Itt a Piros, hol a Piros?
„Pestszentlőrinc legjobb sulija
a híres Piros Iskola…”
Így kezdődik az az iskolainduló, amely 370 gyermek szívében ugyanazt jelenti: a büszkeséget, hogy a Német Nemzetiségi és Német Tagozatos Általános Iskola tanulója, amely a kerület kertvárosi részén a hatalmas fák árnyékában található. A vastag falú, emlékeket őrző iskolában a kiváló nevelési program eredményeképpen nagyszerű gyerekek nőttek fel.
Kevesen tudják, hogy a világháborútól sújtott Budapesten az iskola akkori pedagógusai házhoz jártak, hogy tanítsák a gyerekeket, s az ostrom után itt indult meg elsőként a tanítás. Az iskola folytatva az elődök által elért eredmények sorát, azzal büszkélkedhet, hogy -a német tagozatos és nemzetiségi oktatás keretében- évről évre több gyermek szerez állami nyelvvizsga bizonyítványt. Az iskola tanulói kerületi és országos tanulmányi versenyeken dobogós helyezéseket érnek el, szinte az összes sportágban kiváló eredményeket mutatnak föl. Országos bajnokok járnak ebbe az épületbe, pedig az iskolának nincs tornaterme, s a pedagógusok a közeli sportcsarnokba viszik át „testnevelni” a gyermekeket. Nagy László társa Szécsi Margit költőnő ebben az épületben tanulta a betűvetést s a magyar nyelv alapjait. Kiváló kémikus járt ide, akit az 1994-ben kémiai Nobel díjjal kitüntetett Oláh György egy személyesen dedikált könyvével, az iskolai nevelési programot pedig oklevéllel ismert el. A Piros Iskolának nincs kémiai laboratóriuma, de a kiváló nevelői gárda, a lelkesedés és a gyermekekben levő megfelelni vágyás pótolja azt.
A kerületi önkormányzat előtt évek óta ismert az a törvény, hogy minden iskolának rendelkeznie kell szaktantermekkel és tornateremmel, eddig azonban nem foglalkozott a problémával. Most viszont javaslattal állt elő, melyben az iskola alapító okiratában „mindössze annyi” változást kíván, hogy a tanítás ezentúl ne az Üllői úti fák, hanem a Havanna lakótelep 10 emeletes házainak árnyékában történjen. A gyerekek, a szülők, a pedagógusok maradni szeretnének, a Német Kisebbségi Önkormányzat támogatja a kerületben élő német származású polgárok egyöntetű óhaját. Teszi mindezt azért, mert őket ezek az emberek választották képviselőjükké. Az októberi önkormányzati választásokon nem szerepelt a szocialista párt programjában, hogy racionalizálás köpönyegébe bújtatva iskolákat fognak bezárni, átszervezni, átköltöztetni, s ezzel működésüket ellehetetleníteni. Jó lenne, ha az ésszerűsítés nem az iskolák, a kórházak bezárásával kezdődne. Aki azt gondolja, hogy a Piros Iskolások fehér hollók a kerületben, nagyon téved. Nem kevesebb, mint kilenc iskola szülői munkaközössége keres ismeretséget, gyűjt információt, jár képviselői fogadóórákra, érvel, tiltakozik, aláírást gyűjt. Idős, fehérhajú nagymamák járják végig vasárnap esténként a szomszédokat aláírásért, hogy az unokájuk továbbra is ott és olyan módon tanulhasson, mint eddig. Nem kérnek mást csak azt, hogy ne kelljen villamoson, buszon utaztatni őket ahhoz, hogy megkapják -a minden iskoláskorú gyermek jogát és kötelességét jelentő- alapfokú oktatást. Nem értenek a mai, modern nevelési programokhoz, de azt ösztönösen tudják, hogy nem lehet hatékonyan tanítani nagylétszámú osztályban, s az átszervezéssel, összevonással járó rövidtávú költségmegtakarítás évek múlva érezteti negatív hatását. Ebből a generációból kell kikerülniük azoknak az orvosoknak, mérnököknek, vállalkozóknak és gazdáknak akik az Európai Unióban Magyarországot képviselik, ezek a gyermekek fogják megtermelni azokat az értékeket, amelyek Magyarország hírnevét jelentik. A „Több pénzt az önkormányzatoknak” jelmondat nem azt jelenti, hogy aprópénzre válthatja a képviselőtestület az önkormányzati ingatlanokat, s azok területén plázát, lakóparkot vagy szállodát építhet egy arra érdemes vállalkozó. Az eladásból származó bevételből pedig az Önkormányzat számára még-jobb, még-korszerűbb elektronikai, híradástechnikai és közlekedési eszközöket, klíma berendezéseket vásároljanak, vagy a Polgármesteri Hivatal emeletráépítésével növeljék a hivatal területét, költségét és létszámát.
