hello Siphersh
hát nézzük
"a keleti dolgok a legvégső lényegről szólnak" ja, arról is, de szomorú lennék ha csak arról. a keleti ember a legvégső dolgot célnak tekinti...bármi legyen is az(pl.:a halál is lehet, ami nyugaton elképzelhetetlen)azonban a keleti ember a cél eléréséhez szükséges út kezdetét is megkülönböztetett figyelemmel kezeli. tudja, hogy az út kezdetének megpillantásárhoz is készülni kell. elmélkedni.tudja ha van célja akkor az út meghatározásához szükséges másik pont az maga a kezdet.(nem agyalt azon, hogy egy egyenest két pont határoz meg, mégis tudta)
nem tom mit értessz azon, hogy kultúrspecifikus minő megnyilvánulását keresed, vagy kifogásolod, vagy hiányolod. miben kltúrspecifikus a nyugat
nem értem a általában a filozófián mit nem értessz: ki határozta meg, hogy egzisztencializmus, polgári lét, materializmus, ateizmus,...az mi? meg kellett valakinek határoznia.
a tudatlanságtól való szabadulás a tudatlanság megszüntetése: a tanulás igénye(elnézést, nyakatekert fogalmazás volt)de nem tudom miaz:
fogalom-kötött?
azt mondod a keresztényi gondolkodás közelebb áll hozzád...persze, abban nőttél fel.
na de, bocsánat ha alig ismered a kabbalát, akkor nem ismered. akkor nem értem mi vonzó van benne számodra. talán pötyögd ide, aztán beszélünk róla...a közel-kelet belefér a keletbe.(a kebbalah nem hasonlit semmire, csak önmagára, vagyis teljesen egyedi és eseti)
hát nem tom "az adjuk oda magunkat" meg az "éljük meg azt ami maradt" hát igencsak eltérő fogalmazása a dolgoknak...mintha azt hallanám: prostituálódjunk...hát én nem!...ami utána okfejtés van azt nem értem.
valamit elmondanék: valamikor, amikor még a "nagy fehér" mentálisan egészséges volt, addig meg volt benne ami a keleti emberekbe ma is meg van. valamiért elhányta, aztán elfelejtette...neki állt inkább fosztogatni a világot.
keletről nem csak ez jön. azért itten a laikus szavait hallom tőled...remélem.
azután még egyszer: mi a szent szar ez a társadalom-futurologiai szempont?
szia MR
kedves vagy, kérdezel de amit írtam arra nem reagáltál
mindazonáltal értem a felvetésedet...persze hogy hülyeség a "keleti filozófiák" meghatározás abban az esetben, ha az egész keletről beszélünk...semmiképpen nem fogja keletet ez a fogalom meghatározni...kelet ennél több
ha a gondolkodás módját vizsgálom akkor többet tudhatok meg a keletről, azt, hogy egyáltalán hogyan gondolkodnak, és miért gondolkodnak másképpen mint a "nagy fehér"? hát azért mert mentálisan vannak vezetve, arra vannak kondicionálva, hogy a lekük rendbe legyen, és azért mindent meg is tegyenek.
ugyanakkor a "nagy fehér" meg arra van kondicionálva, hogy a zsebe rendbe legyen. hát ez egy baromira alapvető különbség. ezzel a zsebes tudattal ugyanis soha nem lehet megnyugodni, nem lehet szemlélődni, nem lehet megállni a cseresznyefa alatt, egyszerüen azért nem mert a cseresznyefa nem pénzt terem...hát sajnálom a "nagy fehér" lelkét...a hopik azt mondták...zavar van a "nagy fehér"-ben...jó gondolat.
ugye nem arra vagy kiváncsi Siphersh válaszával kapcsolatban mit gondolok?
Az tetszik, hogy próbálkozol, de az nem, amit.
Sztem ez a terminus („keleti filo”) nem tartható, sőt sértő és kifejezetten hibás.
Sematizálás, igen. De azért ez olyan, mintha pl. Japánban csak Adyt ismerné mindenki, s rá használnák a magyar kultúra terminust, úgy anblokk. Nem nagyon örülnénk.
