Kosz (a Révai Nagylexikon szerint)
- (olaszul Costanco, törökül Isztanköj), az 1912. s végérvényesen 1923 óta Olaszországhoz tartozó Dodekanezosz egyike az Aegei-tengerben, ter. 282 km2, (1922) 16, 169 lak.
- főleg a gyermekek fején összegyűlő zsíros mirigyváladék, leváló hámpikkely, kihullott haj, piszok stb., mely tömeg különösen a fej lágyán ül. Noha undorító, piszkos, genyedések forrása és fentartója s hajhullás, fertőzés stb. származhatik belőle, mégis a nép között az a babona van elterjedve, hogy a kosz a még gyenge csontot védő berendezés. A kosztömegeket természetesen mindig el kell távolítani, de nem erőszakosan, hanem olajos borogatásokkal és mosásokkal. -K. alatt a favus betegséget is értik, l. Favus. - Állatorvosi értelemben l. Koszosság.
- a magyar bucó (l. Bucó) népies neve.
- v. lucerna-kosz (növ. ), a Cuscuta epithymum népies neve, l. Aranka.
- (Ko, Kos, Sztanko v. Isztanköz) a Sporádok egyike az Egei-tengerben, Kis-Ázsia DNy. -i partja mellett, Kalymno, Kappari és Niszyre szigetek közt, 52 km. széles és 10 km. hosszú, 286 km2 területtel, (1912) 22, 069 török és görög lakossal. Partjain jó kikötő nincs. Földje, kivéve a Dikhio Vuno D. -i kopár lejtőjét, igen termékeny. Fővárosa Kosz, a sziget keleti partján van, 3000 lak. Az ókorban itt Asklepiosnak híres temploma volt, melyben Apellesnek híres Afrodite Anadyomene képét őrizték; a templomhoz orvosi iskola tartozott, ahol Hippokrates (l. o. ) is tanult. Ő és Philetas költő Koszon születtek. Kosz híres az ott készített finom, átlátszó selyemruhákról (vestes Coae). Asklepios szent kerületének tekintélyes maradványait 1902-3. tárták föl. A középkorban Isola di Lango volt a neve.
- (cos), keletindiai mérföld = 1828. 78 m.
