ring oscillator, an important component of more powerful radars.
1938: British detect targets at 100 miles, the Americans 25 miles.
1938: USN equips the USS Leary with a radar operating at 1.5 meters detecting aircraft at 100 miles.
1939: Americans install the "XAF" radar operating at 1.5 meters on the USS New York. It has a "bedspring" antenna measuring 17 feet square and is sensitive enough to detect the splash (fall) of artillery shots. Renamed the "CXAM", the USN orders 20 more.
1939: By May British install a radar operating at 1.5 meters on aircraft and detect ships at 5 miles.
1939: November. British invent the cavity magnetron, allowing microwave radar development.
1940: SC radar operating at 50 centimeters is installed on most US ships.
1941: German Telefunken introduces "Wurtzburg," an improved radar operating at 570 Mhz.
1941: Fire Direction radar is added to the Mk 37 fire director on 5" guns.
1941: Microwave Surface Search Radar model SG radar is fielded.
1941: Late in the year PPI is fielded, greatly improving radar accuracy and usefulness.
1943: Most US Destroyers and Cruisers have SG radar and Fire control radar, allowing them to find "blind" at targets beyond the horizon in any weather conditions.
1943: August. Germans discard "Metrox" and issue the "Hagenuk" radar detectors to their U-Boats, later to replace it with an improved "Naxos" and more sensitive "Fleige". German submarines received their first radar, the "Hohentweil."
1943: Americans field the 10 Ghz surface vessel radar. Germans counter with the "Muecke" detector.
1944: Allied ships are fitted with the SR radar able to detect aircraft 150 miles away. Most ships already have the SC radar (air and surface warning radar).
1944: In October, U.S. Forces detect Japanese ships and destroy 1 battleship, damage 1 battleship, and sink 2 destroyers at a range of 36,000 yards. U.S. Battleships open fire at 22,800 yards, sink the damaged battleship and heavily damage a cruiser. The battle was fought and won entirely with radar! This was the first video war.
Vagy 5-6 könyv.. a legjobbak az Éjszaki vadászok (ezt nagyon tudom ajánlani mindenkienk), ill. más té a felderí
Radarokkal foglakozol és nem hallotál még Freyáról?:) Nemá.
Röviden és laikus által leírva: a Freya a háború elejétől használt német előrejelzpő radar, először a KM használta. A cél magasságától függően (a Föld görbülete ugyebár) felderítési hatótávja 120-200 km. Az angol Chain HOmetól eltérően nem egy bazi nagy 100m-es rádiótorony, hanem egy bárhol napok alatt összerelkhető, kb. 5 m magas antennamatrac (bocs a hüje kifejezésekért). Ha láttad a Ryan közlegényt, abban azt rohamozzák meg (amikor az egyik amcsi kinyúlik haslövéssel).
A radarmatrac :) oldalirányban elforgatható, így az irányszög és a távolság segítségével a cél helye meghatározható. Függőleges szögben nem lehetett forgatni, ezért a célpontont magasságát elméletileg nem tudta meghatározni (ha jól gondolom a gyakorlatban azért a kezelő megbecsülhette a első radarkontaktus távolságából). A magasságot a rövidebb hatótávú (a legkisebb aszem 40km volt, de volt vagy 8 altípusa, csak amiről én hallottam) Würzburg radar mérte. Emlékeim szerint a Freya deciméteres, a Würzburg centiméteres hullámhosszon dolgozott, a W. parabolaantennás volt, és kisebb.
Nem nagyon konyítok mélyebben a ytémához, érdekes lenne egy topic 2. vhs radartechnikáról, egy hozzáértőtől (érted ugye, mire gondolok?:)).
Nem udok mást hozzáfűzni, int hogy az én adataim szerint a 109G6 széria 1250-1300m/min emelkedés produkált, már az E-4 zéria is 1000 m/min emelkedett, az uccsó K-4 pedig a 2 vh. legjobban emelkedő vadásza volt, 1490 m/min-el. Persze magasságfüggő, de a 109-es 7000m-en nyújtotta a legjobb teljesítményt. Emelkedésben egyedül a Spit vehette fel vele a versenyt, az összes többi vadász állva maradt.
Az emelkedésről ésaz elfgásról... Ha magasan repül, a Freya előrejezi 100-150, vagy akár 200 km-ről is, időt hagyva a vadászoknak, ha meg alacsonyan jön, nem kell emelkedni. A Mosqutioról annyit, hogy 41-ben, 42-ben kimagasló volt mint 2 motoros gép a sebességét tekintve, 43-tol kezdve viszont német oldalon is voltak hasonló teljesítményű gépek - Me410, He219.
