A következőket tudom elmondani, talán félig-kortárs szemlélettel:
Én 14, a testvérem 16 éves volt, amikor kezdett köztünk kialakulni a különbség. Hozzáteszem mindketten lányok vagyunk és ugyanaz a család-anya nevelt!!!
Én lelkesen vasaltam és rámoltam, a nővérem utálta! Én buzgón takaritottam, a nővérem utálta!
A mai napig én sokkal rendszeretőbb vagyok, mint ő.
Semmiféle különbség nem volt a neveltetésünkben!
Én elmondom, hogy véleményem szerint mi volt a döntő a "szokásaink" alakulásában:
A nővérem picike korától kitűnően tanult, az általános iskolában. Ergo: a szüleim amolyan zseninek tekintették a családban.
Én pici koromtól pocsékul tanultam az általánosban: ergo: én voltam a 'rossz' gyerek.
Aztán fordult a kocka:
agimiben a kedves "zseni" testvérem épphogy átbukdácsolt egyik osztályból a másikba...
Én, 3.-tól kezdve éltanuló voltam, nemcsak az osztályban, hanem az iskoklábAN is.
A nővérem felvételizett 2 évi tanulás után egy egyetemre, de a szóbelizéshez szükséges 5 (!!!), pontot sem érte el. Én felvételiztem egyetemre, irásbelin, 13 pontot értem el(aki felvételizett a rági rendszerben tudja mit jelent ez: szinte egy felvételt), végül nem vettek fel, mert 3 db hely volt és nem volt hátszelem.
Én milliomos lettem az évek hosszu sora óta, mióta dolgozom, a nővérem 80e Ft-ból él, a mai napig anyám segiti.
Én éveken át segitettem őket anyagilag, anyám a mai napig azt mondja, hogy "bezzeg a nővérem"!!!
NAszóval nem akarok hathatósan beleszólni az itt folyó vitába, de sajnos van olyan is, hogy a kedves szülő teszi tönkre a gyereke életét...
Illetve talán nem is.
Én egész életemben bizonyitani akartam, hogy én is vagyok olyan értékes, mint a nővérem. S talán ez a bizonxitási vágy sarkallt arra is, hogy mindig ujabb és ujabb munkahelyet keressek, ujabb és ujabb szakmát tanuljak, hogy végre engem is elismerjenek.
NEm ismertek el, de legalább nyugodtan, anyagi gondok nélkül élhetek.
Talán épp azért, mert ennyire semminek néztek a szüleim:)
Igazad van, nem volt se mobil, se vezetékes telefon. De nem volt ennyi autó sem az utakon, türelmesebbek voltak az emberek, és a bűnözés is jelentősen megnőtt azóta. Nem volt pl. gyermekkereskedelem, szervkereskedelem és nem lehetett az általános iskolában kábítószerhez jutni. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem, még véletlenül sem, de nem úgy, mint manapság.
Az ember félti a gyerekét, és ha ezt a gyerek megérti, akkor azt is tudja, hogy nem baj, ha leáll beszélgetni 10-20 percekre, nem baj, ha kimarad egy buszjárat, mert haza tud szólni, hogy ne aggódjatok, kicsit késni fogok. Mert ha nincs telefonja, akkor is van telefonkártyája. Ugye? Nem kell a telefonba magyarázkodni, elég otthon az ebéd vagy vacsora, vagy mittoménmiközben elmesélni az élményeket. És mindenki boldog...
Tudom én azt, hogy a buszok nem jönnek percre pontosan, nem volt ez nagy gond addig amíg nem volt mindennapos a dolog. De a tetőzés az iskolai igazolatlanok.
Ott sem veszi semmibbe az időt, ezért kellenne őt pontosságra szoktatni.
MInt kinott kamasz...hajam mar 10+ eve hadd mondjak valamit...akkoriban nem volt mobil..sot telefon sem nagyon...ezert en pl. mindig azt mondtam, hogy ezzel es ezzel a busszal jovok haza ami tudjatok h ekkor es ekkor eri ide...es onnan meg setalok. Tobbszor elofordult h a hazban osszefutottam valakivel es dumaltunk egy sort...mondjuk 10 percig.