Sztem korunkban, ekkora infóáramlásban képtelenség, hogy komoly tud-os munkák egy kalap alá vegyenek MINDENT, ami csak a keletről eszükbe jut. Akkor most kelet Fukuyama, Mao –Ce-Tung, meg a Dalai Láma is? Ez okés így szted? És erre mentség az, hogy nyugaton ők a legismertebbek, meg hogy az van, hogy eltérnek tőlünk? Kategorikusan az eszkimók is eltérnek tőlünk, a hopi indiánok, sőt Ibn Szinna is, de hát ettől ne legyen már minden bedobálva egy-két semmitmondó terminus alá, nem? A kelet valóban túl heterogén ahhoz, hogy ez legyen itthon a neve, erről azonosítsuk azt, amit ezzel a term.techn-szal nem lehet azonosítani, egyszerűen ez a „keleti filozófiák” semmire nem jó. Sztem.
Alternative, azt kérdezed, hogy milyen elemek vannak jelen a nyugati dolgokban a keleti dolgokból. Nekem úgy tűnik, hogy a keleti dolgok általában a legvégső lényegről szólnak. Nem próbálnak kultúrspecifikus megjelenők lenni. Ezért a nyugati filozófiában is csak azokat a dolgokat lehet összevetni velük, amiknek hasonlóan nem-kultúrspecifikus az igyekezete. Az akadémiai értelemben vett nyugati filozófiában ugyan van ilyen dolog, de az hülyeség. Én így érzem. Totál hülyeség. Önkényes, önértelmező ontológia, önértelmező és önkényes ismeretelmélet, énnekem nem veszi be a gyomrom, nem is ismerem, pedig isten biz' olvastam, próbáltam, meg minden. Ez az elmúlt 2-300 év "nyugati filozófiája". Azok, akikről a filozófia tankönyvekben olvashatunk.
No, de a kérdésedre válaszolva: én mindig is igyekeztem megpróbálni ráérezni a buddhizmus lényegi tenítására. Nem ismerem az irányzatait, és azok a dolgok, amiket írsz, néhol nagyon erősen fogalomkötöttek. Például az, hogy "a tudatlanságtól való megszabadulás", az valahogy nekem pontosan ugyanaz, mint a zen szatori. Nem hiszem, hogy egy másik dolog külön neve lenne. Én hiszek abban, hogy egy igazság van, ami egyetelen pillanatban elfér, és nem kell neki annyi hely sem, mint ahhoz, hogy azt mondjam: "ni".
Én úgy hiszem, hogy ezt a dolgot nyugaton nem az akadémiai értelemben vett filozófia kutatja. A kereszténységet sokkal közelebb érzem ehhez. A kabbalát is, bár azt annyira nem ismerem. A keresztény lelkiség egy nagyon misztikus lelkiség. Mára inkább kulturális jelenség, de ezt hagyjuk. A kabbala szerintem nagyon hasonlít a a misztikus keresztényiséghez.
Első ránézésre azt látom a legnagyobb különbségnek, hogy a misztikus kereszténység szerint mondjunk le mindenről, és aztán adjuk oda magunkat annak, aki mindig is volt, és nincs jelen. A buddhizmus meg azt mondja, hogy mondjunk le mindenről, és éljük meg azt, ami marad. De egyre inkább hajlamos vagyok azt hinni, hogy a kettő mégiscsak ugyanaz. Hiszen "az, ami marad", az nem más, mint amivé teszi a mindenséget és a lelkemet "az, aki mindig is volt, és nincs jelen". A különbség az annyi, hogy a kereszténységben beszélünk róla, a buddhizmusban meg nem. Az előbbinek az a gyakorlati előnye, hogy ha tudunk róla, akkor nem csinálunk helyette sajátot, az utóbbinak pedig az a gyakorlati előnye, hogy ha nem beszélünk róla, akkor nem hisszük egy saját csinálmányunkról, hogy azonos vele.