Szvsz újra kéne kezdeni az összehasonlítást, majd mindjárt írok pár szempontot, hogy kicsit korrektebb legyen a dolog.
Isegrim:
Az Mk IV az én elírásom, elnéztem egy táblázatot és a z MK XI-et írtam le(a forrás egyébként Bill Gunston könyve, csakhogy eléggé "keszekusza" a szerkesztettsége, könnyű elveszni a számsorok között). A IV-esnek valóban 610 km/ó körüli végsebessége volt. Ettől függetlenül hogy nehezen leküzdhető ellenfél volt az tény.
Ha a légtérbe való belépésekor már azon a magasságon volt egy elfogó, talán esélye lehetett, de riasztásból elkapni szinte lehetetlen.
Idézet:
" Climb times:
To 1000 m ca. 1 min
To 2000 m ca. 2 min
To 3000 m ca. 3 min
To 5000 m ca. 5 min 15 sec
To 8000 m ca. 10 min
To 11000 m ca. 17 min
Speed during climb ca. 270 km/h"
(forrás = Finn légierő Bf-109G6 kezelési utasításának angol fordítása)
A 34-ik hozzászólásomban a Messzer 400 km/ó emelkedési sebességét csak saccoltam, de úgy látszik nagyon jóindulatú voltam - lásd idézet utolsó sora. Ezek szerint az ott leírt helyzetben méginkább kérdésessé teszik a sikeres elfogást, mégha 550km/ó Vutazó-t számolunk a Mosquito-nak, a Messzer kevesebb mint feleakkora sebességgel halad emelkedés közben. Ugyanez a helyzet volt a Lightning-el is, Mo felett '44-ben próbáltak elfogni felderítő változatot ami kb 9000 m-en repült - egyszer sem sikerült.
"esetleg ledobhatja a bombákat és menekülhet.. és az elfogás máris sikeres.
Röviden leírhatjuk, hogy csak akkor volt esélye, ha későn vagy nem észlelték, és nem volt őrjáratózó német vadász a légtérben." Az elfogás máris sikeres - ez igaz, a cél a feladatának megzavarása. De ettől még nem lőtték le. Még hozzátenném hogy ilyen harcmodorral nem bombáztak, olyankor mindig kaptak kísérőket. Magányosan a hátországban csak a felderítők jártak.
Volt akkoriban még őrjáratozó vadászvédelem? Ha nagyobb támadást vártak talán igen de nyugalmasabb időkben egy szem felderítő miatt kétlem hogy őrjáratoztattak volna.
Az egy Dolog, hogy 50-100 x-os túlerő, de ehhez még hozzájárul, a LW hajózók a háború vége felé jellemző gyenge kiképzése. Nagyon nehéz függetleníteni ezektől a tényektől. De az tény, hogy közel azonos létszámú és tudású ellenfelek esetén a németek kerültek ki győztesen.
Pusztán finom jelzés kívánt lenni, hogy a gépeket ELCSESZETT HÜLYESÉG MEGÍTÉLNI olyan légiharcook alapján, ahol az egyik félneknek 50-100-os túlereje volt...
Nincs ha, de ha nem vizsgálodmeg az alternatívákat, hogy jössz rá hoy MIÉRT?
Szvsz aki ezt kitalálta kissé renyhe volt szellemileg.
Én itt BIV-es (melyik 4-es, a bombázó, vadász, felderítő?)-ről 611km/h-t találtam 5200m-en, mivel a PR IV. a B IV-en alpult, ezért az lehetett gyorsabb. De hogy elfoghatatlan volt.. Ez vicc.
Ha pedig bombázó verzióről van szó, 900 kg bombával, akkor jó 100-150 km/h val lassabb, és semmilyen fegyverzete nincs.. esetleg ledobhatja a bombákat és menekülhet.. és az elfogás máris sikeres.
Röviden leírhatjuk, hogy csak akkor volt esélye, ha későn vagy nem észlelték, és nem volt őrjáratózó német vadász a légtérben.
