Még egy gondolat tőle:
"A gyermek megértése, problémáinak és félelmeinek átérzése nem tévesztendő össze azzal, hogy elnézzük, ha felrúgja a szabályokat."
Jan-Uwe Rogge:Kell a gyereknek a korlát c. könyvéből:
"A nevelés során csak az érett személyiség képes korlátokat állítani, az olyan személyiség, aki elfogadja és másokkal is elfogadtatja saját értékeit és hiányosságait, s aki épp ezért kész elfogadni a gyermeki személyiséget, bármilyen legyen is az..."
Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát c. könyvében olvastam a következőket:
"A nevelés során csak az érett személyiség képes korlátokat állítani, az olyan személyiség, aki elfogadja és másokkal is elfogadtatja saját értékeit és hiányosságait, s aki épp ezért kész elfogadni a gyermeki személyiséget, bármilyen legyen is az..."
A fürdés végül is nem rossz ötlet... Azt hiszem, bármilyen hirtelen, váratlan váltás jó lehet, hogy kizökkentse a hisztiből. Viszont mi sajnos a harmadikon lakunk:-)))), és már egy párszor így is elázott az alattunk lakó...
Az nálunk is stimmel, hogy másokkal angyal, velem ördög. Dehát valahol neki is le kell vezetni a frusztrációit, és végül is örülni kell neki, hogy engem érez erre leginkább alkalmasnak (=legközelebb állónak, akivel nyugodtan megteheti, tutira ugyanúgy fogom szeretni).
Egyébként sokat javult az elmúlt pár hónapban. Egyre meggyőzhetőbb, elfogadja az érveket, képes várni, önuralmat gyakorolni. Mivel rengeteget fejlődött a beszéde, jobban ki tudja fejezni magát, így egyre inkább verbális irányba tolódnak a konfliktusok, abban meg jó vagyok:-)
Moncaberta,
én anyósom is esküszik hasonló dolgokra, hogy nála aztán a gyerek ilyet soha, de általában kiderül, hogy ez így nem igaz. Anyukám őszintébb, ő nem csinál angyalt az unokájából, így a történetei is hihetőbbek nekem.
Igy-e? meg igyebbul...
A 6 honaposom kizarolag az apjanak tartogatja a hisztit. Nem mondom, hogy nem nyugos neha, de elementaris ereju hisztit apja kap.
Amugy bekes, kiegyensulyozott baratsagos kis valaki...
Cinc: mazlim van, foldszintem lakom ;) es kulonben sem adok vodrot neki
Sziasztok!
A segítségről jutott az eszembe: anyukámék esküsznek rá, hogy a lassan két évesem -bármennyi időt is tölt el velük (ez 1-2-3 nap)bármilyen rossz periódusában is -soha eggy nyikkanásnyit sem nyafog/hisztizik/stb. Ha hívják, jön enni (hogy aztán mégsem eszik, az más kérdés), hagyja magát öltöztetni, pelenkázni stb. Nem egy nyügi gyerek (egyenlőre:-)) , de azért az hogy soha nem hisztizik, nem igaz. Csakhogy ezeket kizárólag nekem (nem apának, nem nagyinak, stb) tartogatja. Hát nem megtisztelő? A kis édes.
:-))) Másnál is így van?
Lehet hogy nem fer amit írok, de így olvasva egész irígyellek benneteket.
A nagyok már egyetemisták és kicsi is 10 éves és most megint olyan boldogan babáznék, főleg h titeket olvaslak.
Rettenetesen hamar eltelik ez csodás picikor!
Ezzel együtt nagyon nehéz és kimerítő, hiszen napi 24 órát tart , szabadnap nélkül.
Nincs segítségetek?
Hát igen, néha félelmetes, amit ezek a "kis szörnyetegek" produkálni képesek. MIndenesetre vigasztalódjatok azzal, hogy minden szülő csak olyan gyereket "kap" amit el is tud viselni, meg teher alatt nő a páőlma meg ilyenek.
No meg azzal, hogy később értelmesebb lesz és kinövi - csak addig! :-)
:-) enyémnek még vödör se kell hozzá,lazán a kádba nyom egy flakon sampont és azzal meregeti a vizet a köre.De mivel az már tiltva van,cselesen a mosógépre rakott plédre öntötte tegnap,uszkve 20 mp alatt(mig hoztam a fürdölepedöjét).elöször nem értettem,hogyan verte habbá a vizet,aztán azt nem,hova lett fél kád viz,de hamar kiderült:-)
Komisz uzemmodban levo gyerek meg a jatekvodrevel kimeri a 70 liter vizet a kore :))) Utana mar csak egyet lehet tenni, kitekerni a nyakat. Vagy pedig ulj mellette a belizzel :))) Amugy jo otlet, nalunk is sok a nagy furdes, bar inkabb anya nyugodt netezese erdekeben...