De ami meg a "társadalom-futurológiai" szempontokat illeti, az az igazság, hogy én nem hiszem, hogy ebben konkrétan a nyugati filozófia és miszticizmus forrása lesz a találkozási pont a keleti lelkiségek forrásával. Vagyis az egy érdsekes kérdés, és érdemes lenne kitérni rá, hogy vajon mennyi van benne minden nyugati emberben ezekből az utakból (amúgy öröklötten, tudattalanul), de ma bizony nagyon jelentős faktor, hogy a keleti lelkületek és szellemiségek a maguk keleti megfogalmazású formájukban löttyennek-csordulnak át a nyugatra. Itt a buddhizmus, a tájcsí, meg a Bruce Lee, meg minden, és aki ma európában a Forrást keresi, az nem a keresztény misztikus hagyományokhoz fordul, hanem a fogyasztásra kész keleti importhoz.
szia MR.
csipetke kis szólamlást tettél, arra a nagy hosszúra, amit írtam. ok. fáradt lehettél.
ami viszont a filozófia égtáji/földrajzi megkülönböztetését illeti, mittom én, ki agyalta ki. az egyik csoport írói jellemzően keleten élnek, a másikak meg nyugaton....vagy akármiért. nem érdekel. a felfogásuk alapján különiten el őket. a keleti közelebb van a lelkemhez. a nyugati az eszemhez. mivel ez utóbbi használatát - mármint a tudat használatát - feleslegessé nyilvánitottam a filozófiám kialakitásánál, csak ritka agyaskodásra használom a nyugati okosok gondolatait. mááá nem úgy élek. ösztönösebben, szabadabban és egyben megkötözöttebben. mondhatnám hűségben....magamhoz.(hihihi)
mindazonáltal persze hiába mondom, hogy minden Hermesz papára vezethető vissza, azér csak beleböfögünk minden hülyeséget a dolgok közepibe. végül is azt szoktam mondani az emberiség filozófiája, hitvilága egy és oszthatatlan...jellemzően mindegy hogy merre él a földön. az egész szülemény a hordák tábortüzeinél kezdődött, aztán a hermetikusok rendszerbe foglalták és kész. azóta csak átszabják, szabdalják, etc. ezzel aztán pontosan azt mondom, hagyhatnánk a francba az egészet és vehetnénk az ezoteria rendszerét, de hát nem az a topik címe, és én sem kezdeném itten mégegyszer az tutti. ezzel aztán egyetlen föltett kérdésedre válaszoltam isch.
a felvilágositást könyv ügyben köszönöm.
PS: mellesleg ha a mi kis kelet kutatónkra gondolunk, mi magyarok talán joggal nevezzük keletinek. szegény egész oda uton keletnek trappolt.
Szerintem ez meglehetősen egyértelmű. Általában az nevezik "keleti filozófiának", amiben a nyugaton legismertebb távolkeleti gondolati és lelkületi valóságelemek a legkarakteresebben, és nyugati szemmel nézve legkategorikusabban eltérnek a nyugati lelkülettől és gondolatiságtól. Sőt. Igazából a legtöbb emberben éppen ezek a legkarakteresebb különbségek azok, amik egyáltalán tudatosulnak. Ez egy olyan sematizálás, amit a fogadtatás jellege határoz meg.
Kértél adatokat, íme: Coomaraswamy, A.K.: Hinduizmus és buddhizmus. Bp. 1989. Európa.
Konkrét év nincs arról, mikor írta e könyvecskét, jómagam a ’20-as évekre tippelek.
Aztán: Jaspers, Karl: Bevezetés a filozófiába. Bp. 1987. Európa. A mű ’57-ben született.
Akkor legyen az az első, hogy találjuk már ki, miért nevezi a magyar a keleti filókat keleti filóknak, ok?
Fáradt vagyok, úgyhogy most nem leszek terjengős. De azért.
Először is: egy topikot bárhogy lehet kezdeni, és ezzel a ténnyel itt általában élni is szoktak.
Aztán. Az illem egy felszínen lebegő kreálmány, mindig is az volt, most is az, és lesz. Semmi köze az emberi természethez, tehát nincs miről beszélnünk. De ha már: amit írtam, igaz, ezt te is tudod.
Hogy igazad is legyen: valóban, a cím kicsit más, mint amit összehordtam most, de.
Jó alap, mégha kalandozik is a képzeletem. Provokatív, lásd Vigort.
Akkor épp ez jött le, most mást írnék, vagy nem is, inkább kérdeznék.
Te pl. mit értesz „keleti filó” alatt? Miért jött egyáltalán ez a gyűjtőnév? Puszta tudatlanság? Amolyan magyaros látásmód? Minden ami keleti, oszt jóvan? Helyes ezt így használnunk?
