Húa zanynynya! Hehehe... Ez jó. :-) Kárörvendek neki. :-)
Továbbra sem fogja a qtya sem elismerni az elsőségünket, lásdmég herr Siemens... Ja, téllleg: az má' más téma. Bocs!
Szerény véleményem szerint az eredeti állítás az lehetett, hogy az emerókai movie < moving picture csonkítás analógiájára jöhetett létre a mozi szó a magyar mozgókép szóból; nem az, hogy magát a movie szót magyarították volna. Egyébként ugyanide tartozik a német Kino < Kinematographie.
Az EWUng a mozi szót elsőnek 1907-ből adatolja. Minthogy ebből a korból van (1898) cigi > cigaretta, (1907) diri > direktor is, egyáltalán nem biztos, hogy itt idegen hatást kell keresni, lehet független, párhuzamos magyar fejlemény is.
És végére jön a tromf: a Marriam-Webster szerint a movie szó először 1912-ben lett leírva, tehát a 5 évvel a magyar mozi után.
De jó, hogy mondod!
Nevezetes szó. Egyrészt, mert személyhez köthető. Másrészt, mert élete elágazó.
Két jelentése van, ugyebár, a magánszektor, illetve valami olyasmi, hogy 'különlegesen jó, célszerű'.
A mai fiatalok az eredeti jelentést valószínűleg nem értik meg könnyen. Bár a német nyelvben is él a Privatzimmer, ennek nyilván nincs meg az a különleges konnotációja, amely az egykori állami-magán szembeállításból következik.
Ebben a szóban benne van a szocialista Magyarország történelme.
Kis Ádám
Semmiképp nem szeretnék akadékoskodó lenni, amikor vitatom ezt a movie-mozi átalakulást, hiszen tulajdonképpen Heltai fejébe nem látunk bele, ráadásul akár mind a két forrás igaz lehet.
Amiért szóbahozom, az pusztán egy kétség: a múlt század végén rendkívül felerősödött az angol nyelv hatása a magyar szókészlet alakulására. Nem tudom bizonyítani, de úgy érzem, hogy ez a hatás a 19. század végén indulhatott meg, és meglehetősen esetleges volt (futball és vidéke, más sportok, ruhafélék (szvetter, pulóver, tweed)szendvics. Én úgy látom, hogy ezekben a szavakban nem mentek végbe hangtani változások, a kijetésük általában az angol írás latinos-németes ejtése szerint alakult (pl. a rekord).
A movie-mozi elvileg kézenfekvő, de a számomra semmi magyarázata nincs annak, hogyan lett a v-ből z. Még egyszer - ezt azért írom, mert szerintem az ok-okozati összefüggések vizsgálatánál mindig az adott korból kell kiindulni, és nem visszavetíteni a későbbi kor tapasztalatait.
Kis Ádám
PS.
Nem ötözködöm, nem kötözködöm, nem kötözködöm, és így tvább a végtelenig.
A moziról én úgy hallottam (lőjeteklenemtomkitől) televigyorban pár éve, hogy egész egyszerű magyarítás az emerókai movie <- moving picture-ből. Hogy Heltai elsőkén csak alkalmazta-e, vagy ő maga fordította, arra nem emlékszem, mit is mondtak (mindegy is). Mindenesetre jól kiállta az idő próbáját.
Grétsy tanár úrtól hallottam, hogy minden nyelvi hiba csak addig tűnik hibának, míg a többség alkalmazni nem kezdi. Akkor bekerül a normába.
A becézgető-gügyögő szóalkotás általában lehet ellenszenves, azonban vannak produktumai, amelyek már senkinek nem tűnnek fel.
Hirtelen egy jut az eszembe: a mozi. Úgy tudom, hogy Heltai Jenő találta ki, örökbecsű kupléjában:
Mert a Berta, mert a Berta, mert a Berta nagy liba
... (nem jut eszembe a szöveg) ... elment a moziba.
