Remélem még van köztetek olyan, aki olvassa még ezt a topicot :-) Nálam a 7 éves házasságom került komoly veszélybe amiatt, hogy a 34 éves nejem a mai napig nem tudott leválni a szüleitől. Igaz nem egy fedél alatt lakunk, de az apósomék csak két háznyira (kb. 50m) laknak tőlünk. Naponta zargatnak minket, hogy hol vagyunk, éppen mit csinálunk, mit akarunk csinálni, hol voltunk, hová megyünk? stb. stb. A gyereküket úgy nevelték és nevelik, hogy nekik életük végéig hálával tartozzon, olyan mértékű felelősségtdatot neveltek belé saját maguk irányába, hogy ez már kórtani eset. A "mérgező szülők" tipikus esete, amit persze a nejem nem hajlandó elfogadni.
"Ilyen esetben képes-e az ember a társa felé a felnôtt oldalát mutatni, miközben otthon a meghunyászkodott jógyerek szerepét kell magára öltenie?" Nem, és sajnos nagyon is gyerekesen viselkedik velem szemben, sokszor olyan érzésem van, hogy nem egy felnőtt, önálló személyiséggel lakom együtt, hanem egy 6 éves gyerekkel. :-(
FanTomas kedves, ha ragaszkodsz a lakáskérdéshez, akkor nem jósolok hosszú életet a topicodnak. Erre ugyanis nincs mit mondani, megadtad te rá a választ, innen kezdve akár lezártnak is tekinthető.
Szerintem taglaljuk inkább az érzelmi részét: Miért marad valaki gyerek 30 fölött is?
Miért harapózott el a "szülők nyakán" maradás? (itt nem a lakásproblémára, hanem a kényelmészeti szempontokra gondolok)
Télleg: fog-e valakinek kelleni egy, a szülők nyakán maradt (vagy el nem engedett) 30-as?
Na?
FanTomas kedves, ha ragaszkodsz a lakáskérdéshez, akkor nem jósolok hosszú életet a topicodnak. Erre ugyanis nincs mit mondani, megadtad te rá a választ, innen kezdve akár lezártnak is tekinthető.
Szerintem taglaljuk inkább az érzelmi részét: Miért marad valaki gyerek 30 fölött is?
Miért harapózott el a "szülők nyakán" maradás? (itt nem a lakásproblémára, hanem a kényelmészeti szempontokra gondolok)
Télleg: fog-e valakinek kelleni egy, a szülők nyakán maradt (vagy el nem engedett) 30-as?
Na?
Minden topiklátogatótól suru bocsánatokat kérek, amiért így elhanyagolom a saját magam által indított témát. Sajna nincsen idom netezni, mert a virtuális mellett felfedeztem egy másik világot is, ami meg nem hagy mostan békiben. De azért idonként benézek, és megprószálom terelgetni a beszélgetést. Szóval, újfent azt állítom, hogy az átlagos keresetbol képtelenség egy emberhez méltó lakás árát összeszedni mondjuk öt év alatt. Arról nem is beszélve, hogy szerintem nincs is a lakáspiacon annyi lakás, amennyi igény van rá. Ez pedig rendesen magasan tartja az árakat. Ha valaki a szüleivel lakik, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy mondjuk tíz év alatt összekuporgat egy lakásra valót. Ha viszont albérletezik, akkor megette a fene az egészet. Megoldást nem tudok. Az egész országnak együtt kell ahhoz emelkedni, hogy ez a tömegeket érinto probléma megoldódjon. Nyilván vannak egyedi, pozitív eseteket de ezekbol nem lehet általánosítani.
FanTomas
Ki mondta, hogy nem? 1általán nem az árva gyerek a vágyam. Elég ha a szülei tisztes távolságban élnek. Úgy értem nem velünk egy lakásban. (ilyen szempontból én nagyon jó vásár vagyok, ez itt a reklám helye, egyik szülőm sem él velem egy országban. Sőt egymással sem :))
No jó, akkor ne hagyjuk veszendôbe.
Térjünk vissza az eredeti problémához.
Kinek kell egy 30-as gyerek szülôkkel? Thornak nem, az már biztos.
A magam részérôl láttam már felbomlani többéves kapcsolatot amiatt (igaz, huszonéves korban), hogy az egyik fél szülei által diktált rendszabályokat a másik nem volt hajlandó egy határon túl elfogadni. Ez ami a felszínen látszik.
Ilyen esetben képes-e az ember a társa felé a felnôtt oldalát mutatni, miközben otthon a meghunyászkodott jógyerek szerepét kell magára öltenie?
