" Pusztán csak felismerése a környezet "interaktivitásának" illetve annak tisztelete, szeretete, és a vele való együttműködésre való törekvés."
Hát teljesen biztos nem értünk egyet.
Attól még lehet valakit szeretni és tisztelni, hogy teszünk a számunkra káros tevékenységünk ellen.
Az első lépés szerintem pont az, hogy nem adom alá a lovat, azaz nem működöm együtt vele.
Kismacska sem ül kétszer fel a forró kályhalapra, de az még nem jelenti azt, hogy haragszik rá.
Ez messze nem tökéletesség.
Pusztán csak felismerése a környezet "interaktivitásának" illetve annak tisztelete, szeretete, és a vele való együttműködésre való törekvés.
"A konfrontálódó magatartásban mindig ott van a veszély, hogy vagy az egyik, vagy mindkét fél veszít - mint mikor két söröskorsót erősen összecsapunk"
Egy harcban minkét fél vesztít és persze nyerhet is egyben, de a topic jelenlegi állása szerint ha nincs harc én vesztek többet. Harc esetén talán az a legbölcsebb ha nem törekszünk megsemmisítő győzelemre, hanem utat engedünk a visszavonulásnak. És ha a visszavonulás megtörtént, úgy egyengetjük az eseményeket, hogy minden menjen tovább mintha nem is lett volna a konfliktus.
-A gyereknevelés azért egy kicsit más, már csak azért is, mert közelebb állunk hozzájuk. Én itt a jutalmazás híve vagyok, sem mint a büntetésé. Persze a gyerekek sem egyformák, de ez nálunk nagyon bevált.
Megfelelő belső viselkedéssel az ember olyan állapotba kerül, hogy a kötekedők gyakorlatilag észre sem veszik.
Ugyanakkor olyan irányokban halad az ember hogy nem igazán kell ilyen formában konfrontálódnia.
És nem azon van a hangsúly hogy meg kell ütni valakit vagy el kell kerülni, megfutamodni,
hanem azon hogy ne forduljon elő olyan helyzet hogy ilyenformán harcolni kelljen.
Egy idő múlva az ember eszébe sem jut ilyesmi.
Ha buddha megfelelően "magasztos" állapotban volt akkor biztosan nem jutott eszébe a közelében senkinek sem verekedni.
Meglehet. Ezesetben viszont a feltételezett emberi oldalának megnyilvánulását ne akarjuk erőszakkal a feltételezett isteni oldalának tulajdonítani...!
(persze feltéve ha a Biblia igaz)
;)
Tegnap éppen ez a templomos verekedés járt az eszemben, és gondolkoztam azon, hogy hatásosan jár-e el Jézus. És azt kell mondanom, hogy igen - néha az eredményhez szükség van indulataink szabadon engedésére, hogy a másik lássa intenciónkat, megélje az érzéseinket, azt, hogy a szóbanforgó dolog nekünk milyen fontos. (a konkrét esetben a templom szentsége)
Nem is használnám itt a "helyes" vagy "jó" kifejezést, hanem inkább a "hatásost" - amivel a konfliktust meg lehet oldani. Egy alkalommal én magam is a gyerekem fejéhez vágtam a reggeliző tálcát reggelistől (nagy hatással volt!:-), de ez nem csökkenti azt a vélekedésemet, hogy ez általában "helytelen" megoldás. De így alakult - akkor a helyzetből következett, és ma mindketten mosolyogva beszélünk azokról a tanulságos napokról.
Ha elfogadjuk történelmi tényként a Bibliát, akkor az ilyen indulatos emberi megnyilvánulások csak közelebb hozzák Jézus személyiségét - én magam még jóval több személyes dolgot és esendőséget is elvárnék. (pl hiányolom, hogy nem volt szerelmes, nem tudom, hogy milyen ételt szeretett, mit útált...stb - legalábbis nem tudunk erről)
Ha Jézus ember (is) volt, akkor indulatai és esendősége felvállalható részei emberi voltának, de nem maghatározói tanításának.
Tanítását az ilyen apróságok nem gyengítik.
Jó a kérdés. :)
Szerintem igen. Vagy hozzáköltött (illetve kitalált) vagy eleve nem is Isten nyilvánult meg, hanem valaki/valami más...
De hát valójában ki tudhassa aztat...?