Épp most készülök szétszedni egy profot emiatt, úgyhogy hajrá.
elkalandoztál.
konkretizáljuk a dolgokat, és vegyük alapul konkrétan és csak a tibeti budhizmust, hogy elővegyük azokat a jegyeit melyeket európában is elfogadnak. Azt mondják a budhisták, tudásuk összessége a Tan. A Tan ösvény, mely valahol kezdődik és valahova vezet, ahova vezet az a: cél. mindkettő fontossággal bír, de most vegyük a célt. a cél dinamikus hatást gyakorol az emberi cselekedetre, irányitja az ember útját, követeli az ember fejlődését. kérdés: van megfelelője a nyugati filozófiákban?
a cél, meghatározásai:
-elkülönülés az evilági és azon túli dolgoktól
-megvilágosulás
-szabadulás
melyik kategoria van meg a nyugati filozófiákban(vagy megfelelője)?
a cél jellegét tekintve lehet egy biztos szilárd pont, ez kitertó törekvéssel érhető el. de lehet a létezés egy olyan fajtája is ami dinamikus cselekedetet igényel.
ennek megfelelően két szemléleti móddal kell számolni, az egyik statikus, a másik dinamikus.
(Hinayana és Mahayana)
van hasonló kategória a nyugati filozófiákban?
nézzük a keleti filozófia "cél"-jának természetét
-(1)szabadulás a káros hatású érzelmi reakcióktól
(mert annak fő okai: a világhoz való kötöttség, a nehézségek, a bánat, a nyomorúság vagyis a szenvedés érzékelése)
-(2)fentieken túl a tudatlanságtól való megszabadulás is (ez azért fontos, mert mégsem köldöknézegetés a budhizmus)
mi van a nyugati filozófiákban ezzel kapcsolatban?
Keleten ez a célkoncepció elismeri az idealista elméletet; mely szerint a szemlélőn kivül álló dolgok nem léteznek anélkül, hogy azokat érzékelné. az elmélet lényege, hogy az élőlények és az élettelen tárgyak valóban léteznek, nem ismeri el, hogy a tárgyaknak a gondolatban megjelenő képe csupán szavak üres halmaza; a tárgyak elnevezése pedig ne pontos meghatározásuk lenne, hanem csak a képzetek jeölését szolgálná.
A budhizmus másik nagy, a cél-koncepció különbségén alapuló felosztása, a világi követők, a nem-tanitó Budhák, és a világiasság zűrzavarán felülemelkedettek spirituálisok ösvénye. vagyis a naiv realizmus elvethető és megállapitom, hogy a kezdeti idelizmus után eljut egy olyan szemléletig, amely túl van a felvetéseken és korlátozásokon.
mit lelhetünk ebben a témában nyugaton?
ezeket a tényeket azért vetettem fel, hogy aztán eljussunk a téged érdeklő "társadalom-futurologiai" szempontok megtárgyalásához. gondolom erre van válaszod, nem mint arra, hogy a
"lelki tanok és gyakorlatok elitizált, ezoterikus formái, hogyan alakulna"(mert én még a kérdést sem értem, nem hogy válaszolni tudnék)hanem ha tegyük meg azért, hogy "a történelmi lelki irányzatokban közös, központi lényeget" ki tudjuk bontani. minden "archaizáló visszavágyástól" mentesen.˙(a kurziv idézetek tőled vannak)
szia MR.
nem semmi vállalkozás ilyen tág terén nyomulni egy témának, most azért tennék néhány észrevételt
afelett érzett örömömben, hogy van ez a topik
(1) jó lenne a forrásaid keletkezési dátumait feltüntetni, mert még 1961-ben a a Dalai Láma Öszentsége erősen kifogásolta, hogy pl.: a tibeti budhizmusról elterjedt információk, és elképzelések nagy része puszta képzelődés, melyeket "misztikavadászok" állítottak elő. Azt gondolom mértékadó forrásokat nehéz még manapság is találni.
sok keleti vonulatot sorakoztattál fel,bajos lesz valamennyire figyelemmel lenni ha a keleti filozófiai irányzatokról akarunk beszélni, ráadásásul, még ütköztetni is kivánod a nyugat filozófia tanaival, melyek szintén számosak.