Specification of B-17G:
Four Wright R-1820-97 Cyclone radials with general Electric B-22 turbosuperchargers, each rated at 1200 hp for takeoff and 1000 hp at 25,000 feet, with a war emergency power of 1380 hp at 26,700 feet. Performance: Maximum speed 263 mph at 25,000 feet, 300 mph at 30,000 feet (war emergency). Cruising speed 150 mph at 25,000 feet. Landing speed 90 mph Initial climb rate 900 feet per minute. An altitude of 20,000 feet could be attained in 37 minutes. Service ceiling 35,000 feet. Range 1850 miles with 4000 pounds of bombs at 25,000 feet with 2810 gallons of fuel. Dimensions: Wingspan 103 feet 9 3/8 inches, length 74 feet 9 inches, height 19 feet 1 inches, wing area 1420 square feet. Weights: 32,720 pounds empty, 55,000 pounds normal loaded, 72,000 pounds maximum. Fuel: Normal fuel load was 2520 US gallons, but extra fuel tanks could be installed which raised total fuel capacity to 3612 US gallons. Armament: Specified defensive armament was as follows: Thirteen 0.5-inch Browning machine guns in chin, nose, dorsal, center- fuselage, ventral, waist, and tail positions. Maximum short-range bombload was 17,600 pounds.
Nem tudom fejből, hogy a font hány kg, de 0,4-el mint alsó limittel számolva is ez több mint 7 tonna. És még egy ilyen nagy gép normál terhelése is csak 2 tonna, úgyhogy a 3 t terheléseket sokkal kisebb gépeknél nem tartom reálisnak (ami nem jelenti, hogy pár száz km-re ne tudtak volna ennyit elvinni).
Egyébként a történelemben nem sok értelme van annak a szónak, hogy "volna". Több értelme van annak, hogy "volt". Nemdebár?
Egyébként meg mittudomén.
Szerencsére nem így volt...:-)))
Te nagyon szereted ezt a Greifet!
Ez ilyen szubjektív dolog. Én pl. a FIAT CR-42-t, a P-39-es "farmotorost" csípem nagyon, pedig - főleg az első - nem voltak a kor csúcstechnikái...
41-es hozzászólás:
"Nézzük ugyanezt egy Spit IX-el és egy Me 410-el... (az utóbbi sebessége szintén 620-630 körül). Nem ugyanez? Egyébként a 109-es volt a legjobban emelkedő gép (a G6 sebessége 7000-en 650km/h, emelkedőképessége stabilan 1200-1300 m/min).." Nem összevethető eset SZVSZ. Az Én példámnál nem a Vmax-al számoltam mivel azt tartósan nem tudja egyik gép sem. '42 környékén már kint volt a csapatoknál a Mossie IV-es verziója, ami már 660 km/ó sebességre képes(tehát ezért írtam hogy nem Vmaxxal hanem 600 km/ó-val jön). A 109-es "G" sorozata '42 májusában lett sorozatérett, de csak a korai gépek (G2). Vmax talán 640 km/ó.
A 410-es '43 nyarán került csapatszolgálatra, Vmax 620km/ó. A Spitfire IX Vmax-a 655 km/ó körül volt. '44 januárjában pedig már szolgálatba állt a XIV, Vmax +700 km/ó. Persze azért nem volt könnyű dolga a Spitfire-nek. (érdekesség: az első Me-210-es lelövés anglia felett egy Typhoon érdeme)
A Freya kiszúrja? Egy molyrágta fatákolmányt? :-) (ez csak poén...)
43-as hozzászólás:
A Pe-2 "gyorsbombázó"-nak készült, később jött a Pe-2Bisz nehézvadász 1650 Le-s motorokkal, Vmax 640 km/ körül.
46-os hozzászólás:
Az A-26 Invader-rel megint az idő csapdájába kerültünk, az ő kortársa ugyanis a inkább a Tu-2, a Bristol "Brigand" vagy esetleg a szolgálatba nem lépett Ju-388K (azaz 1944 vége)
A Magyar Me-210C pedig nem volt olyan rossz gép, a sárkányának több köze volt a 410-eshez mint a 210A-hoz(pl növelt törzshossza miatt stabilabb volt a 210A-nál). Mi sem bizonyítja jobban mint hogy a legyárott 280 db-ból 170 maradt nálunk, a többit átvették a németek...
Kmmm... a B17-re bombateherre vonatkozó adat hogyismongyam... nagyon újszerű. Épenséggel eddig mindenütt 5600 kg-ot írtak.. ugyebár Greif A1 6000kg, 510km/h, A3,A5 7200kg, 565km/h..
Az Ju 88A14 specifikáció 1942-től eépülrt a háború végéieg (összesen 15000 ju88 készült...), de már az előd A4 is hasonló adatokkal rendekezett (470km/h, 3000kg).
A Do217 változatai között szintén nem volt nagy különbség (bobmateherben egyátalán nem), a fegyverzetben voltak kissebb módosítások.
2000 db késüzlt kb., 1942-től.
352 Me 210s were built, the majority of them DB605-powered Me 210C's built in Hungary. Jellemző...
The Me 410 was indeed better than the Me 210, but it still couldn't be considered a succes.