:)
Az a templomos-verekedős sztori szerintem, nem igazán passzol Jézus tanításaihoz. Hajlok arra, hogy ez speciel egy, a hozzáköltött dolgokból a Bibliában (már ha egyáltalán nem minden az benne...)
Ez még csak hagyján, de a jóistennek se. Igen hamar haragra gerjedj, s hopsz már nyuvasztotta is nemcsak a bosszusága okozáját, de annak családját, le és felmenőit, szomszédját, ismerősét, meg azt is aki csak hallotta, hogy létezik.
Csudájára lehetne járni, ha egy ilyen "atyának" békés, kedves "gyermekei" lennének.
Thomas Gordon nevét említetted, aki valóban nagyon jó konfliktuskezelő módszereket dolgozott ki.
Azt hiszem, sokszor ott van a hiba, amikor az emberek hit-kérdést csinálnak olyan dolgokból, amik nem a hit hatáskörébe tartoznak. Vagyis világnézettől függetlenül, bizonyos pszichológiai módszerek elsajátításával megoldhatók.
Egyébként a harag önmagában egy természetes emberi reakció. Ha bibliai példát akarunk venni, Pál apostol valahol azt írja: "Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek! A Nap ne nyugodjon le a ti haragotokkal!" - Ez egy egyszerű józan tanács. Harag támadhat az emberben akár személyek, akár körülmények ellen. Ebben az esetben minél előbb rendezni kell, nem pedig magunkban táplálni - szerintem ez nem is hitbéli probléma.
(A karmáról tévesen vélekedőktől olvastam már olyan nézetet is, hogy nincs mit tennünk, mert az úgyis meghatározza sorsunkat, de ez szimpla fatalizmus. Ilyenkor figyelmen kívül hagyják, hogy a karma csak egy keret, valamint mostani cselekedeteink is formálói karmánknak - mármint annak aki hisz benne:-)
Gyakorló szülőként olyan esetet is említhetek, mikor a gyermekünkkel szemben kell a "kesztyűt fölvenni" - az ő saját érdekében, no meg a sajátunk miatt is, hogy a szívünk meg ne szakadjon. Ilyenkor nincs szó legyőzésről, vagy gyenge pont kereséséről és lecsapásról, hanem bárhogyan is, de ki kell izzadni valamilyen megoldást, amikor az "ellenfél" szinte magától változtatja meg viselkedését(pl nem pisil be, felhagy a droggal, vagy jobban tanul... stb) - ennek gyakran saját magunk megváltoztatása is a feltétele.
A konfrontálódó magatartásban mindig ott van a veszély, hogy vagy az egyik, vagy mindkét fél veszít - mint mikor két söröskorsót erősen összecsapunk. A pszichológia az 1950-es évektől ismeri azokat a konfliktuskezelő módszereket, amelyben mindkét fél nyertes. (pl. Thomas Gordon)
Az ilyen eredmény persze sokban függ a felektől. Itt a neten is olvastam már olyan vitát, melyben a teljesen megcáfolt fél utolsó mondata arról szólt, hogy "köszönöm a hasznos vitát, most egyel több dolog van amit már helyesen tudok"
Ha jól emlékszem, Abraham Masslow írt olyasmit, hogy a legtöbb tapasztalatot, szellemi muníciót, az életük legkritikusabb konfliktusai alkalmával szerezzük. Konfliktusaink megbecsülése és emberi módon való megoldása - úgy gondolom - mindannyiunk érdeke.
Sőt, meglehet hogy valakinek a sorsa a harc, aki katonának, zsoldosnak, gyilkosnak született!
Ő ha nem veszi föl a kesztyűt, akkor életfeladata dől kudarcba...
"Végül hagy jegyezzem meg, hogy a kesztyű felvétele nem csak a fegyveres harcot jelentheti, hanem jelenthet gazdasági vagy politikai harcot is (Ghandi), amely sokszor még hatásosabb eszköz is. "
Aszem vannak akik egy kicsit már átestek a ló túloldalára.
De ez nagyon igaz, és amit a topic nyitóban írtam valahogy így értettem. Létfontosságú a megfelelő eszköz megtalálása. Mindenkinek van legális úton sebezhető gyengéje. Meg kell találni és ott lecsapni. Nem biztos, hogy célhoz érünk ha utána 2 évet börtönben kell ülni.