(2)ha a budhizmusról, mint filozófiáról akarunk beszélni, akkor a sutrák és tantrák világába kell merülnünk, ami már eleve, számos vita forrása lesz.
(3)de ha mát a nyugati filozófiával összevetetnénk pl.: a budhizmust, elindulhatunk az abban jelenlévő neo-Hegeliánus irányzat nyomán, ennek van a legbőségesebb forrástára.
(4) és ha már a hinduizmust is felhoztad akkor meg célszrü lenne a dGe-lugs-pa írók nyomdokain haladni, akik a négy fő szellemi iskolából kifejlődött és Tibetben tovább fejlesztett különböző filozófiai irányzatok világos megkülönböztetését, elvégezték és talán ki lehetne emelni jelentőségüket az ismeretelméleti kérdések tárgyalásában.
(5) a hinduizmussal kapcsolatban - mely csaknem áldozatául esett a budhizmusnak - azt javasolnám Sankara munkássága utáni hinduizmussal foglalkozzunk, hiszen Sankara nyomán a hinduizmus teljeseb megújult
(6) hát, hogy a kinaiakat illetve közülük Lao-ce idekerült az nem semmi, végül is attól tartok nehezen fog menni a téma kézbentartása.
tehát egyetértek azzal, ahogy kezded bizony a keleti filozófiák összehasonlitása önmagukkal is elegendően nagy terület.
ha azonban kiválasztottad Coomaraswarnyt,(Kumáraszvámit) és Jasperst, akkor megjelölhetnéd mely munkáit vegyük alapul egyiknek és a másiknak.
aztán talán Hamvast hagyhatjuk is, nem szeretem.
ettől függetlenül a filozófiák primordiális magjának egyezőségét elfogadom, de számithatsz némi vitára itten. már azt is vonakodva fogadnám el hogy ugyan ez a (képződött) vallásokra is igaz, bár te nemes egyszerüséggel ezt tetted.
aztán itten meg bejön az alkimia, ok. kinek a felfogásában alkalmaazzuk, csak az egyértelműség kedvéért kérdezem, lehetne Jung munkája alapján, hiszen az filozófiai, és pszichológiai alapokon írodott.
Béla bácsi "extázis elméletét is kihagyhatjuk, helyette maradjunk a joga útján, talán kevésébé vitatható, és a meditáció keletnek és nyugatnak egyaránt jellemzője...(khm)
és végül, a nyugatról mondott kritikai megállapitások igazak...de a perverzióig az itéletben nem mennék el....bár tagadhatatlanul fenyegetnek ilyen jelek.
na már mostan, tényleg válasszál már egy "marhacsapást", aztán haladjunk.legyél konkrétabb.
Először is: nem lehet úgy kezdeni egy topikot, hogy lefikázod a valfili fórumot. Ez kifejezetten illetlen dolog. Másrészről pedig szerintem elrontottad a topik címét, mert amit írsz keleti és nyugati megközelítések találkozási pontjáról. az nagyon érdekes, szerintem önmagában megér egy topikot.
Hamvas Béla valóban említi az eksztazi-tablettát? Mik ki nem derülnek...
Én a kérdést egyébként nem annyira elméleti, hanem sokkal inkább gyakorlati, "társadalom-futurológiai" szempontból találom jelentősnek. A lelki tanok és gyakorlatok elitizált, ezoterikus formái nem tudom, hogyan alakulnak, és most nem is azokra gondolok. A XXI. századi, modern spiritualitás a maga ezerféle kísérletében tucatszámra ontja azokat a gyakorlati és szemléleti rendszereket, amik a legtöbb esetben a történelmi lelki irányzatokban lévő közös, központi lényeget próbálják kibontani. Ezek általában olyannyira mentesek az archaizáló visszavágyástól, hogy a legmodernebb szemléleti és társadalmi jelenségeket is belekeverik a leglényegibb szférába. Énnekem csak nagyon kicsi rálátásom van e 21. századi pop-lelkiség evolúciójára, de nagyon jelentős kérdésnek tartom, hogy vajon ki tudnak-e termelni valami tényleg közösségileg emészthető, mégis kielégítő új lelkiséget. A lelki életben és lelki figyelemben való kulturális vákuum adott, a kérdés az, hogy a vákuum teremtette örvény hogyan rendeződik az űr betöltésére alkalmas formába.
