MN: A forgatás után igen kategorikusan nyilatkozott a főszereplőt játszó Ternyák Zoltánról, nem akart többet együtt dolgozni vele. Milyen volt viszontlátni őt a vásznon, tudva, hogy ez az utolsó filmje?
DG:Jó is, rossz is. Azt megelőzően, hogy az agyvérzése után kómába esett, összebékéltünk, bár nem kerültünk olyan közeli barátságba, mint korábban. A forgatás alatt színjózan volt, pszichiáterhez jártunk, egy maréknyi gyógyszert szedett, később már erre sem volt szükség. Hónapokig remekűl megvoltunk. Korábban én vittem el Komlóra, én szoktattam le az alkoholról életében előszőr, ha csak a forgatás idejére is. Hiszek a sorsban, Istenben, bár nem tartozom egyettlen tételes valláshoz sem, és templomba sem járok - ennek így kellett történnie. A forgatást követően újból inni kezdett, elementáris erővel tört ki belőle a düh irányomba. Azt mondta nem akar leszokni, nem akar úgy élni, mint egy átlagember. Részben azért választottam erre a szerepre, mert sokat tud a függőségről, részben pedig azért, mert nagy tehetségű színésznek tartom. A Zolihoz fűződő kapcsolatom egyébként jól mutatja, mennyire nehéz egy függővel boldogúlni, és mennyire fontos is a szeretet, amit én nem tudtam igazán gyakorolni. Türelmetlen voltam vele. Száz dolgot terveztünk eggyütt, eddigi életünk legfontosabb műve ez a film. (Felhő a Gangesz felett)
Ide tartozik még a klasszikus Alan Parsons Project: Tales Of Mystery and Imagination című mű, amit a Magyar Rádió adott le magyar feldolgozásban Ternyák Zoltán hangjával. Valami fenomenális. Just to be on record.
Balkay szerintem, egyszerűen megpróbálja sírba inni magát. Érdemes elolvasni néhány interjút vele, amiben tk. nem is tagadja a dolgot. Könyvtárban találhatsz néhány színész-interjús kötetet, az elmúlt 10 éven megjelentekben szinte mindben benne van Balkay.
Ternyák Hamletjához hasonló is történt Balkayval, csak ő Platonov volt. Az egész sztorira már nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy noha nagyon sikeres volt az előadás, Balkayt ki kellett tenni belőle, mert nem csak a 7-től 10-ig időszakot, hanem az egész napot Platonovként töltötte és ez egy idő után elviselhetetlen volt.
Egyébként komolyan sajnálom, amit csinál mert tényleg az egyik legjobb színészünk lehetne. (Azt hiszem, a "Minden, ami színház" topikban is találsz beírásokat Balkayról.)
Szerintem A turné című filmben is zseniális volt. Azt fájlalom leginkább, hogy sehol nem emlékeztek meg róla hivatalosan, Molnár Gál Pétert és egy-két portált leszámítva (ahol egy hasábot "áldoztak" rá. Szomorú.
Egy halálhir hallatán nagyon nehéz bármit is mondani, irni. Döbbenetet érzek most, amit már akkor is éreztem, amikor megtudtam, hogy beteg lett és tehetelenné vált. Sajnálom.
Nekem is van egy felejthetetlen Ternyák alakításom. Mrozek Emigránsokjában Balkay Gézával a hajdani Pinceszínházban. (Balkay önpusztítása félelmetesen hasonlít Ternyákéhoz, remélem ő másképp végzi.)
"Negyvenéves lett volna októberben. Most már emlékünkben mindig zilált Hamlet marad, aki zsilettpengével akar véget vetni a kortársivá kínlódott dán trónörökös életének. Engesztelhetetlenül igazságkereső. Méltatlankodóan izgulékony. Szelíd krakéler.
Színháztörténetileg is példa nélkül való, hogy sikeres Hamletként fölmondjanak színésznek. A Katona József Színház megvált ideges Shakespeare-királyfijától. Bármennyire fájdalmas volt is, hogy nemzedéke egyik legérdekesebb, legígéretesebb tehetségét eltolja magától a színház: fájdalmasan egyetértettünk a sebészeti műtétben. A színház közösségi műfaj. Lázai, költészete, önégetése katonai fegyelmet igényel. Nem mintha a húszas évei végét járó Ternyák a Hamlet idején nem lett volna ugyanolyan odaadó a szerephez, mint többi alakításában: robbanásveszélyes Raszkolnyikovként egy pince-Dosztojevszkijben vagy egy angol színdarab Hazudós Billyjeként a Játékszínben. Teljes személyiségét fölkínálta a szerepnek. Éppen legutóbbi alakításánál csak egyszer lehetett jó: a bemutatón. A következő előadás elmaradt már. Ternyák oly komolyan fogta föl a játékot, hogy alkalmanként belehalt. Védekezett az őszinteség mértékétől, a szerep magába szippantó erejével szemben. Védekezett a színház számára szentséget jelentő szépségét a legkisebb mértékben is megtörő szabálytalanság, tehetségtelenség, rendetlenség szentségtörő hibáitól. Szeszekbe menekült önmaga és a legmagasabbra állított mércét be nem teljesítő színházi üzem működése elől. Tíz éve nem kötötte szerződés színházhoz. Alkalmi társulatoknál világított a színpad sötétjében. Alkalmi feladatokat látott el igen magas művészi színvonalon. Nem a megrendülés mondatja értékesebbnek tehetségét. Mindig nyilvánvaló volt: Ternyák Zoltán az új színházi nemzedék legerősebb tehetsége. Csak ő volt gyenge elviselni saját tehetségét."
Én úgy tudom, hogy nagyon súlyos alkoholproblémái voltak. Emiatt veszett össze Dettre Gáborral, a 'Felhő a Gangesz felett' rendezőjével. Állítólag hónapokig együtt éltek (nem úgy :) és együtt írták a filmet, de a végén már nem lehetett kijönni a Ternyákkal és olyan szintű összeveszés lett a vége, hogy valamelyikük asszem, nem is vállalta a filmet. Keressetek rá a nevére a weben és találtok néhány interjút a Dettrével, amiben elég nyíltan beszél ezekről. Én egyébként nem nagyon bírtam TZ-t; nem tartottam olyan óriási színésznek, amilyennek a környezetem. Persze, azért sajnálom. Most olvastam, hogy a Janikovszky Éva is meghalt. :(
39 éves volt, januárban még legjobb férfi főszereplő díjat kapott a Felhők a Gangesz felett c. filmért (jól írtam a címét), de átvenni már nem tudta, mert már akkor "hónapok óta kómában volt". Na ez az: tudja vki, hogy miért?
fk