A "komisz uzemmodnal" nem hasznal, ha elkuldod furdeni? Nem az "eredjmosgyameg, hathalenyugszol"-ra gondolok, hanem kikapcsolaskepp, nagy kad viz, sok furdijatek, pancsolj!
Addig anya is feltoltodik kicsit, iszik egy kv/tea/bailey's :)
Allitolag enyem anya gyakran kapcsolt ki tesommal minket igy.
Abban teljesen igaza van Alice-nek, hogy a szülő magabiztossága a legfontosabb, én is ezt tapasztalom minden nap.
Csak éppen néha hiába vagy halálosan magabiztos és nyugodt, vannak olyan szituációk, ahol ez sem segít. Az én 4 hónap híján háromévesem eddig kb 2-3x kapott a fenekére, semmi hatás. (Mondjuk amit a vastag téli overállon+pelenkán keresztül ebből érez... dehát nyilván nem is a fájdalom lenne a lényeg, hanem a megdöbbenés és a szégyen). Hát nála ez nem jön be, max. röhög rajta, vagy magasbb hangerőre kapcsol. És mit sem érek a határozottsággal, amikor pl. az utcán megmakacsolja magát, hogy nem jön tovább. Még felkapni sem tudom a 16 kilóját, ha tele vagyok csomagokkal. Önmagában a határozottsággal annyit érek el egy ilyen esetben, hogy negyedórát szobrozunk szánakozó-megvető pillantások kereszttüzében (mondjuk ez érdekel legkevésbé), amíg végre hajlandó továbbindulni. Hogy én közben gyomorfekélyt kapok a visszafojtott indulattól, az már csak aprócska részlet:-)
Ott vannak aztán azok a délutánok-esték, amikor egyszerűen "komisz üzemmódba kapcsol". Nyilván, mert nem vagyok épp én sem formában, ideges vagyok, fáradt, vagy csak egyszerűen nincs türelmem órákon át derűsen játszani vele. Tudom, hogy belőlem indul ki a dolog, de hát nem vagyunk gépek, néha igenis egy anya is lehet rosssz passzban. És akkor jön a dobálózás, rombolás, agresszivitás, semmi nem jó, nyilván én is hamarabb felkapom a vizet, és utána ez már önmagát gerjesztő folyamat. Aztán este puszihegyek és kibékülés a mese után...
Szvsz. azok a szituk amiket leírsz nem hisztik, míg a gyereket észérvekkel - vagy akármilyen érvekkel - meg lehet győzni, az legfeljebb nyafogás stb. Hiszti az, mikor a gyerek a földre veti magát és üvölt, mikor hogy úgy mondjam teljesen beszűkült tudatállapotba kerül.
Én az ilyen szitukra írtam amit írtam.
Ami meg a korlátokat illeti - pl olyanokra gondolok, hogy az nem egy nyerő dolog, ha mondjuk reggelire a gyerek okvetlenül diós palacsintát akar enni, viszont aközött, hogy lekváros kenyeret vagy vajas kenyeret kér-e, avagy teát kér-e vagy kakaót stb, aközött igenis választhasson. vagyis a korlátokat mi állítjuk fel, de ezen belül ő szabadon döntet.
Mindenesetre egy gyerek sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb, ha mi magunkban biztosak vagyunk. Ha aszülő bizonytalan magában, akkor azt pillanatok alatt felismerik, és kihasználják - és nekik sem jó.
Apró trükköket használtam.
Ha meg akar kapni valamit de nincs idő v pénz rá akkor sajnáltatom magamat.Először is mindig elfogadom az igényét.Pl csokit akar akkor azt mondom h én vennék, de elfogyott a pénz,és ezért nekem is nagyon fáj, ha menni akar akkor én örömmel mennék, de nagyon fáj a lábam.Az ilyen picik még úgy tudják sajnálni az embert.
Ha nem akar menni aludni, akkor előveszek egy könyvet és mutatom , h ide beleírták h alvás közben okosodik a gyerek és én szeretném, ha ő nagyon okos lenne. Vagy bemondták a TV-ben h 3 évesseknek 12 órát kell aludni. Kérdem tőle hány éves:3, mondja és boldog,h róla beszélnek a TV-ben.
Mondjuk: felemelem és jól megrázom.
