Keresés

Ma is.

Különös egyesülés. És hogyan tovább ?

azéé a fogmosás, az durva, kéretik nem kihagyni embertársaink miatt,kik körülöttünk leledzenek....KÖSZI!

... és a 10-es is.

Kell még közétek főtt rizsa+fűszerek, aztán begöngyölni sav.káp.levélbe, jöhet a fazék...

késpengék, vágósíkok
a tegnapi töltött káposzta síkmetszetei

ledarállak, és összeraklak
ledarálsz, és össszeraksz
egyetlen puha alakzat leszünk
valami konyhaasztalon
egy olyan pozitúrában
melyből elmozdulni
már nem lehet
és nem is érdemes

'semmire nem vagyok jó', ez nem igaz, példul a saját kézirásom olvasására kivállóan alkalmatos vagyok.

Általánosságban meg, az a lényeg, hogy mire vagy hajlandó...attól több függ...
"Ha mindenre hajlandó vagy, akkor már nagy baj nem lehet, bébi!"
Tutti-Frutti Kedvelllő

meg persze néhány masszívabb kábulat
egy ájulásnyi holtidő
s hogy többé ne rakjam
ne is próbáljam összerakni

az asztalon az ebéd roncsai
megharapok egy kekszet

két darab vonagló füst vagyok
kitekergek a saját számon

megfogant megfogalmazás
két lábra ágaskodó szavak
gyomorsav íze, füstíz, bélzajok
holnaptól nem mosok fogat

"A Hold ma oly kerek!"

"Ted Kovács versei is tetszenek"? Hogy mered te tedet összehasonlítani ezzel tejfelesbajuszú fűzfapoétával? Na, jó, amikor azt írja, hogy:

"csak a padló
mozog
előre
állandóan"

elég jól érzékelteti, hogy egy hajón íródott a 'vers', plusz a 'talán egy gépezet kattog'-gal megtámasztva, szóval biztos, hogy nem egy vitorlás jachtról van szó, de azért durva volt korunk talán legnagyobb költőjével bíztatgatni-összehasonlítgatni...

Má nem soká húzod, ha a hidegbe kinnt maradsz éjjel, szóval egy problémával kevesebb

Figyelj.Nekem tetszett, amit írtál. (Ez nem nagy dicséret, nekem Ted Kovács versei is tetszenek:)
Nincs baj a depresszióval.
Írjál még.

mosolyogj egy kicsit Sam-mel is

(kábító Sam-ek -gyorsan hat, de szart sem ér-)

már megint ez a depresszió (ilyenek a lányok)

Mottó:

"...mindig csak a számmal mosolyogtam..."

/Hobo: Viszockij/

semmi baj a depresszióval.. viszont le a vidámkodókkal!

látod, szilvácska, éppen ez az
igazából nyilván vidámabban is lehetne csinálni mindezt
belekacagni a világba, és nem törődni, nem bánni, nem kételkedni, nem gondolkozni annyit
például hinni
akár a versírásban
valaha, úgy emlékszem, volt ilyen is, és valaha jó volt
...
miért olyan fontos az, hogy valaki észleljen és reagáljon, hogy valaki lássa, olvassa, amit írok
lásson engem
rohadt egocentrikus vagyok - már megbékéltem a gondolattal
nyilván ezért jöttem ide is
hogy valaki észleljen és reagáljon, olvasson és lásson
hogy valaki szóljon
hogy valaki mondja meg
...
valami kis beszélgetős, verselgetős, egyszerű dolgot kellene csinálni
ha kissé depressziósan, akkor is

(ver)sírásra jó vagy !!

egyetlen okot mondj, miért
és én tovább megyek

egy iszonyatos folyosó
látszatra persze semmi
végtelen, párhuzamos fehér falak
sápadt fény - nem tudni, honnan
csak a padló
mozog
előre
állandóan
meg egy fénykép, amit szorongatsz
nincs nappal, nincsen éjszaka
végtelen
hófehér
tejszerű
tapintható
csönd
a padló hideg és kemény és nyirkos
a folyosó hideg és kemény és nyirkos
nagyon fázol
és nincs eleje vagy vége
és nincs semmi rajta kívül
talán egy gépezet kattog
talán a fogaid
az arcod hideg és kemény és nyirkos
évek
évtizedek
és összekucorodva reszketsz a padlón
és mindent tudsz, és mindennek az ellenkezőjét is, és nevetségesen fiatal vagy és tehetetlen és hülye, és a fényképet is elhagytad már valahol, és már nem is emlékszel rá
és már nem is emlékszel
és élsz
és még nagyon sokáig élsz