Sokan hozták már szóba a karmát ill. sorsszerűséget, amivel kapcsolatban az ugrott be, hogy egy ilyen probléma állíthat minket olyan feladat elé, hogy bírkozzunk meg, és győzzük le a belénknevelt illendőséget, erkölcsöket és gátlásokat.
Hiszen ezek is csak lelki szabadságunk gátjai.
Hogy miként szól a tanítás, azt a védák, a Bhagavad Gita és a Srimad Bhagavatam, illetve sok -sok más forrás alapján lehet jobban megismerni - nem az én rövid példálózásomból.
Megjegyzem, ezek az irodalmi példák sokkal inkább példálózóak, mint parancsolat jellegűek. Sokkal inkább arról szólnak, hogy XY így tett, és így járt, minthogy "ne tedd ezt, vagy azt" (mert elvisz a mumus)!
Konkrétan a felvetésedre is létezik sok irodalmi példa, mikor sértegetésre harc volt a válasz. De logikailag helytelen a következtetés, hogy ha valamire nem hoztam állítást, akkor az ellenkezője az igaz - hogy pl "ezek szerint tiltva van". Nincs semmi sem "tiltva", csak arra figyelmeztetnek a (szent)írások, hogy minden tettünknek következménye van, és ez olyan trivialitás, amit sokan nem látnak be.
Az ártani nem akarás (ahimsza) elve is levezethető a tettek és következmények kapcsolatából - nem tételes isteni parancsolaton alapul, de attól még alkalmazzák.
Egyrészt öt-hat embert összeszedni a veréshez, macerás. Aztán a nagy létszám miatt, nagyobb a lebukási esély. A dulakodásban meg is lehet sérülni. stb.
És nehogy azt hidd, hogy miután felgyógyul, nem fogja folytatni a szemétkedést! Egy fenét nem! Még jobban! Még erősebben, hisz dac és bosszúvágy fogja hajtani; keserű, deszperát elszántsággal, újult erővel és még aljasabban fogja csinálni.
Mást javaslok.
Inkább dolgozz egyedül! Cserkészd be a mocskot, sötétben, mikor egyedül megy az utcán! Gázt vagy altató injekciót vagy kendőt neki! Egy furgonban vagy kisbuszban vidd egy elhagyatott raktárépületbe! Fektesd fel egy asztalra!
Szikét elő!
Mivel is csinálja gennyességeit? A nyelvével. Igaz? Meg a kezével.
Mindet levágni! Az kell neki! A sebeket össze kell varni és szakszerűen ellátni, nehogy véletlenül meghaljon! (nem árt ha mentőt hívsz, mielőtt lelépsz)
Ne félj, ettől aztán egy életre megtalanulja a leckét! Nyelv és kéz nélkül fizikailag sem tudja a mocskolódást folytatni, és egész életében ott lesz a jel számára, okulásul és elrettentésül, hogy még csak gondolatban se tegyen többé ilyet.
En azt gondolom errol a kerdesrol Kedves Topicnyito, hogy amikor direkt szemetkednek az emberrel vallasos majmok ( teljesen mindegy, hogy milyen vallashoz, kaszthoz, szektahoz tartoznak ), amikor bele akarnak avatkozni a maganeletedbe ( mondjuk "Jezus neveben" ), amikor kavarnak neked rosszindulattal, akkor a kovetkezot kell tenni, ha csak Isten Szelleme meg nem allit es le nem beszel:
Egy jo kis csellel be kell cserkeszni egy privat szobaba a majmot, aki szemetkedik, aztan baseboll utovel vagy valami vascsovel 5/6-an osszeverni ugy, hogy kb 6 honapra korhazba keruljon. Na ezekutan orokre el fog menni a kedve attol, hogy keverje neked a szart "Jezus neveben".
Van egy-ket majom a hit gyulekezetbol, akik ezt az ajandekot tolem meg is fogjak kapni....ha csak Isten nem ker meg arra, hogy ne tegyem. Ha viszont Isten nem allit meg, akkor azt ugy fogom venni, hogy a kezemre adta oket. Felreertes ne essek nem Nemeth Sandorrol irtam ezt. Akinek ez szol az ugyis tudja, mire szamithat meg igy is, hogy most nem tudja a nevem es semmit rolam.
Sok szeretettel: xnagyxkisx
Draga Mindenhato Isten! Add a kezembe..... , akiket el szeretnek inetzni! Amen.:)))