Vagy felemelem és a fenekére verek, vagy visszacipelem a lakásba és egy pohár vizet az arcára öntök, aztán ha lecsillapodott, elmondom neki, hogy ha ő ilyet csinál, akkor én nagyon haragos vagyok. És nem akarok rá haragudni... egyébként, hogy úgy mondjam ezt gyereke válogatja, de ha egy anya határozatlan magában, akkor azt se tudja, mivel fejezze ki határozottan, hogy ez neki nem tetszik. Sajnos akárki akármit mond, erre nincs szituációhoz rendelt szerep.
Egy anyának két dolga van egyzerre: egyrészt meg kell értenie, hogy ez egy ilyen korszak, és ha a gyerek hisztizik, akkor az nem őellene irányul, másrészt erről le kell állítania, illetve valami normális mederbe terelnie.
A nevelés (növelés) abból is áll, hogy azokat a határokat is állítsuk fel a gyerekeknek, amiket NEM léphetnek át.
Szeretném egy kicsit más oldalról megközelíteni ezt a gyerek-hisztit. A kisgyerek eljut egy olyan állapotba, mikor felfedezi, hogy ő nem azonos az anyukával, sőt azt is felfedezi, hogy neki is van külön akarata. Ez teljesen normális dolog, szeretném tudni, kinek nem volt e így vagy úgy egy ideig "hisztis" a gyereke.
A lényeg nem ezen van. A lényeg az, hogy a szülő (avagy esetünkben az anya), mennyire BIZTOS magában? Mennyire biztos abban, hogy amit ő akar, az helyes?
Ugyanis én úgy látom, hogy a legtöbb nevelési hiba abból ered az utóbbi évtizedekben, hogy egyszerűen a szülő önmagában bizonytalan!!!
Hétköznapira lefordítva a szót: ha az én gyerekem a lépcsőházban hasraveti magát, és üvöltözni kezd, blémrúg stb, akkor én pl. - MIVEL BIZTOS VAGYOK ABBAN, hogy ez helytelen - ha máshogyan nem, de drasztikus úton HATÁROZOTTAN leállítom.
És ha van valaki, aki ezen átesett, és határizottan közbelépett kétszer-háromszor és ez neki nem jött be, akkor szóljon.
Mondhattok akármit, a gyerek is könnyebben megemészti az ilyesmit, mint az állandó lelkizést ilyen kicsi korban. Nem kegyetlenséh ez valójában? Hogy egy egész kicsi gyerekkel megosztjuk önmagunik bizonytalanságát?????
Szintén a cikkben szerepel:
"Számos kreatív módja van annak, hogy körbeírja, mit nem csinálhat a gyermeke."
Nem lenne egyszerűbb arra javaslatot tenni, hogy a gyerek mit CSINÁLHAT inkább? Szegény gyerekek szinte már kívülről fújják, hogy mit nem szabad tenniük. Miért nem könnyítjük meg dolgukat azzal, hogy hasznos, érdekes vagy más ötletekkel segítjük őket "tanácstalan kis világukban". Persze kivétel mindig akad... Szerencsére találni még "kreatív" gyerekeket, csak az a kérdés: Meddig engedjük őt haladni ezen az úton?
Jesszus ez a legrosszabb, neha nalunk is van ilyen total ertelmetlen uvoltes. Neha bejon az eltereles. PL. segit-e sutit sutni, sajtot reszelni a vacsorahoz vagy ilyesmi. De nem mindig van kedve, neha szivesebben ordit :). Van olyan is hogy magamhoz olelem es babusgatom mintha pici baba volna. Neha ez is bejon. Neha vele orditok :)
En meg azt sem mondanam, hogy elmeletben jo vagyok. Egyszeruen csak leirtam, amit olvasok egy konyben. A gyakorlat az meg sok esetben elter az elmelettol.
Azert remenykedek, hogy valahogy csak boldogulunk;)
Nálunk működik a szobába beküldés, még az ajtót se zárjuk be, csak mondjuk, hogy menj be a szobéába és ha megnmyugodtál gyere ki. Aztán áll és üvölt. Aztán jön, hogy anya, megnyugodtam, ilyen butaságot többet nem csinálok.
De most vasárnap a hideg víz segített. Nem kell megijedni, nem nyomtam a csap alá, csak megmosdattam az arcát, mert annyira belelovalta magát a dühöngésbe. Kiváltó ok az volt, hogy a házunk akpuja előtt 3 méterrel már nem cseréltünk az apjával, hogy apa vigye és ne anya, csak miután kinyitottuk a kaput. Na a gyerek 20 percet üvöltött, hogy menjünk vissza az utcára és apa vigye. Mindezt talpig overallban, mivel vetkőztetni se engedte magát.