Egyebkent marha kellemetlen egy jo kid dumalast odahagyni mert az embernek haza kell mennie...vagy akar egy jo kis ping pong meccset. De hadd idezzem emleketekebe a teli szankozasokat...na meg egy utsooooooooooot lecci lecci lecci...:) Igy megy ez a kesessel is. Szvsz ha 15-20 perces tureshataron benne vannak az ok...mondjuk pesten siman lehet ennyit kesni ha kimarad egy busz.
Köszönöm. :)
Tegnap az iskolakezdés miatt volt egy nagyobb vitám a jánykámmal. Szó szót követett, kicsit emeltebb hangnemben a normálisnál, majd elnézést kért az érveim felsorakoztatása után, és közölte:
"... de tudod, hogy kamaszodok ..."
Muszáj volt röhögnöm.
Ez a "mutatom hogy aggódom" nekem nem tetszik. Engem anno (ezer éve) marhára idegesített az anyám mártír képe, hogy nemlátod, én itt halálra izgulom magamat miattad stb. és egyáltalán nem motivált semmi változásra, sőt, dacra. Lehet hogy észérvekkel kéne megfogni. Ész vagy érzelmi húrok, te kell ismerjed a gyereket, hol a gyengéje:))
Mikor először mentek el egyedül játszani, mi is azzal indítottunk, hogy időben gyertek haza, maradhattok tovább is, ha jelentkeztek időben.
Nem is volt ezzel gondom, csak a nagynál kb. egy éve kezdődött ez.
Soha nem volt igazolatlan órája sem, erre az elmúlt évben összeszedett egy valaggal.
Mikor beszélek vele erről, úgy látom, hogy ő ezt nem veszi ilyen tragikusan mint én.
Ő szeretne mindenhol addig maradni, amíg jól érzi magát, és nem megbeszélt időre haza jönni.
Lehet, hogy durvának tűnik, de azért voltak előzmények.
A suliban két igazgatóit szedett össze a késéseiért. Nem egész órákat késett, csak perceket, de az rögtön igazolatlan óra. És nem itthonról indult későn, hanem a szünetekről ment be késve, mert trécselt.
Aztán ha haverokkal, vagy a barátnőjével eljár, akkor rendszeresen a megbeszélt idő után ér haza.
Persze, én rögtön hívom, ( esti időpontról van szó ) a gyerek meg mondja, hogy a többiek még maradhatnak, azért maradt ő is.
Számtalanszor elmondtam neki, hogy aggódom érte amikor nincs itthon időre. A válasz, hogy ne aggódjak, mert tud magára vigyázni, és különben is mindig beszélünk telefonon. Nem tudom, hogy mi fogjuk e nagyon szigorúan, de azt nem akarom, hogy később is ennyire lazán vegye az időpontokat, mert azt fogják mondani, hogy megbízhatatlan.
Nem tudom mennyire voltam érthető, mert ezek a dolgok mindennaposak, a vitákal együtt, és ha már erről van szó elkap a harctéri ideg. :)
Na ja!
Én is mindíg mondom nekik, hogy értük vagyok, nem ellenük. Igazából nincs is velük nagy probléma. Imádnivaló két krampusz! Bár sokan azt mondják, hogy most jön még csak a neheze...
ugy kell a dolgokat tálalni szerintem, hogy pozitiv szinben tunjenek fel. idore megérkezni: segitség anyunak, kedvesség, a szeretet kifejezése, tisztelet, a felnottség, ügyesség, okosság jele. ellenkezo esetben pedig banat okozas, aggodas okozasa, ami szinten abbol ered, hogy szeret a szulo, plusz gyengeség, gyerekesség, komolytalanság... Ennek van ertelme, ez jo motivacio. Azonban csupan arra gondolni, hogy "azért kell mert apu aszonta" ez ertelmetlen, szeretet nelkuli, despotikus dolog, a fenyegetéssel együtt csak rosszabb. Plusz valszeg nem ez az oka, hanem tényleg a szeretet, féltés, stb, de ha ezt nem mondjak el a gyereknek, akkor ott gyenge, felületes, idegen a kapcsolat, hianyzik az oszinteség, intimitás, a felnőtt fél elveszteni a hatalmát, lekezeli a gyereket, ami további követkeményekkel járhat.