Me 410A-1/U-2: Speed: 629km/h Ceiling: 10000m Range: 1690km
Armament: 2*g20mm 2*mg7.9mm 2*mg13mm 1000kg
Lekörözte a Mosquitot? Ezek legfeljebb hasonló adatok.
Azért kíávncsi lennék hogy a Mustang is olyan isten gép lett volna, ha mondjuk 800 He-177-et kellett volna megtámadnia 30 P51-nek, amit 1200 Me 109K4 és Fw190D9 kísér... lehet hogy most akkor az lenne a agyon szar gép?
Erről van itt szó. A He-177-en kívül a németeknek nem volt nehézbombázójuk, legalábbis jelentős mennyiség. Ergo, azt használták, ami volt. Már ameddig lehetett. Egyébként én is kíváncsi lennék, hol lehet kedvező véleményeket találni a típusról, mert én még nem olvastam ilyet...
A 210-es szintén igen sz@r lehetett, mert arról sem találtam biztatót. Bár a 410-esről sem...
Pedig tény, hogy igen innovatív megoldásaik voltak. Nekem pl. a védőfegyverek beépítése tetszik nagyon.
A gépek hatékonyságáról az tudna okosakat mondani, aki pl. ilyenekkel ment neki a B-17-es köteléknek, meg a Mustangoknak. Volt ilyen.
Már nincs.
Mi magyarok azért rendszeresítettük. A Héja mellett a"legjobb" döntés ez lehetett...) Azt hiszem, az első győzelmet is magyarok érték el a típussal, bár nem biztos. Il-2 ellen...
Ja. Közepes bombázók között van egy dobogósjelöltem. A Tu-2. Gyors volt (572 km/h), jól védett (2x23mm, 5x12,7mm), jó bombaterhelés (2300 kg). A Pe-2-t kezdték lecserélni vele, elég sokat (muszkákról van szó...)
1, A Me210-et át sem vette a LW, az utódja a Me410-es pedig teljesítményben lekörözte a Moskitót..
2, Nem volt jobb, mint a Greif? Ez tény. Az egy B29 volt jobb, az összes többi bombázó mind gyengébb volt nála... lassabbak, kisebb hatótávolságúak, gyegébben felfegyverzettebbek voltak és kisebb bombaterhet tudatk vinni..
A végéről lemaradt ez: :-)
Valszeg azért gyártották/vetették be mert nem volt jobb. Több ilyen német típus is van pl. Me-210, amiről kiderült, hogy teljesen használhatatlan mégis több száz épült. A Bf-109-et is tovább gyártották, pedig teljesen át kellett volna állni a Fw-190-re, de sok gép kellett és az átállás miatt csökkent volna a gyártási darabszám.
Tisztázzunk valamit: minden gépnek vannak gyenge pontjai, ha MINDEGYIk Greif állandóan kigyulladt volna, egyszerűen nem gyártják - márpedig a valóságban 44második feléig gyártották, bevetették, azért mert olyan szar volt?
Ez most olyan, mintha azt mondanaám, a Lancesternek állandóan letört a szárnya, a Moszkító meg állandóan szétesett a levegőben, a P38 motjai állandóan felrobbantak, a Fw190 motorja állandóan túlmelegedett, a 109-es minden leszállásnál összetört, a Spit motorja folyotn kihagyott, a Mustangnak meg folyton letört a szánya...
A Lancestert meg a 10t-ás bombaterhét haggyuk... félig kibelezték a gépet, minden kütyüt kidobtak bvelőle a motortés a üa.-ot kivéve, és akkor el tudta vinni a 10tonnást.. maradjunk a normál bombatehernél, mert így átalakítva a többi gép is jóval több bombát tud vinni.. A lanc max. bombaterhe baradjon 6500 kg körüli (nemtom pontosan fejből mennyi volt).
Max. bombateher: 3000 kg
a belső bombatér 1400kg-ot tud fogadni (általában 70 db. 50kg-os), a négy külső felfüggesztőn: 2 x max. 1000kg, 2 x max 500kg, azaz összesen max. 3000 kg, illetve ami van variáció (külső, belső, külső-beklső bombateher...), 3000kg-ig
Az A széria valszeg még gyorsabb volt, erősebb Jumo 213A-1 (max. 2240LE) motróorjai miatt.
Ezt nem tudtam. Ami a franciákat illeti én (mérnök lévén) mindíg fenntartással fogadom a kütyüiket. Zseniális megoldások keverednek égbekiáltó marhaságokkal.