Thor, ne akarj altalanos igazsagot keresni egy-egy temara. Kulonbozo emberek (gyerekek) allnak kapcsolatban kulonbozo emberekkel (szulok). Vannak olyan kapcsolatok, ahol magatol ertetodo az osszekoltozes akkor, amikor a szulo egyedul marad vagy eppen beteg lesz. Vannak olyan szulo-gyermek kapcsolatok, ahol az osszekoltozes akar az egyik (gyerek), de akar a masik (szulo), vagy eppen mindket fel oldalarol nezve sem tunik jo otletnek. Vannak olyan esetek, amikor viszont kolcsonos megelegedettseghez vezethet meg akkoris, ha esetleg egy-egy ilyen dontessel le kell mondani dolgokrol (pl. a szabadsag egy resze, de a lelkiismereted nyugodt). Mindenki maskeppen elhet meg kulonbozo esemenyeket. Az a lenyeg, hogy olyan kapcsolat (egyutteles, kuloneles) legyen a ket fel kozott, amelyik senkinek sem okoz olyan terheket, ami folyamatos frusztraciohoz vezet. S ebben mind a ket felnek okosnak kell lenni...
Szemelyes sztori: az edesanyamnak mind a mai napig rosszul esik, hogy a nagymamam a nagyapam halala utan nem akart egyik gyerekehez sem koltozni, hanem vallalta a maganyt egy tavoli kis faluban. Az anyu a koltozest termeszetesnek vette volna, de a nagyim pontosan tisztaban volt azzal, hogy a gyerekeihez koltozes a sajat eletenek, a sajat szabadsaganak a feladasat jelentette volna. Ezt o meg nem akarta akkor, de hat meg valtozhat... s ugy veszem eszre valtozik is.....
Szerintem akkor sem érthető. Azt hogy a szülő ne legyen egyedül meg lehet oldani másképp is. (Napközben így is úgy is egyedül van, az emberek akkor is dolgoznak, ha közben "gyerek" státuszban vannak) Nem együttlakással, mert az semmiképp sem egészséges.
Volt főnökasszonyom épp most költözött külön az anyjától, akivel eleinte jó 5letnek tűnt az összeköltözés, (nyugdíjas nagymama, majd vigyáz a gyerekre, és nincs ő sem egyedül). Most 5 év után ott tartottak, hogy a nagymami elaltattatta a kutyáját, hogy szemrehányásokat tehessen a lányának, hogy csak miatta tette, mert útban volt neki a kutya. Nem mintha tényleg útban lett volna, csak annyira szeretett volna már bűntudatot kelteni a "gyerek"-ben, aki 39 évesen a saját életét akarta élni, nem szófogadó kislányként ugrálni anyuci körül.
Naigen, csak ne felejtsük el, az a gyerek amikor megszületik, teljesen védtelenül kerül a szülei keze közé. Akik aztán lehet, hogy egy olyan magátterrorizálnihagyót csinálnak belőle. Igaz, nem mindenkiből lehet, az alapanyag is számít.
"Nem csak a szülők a hibásak, hanem az is, aki hagyja magát terrorizálni."
Ezzel a megallapitassal maximalisan egyet tudok erteni. Borzaszto nagy szuloi szigorban probaltak meg engem es az ocsemet is nevelni a szuleink, nem igazan 'elhettuk' az osztalytarsak szabad eletet: nem volt mozi, buli es egyebek. De kesobb mind a ketten es egymast erositve kiharcoltunk dolgokat, a szulok is belattak, hogy sok esetben a felelmeik alaptalanuk, a szigoru szamonkeres es kvazi-parancsolas nem segit a mi 'rendes emberre nevelesunkben'....
Nem konnyu az ilyesmi persze, de altalanossagban igaz, hogy nemcsak a szulo formalja a gyereket, hanem a gyerek is a szuleit. S amennyiben igaz az, hogy a szuloi agresszio a gyerekbol ellenszegulest valt ki, ugyanannyira igaz, hogy a durva es agressziv gyerek a szulok ellenallasat es a szigor tovabbi erosodeset vonja maga utan..... osztonszintu reakciokent... Nem art egy kis pszichologiai alapismeret ahhoz, hogy kezelni tudj egy masik embert, s ez igaz a szulokre is.
Egyebkent jomagam nem tudom elkepzelni tartosan az eletemet a szuleimmel egy hazban, tul regen elek mar ahhoz kulon, hogy megint elviseljem, hogy valaki 'szulokent' es nem partnerkent (!!) ralasson az eletemre. Ismerek viszont olyan 30-asokat, akik a szuloi hazban elnek maximalis onallosaggal es maximalisan jo kapcsolatban a szulokkel... elvileg tehat lehetseges lenne, de nalam megsem mukodne...