Mit érthetünk keleti filozófia alatt?
Ezt a fogalmat csak és kizárólag így használjuk, nem differenciáljuk, nem árnyaljuk, pedig tehetnénk, hisz a puszta kelet-nyugat polarizálás nem csupán laikus szemlélődőről árulkodik, hanem valóban durva általánosítás a valóság heterogenitásához képest. Tehát ez már önmagában egy elég összetett kérdés, szinte indíthatnánk is a magyarázatot a „mi a filozófia” c. evidenciával. Nos, hát ennek megválaszolásához összehoztam egy Jasperst, meg egy Coomaraswamyt. Az egyik illusztrálhatná a „nyugatot”, a másik a „keletet”. Időben ráadásul kortársak, azért is jó ez a páros. Hadd jegyezzem meg, hogy bármennyire is erős e két tartalmi-szellemi komplexumot e két szóra redukálni, az egyszerűség kedvéért muszáj lesz ilyen brutálisan primér k-ny terminológiát alkalmaznom, mert különben sosem jutnék mondanivalóm végére a nagy alaposság miatt. Tehát Jaspers azt mondja, hogy hiába a filozófiai gondolkodás tág változatossága, a kölcsönösen kizárólagos igény az igazság birtoklására, minden filóban benne van az, amit egyik sem birtokolhat, s ez nem más, mint a Philosophia Perennis, vagyis Örök Bölcsesség. C. (azaz Kumáraszvámi) az egész életét arra tette fel, hogy a k-ny konfliktust feloldja. Amikor ő élt különösen előtérbe került ez a kérdés, mivel kb. egy évszázada gyorsult fel annyira a nyugati világ fejlődése, amely a korábbiaknál lényegesen szembetűnőbbé tette a fejlett nyugat kihívását a kelet, konkrétan India irányába. A status quo addig a következő volt: a lépéskényszer nyilvánvaló léte két reakciót válthat ki Indiából: szolgai átvételt a saját múlt feladásával, vagy a múltba való menekülést a saját értékek provinciális túldimenzionálásával. C. az aurea mediocritas elve alapján úgy gondolta, hogy nyitni kell Európa felé, de egyben meg is őrizni a saját értékeket. C. célja továbbá az volt, hogy a buddhizmus és a hinduizmus lényegi azonosságát bebizonyítsa és ezt a megtalálni vélt lényeget a szufi és keresztény gondolkodásban is fellelje. Konklúzióként egy olyan emberi univerzalizmushoz jut el, ami alkalmas az egész világgal való szembenézésre. Nos. E két filozófus azt próbálja lényegileg megragadni, teljesen különböző kulturális és szellemi múlt birtokában, hogy a különböző filozófiák és a vallások primordiális magja egy és ugyanaz kell, hogy legyen. Azaz mind az pl. az ind, mind a pl. keresztény hagyomány olyan egyetemes igazságokat hordoz, amelyeket egyik nép, vagy kor, vagy szemlélet sem tarthat kizárólag sajátjának. Ezt első körben még egyszerűbb is lehet talán a brahmanizmus és a buddhizmus relációjában kifejezni, mert a különbség e kettő között leginkább felszínes tanulmányozások alkalmával tűnik nyilvánvalónak, mélyebbre ásva már nehezebb megkülönböztetni őket. A keleti filozófiák, szinte közhelyszerűen közös alapja, a sok egyéb lényegi eltérés mellett, hogy a megvilágosodáshoz vezető utat az embernek önmagában kell megtalálnia. Jaspersünk szerint a filozófia tárgya a realitás megragadása az ősforrásnál, illetve annak az összpontosításnak az elve, amelynek révén az ember eljut önmagához. Hamvas még inkább cizellálja a képet. Ő eleve komparatisztikusan közelít a - guénoni termiológiával élve - primordiális állapot ( az ember ősi alapállása ) eléréséhez. Esszéiben egymás mellé helyezi a buddhizmust (a tao-ra utalva elsősorban), a hinduizmust, a kereszténységet, a szufit, a zsidó Kabalát, a görög orfikát, a középkori alkímiát, Böhmét, Guénont, s más európai gondolkodókat. Erről legtöbbet az Eksztázisban, és a Tabula Smaragdinában olvastam tőle. Szóval a lényeg az, hogy