Kedves NN!
Engedd meg, hogy így szólítsalak, nem szívesen szólítanék valakit Nagynullának. (Mindenki csak magát szólíthatja így, szvsz, én is szoktam néha magamnak ilyesmit mondani.)
Nekem e néhány szó alapján az a benyomásom, hogy mindkettőtöknek szüksége van a másikra. A férjednek szüksége van Rád, és neked pedig szükséged van a férjedre. Egymás nélkül sokkal rosszabb lenne, nem? :-))
Ha pedig ez így van, talán mégsem volt ez olyan rossz döntés - gondolom én. Lehet, hogy az élet nem könnyű mellette, de nélküle még nehezbb lenne.
Úgy 4 évvel ezelött megunt a férjem. Annyira megijedtem az egyedülléttől, hogy könyörögtem, próbáljuk meg újra. Most azt mondja szeret, de nem úgy érzem, nem tudok bízni benne. Valami menthetetlenül elszakadt.
Rossz döntés volt. Nagyon rossz.
Hellóztok!
Egyszer elég különös eset történt velem. Tutira bírom a csajokat. Minden virágszálnál megállok. Akkoriban, mikor ez történt, pár napos kapcsolataim voltak, egyik a másik után. Találkoztam egy lánnyal, aki nemcsak helyes volt, hanem volt benne valami ártatlanság, pedig már 20-21 év körül lehetett. Néhány nap alatt teljesen befűztem, tudtam, hogy azt csinálhatok vele, amit akarok. Mikor feljött hozzám, csak annyit mondott, hogy zavarban van. Röhögjetek ki, de ettől valami lelkifurdalásom lett, vagy mifene. Akkoriban olvastam Tolsztojtól a Feltámadást. Eszembe jutott, hogy meglehet, ezt a lányt most én indítom el a lejtőn. Mondtam neki, hogy nem akarom elindítani ezen az úton, ha úgy gondolja, nyugodtan menjen el. Gondoltam, ha marad, akkor már az ő felelőssége, ő akarta. De nem maradt. Másnap összefutottunk a lépcsőházban. Megköszönte, hogy előző nep elengedtem. Akkor kezdtem sajnálni, hogy kihagytam. Azóta is sajnálom. Lehet, hogy ő lett volna az igazi.
Gondolom, ha nem is főállásban, azért be lehet kapcsolódni a nonprofit szféra tevékenységeibe önkéntesként is, ha ez a terület érdekel.
Ha fiatal vagy, akár valamelyik főiskolán el is végezheted még ezt a szakot. :-)
Sajnos ilyesmi naponta előfordul valamennyiőnkkel.
Egy szerető szívű édsanya tudja hogy nem kell mellreszívni, és biztosan a kedvességed maradt meg benne jobban.
Én egy ifjúkori döntésemet bántam meg nagyon: mivel szemben volt velünk a suli odaíratkoztam, és kereskedő lettem.Nem vagyok annak való.És bár nagyon szeretnék változtatni nem találok olyan tanfolyamot ahol átképezhetném magam pl szociális gondozónak, az jobban érdekelne.
Bezzeg a kereskedelmi tanfolyamokat hírdetik vég nélkül!
Akkor kezdem is. Idős mamám vasárnaponként nálunk szokott ebédelni. Egész héten egyedül van, olyankor jól esik neki, ha beszélhet.
Az egyik történetnél a szavába vágtam: Ezt már annyiszor elmesélted!
Láttam rajta, hogy nagyon rosszul esett neki. Mintha leforráztam volna. Utána mondtam neki valami kedveset, de azt a szót már nem tudtam visszaszívni. Nagyon sajnálom!
"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" (Karinthy Frigyes: Előszó)
Szavak, amiket nagyon megbántam.
Tettek, amelyeket nagyon megbántam.
Döntések, amelyeket nagyon megbántam.
Szeretettel várok ide mindenkit, akinek valami nyomja a szívét, és nehezen, vagy egyáltalán nem tud tőle szabadulni. Talán kicsit könnyebb, ha kiírhatja magából. Lehet, hogy valaki más talán okul is belőle.