Bibic, most nem konkrétan betegségre gondoltam, hanem, hogy ne legyen egyedül. Nem velem van így, csak eshetőséget vetettem fel. De ha ez történne, nem igazán törném a fejemet, hogy ne költözzem haza: szerintem ez a minimum, hogy segítsek, ha már egyszer felneveltek, és minden lehetséges módon támogattak.
Még egy zárójeles gondolat: azért, ha az ember nagyon akarja, tud lakáshoz jutni. Legalábbis nekem 25 évesen sikerült. Igaz, hogy 2 évig takarékoskodtam hozzá, és havi 5 ezer forintokat "dorbézoltam el" :), a fizum többi része ment a bankba; és az is kellett hozzá, hogy megbeszéltem a szüleimmel, nem kell hazaadnom semmit, amire szükségem lenne (cipő, ruha, akármi) azt megveszik nekem. Végülis ez is egy megoldás, ugyan nem jutottam el a tengerpartra, nem buliztam ki magam, de egy cseppet sem bánom... :)) Nagy élvezettel járok haza hétvégenként ebédelni, nem azért mert nem tudok főzni (nem tudok... :) ), de minek is, anyu főztje mindennél jobb... :))))
Van egy barátnőm, harmincas és a szüleivel él. Este, ha hazamegy, fel kell csöngetnie őket, mert a kulcsot a zárban hagyják, hogy tudják, mikor ér haza. Amikor valami aktuális para miatt ott aludtam nála, a hivatalos, szülőknek szánt változat az volt, hogy elvesztettem a kulcsom. Nem csak a szülők a hibásak, hanem az is, aki hagyja magát terrorizálni. Bocsánattot kérek tőle, hogy kiadtam, de sosem mertem így a szemébe mondani.
Vauuu, igen, igen - pasi!
Mibol talaltad ki vajon? :)
Te viszont harcias leanyzo, le sem tagadhatnad, de mar olvastam valahol, amikor levetted a sisakot.
Gondolsz arra, maminti, hogy mert a szulo beteg?
Uuuu, az eleg szar ugy, bar szerintem szerencsere azert nem lehet altalanos.
Inkabb az a ciki, ha mondjuk megvan vegre a nagy papir, a diplomaoszto utani harmadnapossagot is tulelte az ifju palyakezdo, es kolinak lottek, melohely sehol, es ott van megint a baratsagos kisagy, a kisszobaban, ahol mondjuk sajtszagu labu ocsoval szuszogjatok at az ejszakat, es nincs love elhuzni a veresbe - szoval ez eleg szorongatos.
Betegapolasra hazakoltozni meg - ha a szulonek tenyleg nagy betegsege van (gondolok olyan genyosagra, mint mondjuk tudodaganat), akkor jogos.
Ha viszont csak egy trukk anyutol, vagy aputol, hogy megakadalyozzak a lelepest, es valami allapotszeru betegseg urugyen megzsaroljak az embert, akkor kemenyen kell am figyelni.
Peldaim ezerrel vannak, azert beszelek ilyen nagy mellennyel.
Csak egy mellékmondat: akkor viszont érthető, ha a 30as gyerek a szülővel van, ha esetleg hazaköltözött, hogy az anyja vagy az apja ne legyen egyedül...
szerintem nem nehez elmenni otthonrol foleg ha mar ugy indul az egesz, hogy 14 evesen koliba kerulsz es utana mar el sem tudnad kepzelni, hogy ujra egyutt eljel a szuleiddel. nekem fura, hogy olyan 25 even feluliekkel talalkozom akik meg mindig a csaladjukkal elnek, szerintem nem egezseges. hogyan eltek maganeletet, hogyan pasiztak?
szerintem nem nehez elmenni otthonrol foleg ha mar ugy indul az egesz, hogy 14 evesen koliba kerulsz es utana mar el sem tudnad kepzelni, hogy ujra egyutt eljel a szuleiddel. nekem fura, hogy olyan 25 even feluliekkel talalkozom akik meg mindig a csaladjukkal elnek, szerintem nem egezseges. hogyan eltek maganeletet, hogyan pasiztak?
szerintem nem nehez elmenni otthonrol foleg ha mar ugy indul az egesz, hogy 14 evesen koliba kerulsz es utana mar el sem tudnad kepzelni, hogy ujra egyutt eljel a szuleiddel. nekem fura, hogy olyan 25 even feluliekkel talalkozom akik meg mindig a csaladjukkal elnek, szerintem nem egezseges. hogyan eltek maganeletet, hogyan pasiztak?