ezeket a hagyományokat elemzi abból a szempontból, hogy ezt az egyetemes „alapállást”, az autentikus emberi magatartást milyen úton kísérlik meg visszaállítani. A közös pont tehát Hamvas szerint ez. Jaspers és C. meg szerintem azt akarta végső soron kifejezni, hogy az van valahol, amit Hamvas mond, és mindegy ebből a szemszögből, hogy kelet, vagy nyugat, mivel partikulák vannak, azaz partikuláris horizontok. A közös lényeg felé vezető út pedig egyrészt lehet ugye a tao, melynek módszere a nem-cselekvés, a hátrálás, amely a legmagasabb fokú aktivitás annak elérésében, hogy ami kezdettől fogva van, volt, és lesz, az magától kiemelkedjék. A második az alkímia. Alkímai műveletek segítségével szublimálhatja az ember önmagát, ezért is legfontosabb eleme a tűz, mivel ezáltal, az önmegtagadás tüzében az ember megtisztul, kiéget magából minden tisztátalant, és lényét arannyá változtatja. ( ez a logikai sor nagyjából annak az évszázados primér alkimista gyakorlatnak a szellemi leképezése, hogy anyagok kölcsönhatásával konkrétan aranyat hozzanak létre, ehehehhe, minthogy az átlag emberi természet akkor is pontosan olyan pénzsóvár volt, mint a mai. ) A realizálás harmadik foka az ún. eksztázis-technika, amely útnak van a legkidolgozottabb teóriája, s ez a legelterjedtebb is. Ennek is az ember „valódi” énjének felébresztése a célja, ahogy a többinek is. Ehhez ki kell lépnie életszomjúságából, lemondani a mind nagyobb és nagyobb gyönyör vonzásáról, ehehehhe, a világi dolgokról, (pia, cigi, narkó, orgiák, sőt tárgyi ismeretek is). Ezeket levetkőzve alkothatja meg valódi énjét, s ez a művelet H. szerint a világ valamennyi vallásának az alapja. Szerinte a vallás az embertől nem valami mást, vagy idegent követel, csak önmagát (hmm, „csak”, ehehhe), hisz csak így élhetünk igaz életet, minden egyéb szamszára, azaz tévelygés. Szóval profánul valami olyasmi lehet, hogy az első lépés a look at yourself, az utolsó Adam Kadmon, csak a köztes lépcsőfokok s a megmászásukhoz szükséges módszerek térnek el kultúránként, ízlés és tradíció szerint. Nahh, és, hogy az élet az valóban élhető legyen, és ne csak egy szobában üldögéljünk merev meditációban, Béla bácsi azt mondja, hogy eksztázist elérni (kívül lenni a nyugtalan szétszórtságon), lehetséges mámorban, művészi alkotásokban, gondolkodásban, olvasásban, szerelemben, utazásban, imában, akár egy xtc tablettában stb., csakhogy ha jól értelmezem, ezzel csupán az élet hevét fokozod, és csupán élmény marad. Egy-egy ilyen aktusban az ember télleg elveszíti „földi” énjét, csakhogy egy idő után visszaesik oda, ahol előzőleg volt. Sőt, azt kiegészíteném azzal, ez már szociológia, hogy szerintem a nyugati társadalmak életstílusa és kultúrája (többek közt szexualitása) azért „prostituálódik”, és üresedik ki, s hajlik az általam oly megvetett perverzió irányába, mert amikor a hévből visszaesnek a realitásba, a következő körben már újabbat, és meglepőbbet és extrémebbet stb. akarnak...
Itt, a vallfil topikban olyannyira lecsúszott a szint, hogy az értelmesebb nickek márcsak unalomból térnek be, legfeljebb, majd konstatálják, unottan persze, hogy ezt is hiába tették. Mert nem ez van?
Rossz témák és idétlen hozzászólók. Ez így pont jó. Aztán eszembe jutott, mert manapság aztán ez is nagyon dívik, hogy miért ne beszélnénk valami egészen friss/végtelenül régi témáról, a "keleti filó"-ról. Mondjuk sztem ilyen ebben a formában nem létezik, de vitatkozni azt lehet.
Jutott eszembe erről egy-két dolog, amit most leírok, aztán fog majd más is, és azt is leírom. Most ennyi, ti következtek.
