Tök jó!!!!!
A Cogitoról: Általában olyan értelemben eidézik, mintha azt jelentené:" Elsősorban gondolkodó dolog vagyok, a gondoolkodás a legalapvetőbb, és ebből következik a létezés, tehát mintha a z emberi létezés legmélye az lenne, hogy tud gondolkodni".
Ezért jó sok kritikát is kap, pl. a new ages és ezoterikus részről, mivel a gondolkodást ők egy felületesebb, sokszor inkább bajt okozó készségenek tartják, és fontosabb nekik a tudattalan, az ÉN, a megérzések , a meditációs állapotok, és hogy mesterségesen szétszakitja az emberi létezést, degradálja belőle a fizikai létezést, az érzéseket, a világba való harmonikus beilleszkedést.
Pedig Descartes nem ilyen értelemben mondta, ez világos, ha elolvassuk az eredeti művét(Meditationes....)Hanem ő azt kereste, hogy mi az a biztos ismeret, amire támaszkodni lehet, ami megkérdőjelezhetetlen. És miközben önkinzó módon mindenről, ami általában a tudásunkhoz tartozik , kénytelen megállapitani, hogy nem biztos, lehet benne kételkedni, arra jut, hogy " miközben mindezt végzem, a kételkedést mindenben, egyvalamitől nem tudok megszabadulni, és felismerem, hogy akárhogyan igyekezzem is, de a kételkedés közben tudok magamról, a létezésemről, tehát gondolkodás közben szükségszerűen léteznem kell..."(nem szó szerinti idézet). Vagyis, éppen azt mondja, hogy a létezésem előfeltétele a gondolkodásnak, éppen nem abból következik, hanem elválaszthatatlanul összetartozik vele. És ebben bizots ismeretet talál. |