Azok a szülők, akik a Piros Iskolát választották, azért tették, mert ezt a század eleji iskolát találták a legmegfelelőbbnek ahhoz, hogy a német kisebbség szokásait, kultúráját, nyelvét, értékét közvetítse a gyermekük részére. Azért tették, mert tudják, hogy az Oxford-i vagy Cambridge-i világszínvonalú oktatás is a tradíciónak, az évtizedeken, századokon keresztülívelő munkának az eredménye. Az angol iskolaóriásoknak eszükbe sem jut új helyre költözni, a régi falak közt is megoldható az egészséges élethez, a modern technikai színvonalhoz szükséges átalakítások elvégzése. A Piros Iskola esetében a legkézenfekvőbb megoldás az, ha az Üllői út másik oldalán található alsó tagozat iskolaépületét, a hozzátartozó telekkel együtt eladja az önkormányzat, s az így befolyt összegből, az elnyerhető támogatásokból, a szülők felajánlásaiból bővíti a jelenlegi főépületet. Építészeti és épületgépészeti felmérések alapján kijelenthetjük, hogy a téglaépítésű Piros Iskola lényegesen jobb állapotban van, mint a panel elemekből épült Csontváry Iskola, hiszen a panelépületek halaszthatatlan rehabilitációját a kormány, a főváros és a kerület önkormányzata is felvállalta választási programjában. Mivel a Piros Iskola nem körzeti iskola, így számára kiemelten fontos a jó megközelítés, hiszen gyermekeink jelenleg tanulással, illetve sport és szabadidős tevékenységgel tölthetik azt az időt, amelyet az áthelyezés után utazással kell tölteniük. A rendőrségi bejelentések alapján a bűnözés visszaszorulóban van a Havanna lakótelepen, azonban a szülők szeretnék megvédeni gyermeküket a kábítószer, az alkohol, a fiatalkori szexuális kapcsolat, a cigaretta, a lakótelepi elidegenedés, a csúnya beszéd veszélyével szemben, amelyek országos problémák és általában jellemzik a lakótelepeket.
A Piros Iskolához jelenleg 370 tanuló tartozik, az induló első osztályokba kb. 90 gyermek szeretne bekerülni, s az iskola falai között eddig három generáció tanult. Ehhez az iskolához pedagógusok tartoznak, akik feladatuknak tekintik, hogy a leadott tananyagon kívül példát is mutassanak a gyerekek számára, akiknek hivatásuk és nem foglalkozásuk a gyerekek nevelése, tanítása. Ehhez az iskolához a német kisebbség identitása tartozik, azoké az embereké, akik kötődnek a nyelvükhöz, a kultúrájukhoz, az otthonukhoz, a hazájukhoz és kötődnek az iskolájukhoz. Ehhez az iskolához tartoznak azok a szülők, nagyszülők, barátok és ismerősök, akik azt várják el az önkormányzattól, hogy a gyerekek érdekeit képviseljék. Ehhez az iskolához téglák tartoznak, amelyek sehol máshol nem tölthetik be azt a funkciót, ami miatt dédszüleink idehordták, hogy a gyermekeink, az unokáink számára valóban az iskola a második otthonuk lehessen. Ha az öreg fát átültetik, megvágják gyökereit, a fa nagy valószínűséggel elpusztul. Hiába a kifejlett tápanyagszállító rendszer, hiába a friss föld, a jobb körülmény. Az már csak ragaszkodik a talajhoz, a helyhez.
A XVIII. kerületi Önkormányzat képviselőtestülete 2003. április 3-án dönt több ezer gyermek sorsáról.
„Tiduj Kirám”