Akkoriban az intézmény hivatalos neve a mozgóképszínház volt, illetve az abból rövidült mozgó. Léthatjuk, a mozi majdnem ugyanaz, mint az ubi (bár a különbség lényeges).
Kinek visszatetsző a mozi szó? Bár valószínűéleg az ő napjai is számláltatnak: jön helyette a multiplex (multi?).
Már mások is megjegyezték, hogy túl komolyan veszem itt magam, meg a beírásokat. A hozzád való viszonyom tehát nem személyesen neked szól, hanem részemről egyszerű jellemhiba.
Erről sincs szó, hogy nem bírnám a humorodat, vagy bárgyúnak találnám. Inkább arról, hogy talán nem veszem észre. Az én ingerküszöbömet az olyan jó kis jáksói humorok tudják átlépni, ha ennél szofisztikáltabb, akkor bizony támpontnak elkél a smiley.
A válaszidőd tartamán pedig szerinten nem kell szabadkoznod. Tehát: notetól!
Ezt a hozzászólást eredetileg azért írtam, hogy bocsánatot kérjek a lassúságomért. Szomorúan láttam, hogy pont ez maradt le. (Még a helye is megvan a hosszú, üres részen.) Tehát: szori!
Most látom, hogy még aznap válaszoltál nekem, én pedig több, mint 1 hónap elteltével Neked.
Ha egy ilyen tapasztalt szakmabelivel (még nem végeztem) hoz össze a sors, mindig rossz érzésem támad. Lehet, hogy ismerlek, de nem szeretlek? Nem valószínű, de lehet. Lehet, hogy szeretlek, de nem ismerlek? Nem, ez semmiképpen. Lehet, hogy nem bírod a humoromat, és bárgyúnak tartod? Igen, ez nagyon is elképzelhető. Egyébként egy percig sem gondoltam komolyan azt, amit leírtam (arra az esetre, ha mégis ismernénk egymást).
> lehet, hogy ebben is hasonlítunk a kis finn barátainkra? idegen szóból pl. úgy képeznek finn főnevet, hogy hozzácsapnak 1 i-t. posti (posta)...
Ég és föld a két dolog:
A finnben a szavak máig nem végződhetnek mássalhangzótorlódással, ezt oldja fel a finn egy magas nyelvállású magánhangzóval, leggyakrabban az "i"-vel. Tehát nem képző, rag avagy jel, csak morfonológiai elem: ez szükséges ahhoz, hogy az adott hangsorozat szó lehessen a finnben.
A magyarban -- a legtöbbször csonkolt tőhöz járuló -- "-i" végződés kicsinyítő képző: már meglévő szavakhoz képez más stiláris szinthez tartozó változatokat.
ubisali, saviubi... hmmm...
lehet, hogy ebben is hasonlítunk a kis finn barátainkra? idegen szóból pl. úgy képeznek finn főnevet, hogy hozzácsapnak 1 i-t. posti (posta), panki (bank), bandi (banda) stb.
Ennek az az oka, hogy elkerüljük a veszekedéseket. Például, tegyük fel, hogy Santana-rajongó vagy. Namármost, ezt a mondatot hallod:
"Santana nagyon vacakul gitározik." Mi történik ? Veszekedés: te hülye vagy, nem értesz hozzá stb.
Viszont így:
"Úgy gondolom, Santana nagyon rosszl gitározik." - erre már nem reagál annyira keményen az ember, érted, hanem visszakérdez, hogy miért gondolod úgy.
Ennek végül is az a lényege, hogy a második verzióban kifejezed, hogy szubjektív vélemény, míg az első úgy hangzik, mintha objektív ítéletet akarnál mondani.
Kedves Castelejo!
