Érdekes átfedések közismert nevekkel.
Mijo
__________________________________________________
"[Ethnica 2001. III. évfolyam, 1. szám]
Migráció és anyagi kultúra a Duna-Tisza-közén
Táj és népi kultúra 2. (Szerk.: Juhász Antal) Szeged, 1999
A JATE Néprajzi Tanszéke által életben tartott Táj és népi kultúra c. sorozat első két kötete az OTKA által támogatott, a Duna-Tisza-közi migrációs folyamatokat vizsgáló kutatási téma keretében készült tanulmányokat közli. Az 1997-ben napvilágot látott első kötet a településeket választotta vizsgálódási terepéül, e második az anyagi kultúrát helyezte előtérbe. Az ismertetendő tanulmányok a kutatás eredményeiről beszámoló, 1995. és 1997. évi konferenciákon elhangzott előadások kibővített, továbbérlelt változatai.
Kőhegyi Mihály a soroksárról Csávolyra települt, illetve a környező községekből Katymárra átszivárgott németség közti házasodási kapcsolatokat vizsgálta tanulmányában a kezdetektől 1947-ig az ún. Ortssippenbuch adatainak felhasználásával. Ezt az anyakönyvi adatgyűjtemény Waiblingenben jelent meg, s az összes csávolyi német házassági adatait tartalmazza. Ez jelenti használhatósága korlátját is, hiszen a szerző maga is hangsúlyozza, hogy e községek népességmozgásainak valós megítéléséhez szükséges lenne magyar és bunyevác lakosságuk kapcsolatrendszerének elemzése is.
Bárkányi Ildikó a dohánykertészek által alapított egykori Péteri puszta, a mai Pálmonostora 1867-1886 közötti benépesüléséről közöl tanulmányt. Szintén a házassági anyakönyvek származási bejegyzéseit vette vizsgálat alá, s 40 év adataiból igen jól árnyalt kép rajzolódott ki a bevándorlás irányairól, ennek időbeli változásairól. Az új község lakossága még évtizedekig rendkívül mobilisnek bizonyult, akik azonban erősen kötődtek kibocsátó településükhöz házasodásaik révén. A szerző megfogalmazza azt a feltevését is, hogy e népességmozgások foglalkozási endogámiát takarnak.
Szűcs Judit a Csólyospálos alapítói között szereplő családok történetéből határozta meg a népességmozgás fő irányait, s egyben fényt derített az új községben formálódó helyi társadalom rétegződésére is. Csólyospálos anyagi kultúrájának jellegzetességeként ragadja meg, hogy a tanyai körülmények között a XX. század közepéig fennmaradtak hústartósítás egykor pásztorok által gyakorolt módszerei.
Juhász Antal a benépesülés más útját vázolja fel tanulmányában Soltszentimre példáján: a puszta sok helyről toborzódott lakosaiból alakult "vevőtársaság" megvásárolta a területet birtokosától, egyetemlegesen vállalta a jelzálogot, fizette a bankkölcsönöket. A telepesek között jelentősebb számban sikerült kimutatnia a Tisza mellékéről, illetve a Dunántúl középső részéről érkezetteket is.
Bognár Anikó ugyanitt a keresztelési anyakönyvek adatai alapján újabb családok eredetét derítette fel, illetve két, az első telepesek közé tartozó, majd az új község vezető családjai közé emelkedő család példáján mutatta be a bevándorlók és itt megkapaszkodók sorsát.
Beszédes Valéria a munkavállalással összefüggő migrációra szolgáltat kitűnő példát egy al-dunai székely változatos életútjának ismertetése révén. Merk Zsuzsa egy bukovinai székely visszaemlékezését közli e népcsoport 40-es évekbeli kényszerű kálváriájáról. T. Molnár Gizella szintén az államhatalmi intézkedések hatására történő migrációnak szentelte tanulmányát: Hajós és környéke németségének kitelepítése, illetve helyükre a felvidéki magyarság és az alföldi telepesek beköltöztetése eseményeit kíséri végig.
A vendégmunkásokkal foglalkozó blokkban Kovács Endre doroszlói családtörténeteken keresztül a németországi munkavállalók életébe nyújt bepillantást, Papp Árpád, aki maga is tagja volt egy Magyarországon dolgozó jugoszláviai vendégmunkás csoportnak, esettanulmányában ezen újfajta migráció működési mechanizmusát vázolja fel. Ozsváth Gábor Dániel a csólyospálosi intenzív homoki gazdaságokban foglalkoztatott székelyek és csángók munkavállalása kapcsán a arra is rámutat, hogy "mind a vendégmunkások, mind a gazdák szempontjából az egymásrautaltság identitásbéli csiszolódáshoz is vezet."
Gulyás Katalin"