Ugye viccelsz? azert nem egy huuuu, de fenyes perspektiva, meg atmenetinek sem vegzett diplomaskent szukseg szoliban nyomorogni, vagy mint egy nevelotanar a szakmunkaskepzo koliban, vagy akar a noverszallon, bar ott egy picit azert nyomorognek. :)
Illetve persze, ezek alternativak, es ha pokol van otthon, akkor mar inkabb egy ujabb kollegium, de mi van, ha anyu tunder, apu meg egybarkacsisten focibratyi?
Es akkor lehet dekkoni, ugye onallo eletvezetesbol fakado dontesek, es a miattuk valo felelosseg ezaltal nincs, Thornak igaza van, hibernalt szoros Ocsibacsi kepzes megy itt.
Valoban, igaz, aki le AKAR lecelni, az megteszi, de puhacskara fozott elektromernok Istvanka (elnezest a villanyosoktol) csak ott parolodik anyu konyhajaban.
Thor: ugyanmar, tokre igazad van - mindenert a nok a felelosek, csunya gaz nok elragadjak a csunya gaz mamucikaktol a tudibundi bogyorot. :)
Sacka,
"... kényelmesebb az élet ...", én is erre gondoltam, amikor a büfiztetést kérdeztem az elején, úgyhogy Osztap Bender Te vagy az...:)))
Thor, láttam a tegnapi sporthírekben egy súlylökő lányt (amazont?), lehet, hogy az kellene?
Üdv. szoo5
Hát persze, MINDENÉRT a szülők a felelősek! :)) de komolyan, szerintem nagyon el tudják tolni a csemetéiket. Különösen az anyukák a kisfiaikat (jajj ezért most majd megint kapok valakitől!)
Annak a bizonyos ismerősömnek ez nem maga a paradicsom, leginkább létminimum alatti tengődés, meg lelki nyomor, mégsem hajlandó a kisujját sem megmozdítani. Egyszerűen, mintha gyárilag kihagytak volna valamit belőle, valahogy nem akar élni.
Aztán vannak még mások is elég sokan hasonlók, csak nem ennyire szélsőségesek.
Kedves Bibic!
A lakásproblémát MEG LEHET oldani.
Például a pedagógusok szolgálati lakást kaphatnak vidéken, már akinek nem derogál egy kis faluban tanítani. A kórházi dolgozóknak is állnak még az un. nővérszállók.
Különböző munkahelyek biztosítanak szállót.
Igazából az a baj, hogy a panaszosok nem akarnak válni (a szülőktől) mert így kényelmesebb az élet. (főzés, mosás, vasalás megoldott)
Ezért nem is értem a sirámokat. Ha valakivel együtt élek, igenis érdekel, hogy mit csinál, miért nem jön haza este, stb. Ezt megkérdezi a szülő a feleség, a testvér, a barát, de még a gyerek is. Azt hiszem rossz is lenne, ha nem érdekelné őket.
hogy keverjem egy kicsit, szerintem a szulok a felelosek, ha a kolok ott fityeg a nyakukon
felelosek a gazemberek, hogy
1. nem inditottak a csemetet egy kulon lakassal
2. nem irattak be a kozgazra
de viccet felreteve tenyleg alapvetoen a szulok indithatjak meg a levalasztast, ha viszont anyu jo eros, akkor sikeresen eldugitja a bejglihegyekkel Pistike szabadulomuvesz onallosodasi csatornajat, aztan mackonadrag, apuval a TV elott
szerintem sok anyuk vannak, annak akik fiacskajukat igyekeznek debilizalni, aminek az okat csak az apuval valo kapcsolat gyengesegere
tudom visszaveztni
klanya kis Odi puszi masfelszobaban
Aztan ulnek otthon a bekavitezek, szep kis pocakkal, meg internet eleressel - mert apuek azt is fizetik - kinek van kedve kiszallni ebbol a paradicsombol, vagy inkabb kecsapbol, es aztan varhatnak a csokos ajaku kiralylanyok.
akik szinten nagyra hizott varangyok a szomszed lakasban a nyolcadikon
Nem tudom, hogy kinek kell, de mostanában egyre több ilyen gyerek van.A fene érti, hogy miért de van egy kis ellenérzésem velük szemben.Két haverom is ilyen, és kimondottan idegesít amikor szóba jön az otthoni életük, ami persze nem egyéb mint teljes kényelem.Talán irígylem őket? Vagy csak dühít, hogy ilyen idős korukban is kiszolgáltatják magukat? Nem tudom.