Mi a késést úgy kalibráljuk már egész kisgyermek koruk óta, hogy fontos a pontosság, mert ellenkező esetben a késés a másik fél semmibevételét tükrözi. Ennek ellenére előfordulnak néha kisebb késések, ami felírható a közlekedés számlájára, de azért soha nem szóluk. Egyszer fordult elő, hogy 4 órás késéssel jött haza az akkor még csak 13 éves fiam. Arra sem volt képes, hogy hazatelefonáljon, mert tudta, hogy nem egyeznénk bele az ötletébe. Kirándulni volt aznap, és azt hittük, lekésték a vonatot. Sebaj, jön majd a következővel. De nem jött. Végül felhívtuk, és kiderült az igazság. Hát mi úgy toleráltuk, hogy - ígéretünk szerint - 1/2 évig nem mehetett kirándulni. Ez annyira "szíven ütötte", hogy sírva könyörgött, hogy had mehessen. Ígért érte mindenfélét. Hát a fél évet végül nem tartottuk be, de kb. 4 hónapig nem ment. Ez persze nemcsak miatta volt, hanem a tanára is kért minket a háta mögött, hogy megért minket, de lazíthatnánk egy kicsit. Egyébként kb. 2-3 hetente járnak túrázni, ami a szíve csücske.
De hát, valamit valamiért.
talan nem kene letamadni ha kesik, hanem meg kéne mutatni neki, hogyan aggodsz, hogy ezzel a baj, hogy fajdalmat, csalodast, idegeskedest okoz neked, es akkor talan kooperativabb lenne. nem hülyeség ilyen menedzser könyvekbe nézni, hogy "targyalas nehez emberekkel" pl. :) vannak ilyen trükkök, hogyan vegyünk rá xy-t vmire, müködnek.
egyeztetni az időt? ő mit vállal be hazaérésnek?és közeliteni?
(jó, tuodm nem megy ez se könnyen, de honnan kásik? messziről jön vagy csak a közeli térről, havertól?)
hazaszólni a késés előreláthatóságánál?
nekem az már megnyugtató, ha SZÓL!! figyelmes arra, hogy aggódom,tudja várom a megbeszélt időtől, és ezer rémkép gyötör.
Nekem is két kamasz fiam van.
A rend rakással nagy gondom nincs. ( lekopogtam :))
Inkább ami mostanában gond, a nagynál aki 17éves, az időpontok semmibe vétele.
Hiába mondom neki neki mikorra jöjjön haza, mindig késik. Nem sokat, de késik. Most már ott tartok, hogy ahány percet késik, másnap annyi órával kell hamarabb haza jönnie. Nem tudom beválik e?
És ma azt mondta, hogy "anya, gyere már el nézd meg" Merthogy ő ide jár, itt dolgozik a szomszédban, és akkor amúgy is "felugrik" hozzánk, szóval nem hiányoltam a látását, de ő büszkélkedne, azt hiszem.
Ez teccccik!
Visszaemlékezve kamaszkoromra az jut az eszembe, hogy a húgommal kb. negyedévente rendetraktunk. De nem akárhogy, hanem át is rendeztük a szobánkat. :) A következő rendezkedésig a káosz utalta a teret. Egyetlen bizots pont a bordásfal volt... :) Ami már akkor is zavart, és manapság is utálom, ha a szekrényben rendetlenség van. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy kinyitom, és kizuhan minden!
Manapság, mikor a gyermekeim kamaszodnak (12,5 és 14) látom, hogy a szekrénybeli rendmániát azt nem örökölték. A fiam viszont állandóan átrendezné a szobáját - na ez már jelez valami genetikai kapcsolatot. Kb. 10 éves koráig állandóan rendet tartot a szobájában, soha nem kellett szólni érte. Mára már nem így van. A lányomnál csak akkor van rend és tisztaság, ha én megcsinálom. Már bepanaszolt engem a szüleimnél, hogy "állandóan olyat kérek tőle, amiről tudnom kellene, hogy ő azt nem tudja megcsinálni, bárhogy igyekszik..."