Amúgy egyetértünk. Csak ez nyelven kívüli probléma: mielőtt "médiatársadalommá" nem lettünk, annak, aki a köz előtt meg tudott "nyilvánulni" már erős kiválasztódási folyamaton kellett keresztül mennie: kevesen voltak és gyakorlottak. Most a tóksók, a nézői körkérdések és a papírpolitikusok világában a jóval nagyobb tömeg jóval szerényebb kvalitásokkal rendelkezik. A beszéd egyébként is ad hoc műfaj, a beszélt köznyelvünk jóval "szegényesebb" (avagy "életszagúbb"), mint az írott: itt elfér a pongyolaság, még az "ubisali" is.
Legyünk szancsópanzák inkább donkihóték helyett, a nyelvi PC (philological correctness) iránti igényünket tartogassuk a formális, első sorban írásos megnyilvánulásokra.
Kedves Lvt,
úgy vélem igazad van, bár a jelenség akkor sem üdvözítő, sokkal jobban szeretem a szüneteket, mint a fecsegést, ugyanakkor azt gondolom, hogy sajnos én is gyakran beleesem ebbe a hibába. Sajna mára a "mondanivaló" lett az, ami betömi az aztgondolom-ok közti szüneteket ...
Azt gondolom, hogy a próba kedvéért vizsgáljuk meg a kérdést szándékoltan jóindulatú szemszögből.
Amikor a "vágatlanul" beszélünk, főként olyan kérdésekről, melyekre nem volt érkezésünk felkészülni, eltart egy-két másodpercig míg összeállítjuk a következő mondatot.
Ez a természetes tevékenység a beszédben szüneteket "okoz", de ezen szüneteket is retorikai hibaként tartjuk számon. A kompromisszumos megoldás azt, hogy a lyukakat betömjük valami kóccal: "ööööö"-vel vagy "azt gondolom"-mal, vagy "ami azt illeti"-vel.
Többször hallottam percekig beszélni Torgyán doktort, miközben nem mondott mást, csak ilyen töltelékeket; de ő is az ország retorikai bajnoka...
Azonban ha felveszed magadat magnóra, miközben a próba kedvéért egy szabadon kiválasztott témáról "nyilatkozol", akkor a visszahallgatáskor magad is felfedezheted a saját töltélékeidet (ill. én a magamét). A kérdés csak az, hogy az "öööö" jobb-e, mint az "azt gondolom"; mivel töltelékek nélkül talán még Démosztenész sem volt képes beszélni: ő olyankor a kavicsot igazgatta a nyelve alatt...
Amitől a legjobban falra tudok mászni, az a magyar nyelvben az utóbbi időben hihetetlenül elterjedt időhúzó-műdiplomatikus-álintelligens szókapcsolat, hogy "azt gondolom". Korábban azt hittem, ez a fordulat csak túlképzett futballedzőink nyelvi sajátja, de az utóbbi időben boldog-boldogtalan (sarki fűszeres, főpolgármester, beatzenész, sportújságíró, médiasztár, sportminiszter, tűzoltóparancsnok, miniszterelnök) ezzel kezdi mondatát, félmondatát, megjegyzését (már várom, mikor válaszol valaki a Napkelte össztűzében így: - Azt gondolom, anyád !). Bár ott, ahol a miniszterelnök többször milleneumról beszél millenium helyett, és ahol a kereskedelmi televíziók programjában nemcsak nyelvművelő, hanem kulturális műsor sincs (!), sajnos nincs miről beszélni. Azt gondolom :)
Párom családja a sült krumplit piriburinak hívja (pirított burgonya). Én ettől hidegrázást kapok. Elmagyarázták, hogy régebben lehetett kapni gyorsfagyasztott elősütött krumplit, aminek ez a név volt a csomagolásán, innen az elnevezés... Még szerencse, hogy egyébként nem jellemző rájuk ez a gügyörészés... :-))
Egy rémtettet hadd osszak meg veletek... Édesanyám egy barátnője egyszer feljött hozzánk a lányával vacsorára, sült hús volt, borsóval és kukoricával.
Mikor elhangzott az asztalnál a 20 éves lánytól a mondat, miszerint "Anya, te is kérsz KUKIT?", hát én majdnem hangosan elröhögtem magam...