:)))
Én nem értem. Teljességgel nem praktikus az a felfogás, hogy amíg van aki megcsinálja helyette akkor ő minek strapálja magát? :) Viszont megtanulja hol érzi jól magát :)
Előkotortam ezt a régi topicot. Volt benne szó a rendrakásról (azaz a rend-nem-rakásról). Ezútön közlöm a tapasztalatot, igaz az a teória, hogy ha elköltözik az ex-kamasz, saját lakásában rendet tart!!! Kádat súrol, és panaszkodik, hogy a szőnyeg alatt(!!!) is por van.
Kitartás, szülők, kitartás.
Hmmm...megfontolando amit irtál:)
Annak idején ős kamaszkoromban azt hittem hogy azt az időszakot nem lehet elfelejteni...és nem értettem hogy a szülők és a tanárok mégis mért tették ezt.
De ma 23 éves fejjel rá kellett hogy jöjjek hogy nagyon gyorsan ellehet felejteni az akkori élmények és érzések nagyrészét.Pedig ha pedagógus leszek...talán nem kellene hogy tudjam kezelni a gyerekek problémáit valamijen szinten.
De talán minden generáció tinédzser időszaka más és más és ezért érzem "idegennek" a mai kamaszokat.Vagy csak az emlékeim szépültek meg az idő során...:)
Egyszer megtörtént: a tanárnő odafordult, és fapofával közölte: A nénikéd.
A gyerek a pad alól szedte fel az állát, szóhoz sem jutott. És soha többet nem tettek ilyen megjegyzést.
Kedves Látogatók!
Sajnos a mai napon el kell búcsúznom tőletek. Ez a topic a többihez mérten viszonylag kisebb fogalmú volt, de úgy gondolom, ez csak arra figyelmeztet,hogy valamilyen másfajta konzultációs lehetőséget kell nyújtani kamasz gyerekek szülei számára. Vagyis ez a forma talán éppen erre kevésbé megfelelő.Talán azért, mert a kamasz gyerek mögött nemcsak a szülők állnak, hanem bennük saját gyerek-és kamaszkoruk is, a saját szüleikkel egyetemben. Mindezzel egyszerre "elbánni" néhány sorban nagyon nehéz.
Közreműködéseteket köszönve búcsúzik,
Hódi Ágnes
kedves Boya!
Az iskolában különböző szabályok vannak. Erről értesül az ember, mire 15 lesz. Nem fogja tehát váratlanul érni a kedves iskolást, ha ebben a helyzetben nem annyira az ésszerűség, mint inkább az iskolai szabályok szerint jársz el.
Üdvözöl,
Ági
Mér szünik meg? Nemá!!!Ez ojan jó (volt):(
Hol lehet ez ellen tiltakozni? Komolyan!
Kérdés:
Mi van akkor? Szal mit tennétek ha egy tanítási órán az egyik diák bekiabálná a tanárnéninek hogy (előre is bocsi a csúnya kifejezésért)"Hülye kurva" A gyermek úgy14-15 éves! Hogyan lehetne ezt észszerűen kezelni?
és ezt az egy hetet ki kellene okosan használni! minél többet kérdezni Ágitól, és a hasznos infokat raktározni, mert utána ki tud szakértő válaszokat adni?:-)
nagyon sajnálom, hogy +szüntetik a munkátokat Ági itt a neten, igazi hiányt "tömtetek"be, jaj jobb kifejezés kellett volna, de már késő van, én főleg csak beleolvastam, nem rendszeresen, de hiszem, tudom, kell a munkátok!
üdv:tölgy
Kedves topiclátogatók!
Örömmel láttam, hogy ez a topic beszélgetőcsoporttá alakult át a kezdeti tanácsadási funkciót felváltva. Ez nyilván segít majd abban, hogy a topic a jövőben is fennmaradhasson. Ahogy arról talán már éretsültetek, megszűnik a hivatásos tanácsadók foglalkoztatása a fórumokon. Mielőtt elköszönnék tőletek, a közös munkára további egy hetünk van.Üdvözlettel,
Ági
Szia Boya!
Az ötlet szuper. Már én is próbáltam (igaz, hogy középiskolában), és nagy sikere volt.
Különben a sulinet-en a biológia témakörnél (a tanításon vagy az iskolán belül, így sajnos nem emlékszem pontosan) van néhány jó letölthető program.
Milyen témát fogsz tanítani?
